Bognár Tibi bácsi: Saját képek Gyurcsány Ferencről a Zuschlag-perben

Papi Gergely főhadnagy rágalmazás miatt feljelentette Hermán Pétert

Havrilla István: FRISS: A bíróságon megfegyelmezett ÁVÓS története

Szinte ingyen. Hány gyerek ebédelhetne belőle egy évig? (Rebisz adatközlés - október 23)

Hermán Péter: Az ÁVH nak ki kell adni a videófelvételeket július 4-ről

Gőbl Gyuri levele az ÁVH-nak okt. 23-ról

Hermán Péter: Kupleráj az ÁVH-nál - 8 hónap nem elég március 15 kivizsgálásához

munka bejegyzései

Konzervvér

Az áldást sodika küldte 2009. december 7., hétfő - 23:59-kor
Címkék: dolgozat munka sodi
100 komment

Na, miután ma sincs kedvem blogolni, megint olyan régi dolgokat ástam elő nektek, melyeket én készítettem, de még soha nem szerepeltek itt a blogon. Mielőtt valaki megkérdezné: mindennek az a hatalmas előnye, hogy saját magam számára így központi helyen vannak kategorizálva ezek a cuccok, és nincsenek szanaszét. :)

  • Montessori Oktatási Centrum bejárás
    Itt voltam egy ideig rendszergazda. Mobilos képekkel csináltam Flash-es panoráma-bejárást az udvarról, valamint az összes helyiségről. Ez volt az Ingatlantúra.hu prototípusa.
  • Építőipari cég
    Ezt a weblapot egy ajtókkal kereskedő építőipari cégnek készítettem. A portfóliómban azért nem szerepeltettem, mert azóta már másmilyen weblapjuk van.
  • Aritmetikai program PASCAL-ban
    ELTE, informatika alkalmazás módszertana nevű tantárgy. Egy függvényt közelít a hatványsorával. (ZIP, benne dokumentáció és forráskód. Dokumentáció külön PDF-ben ITT.)
  • Osztályfőnöki tematikus terv (DOC, PDF)
    ELTE, nevelési feladatokra való felkészülés nevű tantárgy.

By SoDI


 
 
2 (3)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Néhány beadandó

Az áldást sodika küldte 2009. szeptember 28., hétfő - 22:24-kor
Címkék: dolgozat munka sodi
35 komment

Az évek során egy seregnyi egyetemi beadandómat pakoltam fel ide a blogra - főként azért, hogy valamilyen formában rendszerezve legyenek. A dolgozat címke alatt megtekinthetitek őket.

Most az egyik vinyóm legmélyéről előkerült még néhány ősrégi darab, így ezeket is kirakom ide, hogy teljes legyen a kép.

  • ECDL tananyag értékelése (Powerpoint)
    Az ELTÉ-s Távoktatás I. nevű tantárgy keretében egy ECDL tananyag szakmai értékelése volt a feladat előre megadott szempontok alapján. Sajnos az, hogy pontosan mit kellett értékelni benne, már nincs meg.
  • 3D-ben forgó földgömb (Lazarus Object Pascal)
    A szintén ELTÉ-s Számítógépi grafika nevű tárgyhoz készült ez a beadandó. Miután nem használok vírusirtót, így futtatható állományt nem mellékelek nektek. A forráskódot a Lazarus nevű ingyenes, Delphi-szerű fejlesztőeszközzel tudjátok futtatható állománnyá varázsolni tetszőleges operációs rendszer alatt.)
  • Irodaépület hálózati terv (Powerpoint)
    Ez nem egyetemi, hanem egy CISCO szakmai beadandó, ahol egy irodaépület hálózati kiépítését és beállítását kellett megtervezni. Az, hogy mellettem egy hölgytársam is szerzőként van megjelölve, ne tévesszen meg senkit. Valójában szőröstől-bőröstől én készítettem a cuccot, ő csak szépen mosolygott hozzá. :) (Ha olvasod, Ági, bocs, de tényleg így volt. :)))

Plusz, hogy azok is megkapják a magukét, akik szerint én sose dolgozom, és munkaundorom van, linkelek két régi fizetős munkát is. Ezek még a nemrégiben elétek tárt portfóliómban sem szerepelnek.

  • Színművésznő
    Egy Németországból hazaköltözött színművésznő weblapja
  • Magyar Gazda Párt (MGP) weblap
    A borász és milliárdos Szeremley Hubának a 2006-os választási kampány idején én voltam az informatikai mindenese. Ennek kapcsán ezt a weblapot is én készítettem el neki. (Ez egy korai verzió)
By SoDI

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

SoDI portfólió

Az áldást sodika küldte 2009. szeptember 21., hétfő - 0:42-kor
Címkék: munka sodi
45 komment

Minden rosszindulatú zsidó azzal baszogat, hogy nincs kedvem dolgozni.

Hát épp holnap reggel megyek munkatárgyalásra. Természetesen nem nyolcórás rabmeló lesz ez, hanem programozói távmunka egy vállalkozónak, de ha már erre a találkára sebtiben összedobtam egy teljesség igénye nélküli portfóliót, hát kilinkelem ide is, hogy lássátok (bár a nagyja már szerepelt itt a blogon): 

SoDI portfóió

Hogy senki ne írogathasson olyan hazugságokat, miszerint munkakerülő lennék.

By SoDI

Kapcsolódó:


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Bunkó prolik?

Az áldást sodika küldte 2009. szeptember 14., hétfő - 23:00-kor
Címkék: munka proli
47 komment

Az igazat megvallva nagyon unom, hogy folyton saját magamat kell magyaráznom azok számára, akik félreértenek engem, és megsértődnek rám egyik-másik mondatom után.

Ma is leírom például, hogy azok a balfaszok, akik a hosszú és gazdag egyetemi pályafutásom okán támadnak engem, a tanulmányaim nélkül azt vágnák a képembe, hogy egy tanulatlan proli vagyok, akinek így nincs alapja belepofázni semmibe sem, erre megkapom több kedves olvasómtól is, hogy ők bizony nem bunkó prolik.

De már nem csodálkozom, ugyanis sokszorosan visszatérő elem a személyemmel szemben megfogalmazódó rágalmak sorában, hogy lenézem a munkásokat. Annak ellenére térünk vissza ehhez a hamis gondolathoz, hogy már többször is írtam róla hosszabb blogbejegyzést: miért nincs ez így.


Hirtelen csak három példa ezekből:


De foglalkozzunk az általam frissen felvetett gondolattal: tanulatlan proli-e az olyan ember, aki úgy kezd el dolgozni, hogy nincs diplomája? Nos, a válasz természetesen az, hogy nem. Hatalmas őrültség lenne bármi mást írnom.

Ha feltesszük ugyanis, hogy valakinek rögtön a középiskola után nyílik lehetősége jövedelmező vállalkozást indítani, akkor számára nyilvánvalóan merő pazarlás lenne az egyetemen eltöltött minden egyes nap.

