Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Ma, gyerekek, nem politizálni fogunk. :) 

Helyette az Elfen Lied (Elfek éneke) című animéről írom le az első élményeimet. A hétvégén szinte egy ültő helyemben néztem végig, és meg kell, hogy mondjam, teljesen magával ragadott, és elvarázsolt.

Tekitve, hogy egy helyenként brutálisan véres, perverz alkotásról van szó, ez a hirtelen jött rajongás nyilván valamennyire engem minősít, de ha az ember utána keres, akkor rájön, hogy vannak a neten ezzel így még néhány ezren. :-)

Először is le kell szögezni, hogy a erős jelenetei ellenére ez nem egy hentai, nem öncélú horror, hanem csupán egy, akciójelenetinél az átlagosnál durvábbra sikeredett mű, amely ugyanakkor mély érzelmekkel operál, és olyan módon képes bemutatni rettenetes emberi sorsokat, hogy még én is, akire a megnövekedett ingerküszöb okán az ilyesmi a legkevésbé se jellemző, képes voltam őszintén elérzékenyülni.

Ez a gazdag érzelmi töltés még nem igazán jön át a nyitó epizód első jelenetében, amit a vérfürdő kifejezéssel lehet a legtalálóbban leírni. Egy szigorúan őrzött katonai létesítményből a legkönyörtelenebb embertrancsírozás közepette megszökik egy különleges képességgel megáldott lány. Ebben eddig nincs semmi érdekes, láttunk már ilyet néhányszor, elég csak Stephen King tűzgyújtójára gondolni. Igen ám, de már 50 éve tudjuk, hogy a japánok abban igazán kiválóak, hogy ami egyébként is jó, azt ők a végletekig fokozzák.

Szó se róla, a leányzó utáni hajsza önmagában elég unalmas lenne, ezért illeszkedik bele a történetbe az a szociális drámára emlékeztető elemeket felvonultató vonal, mely különösen érdekessé, és megfoghatatlanná teszi az Elfen Lied stílusát.

A történet ugyanis két szálon fut, és ez a kettősség az, ami igazán magával tudja ragadni az embert. Menekülés közben a csaj megsérül a fején, eszméletlenül zuhan a tenger habjaiba, és ketté válik a személyisége. A korábban embereket kaszaboló félelmetes szörnyeteg helyett így egy, a gyengeelméjűség jeleit mutató, gyámoltalan alak ér partot, akinek a szókincse egyetlen, ám annál többet ismételgetett szóból áll: Nyuuu! . :-)

Így talál rá a történet másik két főszereplője, a két fiatal egyetemista. Magukhoz veszik, így az ő saját, békés környezetük jelenti azt az idillien nyugodt szigetet, mely ellenpontban áll a háttérben zajló baljós fejleményekkel.

Ezeket a békés jeleneteket, mivel teljesen emberközeliek, a legmesszebb menőkig át lehet élni. Helyenként már-már úgy érzed, te magad is ott élsz közöttük. Ezzel egyidőben pedig a mozgalmasabb történetszál is oda szegez a képernyőhöz. Ilyen körülmények között szerény személyem is nyitottá válik a még a romantikus szálak átélésére is, amit talán férfiemberként kínos lehet így beismerni, de én mégis megteszem. :)

Nem akarom lelőni a poént, ezért nem árulok el a történetből további részletet, de abban mindenki biztos lehet, hogy aki egyszer elkezdi nézni, az nem tudja abbahagyni.

A grafikai kivitelezés az én ízlésemnek tökéletesen megfelel, a opening alatti zene pedig egyszerűen maga a tökély. Leginkább katolikus templomok kórusára hajazó liturgikus énekről van szó, mely folyton arra emlékezteti a nézőt, hogy érdemes a mélyebb jelentéstartalmat is meglátni a jelenetek sora mögött.

Az Elfen Lied zseniális mű, csak ajánlani tudom mindenkinek.

By SoDI