Jelen bejegyzés az alábbi blog egy eldobott piszkozata:

sodi.freeblog.hu

Büntetnék az igazságot - 2009.02.27. 15:18:03

Azt hiszem, érdemes rövid magyarázattal szolgálni a holokauszt-tagadás büntethetőségéről szóló előző bejegyzésemhez, mert a visszajelzések alapján úgy látom, sokak nem értették meg pontosan a lényeget. Ez valahol nyilván az én hibám, mert evidenciának tekintek olyan körülményeket, melyek a legtöbbek számára közel sem annyira egyértelműek, mint nekem.

Nos, tudnunk kell, hogy az EU valójában egy teljességgel életképtelen konstrukció, ugyanis hiába erőlködnek a cionisták azon, hogy elvonják a tagállamok önrendelkezési jogát, a nemzeti elleállás mindig megakasztja a valódi föderációs folyamatokat (lásd az elbukott EU alkotmányt, melynek a helyére csak a herélt lisszaboni szerződést tudták rakni). Ha magunk elé akarjuk képzelni a rendszert, egy lomha, életképtelen dinoszaurusz képére kell gondolnunk.

Pontosan ugyanaz tehát a helyzet vele, mint a hazai igazságszolgáltatással. Bár hatástalanul, és mérhetetlenül lassan dolgozik, az, hogy ez számunkra előnyként vagy hátrányként jelenik meg, kizárólag a pillanatnyi helyzetünktől függ. Ha a szörny a nemzeti érdekeink, és a szabadságunk ellen támad, akkor kifejezetten jól jön a sutasága, ha viszont az általa felkínbált kevés előnyt kívánunk kisajtolni belőle (például pályázati pénzekre pályázunk), ugyanez a töketlenség kifejezetten idegesítő tud lenni.

Európa hagyományosan az autonóm nemzetállamok társulása, ebből pedig egyenesen következik, hogy jóformán lehetetlen összehangolni a gyökeresen eltérő érdekeket. Kizárólagosan gazdasági megfontolások nyomán képes életjeleket mutatni ez a túlméretezett bürokratikus rettenet, ugyanis abban az egyben valóban van a neoliberális megközelítés híveinek, hogy ma már kizárólag kontinens szintű együttműködés képes Európa országait világszinten versenyképessé tenni. Minden más kérdésben viszont - háló Istennek - nevetségesen döcögősen tud haladni a döntéshozatal.

Így tehát, ha bármilyen olyan kérdést próbálnak központilag szabályozni, melynek nincs nagyon közvetlenül köze a gazdasági együttműködés kérdéseihez, a végeredmény kivétel nélkül egy harmatgyenge, hülyére herélt kreatúra lesz.

Ennek köszönhető az, hogy a szóban forgó holokauszt-határozatnál egyesek azt harcolták ki, hogy saját maguk határozhassák meg, mi számít népírtásnak, és mi nem, míg egy másik ország ahhoz ragaszkodott, hogy a kulturált holokauszt-tagadást ne kelljen büntetnie, csak a fröcsögve gyalázkodót. Valamint voltak olyanok is, akik a saját alkotmányos hagyományaikat érezték veszélyben. Ezeket tehát szépen sorban beleírták az eredeti cionista förmedménybe, fokozatosan kihúzták a vérengző tigris fogait, lereszelték a karmait, míg végül hátra maradt egy gyámoltalan, tejszínt lefegyelő kiscica.

Ami minket illet, a kerethatározat szankciókat bevezető,