Ugyanez igaz azokra az emberekre is, akik a középiskola mellett vagy nem sokkal utána szereztek egy olyan szakmunkás bizonyítványt, amivel mindenféle egyetemi végzettség nélkül is remek karriert tudnak felépíteni. Érdemes lehet például szakácsként tevékenykedni, mert bizony egy mesterszakács könnyedén megkeres annyi pénzt, mint egy felkapottabb ügyvéd. Ugyanígy egy profi CNC programozó is többet fog keresni bármelyik orvosnál vagy tanárnál. De egy kőműves szintén meglepően sokat képes keresni.

Én viszont nem profi szakembereket hoztam fel példának, hanem olyan elfoglaltságokat, melyek nem kívánnak meg az égvilágon semmilyen képzettséget. Telefonos operátorokat és adatrögzítőket nem képeznek sehol. Ez nem egy szakma. A szakácskodással ellentétben erre nem lehet karriert építeni.

Éppen ezért mondom, hogy aki a szakmai karrierje, vagy a vállalkozása kedvéért hagyja ki az életéből a felsőoktatást, az dicsérendő jellem. Aki viszont szakmát nem igénylő elfoglaltságokért, arra igenis megáll a tanulatlan proli megjelölés. Ne feledjük ugyanis, hogy a diákhitel, az államilag finanszírozott szakok, olcsó kollégiumok, és szociális -valamint tanulmányi ösztöndíjak korában a továbbtanulás már korántsem anyagi kérdés. Ha valaki tud és akar is tanulni, az égvilágon minden segítséget megkap hozzá. Akár pénz nélkül is.

Szóval az egyetemi évek kihagyása igenis döntés kérdése.

Ha pedig valaki szakmai vagy vállalkozási előmenetel nélküli elfoglaltság kedvéért teszi ezt, az a szememben igenis jellem -vagy képességbeli hiba.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Buzi -és zsidóhatalom?

Az áldást sodika küldte 2009. augusztus 29., szombat - 21:07-kor
Címkék: munka zsido
51 komment

Néhány balliberális hazugság mára annyira beitta magát az emberek köztudatába, hogy a legtöbben meg sem kísérelnek elgondolkodni azon, valóban állnak-e ezek mögött tapasztalati tények. Pedig néha érdemes lenne kielemezni egynémely, alapigazságként elfogadott cionista dogmát, mert rájöhetnénk, hogy egyáltalán nincs semmi valóságalapjuk.

Amikor az emberek megtudják, hogy mivel foglalkozom, általában első kérdésük az, hogy nincs-e bennem a blogolás és a megvívott jogi csaták közben egzisztenciális félelem. Hisz aki van olyan bátor, hogy szembeszálljon a magyarság megnyomorításán ügyködő erőkkel, az nagyon hamar azt tapasztalhatja, hogy egy életre ellehetetlenítik.

Nos. az igazság az, hogy aki így gondolkodik, annak a pártállami örökség torzítja el a tisztánlátását. Ugyanis akárki akármit mond, engem eddig az égvilágon semmilyen anyagi hátrány nem ért a közírói tevékenységem miatt.

A Szetey-montázs idején a legdurvább dolog az volt, hogy az egyik szervezetnél, amelyiknek a weblapját karbantartottam, megkértek, hogy a polgári nevemet lehetőleg vegyem ki az impresszumból. De még onnan sem rúgtak ki; az eset után még jó két évig szoros együttműködésben dolgoztam velük.

Ezzel szemben kellemes csalódás annál több ért.

Egy fővárosi kemping tulajdonosa számára fejlesztettem akkoriban egy komplex informatikai rendszert. Amikor szóba hozta a montázst, azt hittem, ki akar rúgni, de ehelyett mosolyogva közölte, hogy ezek után még szimpatikusabb vagyok a számára, és nagyon örül, hogy egy hozzám hasonló emberrel dolgozhat együtt.

Ugyanígy nem éreztem semmilyen hátrányát az erélyes politikai véleményemnek akkor sem, amikor a ferencvárosi időközi választás idején az egyik párt kampányát menedzseltem. És most sem érzek semmi ilyesmit, amikor éppen egy alapítványi iskola elektronikus naplóját programozgatom a szeptemberi indulásra.

Az emberek tehát a valóságban jócskán alábecsülik a magyarellenes erők hatalmát. Előfordulhat persze, hogy a befolyásos emberek között sok zsidó és buzi van, azonban míg előbbiek között szerencsére elegendően sok Reiner Péterhez hasonló, asszimilálódott hazafi akad, addig vélhetően az utóbbiakból is csupán az az értelmesebb felső réteg jut döntési helyzetbe, amelyik képes világosan átlátni, hogy a szélsőliberális propaganda elleni küzdelem közel sem ellene szól.

Vélhetően ezek az emberek is felismerik, hogy a hazafias célokért küzdő zsidókkal, és a négy fal között csendben buzuló buzikkal még a hazafiak többsége szerint sincs semmi gond.

Ez viszont nem jelentékteleníti, hanem épp ellenkezőleg: még inkább fontossá teszi a talmudi gyűlöletirodalmat szó szerint alkalmazó újkori cionizmus, és a keresztényi értékek ellen törő libertarianizmus elleni harcot.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Molnár F. és Szaniszló

Az áldást sodika küldte 2009. augusztus 18., kedd - 21:30-kor
Címkék: molnar f arpad munka segely szaniszlo
71 komment

Úgy néz ki, mostanában sláger a munka és a segélyezés kérdése. Tegnap én magam is egy hosszabb írást szenteltem a témának, ma pedig szinte egyszerre akadt meg a szemem két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó, ám ennek ellenére jobboldali, nemzeti állásponton.
Két effektív szélsőséget tárok tehát elétek, majd megkísérlem bemutatni a kettő közötti optimumot úgy, ahogyan én látom.

Az első felszólalónk Molnár F. Árpád, aki a Tamás Gáspár Miklós által képviselt, és Tóta W. Árpád által alaposan lehordott alapjövedelem koncepciójához erősen közel álló álláspontot fejt ki. (Tóta cikkére egyébként külön írásban is válaszoltam itt a blogon.) És bár Molnár szerencsétlenül szélsőséges példákkal támasztja alá a kezdeményezés előnyeit, ám ennek ellenére igazat szól, elvégre régóta triviális közgazdasági alapigazságnak számít, hogy napjainkban a társadalom annyi értéket termel, hogy abból a személyes szerepétől függetlenül minden egyes embernek biztosítható a megélhetése.

