Ez egy most induló rovatom, ahol különböző közéleti személyiségeket veszek sorba, és vesézek ki.

Ni, a kipa. :-) Mai vizsgálódásunk tárgya kapcsán sokan vagyunk, akik ezt a kivesézést a maga fizikai valójában is szívesen végrehajtanánk ;-), azonban most mégis egy cseppet szofisztikáltabb vélemény következik annál, hogy "ez egy hazug köcsög". Nem kell persze olyan mélyreható, és alapos benyalásra se számítani, amilyenekkel az áruló Debreczeni szokott megörvendeztetni bennünket, inkább próbálom megtalálni a kettő közötti arany középutat.

Azt ugye senki sem vonja kétségbe egy pillanatig se, hogy ez a nagyorrú és túlmozgásos ember nem igazán rendelkezik azokkal a személyiségjegyekkel, melyek egy morális alapon álló klasszikus miniszterelnöki ideának megfelelhetne. Ő maga ezt nem is érzi különösebb problémának, elvégre vérbeli üzletemberként pontosan tudja, hogy bizonyos szerepekben nem kell feltétlenül kimerítő alapossággal feltárni és megtárgyalni mindent az intézkedéseiben érintett körrel, hiszen, ahogy kedvenc munkatársa is fogalmazott: a nép analfabéta, és különben se szokták megkérdezni a zsidókat, ha táborba viszik őket. (Ő konkrétan békákkal példálózott, de így talán szemléletesebb, hogy mi a probléma ezzel a szemlélettel).

A '90-es évek vadkapitalista viszonyai között kétségtelenül mélyen beleivódott Gyurcsányba a közgazdasági realitások mentén való gondolkodás, valamint saját példáján keresztül annak a meggyőződése, hogy a szocialista gettó túlszabályozott keretei közül kiszabadulva az képes a legeredményesebb gyarapodásra, aki hajlandó túllépni a hétköznapok kőbe vésettnek tűnő szabályain. Ez helyenként köztörvényes bűncselekményekben mutatkozott meg (lásd: Nomentana-ügy), máshol pedig emberek szándékos egzisztenciális ellehetetlenítésében (lásd a budapesti textilipar pusztító felszámolásában vállalt szerepét), mindez ugyanakkor nem okozott neki különösebb lelki traumát, hiszen ekkorra már kialakul benne az az attitűd, mely szerint aki a mai viszonyok között áldozati szerepbe kényszerül, az nagy mértékben saját magát okolhatja ezért. (Kiváló példa erre a néhány hete egy romatelepen tett látogatása, ahol anélkül hajtogatta, hogy 'dolgozni kell', mert hogy"ő is dolgozik", hogy egy pillanatig is átgondolta volna, hogy mik az ottani realitások, a lepusztult infrastrukturális környezetben, ahol közel 20 éve áll minden termelés.

A miniszterelnökünk tehát erősen hisz benne, hogy a legtöbb magyar csak azért küszködik nehézségekkel, mert egy lusta pöcs, így nem hiába emelte maga mellé a hasonlóan kétes erkölcsiséggel, de elszánt szorgalommal érvényesülő üzletembert, Kóka Jánost.

Azon egy pillanatig sem kell meglepődnünk, hogy a kettejük által kidolgozott gazdasági tér a hagyományos értelemben véve jobboldali jeleket mutat, és éppen ezért hajlok én is inkább arra, hogy a Fidesz baloldali programjával szemben az libsik gazdasági politikáját támogassam. Nem vagyok ugyanis hajlandó jobboldali ember létemre egy baloldali lúzungok mögé felsorakozni. Orbán Viktornak a választások után egyik első mondata az volt, hogy "nem lehet egy baloldali kampány után jobboldali fordulatot venni". Én viszont azt mondom, hogy igenis lehet, és szintén osztom a kormány azon véleményét, hogy a fenntartható fejlődésnek ez lehet az egyik meghatározó biztosítéka. Mindez persze nem jelenti azt, hogy valaha is képes lennék rájuk szavazni, ugyanis az exkommunisták a konkrét programjuktól függetlenül nem politikai támogatást, hanem ha talán halált nem is, de mély megvetést, és kirekesztést érdemelnek.

