Időként komolyan elgondolkodom azon, mi értelme van annak, hogy a magyar nyelv szigorú szabályok szerint épül fel, ha egyszer egy olyan rém egyszerű dolgot is, mint a gyülekezési törvény, ezer módon értelmeznek.

Egyik oldalon ott van a vérprefektus Görényi, aki szerint a rendőrségnek nincs mérlegelési lehetősége; ha egy csoportosulás nincs jó előre bejelentve, akkor nekik azt fel kell számolniuk; ha akarják, ha nem. Ebben a határozott álláspontjában az se képes őt megrendíteni, hogy amióta Budapest rendbontó főkapitánya, sorra vesztette el az oszlatással kapcsolatos pereket. Dilettantizmusa nem is baj, ha nyugdíjba kergeti.

A másik oldalon pedig ott van Budaházy György, aki szerint az olyan intézkedések, melyek kizárólag a hatalmi elnyomás érdekében születtek, függetlenül a valós jogi háttértől, egyértelműen semmisnek tekintendőek. Így a gazdák akkor is jogszerűen járnának el, ha akár egyszerre több ezer traktorral lepnék el a fővárost.

E két szélső vélemény között pedig ott van az igazság, amire Grespik László, ahol csak teheti fel is hívja a közvélemény figyelmét. A gond csak az, hogy ilyenkor általában mellőzi a konkrét törvényi magyarázatokat. Így pedig a mondatai gyakran még jogvégzett emberek számára is hiteltelennek tűnnek.

Grespik úr, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány beli kollégájával, Gaudi-Nagy Tamással együtt ugyanis előszeretettel hivatkozik különböző nemzetközi szervezetek állásfoglalására azzal kapcsolatban, hogy a 'bejelentési kötelezettség csupán formalitás', illetve hogy 'amíg egy tüntetés békés, addig feloszlathatatlan'. Ezekkel a hivatkozásokkal érvelésük bár kétség kívül megalapozza a demonstrációk jogszerűségét, azonban így az, aki hozzám hasonlóan jogilag nem túlképzett, könnyen azt hiheti, hogy a tiltakozóknak helyi szintű törvények nem nyújtanak semmi féle védelmet, és ezért az egyedüli út nemzetközi fórumokhoz fordulni. Ez pedig így nem igaz.

A magyar gyülekezési törvény védi ugyanis a spontán tüntetéseket is! Grespik bár néha erre is kitér, de a részletes háttér szerinte nyilván olyan bonyolult, amit egy átlagember aligha lehet képes megérteni. Ezért nem is vesztegeti rá az időt. Ez a másik nagy tévedése, ugyanis az okfejtés olyan rém egyszerű, hogy személy szerint megbocsáthatatlannak tartom, hogy még nem terjednek ezrével az erről tájékoztató röplapok az országban! Na nem baj, ha más nem, majd én megírom őket. :-)

Vizsgáljuk meg tehát, hogy miért is legálisak a spontán tüntetések. Ehhez a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényt kell elővennünk. Hogy senki se kételkedhessen az idézetek hitelességében, egyenesen az ORFK honlapját használtam forrásként.

Kezdjük a rendőrök kedvenc paragrafusával:

14. § (1) Ha a gyülekezési jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik, vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően vagy tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja.

Az itt hivatkozott két hely így néz ki:

2. §  (...) (3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

7. § Az írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell: a) ... b) ... c) ... blablabla :-)

Vagyis fel kell oszlatni a tüntetést, ha büncselekmény valósul meg, továbbá minden olyan rendezvényt, ami nem felel meg a bejelentési kötelezettségnek. De mikre is terjed ki ez a kötelezettség?

Mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg, hogyan épül fel a törvény.

  • I. Fejezet Általános rendelkezések. Röviden kimondja, hogy a gyülekezés alapjog, de bűncselekménnyel, és mások jogainak sérelmével nem járhat.
  • II. Fejezet A rendezvény szervezése. Leírja, hogy ha tüntetést tervezel, hol kell bejelenteni.

  • III. Fejezet A rendezvény megtartása. Megadja, hogyan bírálják el a rendezvényt, kinek mi a feladata a megtartásakor.

  • IV. Fejezet Záró rendelkezések. Néhány olyan fogalmat magyaráz meg, mint a közterület.

Láthatjuk tehát, hogy a gyülekezés, mint alapvető szabadságjog taglalása, és a rendezvényekről szóló rész teljesen elkülönül a szövegben. Ez azért nagyon fontos, mert azt jelenti, hogy más szabályok vonatkoznak a rendezvényekre, és az egyéb csoportosulásokra. Rendezvény a magyar nyelv szabályai szerint értelemszerűen egy olyan gyülekezés, amit rendeznek, más szóval szerveznek.

Tehát szervező nélkül egyetlen tüntetés se rendezvény.

Vagyis kizárólag azokra a demonstrációkra érvényes a bejelentési kötelezettség, melyek előre tervezettek. A spontán összeverődött tömegre már nem. Ez utóbbinál az egyetlen oszlatási ok az lehet, ha a tömeg büncselekményt valósít meg, vagy erre hív fel.

Amíg békés, addig feloszlathatatlan.

A rendőrség álláspontja ebből a szempontból tökéletesen indiferens, mivel ők kivétel nélkül, sorra vesztik el a saját téves, a magyar nyelv szabályaitól teljesen idegen jogértelmezésük alapján különböző tüntetéseken foganatosított intézkedéseik miatt indult pereket!

Na és akkor a végére egy kiegészítés:


Miután beláttuk, hogy a törvény csak a szervezett tüntetésekhez ír elő bejelentést, ezt a valós életre vetítve nyugodtan érthetjük úgy, hogy önmagában csak az olyan, bejelentés nélküli tüntetés illegális, amelynél a hatóságok megdönthetetlen bizonyítékok alapján meg tudnak jelöli legalább egy konkrét szervezőt! :-)


Vágod. Irónikus mosoly, huncut összekacsintás. ;)

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!