További határozott pozitívum Molnár mondanivalójában, hogy nem esik bele abba az ostoba marxista hibába, mint a témát a demagógia irányából megközelítő legtöbb elemző, és esze ágában sincs a munkaerőnek önmagában értéket tulajdonítani. Nem kelti azt a látszatot, mintha a magáért való kemény munka, és erőfeszítés bármiféle értékkel is bírna. Helyette úgy fogalmaz, és – valljuk be – ez sokkalta közelebb áll a valósághoz, hogy a munkaerő valójában ingyen van, és nem kerül pénzbe. És bár ez első látásra ellentmondani látszik a munkaerőpiac alapvető törvényszerűségeinek, ahol a köznyelvi fordulat szerint a munkaerejét bocsátja áruba az ember, ám én úgy gondolom, hogy sokkal szemléletesebb, ha ehelyett inkább úgy tekintjük, hogy az értéklétrehozó képességét és igyekezetét adja bérbe a munkavállaló, mert így sokkal jobban érzékelhető a munka valódi értelme, ami nem más, mint az értékteremtés. Ha mélyebbre nézünk tehát, akkor láthatjuk, hogy Molnár F. Árpád elsőre furcsának hangzó feltevése koránt sem rugaszkodik el a valóságtól, elvégre ha az ő koncepciója szerint a legszükségesebb területeken kívül kizárjuk a pénzalapú elszámolást, és helyette kvázi kötetlen barterezésben gondolkodunk, akkor máris láthatjuk, hogy könnyű mentesíteni magunkat attól a szemlélettől, mely a munkaerőhöz feltétlenül művi pénzértéket rendel. (Ez egyébként azért is pozitív elgondolás a szememben, mert a Budaházy-féle Hunnia gazdasági rendszere is hasonló elgondolásra épül)

Saját magam Árpád azon megállapításával sem tudok különösebben vitatkozni, amikor az emberi méltóságot és tisztességet védi az értelmetlen közmunkáktól. Nincs annál megalázóbb ugyanis, mint amikor valakivel csak azért ásatnak ki egy gödröt, hogy azt másokkal a következő nap betemettessék. És ha valaki úgy gondolja, hogy ez a munka-visszafogó gondolat a közgazdasági alapigazságoktól teljességgel elrugaszkodott nézőpont lenne, annak csak Bokros Lajos professzor úr azon megállapítását idézném, miszerint a minimálbér valójában foglalkoztatási tilalom mindazok számára, akik képtelenek legalább az annak megfelelő hozzáadott érték megtermelésére. És bár a professzor úr ezt konkrétan annak illusztrálására hozta fel, hogy – szerinte – miért kell eltörölni a minimálbért, az általa világossá tett tényszerűség - nyilván a szándékaitól függetlenül - a napnál is világosabban mutat rá arra, hogy ez a bérminimum a gyakorlatában az embertelen munkakörülmények elleni harc egyik legfontosabb eszköze.

Na most – mint ahogyan azt a hétvégén Tamás Gáspár Miklós is világosan kifejtette – az Országgyűlés által megszavazott közmunkaprogram éppen ezt a méltóságvédő funkcionalitást olvasztotta semmivé néhány irigy ember demagóg irigysége miatt.

 

 

A másik videó, a másik véglet Szaniszló Ferenc véleménye, mellyel a magyar New Deal iránt emeli fel a szavát. Érvelése szerint ha a munkanélkülieket kötelezően kiterelnénk ártéri víztározók, és öntözőcsatornák építésére, akkor azzal az ő érdeküket is szolgálnánk, mert így lehetőséget biztosíthatunk nekik arra, hogy értelmes módon foglalhassák el magukat.

 

 

Személy szerint azért nem vagyok kibékülve ezzel a megoldással, mert egyrészt abból a cionista agyrémből indul ki, miszerint az élet természetes velejárója a gazdaság erőltetett felpörgetése, és – lehetőség szerint – folyamatos növekedése, másrészt nem számol azzal, hogy egy hasonló programban résztvevő polgárok alapvető méltóságának, és emberhez méltó munkakörülményeinek megőrzése csak jelentős extra források bevonásával lehetséges, melynek viszont a legkevésbé sincs meg a fedezete.

De ellenkező oldalon természetesen ugyanennyire kivitelezhetetlen Molnár F. Árpád javaslata is, elvégre ép ésszel senki sem tarthatja elfogadhatónak az azzal járó általános életszínvonalbeli visszaesést, és a világ elöli, észak-koreai mintát követő bezárkózást.

A saját, ezen a blogon korábban már részletesen is kifejtett véleményem szerint minden olyan ember megélhetését finanszíroznia kell az államnak, akinek az emberi méltóság legalapvetőbb követelményeit teljesítő körülmények közötti foglalkoztatása több költséggel járna, mint haszonnal. El kell fogadni, hogy vannak olyan egészséges, munkaképes korú, de képzetlen egyének, akiknek olcsóbb a segélyezése, mint a foglalkoztatása.

A segélyezés rendszeréből tehát mindössze a nyilvánvaló visszaéléseket kell eltüntetni. Remek megoldás erre a Monokon ősztől bevezetett szociális kártya. Ha a kártyával van lehetőség kábeltévé –és netszámlát is fizetni (ezen pedig ne röhögjön senki, manapság már meglepően sok cigányputriban neteznek, és ez így van jól, mert senki sem zárható ki az információs társadalomból), akkor nincs is ezzel az égvilágon semmi probléma.

Mindezzel együtt persze remek ötlet a munkaerő-igényes állami beruházások beindítása is, de kizárólag olyan módon, hogy az ottani elfoglaltság a kielégítő kereset okán ne kényszer, hanem inspiráló lehetőség legyen a környék lakóinak. (Manapság az ország keleti felén sok munkahely marad betöltetlen, de akik eme tény miatt mérgelődnek, azok nem gondolnak bele, hogy elsősorban az általuk elérhető fizetés kirívóan alacsony szintje riasztja vissza az embereket.)

Az általam leírt rendszerrel egyszerre biztosítható Molnár F. Árpád, és Szaniszló Ferenc javaslatainak legtöbb előnye.

  • Nem sérülne a segélyezettek emberi méltósága.
  • Nem járna plusz költséggel.
  • Továbbra is megmaradna a szociális ellátás bűnözésmegelőző funkciója (aki tud enni, az kisebb eséllyel bűnözik).
  • Megszűnnének a visszaélések (játékgépezés, uzsorázás).
  • A szorgalmasabbaknak lehetőséget teremtene a felemelkedésre.
  • Fejlesztené az ország infrastruktúráját.

Ilyen egyszerű ez.

Csak arra kell figyelni, hogy ne essünk a ló egyik oldalára sem.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

SoDI és a munkások

Az áldást sodika küldte 2009. augusztus 17., hétfő - 21:30-kor
Címkék: blog munka sodi
34 komment

Lehet, hogy sokak számára már unalmas, hogy gyakorta elszakadok a közéleti témáktól, azonban a legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok megvédeni magamat, amikor hazugságok kezdenek el terjedni rólam.

Annak ellenére, hogy én az esetek többségében igyekszem a lehető legpontosabban kibontani a személyiségemet, egyre gyakrabban találkozom olyan rágalmakkal, miszerint lenéző lennék a munkásrétegek irányában.

