Figyelem! Hogy ne gondoljon senki rosszra a Projekt fantázianeve láttán, röviden összefoglalom az eddigieket: A diktatórizálódás felé tartó országunk védelmében szükség vanBővebb összefoglaló: Államrend Megdöntése Projekt I-IV. egy közösségi térre, ahol a nemzeti érzelmű demokraták többségi akarata érvényesül minden kérdésben. A valós eredményességhez fontos feltétel a karhatalommal szembeni konspiráció, azonban lehetőség szerint a törvényes feltételek között érdemes maradni, mert mindenki ellen a saját fegyvere a leghatásosabb. Bővebb összefoglalóhoz kattintson a jobboldali képre! (Link javítva.)

Tudom, hogy sokan már a működőképes, leprogramozott rendszert szeretnék látni az üres szócséplés helyett, azonban, mielőtt - a következő részben - erre sor kerülne, álljon itt egy helyzetelemzés arról, miért is érzem úgy, hogy a kezdeményezésem hosszú távon akár történelmi lépéssé is válhat.

Nem akarom fényezni magam, de tanulmányozva a különböző nemzeti illetve nemzeti radikális csoportok médiakommuikációját, kezd olyan érzésem lenni, hogy az én, itt taglalt terveim az egyetlenek, melyek valóban a realitás talaján állnak.

  • Toroczkai Lászlónak néhány napja sikerült egyazon közleményben megsértenie a "fűtött szobákban billentyűzetet koptató léhűtőket", és gyakorlati teendő gyanánk kifejteni, hogy a morális válságra milyen jó megoldás, ha a megfelelő médiumok szentkoroával, illetve vöröscsillaggal jeleznék a képernyő szegletében politikai hovatartozásukat. Hogy ennek nincs realitása, az őt nem érdekli.
  • Kőrősi Imre hosszasan ecseteli, hol vannak a leggyengébb védelmi pontjai a Teve utcai rendőrpalotának, és hogy hol lehetséges olyan támadást véghez vinni, ami magas számú bent dolgozónak biztosítaná menekülési útvonal híjján a biztos halált. Hogy ennek nincs értelme, az őt nem érdekli.
  • Kocsis Imre nem veszi észre, hogy belterjes kommunikációjával csak kevés emberhez jutnak el az üzenetei. Továbbra is szervezi az országos útlezáró akcióit. A forradalmárok jelentkezését várja, akárcsak a blokad.cjb.hu üzemeltetői. Az, hogy ebben a formában a kezdeményezése tökéletesen életképtelen, nem érdekli.
  • Orbán Viktor megint népszavazásosdit játszik. Hiába bizonyította be néhány éve a kettős állampolgárságról szóló referendum, hogy az időközi választások általában a magyar nép teljes érdektelenségével találkoznak. Ez őt nem érdekli.
  • Csurka István megelégszik a Magyar Fórum szerkesztgetésével, Kovács Dávid tervei is kimerülnek kultúrális versenyek szervezgetésében. Már egyikük se veszi a fáradtságot, hogy legalább megpróbáljon valamilyen alternatív megoldást kínálni a jelenlegi válságra.

Az egyetlen ember, akinek cselekedetei mögött működőképes, tervezett hatásmechanizmust látok, az Budaházy György. Bár sorra érik őt a kritikák még a hunhir.hu szerkesztői részéről is, amiért kemény hangú nyilatkozatai felelőtlenül tüzelik a népet, és ez a tény sokakat elbizonytalanít az ő személyével kapcsolatban, de fontos leszögeznünk, hogy az inkompetens nyavalygástól visszhangzó jobboldali térben, minden hibája ellenére ő egy nagyon fontos pont.

Félreértés ne essék: nehéz maradéktalanul egyetérteni vele, amikor a REBISZ-esekre molotov-koktélt dobáló őrültek örjöngését gyönyörű kiállásnak nevezi, vagy amikor azzal példálózik, hogy az MTV ostománál a rendőrök pajzsait ripityára törő forradalmár "nem erőszakos volt, hanem erős". Szavain hosszasan el lehet vitatkozni, de túl mélyen felesleges elemezni, mert nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy hogyan mondja!

Nem a személye a fontos, hanem a léte! Egy bújkáló, a hatalommal nyiltan dacoló élő jelkép úgy kell ide, mint egy falat kenyér! A rendőrterroristák azzal, hogy állam elleni bűncselekmények előkészülete vádjával életfogytig tartó böntönnel fenyegetik, és minden erejükkel azon vannak, hogy elkapják, akaratlanul is egy olyan rajongótábort kerítettek köré, ami tökéletessé teszi őt ez ellenállás szakrális jelképének szerepére.

Neki most nincs más feladata, mint kitartani az illegalitásban, mert ha rács mögé kerül, rögtön elveszti ezt a varázsát. Az áldozatvállalása ugyanakkor mindannyiunkra feladatot ró. Miután oly sokat áldoz fel a cél érdekében, árulással érne fel, ha a téli hideg miatt hagynánk tavaszig veszni az ügyet!

Budaházy Gyuri feladata az erkölcsi támogatás, a miénk pedig a cselekvés!

Amikor viszont cselekvést említek, nem halva született agymenések leporolására, hanem egy valóban reális, minden részletében megvalósítható útra gondolok. Nincs távol ettől Novák Előd érvelése, miszerint a politikai pártok kellene, hogy felvállalják azt a feladatot, amit a hömpölygő ötletfolyamból a józan tervek kirostálása jelent. A gond csupán annyi, hogy én nem látom azt a pártot, ami ezt tényleg megtenné. De szerencsére talán nincs is ilyenre szükség.