Természetesen ebben a gazdaságpolitikában is látok problémákat szép számmal. Egyrészt hatalmas hibának tartom, hogy a GKM a Második Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatait a szigorúan vett versenyképesség jegyében szerkesztette meg, mely így ahelyett, hogy támogatná, inkább erősen visszafogja az ebből a szempontból kockázatosnak számító innovatív megoldásokat. Egy beteges haszonfetisisztának ezek felesleges pénzkidobások. Így viszont pont azokat a közvetlen prosperitást nem mutató kutatásokat kívánta Kóka a földdel egyenlővé tenni, melyek valójában az egyes régiók fejlődésének a legmegbízhatóbb hosszú távú letéteményesei. Lám, ez történik, ha valaki a szélsőség irányába viszi el a dinamikusnak csúfolt gazdasági menedzsmentet, és olyan mikrogazdasági eszközöket próbál makroszinten adoptálni, melyek így csupán romboló hatást lehetnek képesek kifejteni. (Ennek okairól bővebben ebben az ELTE-s beadandó esszémben lehet olvasni.)

A gazdasági szemléletükkel az erős judeoliberális behatásnak köszönhető túlkapásoktól eltekintve tehát lehet azonosulni, és a reformdiktatúra kapcsán tanúsított fölényes tárgyalási stílus is érthető, ha Gyurncsánynak versenyszférabeli törtetésre épülő múltját tekintjük, azonban itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor is társadalmi szempontból hatalmas veszélyeket kell látnunk az irányításában.

Az őszi eseményekről most ne beszéljünk, a tegnap írt helyzetértékelésem kiegészítéseként esetleg annyit érdemes itt még megjegyezni, hogy végső soron hálásak is lehetünk Fletónak, amiért az öszödi beszéddel segített az eddigi csorgó nyálú birka tömeget rávenni, hogy végre valahára élni kezdjen a nyugaton megszokott tiltakozási szokások gyönyörködtetően széles tárházával. (Itt jut eszeme, vajon Baló György új kocsija és olyan szépen tud égni? ;))

Szóval, ha arra keressük a választ, hogy mi az, ami végletekig káros Gyurcsányban, akkor egyértelműen csak arra juthatunk, hogy azon módszerei, melyek az általános morált rombolják. Hiszek ha mást lát fent, akkor az átlagembernek esze ágában sincs szabálykövető magatartást tanúsítani - elvégre, "ha ők sem így tesznek, hát én miért játsszak szabályosan".

Nem hiába vállaltam személyes szerepet az elmúlt hetekben a helyzet tevékeny felszámolásában azzal, hogy bíróságon készülök megtámadni a BRFK-t, hiszen ha a rendőrség törvénytisztelete sem lehet egy makulátlan referencia számunkra, akkor mégis mi lehetne az? Így a nemzetmorál szempontjából kiemelkedően fontos, ha hozzám hasonló demokraták határozottan a helyes útra kényszerítik a rendőrséget.

Elmondhatjuk tehát, hogy Gyurcsány Ferenc a legteljesebb mértékben alkalmatlan arra, hogy egy ezer éve keresztény országban megszilárdult általános erkölcsiségre törekvő polgári réteg számára követendő példaként jelenjen meg. (A békásmegyeri lumpenállatkák ugyanakkor láthatnak benne megváltót, és látják is, ezen ugyanakkor a legkevésbé sem kell csodálkoznunk).

A miniszterelnökünk tehát egy messzemenőkig kettős figura, egy végletekig ellentmndásos politikai szereplő, ugyanakkor a Kádár-nosztalgián lovagló Orbán se sokkal igéretesebb nála, így személy szerint engem ez a felismerés vezetett arra, hogy új pártot alapítsak, mely a konzervatív társadalomszemléletet ötvözi a jobboldali-liberákis gazdaságpolitikával.

De ez már egy másik bejegyzés témája lesz.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!