Ezzel kapcsolatban érdemes szétválasztani a saját életemet, és az egyes ellenfeleim által ebből levont téves következtetéseket azoktól az esetektől, amikor mindössze politikai elemzés gyanánt értékelem bizonyos események szociológiai hátterét. Csak hogy egy példát mondjak: általánosságban illetlen dolog dehonesztálóan nyilatkozni azokról, akik lakótelepen élnek, ugyanakkor az még korántsem lép túl az elemző értékelés keretein, ha valaki rávilágít arra, hogy a komcsik panelrengetegekben produkált országos átlag feletti eredményei elsősorban annak köszönhetőek, hogy ott szokatlan koncentrációban fordulnak elő a – finom eufemizmussal szólva – kevésbé kvalifikált néprétegek képviselői. Vagyis bunkóság leszólni a panelprolikat, de független elemzésnek számít rámutatni, hogy az ő ostobaságuk miatt szív az ország  a mai napig bolsevik vezetés alatt.

Akinek pedig nem inge, ne vegye magára.

Ilyen módon tehát ha én egy igénytelen sátánista összejövetelről számolok be, akkor kizárólag ebben a kontextusban értelmezendő, amikor a közelben álló szocialista kockaházról lealacsonyító jelzők használatával értekezem, elvégre kétségbevonhatatlan tény, hogy egy frekventáltabb, polgáribb negyedben hasonló gyalázat – már csak a lakók összetétele okán is – teljességgel elképzelhetetlen.

A felülreprezentáltság tényének egyszerű megállapítása viszont még egyáltalán nem számít általánosításnak.

Ennél még egyszerűbb kérdés, amikor a magyar munkásokat önmagukért kiállni képtelen bérrabszolgaként jellemzem. A legkevésbé sem vagyok képes belátni, hogy mi a probléma ezzel, miközben Tamás Gáspár Miklóstól kezdve Bogár Lászlón át Morvai Krisztináig igen széles társadalmi támogatottsággal rendelkező kör nyilvánítja ki folyamatosan, hogy a magyar dolgozót kizsákmányolják, és a vele szemben elkövetett egyik legnagyobb bűn, hogy a gyenge szakszervezeteit, és általános munkaigénytelenségét egyesek a világ előtt hatalmas komparatív előnyként kommunikálják.

Attól még, mert valamivel kapcsolatban elhangzik egy jelző, még korántsem biztos, hogy ez pejoratív értelemben történik.

De lépjünk is tovább. Hasonló, gyakran visszatérő rágalom velem szemben, hogy én állítólag munkaundorral küszködő, a kemény munkát lenéző semmirekellő lennék. Nos, ennek már önmagában kiváló cáfolatát nyújtja a lakásmaffia-ügyem kiindulópontja, ugyanis éppen egy komplex informatikai fejlesztőmunkámból bontakozott ki az egész bonyodalom. A néhány százezres archiválási munka kapcsán merült fel állítólagosan már eldöntött tényként, hogy a tanár úr irányítása alatt lévő alapítvány megkapja egy vidéki kastély üzemeltetési jogát, melynek keretében egy múzeumot alakít ki benne a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium megbízásából. Ez jó 10 évre rendszeres munkalehetőséget biztosított volna számomra a kapcsolódó informatikai –és marketingmunkálatok koordinálásáért cserébe. Az a tény, hogy én hatalmas kedvvel és lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a munkába, szívességből még pénzzel és jelzálog vállalásával is megtámogatva az átmenetileg elakadt projektet, eleve kizárja, hogy munkakerülő attitűddel lennék jellemezhető.

Igenis inspirál a kihívásokat jelentő kemény munka, amennyiben rendesen megfizetik. Az, hogy én elsősorban a kötetlen munkaidőben végezhető, projekt-jellegű elfoglaltságokat keresem, a legkevésbé sem zárja ki ezt, elvégre vannak olyan személyiségek, akik úgy képesek a leghatékonyabban értékeket teremteni, ha nem állnak mögöttük munkaidő-fetisiszta (vagyis voltaképp rejtetten marxista) hajcsárok, hanem ezek a szoros és folyamatos kontroll helyett mindössze az eredményeket várják el megrendelői minőségükben, a ráfordított munkaórák értelmetlen számonkérése nélkül.

A napi akár 10-12 óra munkavégzést is örömmel vállalom, amennyiben megfelelő ellentételezést várhatok cserébe. De feleslegesen nem vagyok hajlandó elpazarolni az energiáimat.

Amióta felépült a modern világ, az igazán nagy értékek a hatástöbbszörözés segítségével jöttek létre, vagyis azok számítanak a társadalom kiemelkedően értékes tagjainak, akik ezen a módon képesek egységnyi erőfeszítéssel kellően sok embertársukat kiszolgálni. A hangsúly tehát a szolgálaton van, nem pedig az önmagáért való erőfeszítésen.

Ha nem áll rendelkezésre a hangrögzítésre, és ennek tetszőleges sokszorosítására alkalmas technológia, Elvisből soha nem lett volna sztár. És ugyanez igaz a Facebook 23 évesen dollármilliárdossá váló alapítójára is. Őrültség lenne bármelyiküktől is elvitatni a teljesítményük mögött álló kemény is kitartó munkát, ugyanakkor azzal is pontosan tisztában kell lennünk, hogy ez csak egyetlen komponense volt a sikerüknek.

Én éppen a fenti felismerés alapján (miszerint a szorgalom önmagában kevés az eredményesség eléréséhez, hiszen párosulnia kell annak a tudásával is, hogy milyen irányba érdemes fordítani az emberben feszülő alkotó energiákat) döntöttem úgy, hogy a korai erőpazarlás helyett inkább egy olyan felkészülési szakasz mellett teszem le a voksom, mely könnyebben teremti meg az indulás utáni exponenciális növekedés, de legalábbis a fokozott munkahatékonyság esélyét, mint egy átlagos időtartamú tanulás.

Van egy sziklaszilárd hitem, miszerint egy ember teljesítménye elsősorban élethossz vonatkozásában értelmezhető, melynél így értelemszerűen felesleges rövidebb szakaszokat önkényesen kiragadni, akár azon az alapon, hogy még csak arról tudunk. Ezzel az állásponttal persze lehet vitatkozni, de a lényeg akkor is az marad, hogy ha én távlatokban szeretném embertársaim javát szolgálni, az még korántsem számíthat jellemhibának. Elvégre a célom a minél nagyobb és teljesebb szolgálat, ezt pedig szerintem inkább értékelni illene egy fiatalban.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Szégyen-e?