Az egyetlen dolog, amire szükség van, az az összezárás. Ha ezt eltanulnánk a baloldaltól, a legerősebb gyengeségünktől szabadulnánk meg, és legyőzhetetlenek lennénk. Nincsenek illúzióim, sok provokátor éppen attól a gondolattól vezérelve épül be sorainkba, hogy ezt megakadályozza. Ők valóban veszélyt jelentenek, de akkor történik igazán nagy tragédia, ha az ellenük folyó belső harc több energiát emészt fel, mint amennyit különben az általuk okozott kár ellensúlyozása igényelne. Mindent értékén kell kezelni, de ennek nem a viaskodás az eszköze, hanem az irányított marginanizálás, a tudatos hanyagolás, az ignorálás, mivel egy provokátornak nincs nagyobb ellensége, mint a figyelem hiánya.

Mindez azt jelenti, hogy a továbbiakban nem gyengítjük az egység látszatát, a baloldaliak számára egy összetartó, hazaszeretetben eggyé kovácsolódó nemzeti réteget mutatunk, a bomlasztó elemeket pedig nyílt színi harc helyett, olyan körülmények kialakításával számoljuk fel, ahol világosan kirajzolódnak a valós szándékok, ahol lehull a lepel, és megmutatkozik, ki az, aki komolyan a nagy nemzeti ügyek mellé áll, és kik azok, akiket csak úgy küldtek.

Ugyanígy nem a cenzúra erejével nyomjuk el a provokátorok gondolatait, hanem hagyjuk, hogy a közösség józan esze érdektelenségbe süllyessze azokat. Minderre kiváló biztosíték a mindannyiunkban meglévő magyar ész és szív, ami megfelelő körülmények között bármi féle felső irányítás nélkül is arra a sorsra kárhoztatja a nemzeti ügyekkel összeférhetetlen gondolatokat, hogy visszhang nélkül olvadjanak el.

Ennek mentén utat nyitunk minden kezdeményezésnek, és nem adjuk meg azt az örömöt a kommunistáknak, hogy a belső vívódásainkon csámcsoghassanak. A bolsik manupulatív kritikáit tehát elengedjük a fülünk mellett, azonban a közösségi akarat útján megmutatjuk nekik is, hogy fogadatlan prókátorságuk nélkül is képesek vagyunk konszolideált mederben tartani a szerveződéseket.

Ezt a szoros, mégis kiemelkedően demokratikus összezárást ugyanakkor nem úgy kell megközelíteni, ahogyan most sokan próbálkoznak vele. Mert mit is látunk? Ahányan vagyunk, annyi féle úton indulunk el, sorra alakulnak a jobboldali szervezetek, pártocskák, akik még a legalapvetőbb kérdésekben sem képesek egynással egyetérteni. Holott nem lenne szükség másra, mint ezek eszmerendszerében megtalálni azokat az örök érvényű közös pontokat, melyek kihangsúlyozásával már-már másodlagos körülménynek tekinthető minden apró torzsalkodás.

Ez pedig csak úgy érhető el, ha mindenki gondolata megmérettetik, és önjelölt vezetők hirtelen ötletrohama helyett egy olyan célrendszert szemlélünk, mely valós igényeken, és a kézzelfogható megvalósíthatóság alapjain nyugszik. Ezek kiválasztására a legősibb vastörvény lehet a biztosíték, miszerint a nép akarata szent, a többségi szavazások eredménye felülbírálhatatlan.

A Projekt előző részében kifejtettem, hogy most, amikor a hatalom, az 1956-os megtorlásokhoz hasonlóan, a békeidőt kihasználva vadássza le, és vonja koncepciózus eljárások alá a forradalmárokat, a leghatékonyabb taktika az, ha saját fegyverükkel, a szó szerint vett törvényszerűség mögé bújtatott mögöttes elvekkel élve harcolunk. 2007 márciusára készülődve a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy szorosabbra fűzzük egymással a kapcsolatainkat, és deklaráljuk azokat a célokat, melyek mentén sok embert lehet megmozdítani a kellő pillanatban.

Ennek a legjobb módszere az, ha a már lefektetett adatbázis-táblaszerkezetet tovább finomítom úgy, hogy útlezárás megtervezése mellett annál sokkal általánosabb célok automatikus összeszervezésére is alkalmas legyen. Hogy ezekbe az általánosabb célokba mi minden férhet bele, azt csupán a közösség fantáziája határolja be. ;-) A téli hideg amúgy is a négy fal közé szorít minket, ez kiváló időszak tehát arra, hogy az embereket egységbe forrasztó rendszerdöntő háló megépítse önmagát.

A másik dolog, hogy mivel a fagyban sem szabad hagyni, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok, és a kormányzat visszanyerje régi tekintélyét, hiszen a jelenlegi megtépázott bizalom kiváló táptalaj minden elégedetlenségre építkező tervnek (másrészt, mint már fent is írtam, a tétlenséggel Budaházy Gyurit árulnánk el), ezért a téli apró hangulatmegtartó akciók kiváló tesztesetek lehetnek arra, hogy tavasszal nagyot robbanjon az akorra már kipróbált rendszer, és így hangolhassuk össze a magyarság évszázados rendjéhez való visszakanyarodás felé vezető tetteinket.

Ennek megfelelően a legelső kezdetleges tesztverziót már most, november 19-én, vasárnap használatba vehetitek.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!