A ma délutáni Horthy-felvonulást egyébként szándékosan kihagyom, mert most kivételesen a szocialistákkal értek egyet. Ne ünnepeljük már azt az embert, aki annak a Trianoni békediktátumnak az aláírásához nevezte ki Simonyi-Semadam Sándort, amit - Törökország példája alapján - egyáltalán nem volt kötelező aláírni, és amelyet egyetlen korábbi magyar kormányzat sem írt alá!

Ne feledjük: miután Törökország nem volt hajlandó asszisztálni a rá vonatkozó sèvresi békediktátumhoz, az antant hamarosan a vele kötendő béke felülvizsgálatára kényszerült.

Ha a mostani elitet - nagyon helyesen - elítéljük a lisszaboni szerződés átolvasás nélküli elfogadásáért, akkor legyen bennünk annyi következetesség, hogy a múlt elitjének sem bocsátjuk meg a legalább ilyen súlyos vétkeket!

Vasárnap

Arról már nem is beszélve, hogy zsidó honfitársaink Szálasi Ferencnek is köszönhetnek legalább annyit, mint Horthynak. Ne feledjük, hogy amíg a deportálások nagy része a Horthy kormányzósága alatt intézkedő Sztójay-kormány idején ment végbe, addig Szálasi a nemrégiben napvilágra került történelmi tények alapján minden erejéből igyekezett megkímélni a zsidóságot (például még akkor is, amikor Budapest lakossága szabályosan éhezett, gondoskodott a gettó megfelelő ellátásáról, valamint a határozott német nyomással szemben is leállított minden deportálást).

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!