Az áldást sodika küldte 2009. augusztus 3., hétfő - 23:11-kor
Címkék: egyetem munka sodi
144 komment

Kicsit elszaporodtak a blogom kommentjei között az ócska személyeskedések, ezért tessék szépen elmagyarázni nekem, hogy az alábbiak közül pontosan melyiket kellene szégyenként megélnem:

  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy 2006. október 23-án elhúzódó koncepciós büntetőeljárást indított ellenem a rezsim, mely olyannyira megnehezítette a tanulmányaimat, hogy még abban a tanévben az ELTE TTK oktatási dékánhelyettese előtt voltam kénytelen az ügyészség nyomozati irataival tanulmányi méltányosságot igényelni?
  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy az egyik tanárom visszaélt a feltétlen bizalmammal, minek köszönhetően egy másik tanévben holmi 8 milliós jelzálog miatt a folyamatosan engem zaklató tiszafüredi uzsorásoktól voltam kénytelen rettegni ahelyett, hogy nyugodtan tudtam volna a tanulmányaimra koncentrálni? (Marha nehéz ám úgy egy matek ZH anyagára figyelni, hogy közben a kéglid elárverezésével és a kilakoltatásoddal fenyeget telefonon néhány kigyúrt bűnöző.)
  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy az örökletesen gyenge csontozatom miatt alkalmatlan vagyok fizikai -vagy álló munkára?
  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy szüleim hittek azoknak a reklámanyagoknak, amik piacképes ismereteket ígértek azokon az OKJ tanfolyamokon, melyekre az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt jártam?
  • Szégyenként kell-e megélnem, hogy amióta az eszemet tudom, a kihívásokat jelentő, kreatív feladatok vonzottak, és mindig az alkotás öröme hajtott, így a munkámat is ennek megfelelően próbálom megszervezni?

Mert amennyiben igen, úgy elnézést.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Lenézném a munkásokat?

Az áldást sodika küldte 2009. április 25., szombat - 22:07-kor
Címkék: munka politika
77 komment

Egyre több visszajelzést kapok azoktól, akik szerint én lenézem a kétkezi munkásokat. Ez természetesen hasonlóan durva félreértés, mint amikor egyesek rasszistának, vagy antiszemitának próbálnak meg beállítani engem.

Arról, hogy a kemény gürcölés miért nem jelent feltétlenül hatékony munkát, egyszer már írtam egy hosszabb bejegyzést, így most nem ismételném magam. A lényeg, hogy a munkának nem a belé fektetett energia, hanem a hozzáadott érték ad értelmet, és bármiféle  elfoglaltság hasznát elsősorban az határozza meg, hogy hányan lennének képesek elvégezni ugyanazt a feladatot. Ha csak kevesen, akkor indokolt a magasabb díjazás, ha viszont sokan, akkor kevésbé.

Ehelyett most egy másik megvilágításból mutatnám be, hogy hol értenek engem súlyosan félre a kötekedő balliberálisok.

Nos, azt tudni kell, hogy ezen a blogon nincs szilárd kommunikációs taktika, vagyis nem előre megtervezett üzeneteket közvetítek. Nincsenek pontosan kifundált marketingmorzsák, ahol az ember különös gondot fordít arra, hogy a megfelelő célközönség mérnöki pontossággal azt fogja fel, amit közvetíteni szeretnék. Ehelyett mindig mindent úgy, és abban a nyers formában írok le, ahogyan az megfogalmazódik bennem, és ezt nem rostálom át semmiféle olyan szűrőn, ami elejét tudná venni a félreértéseknek.

Nem magyarázkodom előre. Ehelyett, ha valami nem érthető, azt utólag fejtem ki bővebben.

Nos, ami a munkásemberekhez való hozzáállásomban a legfontosabb:

Nem lehetek képes lenézni a munkásosztályt, ugyanis még a létezésében sem hiszek.

Saját magam legnagyobb erényei között azt tartom számon, hogy hosszú évek alatt a gondolkodásomat tökéletes mértékben sikerült mentesíteni minden marxista paneltől, és kispolgári sallangtól.

Tény ugyanis, hogy nem léteznek társadalmi osztályok. Különféle szociológiai csoportokra valóban fel lehet bontani a társadalmat, ám az ezek közötti átmenet sokkal finomabb annál, mintsem hogy értelme legyen bármiféle éles művi megosztásnak. Az, hogy a történelem egymással alapvető érdekkonfliktusban lévő társadalmi osztályok harcából állna, a legordasabb bolsevik hazugság, amit ember valaha kitalált.

Csak és kizárólag arra jó, hogy egymásnak ugrassza a nemzet tagjait, akik a valóságban ahelyett, hogy egymás legyőzésén, és saját dominanciájuk érvényesítésén munkálkodnának, egyenértékűként, kölcsönös szimbiózisban dolgoznak a társadalmi funkciók működtetésén. Léteznek persze hazaárulók, bűnözők, tolvajok, és idegen érdekeket elvtelenül kiszolgáló hazaárulók is, ám ők sem társadalmi osztály szerint, hanem az általuk követett ideológiában, valamint egyedi személyiségjegyeikben (esetleg szociokulturális jellemzőikben, mint a zsidó -és cigánybűnözők) különböznek a tisztességes emberektől.

Ezt mégis kevesen fogják fel. Hogy mi itt az alapvető probléma, azt néhány éve Orbán Viktor nagyon jól megfogalmazta. Egy lakossági fórumon kifejtette, hogy amikor kezébe akadt a középiskolás lánya történelemkönyve, elborzadt, ugyanis máig ugyanazt az osztályharcos agyrémet látta visszaköszönni benne a nyelvezetben, és gondolkodásmódban, melyről azt hitte, hogy két évtizeddel a kommunizmus bukása után már rég magunk mögött hagytuk.

Pedig nem.

Éppen ez okozza azt, hogy a marxista sémák kérdése nem generációs probléma, hanem ehelyett a korombeli, vagy nálam fiatalabb emberek elméjét is mérgezi. Senki sem várhatja, hogy az új nemzedékek felülemelkedjenek a múlt tévedésein, amíg erőszakosan ennek a torz valóságát tömik beléjük.

Én viszont világosan felismertem a nagy erényemet abban, hogy mára mentesültem minden hasonló kognitív korlátozottságtól, éppen ezért ahogyan a múltban, úgy a jövőben sem kívánom a legminimálisabb erőfeszítést sem tenni annak érdekében, hogy ne sértsem meg káros tévképzetek és osztályelméletes maszlagok rabjaiként élő szerencsétlenek érzékenységét.

Éppen ez az, amiben az új nemzedék továbbfejlődésének megtestesülését látom a hozzám hasonló emberekben, elvégre az ügyvéd édesanyám, valamint a BME-n Magna Cum Laude minősítéssel villamosmérnökként diplomázott édesapám érvrendszerében szintén megtalálhatóak azok a ósdi közhelyek, melyeken én már sikeresen túlhaladtam. Ez a legkiválóbb jele annak, hogy az általam használt fogalmak szerinti eszmei megtisztulás nem feltétlenül előképzettség, sokkal inkább intuitív módon kialakított gondolati tudatosság kérdése. Ez tehát önmagában is üti azokat a rágalmakat, miszerint belőlem holmi értelmiség-jelölti gőg sugározna a kevésbé képzett csoportok felé. Minden efféle gondolat szemen szedett hazugság, vagy legalábbis alapos félreértése mindannak, amit képviselek.

Emellett szilárdan kitartok azon korábbi véleményem mellett is, miszerint a nívós nemzeti kezdeményezéseket meg kell menteni a mennyiségi szemlélet általi elsilányodástól, hiszen tudvalevő, hogy a nyilas mozgalomnak is elsősorban ezen irányelv alapozta meg a kezdeti sikereit, és hogy később ennek a kényszerű felpuhulása tette lehetővé, hogy egyes nyilasnak álcázott zsidó bűnözők kompromittálhassák a hungarizmus eredetileg szűzien tiszta céljait.

De menjünk tovább, mert olyan vád is elhangzott velem kapcsolatban, miszerint én nem csak társadalmi osztályként nézem le az alacsonyabban kvalifikált dolgozókat, hanem személyekként is.

Ehhez tudni kell, hogy valójában mindig tartózkodom attól, hogy csupán az értékteremtésben játszott szerepük alapján soroljam be az embereket. Teljesen mellékes körülmény az, hogy az illető a gazdaság melyik ágazatában dolgozik, amennyiben jó hazafi. Egy profi asztalos munkája ugyanannyira megbecsülendő, mint egy tanáré, és a szippantós vállalkozót sem kell lenézni, elvégre egy fontos szükségletet elégít ki a szolgáltatásával, ami nyilván a vállalkozása bevételein is meglátszik. Mint láthatjuk tehát, a legtöbb ember igenis beleillik az általam néhány nappal ezelőtt írt bejegyzésben lefektetett négy kategóriába, éppen ezért a legkevésbé sem érhető tetten ebben a legapróbb jele sem annak, hogy bárkit is lenéznék pusztán a foglalkozása okán. (És ettől teljesen független kérdés, hogy az alkalmazotti lét után vágyakozókra a biztonság illúzióját hajhászó bérrabszolgaként gondolok-e vagy sem, elvégre a milliókat kereső menedzsereket valahol szintúgy ugyanebbe a kategóriába sorolom annyi apró különbséggel, hogy őnekik a csalódás mellett hosszú távon az önkizsákmányolásból fakadó korai kiégés lehet nagyon könnyen a vesztük.)

Viszont az osztálygőg mellőzése visszafelé is elvárható. Teljesen értelmetlen azon merengeni, hogy kinek a munkája hasznosabb, és ki az, aki csupán alibi elfoglaltságot végez. Alibi munka ugyanis ma már nem létezik (a versenyszférában legalábbis biztosan nem); a kapun belüli munkanélküliség elsősorban a kommunista értelemben vett szocializmus sajátja volt. Ma, a XXI. században már az összes, akár csak a legminimálisabb közgazdasági műveltséggel felvértezett ember előtt is teljesen világos, hogy nem csak az értelmiségiek szorulnak rá a kétkezi munkásokra, hanem ez a függőség visszafelé is igaz, elvégre a képzett rétegek azok, akik olyan módon megszervezik a többi dolgozó számára a gazdaságot, hogy lehetséges legyen elfogadható szinten megélni egyszerűbb elfoglaltságokból is. Sőt, ugyanígy az értelmiségi foglalkozások között sincs semmiféle határvonal hasznos és haszontalan szereplők között. A gazdasági újratermelési folyamatban mindenkinek a munkájára ugyanúgy szükség van. Mára ugyanúgy nélkülözhetetlen az embereket gyógyító orvos munkája, mint azé a marketing-tanácsadóé, aki segít társítani a kínálathoz a keresletet, folyamatos mozgásban tartva így a gazdaságot (nem, ezt nem a kereskedő végzi, ő csupán - amellett, hogy rá úgyszintén szükség van - elsősorban kiélvezi ennek a gyümölcseit).

Az viszont, hogy egy jól kialakult kölcsönösség jegyében mindenkinek a munkájára ugyanannyira szükség van, még nem jelenti azt, hogy mindenki alkalmas lenne bármire.

Amikor egy magasztos jobbító gondolat köré mozgalmat építünk, akkor igenis kiemelkedően fontos ügyelni rá, hogy csak és kizárólag olyan emberek kerüljenek be a sorainkba, akiket az intellektusuk alkalmassá tesz annak a mély megértésére, hogy mik a céljaink, és hogy ez milyen hatásmechanizmuson keresztül válik a magyarság javára. Éppen ezért mondom, hogy az a kalocsai húsüzemben dolgozó henteslegény, aki a hírek szerint rettentő brutálisan végzett a barátnőjével, eleve alkalmatlan volt arra, hogy a Gárda szolgálatába lépjen.

Az ilyen embert ugyanis nyilvánvalóan csak a legegyszerűbb, demagóg szólamokkal lehet megszólítani, ami azért nagyon veszélyes, mert akinek egysíkú panelekből épül fel a gondolkodása, az a lelke mélyén még annak a szükségszerűségét sem lehet képes belátni, hogy miért pozitív dolog bármilyen ideológiai vonal mentén szervezett célok melletti következetes és rendíthetetlen kitartás.

Ha két tőmondatban foglaljuk össze az igazságot, az csupán a zsidók malmára hajtja a vizet!

Ideig-óráig tűnhet úgy, mintha a kevésbé komplex módon megszólított szereplő magatartása az általunk elvártakhoz idomulna, azonban valóban mély megértés nélkül ez csupán illúzió marad. Ezért azokat, akik alkalmatlanok arra, hogy valódi szellemi azonosulás birtokában minden körülmények között folyamatosan és méltó módon a közösségünket reprezentálják, nem szabad a magasztosabb célok jegyében működő kezdeményezések és mozgalmak közelébe engedni.

Az ilyen gárdista-jelölteknek ehelyett a pártoló tagság ajánlható.

De gárdista csak átlagos, vagy azt meghaladó értelmi képességű egyén lehessen!

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Accent Plus

Az áldást sodika küldte 2007. augusztus 21., kedd - 13:22-kor
Címkék: accentplus munka sodi sodimunka
187 komment

A képlet a régi. SoDI lusta blogolni, ezért az egyik régi munkáját mutatja meg.

Ezt egy pályázatíró cégnek készítettem, ami - ha jól tudom - azóta már szintén megszűnt. Alapvetően Flash oldal, mely az egyes szövegeket HTML állományokból tölti be.

Egy régiebbi munkám - Accent Plus pályázatíró cég - Kattints!

Aztán ki tudja, talán estére megjön a kedvem a blogoláshoz is. :)

Vagy nem. 

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Munka

Az áldást sodika küldte 2007. április 24., kedd - 15:31-kor
Címkék: munka sodi
32 komment

A 24 évnél fiatalabbak több mint 80%-a nem dolgozik. - szörnyülködik a Népszabadság.

Lehet, hogy rossz körökben mozgok, de én tényleg őszintén meglepődök, ha olyan emberrel találkozom, akire egyszerre ráillik az alábbi három pont:

  1. Harminc év alatti
  2. Nincs diplomája
  3. Nem tanul

Kövezzetek meg, de én nem érzem olyan óriási problémának, ha a fenti profilba tartozó fiatalok kisebbségbe szorulnak. A Japán siker mögött is azt látjuk, hogy természeti erőforrások híján sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az emberi tényezőre, mint bármi másra. Többek között az értékteremtésre beállított, kiművelt emberfők sora az, ami a gazdasági hatalmak közé emelte őket.

Hiába tanultam, csak sírni tudok, mint a fürdős kurvaSzemély szerint a falra tudok mászni attól, ha valaki azzal jön, hogy Magyarország jelenlegi fejlettsége mellett felesleges ide ennyi szakember, mert ebből is csak a Kovács László-féle "merjünk kicsit lenni" szlogent hallom ki. Azzal persze én sem vitatkozom, hogy a mennyiség erősen a minőség rovására megy, de ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az életben sokkal nagyobb súllyal esik latba az emberi rátermettség, mint az előképzettség, akkor máris nem tűnik olyan hatalmas gyalázatnak, ha azonos papírral a kezében is differenciálódik a kép, hiszen miért ne lehetnének a mérnökök között is hasonló arányban életképtelen vesztesek, mint bármely, egyébként sikerrel végezhető szakma művelői között? Nem hiszem, hogy ebben az esetben az lenne a probléma gyökere (pedig ilyen hangokat is hallani), hogy az illető jelenlegi szakmája helyett szakmunkásként sokkal inkább örömét lelné a kétkezi munkában, most viszont boldogtalan, mert nem találja meg a helyét, hisz elrontották, és így az alsóbbrendű elfoglaltságok már derogálnak neki, elvégre szerintem ehelyett az esetek többségében egyszerűen arról van szó, hogy az illető egy vesztes egyéniség. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy képzetten még így is több hasznára van a közösségnek, mint ha bunkó, olvasni nem tudó vesztes lenne.

A szociológusok szerint a másik nagy probléma - és a Népszabi cikk is erre helyezi a hangsúlyt - a munkamorál, vagyis hogy a fiatalok nem ismerik a kemény munka örömét. Bezzeg a Belgáknál háromnegyedük melózik, még suli mellett is! Hűűű!

Jómunkásember esszíjjaJa, kérem, Belga jövedelmek mellett lehet, hogy én sem blogolásra pazarolnám az időmet napi több órában, hanem örömmel pörögnék. Mivel azonban ebben a városban nincs semmilyen, valóban értelmes lehetőség, ahol a munkaerőm áruba bocsátását össze tudnám egyeztetni a céljaimmal, így a saját külön utamat járom, és a saját birodalmamat építgetem, melynek ez a blog is része (hogy most mire gondolok, azt részletesen majd valamikor máskor fejtem ki).

Nem tudok őszintén elítélni senkit, aki húzza a száját, amikor meghallja, hogy napi 8 órás gürcöléssel mindössze havi 100 ezer forintot kaphatna kézhez. Elvégre én is úgy vagyok vele, hogy nem igazán vagyok képes elképzelni, milyen lehet az, amikor valaki napi rendszerességgel csinál bármit is egyfolytában nyolc órán keresztül, de abban biztos vagyok, hogy ez olyan hatalmas áldozat lenne a jelenlegi életvitelemhez képest, hogy teljesen értelmetlen lenne olyan munkakörben végezni ezt, ami még arra is alkalmatlan, hogy kényelmes egzisztenciát biztosítson nekem.

Ami pedig a munkanélküliek (pontosabban diplomás munkanélküliek) problémáját illeti, azt senki nem vonja kétségbe egy pillanatig se, hogy a magas iskolázottság erősen csökkenti ennek az esélyét, és bár a személyesen megélt valóság sokszor különbözik az általános statisztikáktól, de én amondó vagyok, hogy ha már fel kell tölteni a kispadot, sokkal erősebb a csapat, ha még ott is jó játékosok ülnek.

MunkaklubA magam részéről különben sem tartom akkora problémának a munkanélküliség kérdését, hiszen a magyar gazdaság adatai világosan jelzik, hogy még az alacsony foglalkoztatás dacára is virágoznak a valós tevékenységet végző vállalatok. Afelé haladunk, hogy egyre kevesebb ember kell ugyanannyi érték megteremtéséhez mint néhány évtizede, és ha örökre magunk mögött akarjuk hagyni a szocializmus kapun belüli munkanélküliségének az emlékét, akkor világosan kell látnunk, hogy nem feltétlenül hátrány a segélyezettek magas száma sem, elvégre még mindig olcsóbb megoldás lehet eltartani őket, mint viselni egy olyan félmegoldás pénzügyi terheit, ami kizárólag veszteségesen lehet képes bekapcsolni őket bármilyen munkafolyamatba. Drága pótcselekvés az "elesetteknek". Őket is feleslegesen szívatjuk, és akkor már jobb, ha nem csinálnak semmit. Kifizetődőbb.

A magam részéről a jövőt úgy képzelem el, hogy 15-20% tehetséges és szorgalmas ember méltán gyarapodik innovatív megoldások alkalmazásával, vagy becsületes, és profi szakmunkával, a maradék négyötöd pedig segélyezett, ami mindenkinek jobb, mert így legalább nincsenek láb alatt.

Orbán a munkáról magyarázAmikor Orbán Viktor a tavaszi választási kampányban azzal jött, hogy egy munkaalapú társadalmat kell felépíteni, akkor én erősen vakarni kezdtem a fejemet, és az a kérdés visszhangzott az agyamban, hogy "jó, jó, haver, de mégis... MI AZ A MUNKA?!" Abban egyetértünk, hogy egy olyan ország kellene, amely fejlődik, és gyarapodik, azonban én ezt úgy képzelem el, hogy mindenki olyan helyre orientálja magát ebben a rendszerben, ahol a személyes kvalitásai alapján legnagyobb hasznára lehet a többieknek, ha ezt pedig a teljes passzivitással, és láblógatással tudja betölteni, akkor ne szörnyülködjünk el ezen, elvégre ha a gazdasági mutatók nem teszik szükségessé az ilyen emberek tevékeny bekapcsolását a folyamatokba, akkor mindannyiunk hosszú távú közös érdeke, hogy kiszolgáljuk ezt az ország virágzását jelentő trendet.

Aki motivált tehetség, az amúgy is meg fogja találni a maga helyét, akinek pedig csak tönkretennénk az életét azzal, hogy értelmetlen erőfeszítésekre kényszerítjük, annak szintén csak jót teszünk a mellőzéssel.

Az megint más kérdés, hogy megfelelő ösztönzéssel ezen emberek nagy részét is értékteremtésre lehetne sarkallni, ehhez azonban nem morális elvek szajkózásán, vagy gazdasági kényszeren (segélymegvonáson) keresztül vezet az út, hanem megfelelő, valóban konstruktív motiváló programokon át, melyek perspektívát nyújthatnak nekik, de olyan módon, hogy közben nem sértjük meg a büszkeségüket olyan értelmetlen látszatmegoldásokkal, amilyen munkákat még egyszerű gépek is el tudnák végezni helyettük. (Egy illegális szemétdomb felszámolása sokkal hatékonyabb lehet markológépekkel, mint magukban kapirgáló közmunkásokkal).

Sok munkának van értelme, de az önmagáért való munka mindig értelmetlen.

Éppen ezért irritál, ha valaki ilyen munka mellett próbál érvelni.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Gonosz oroszok

Az áldást sodika küldte 2007. március 25., vasárnap - 18:26-kor
Kategóriák: Ironikus bejegyzések
Címkék: agrar munka orosz sodimunka
12 komment

Agrosz-Vengrasz - Kattints ide!Rendes magyar ember csak magyar terméket vesz, magyar embernél vásárol, és csak magyar embernek dolgozik. Különösen igaz ez akkor, amikor szégyenszemre Fletó is Putyinnal spannol.

Én mostantól, isten bizony, tartom magam ehhez a szabályhoz, azonban - ha már azt is megmutattam, miket dolgoztam a zsidóknak - az sem hiányozhat innen, mivel bíztak meg az oroszok. Az itt található weblap érdekessége, hogy szinte minden egyes írás megtalálható rajta magyar és cirill betűs változatban is, és hogy egy, a nyelvünket különös akcentussal törő, Maxim Titov nevű emberkével beszéltem meg a részleteit. :)

Maga az egyesület különben már megszűnt, ez csak egy személyes mirror.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

VIP váró

Az áldást sodika küldte 2007. március 23., péntek - 19:01-kor
Címkék: attila bank budapesttv munka mvpp sodimunka teve varo vip
5 komment

VIP váróTörtént egyszer, hogy a Budapest TV nagy gondban volt a műsoridő értékesítésével, és ezért az ottani okosok - a bulvárprofiltól kicsit elkanyarodva - politikai vitaműsort gondoltak ki, Bánk Attila vezetésével.

A megrendelésre én elkészítettem a főcímet, DVD-n le is szállítottam a stúdióba, és bár a fizetséget rendben megkaptam, magából a műsorból mégse lett semmi. Bánk úr ugyanis idő közben átgondolta, és arra jutott, hogy nem is akar annyira oda menni, "ahol az Anettka is".

A főcímdal Flash animációja azért megmaradt az utókornak, és ide kattintva megtekinthető.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Blogfüggőség

Az áldást sodika küldte 2007. február 19., hétfő - 20:11-kor
Kategóriák: Vállalkozás
Címkék: blog ingatlantura munka
14 komment

Felesleges szépíteni, ha valaki megszállott blogger, akkor az esetek nagy többségében közgazdasági szempontból irracionálisan cselekszik.

Azt hiszem a haverom fogalmazta ezt meg a legpontosabban egy tagnapi levelében:

A másik... Elolvastam a rendőrfőnökkel lévő dolgaid. Minden szép, ügyesen írsz, de akkor inkább írj regényt! Kiszámoltad már, hogy a "politikawebblogfórum" iránti szenvedélyeddel mennyi pénzt szórsz ki az ablakon?! Számolj csak ezer forintot óránként! Neked, mint leendő közgazdásznak, tudnod kellene, hogy ez mind teljesen haszontalan dolog, időpazarlás. Time is money. Ha csak magaddal basznál ki, nem is lenne baj, de azért mennék már haza a családomhoz, nem gondolod? Én adom az ötletek egy részét, neked kellene megvalósítanod, de baszol rá! Gondolkozz már egy kicsit! Már másfél éve szórakozol itt nekem. Drogos vagy, esküszöm! Csak neked a kurva Kossuth-téren zabálás a drogod, meg a politikusok. Szerintem jobb lenne, ha előbb csinálnád, amit kell, aztán milliomosként annyit drogozhatnál, amennyit akarsz. Amúgy meg úgy tudom, hogy a szóbeli szerződés is szerződés, úgyhogy ne legyél szerződésszegő!

A történet röviden annyi, hogy Angliában dolgozik, de így is, hogy több száz kilométerre vagyunk egymástól, a közös vállalkozásban van mindkettőnk reménye. Én viszont igen lassan haladok a feladatok rám eső részével, mert mindig el vagyok foglalva valami hülyeséggel, példának okáért ezzel a bloggal.

Mivel levélben írtakkal nehéz vitatkozni, viszont a ezt a naplót sem akarom elhanyagolni, ezért úgy döntöttem, hogy összehozom a kellemest a hasznossal, és mostantól egy új bejegyzés-kategória keretében színesítem az itteni tartalmat azzal is, hogy éppen hol tartok a vállalkozásom felvirágoztatásában. :)

Mint ahogy azt minden valamirevaló menedzserkönyv javasolja, először is megjelölöm azt a célt, amit tartani fogok, ha a fene fenét eszik, akkor is. Tehát: ebben a hónapban 5 ezer, márciusban 50 ezer forint árbevételt kívánok realizálni, melyek onnantól, egészen 2008 februárjáig legalább havi 20%-os növekedéssel képzelek el.

Mindez persze igen szerény vállalás, önmagában az éhenhaláshoz is kevés, de egy igazi vállalkozó nem munkahelyet teremt magának, tehát nem a fizetésért, hanem egy hosszú távon is életképes rendszer kiépítéséért dolgozik, és ezért cserébe akár még az éveken át tartó folyamatos veszteség sem túl nagy ár. Ezzel szemben az, hogy én nem fogadom el a veszteség gondolatát, sőt a fent részletezett bevételek minimum felét tiszta nyereségként kívánom magáncélra kivonni a cégből, egy kényszerű, de mégis elfogadható kompromisszum a "csak a pénzért - csak a rendszerért" szélsőségek által meghatározott skála közepén. Így a ló egyik oldalára sem esek.

A lényeg, hogy van az ingatlantúra.hu domain alatt lévő majdnem kész projektem, mellyel ezen a héten kívánok elindulni.

Ez még nem a reklám helye, a cucc erősen fejlesztés alatt áll, amit az is nagyon jól jelez, hogy ha regisztrálni próbálsz, pillanatnyilag hibaüzenettel találkozol. ;)

Hogy mi magának a vállalkozásnak az alapkoncepciója, az már akár most is olvasható ott, de azért itt is részletesebben ki fogom fejteni.

Aki pedig a politika miatt jár ide, annak sem kell szomorkodnia, a mennyiség nem, csak az arányok fognak változni. :)

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!