Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Miután elsőfokon megnyertem a lakásmaffia-ügyemet, zsidó haver após úra nem volt rest fellebbezést benyújtani. (Bár, úgy néz ki, ígéretével szemben mégse jelentett fel engem csalásért, amiért szerinte kettőnk közül nem ők a maffia, hanem én meg az ügyvédeim).

Az érvelése arra épül, hogy én egy korábbi közös perünk kapcsán "bevallottam", hogy nappali tagozatos egyetemista vagyok, így nem lehettek otthon millióim. (Arról megfeledkezik, hogy amikor 2004 novemberében a szociális helyzetemre kértem költségmentességet, éppen azért kerültem ilyen helyzetbe, mert a cionista maffiájuk fél évvel korábban kifosztott engem).

Nem igaz, hogy a mostani perben akár egy pillanatig is ezzel ellentétesen nyilatkoztam volna. Állandóan azon ugrálnak, hogy ha zsákszámra állt itthon a pénz, akkor miért mentem el havi 14 ezer forinttért rendszergazdának a Montessori Oktatási Centrumba, de erre is világosan elmondtam, hogy nem pénzre, hanem szakmai tapasztalatra, és referenciára volt szükségem, ezért elégedtem meg egy jelképes összeggel.

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:
 

Ahhoz képest, hogy vadiúj luxus-volvókkal furikázik, és zsebből fizetett ki tízmilliókat, após úr látványosan elsírja magát, hogy havi 65 ezer forintból él, szokásos ingóságok közt. Ezt a bíróságnál is furcsállhatták, ezért rögtön visszaírtak neki, hogy papa, meséld már el, mik azok az 'szokásos ingóságok', légyszi.

(Kattints a baloldali képre a nagyításhoz!)

Ha megjön a vagyonnyilatkozata, abból is kérek másolatot, pont jól jön majd a végrehajtó munkájához. ;)

A másik érdekesség, hogy miután a szerződések alapján a tartozással egyetemlegesen terhelt két alperesem közül csak az egyikük támadta meg az ítéletet (tancsi bá' nem), felvetődik a kérdés, hogy vajon mehetek-e a nyugdíjából vonatni / kopott zsidó kacatokat lefoglaltatni a végrehajtóhoz, vagy a másodfok őt is érinti. Ezt majd a jövő héten megkérdezem az ügyvédemtől.

Egyvalamin viszont nagyon ledöbbentem. Mégpedig azon, hogy a bíróság biztonsági intézkedései erősen alulról súrolják a béka valagát. Tök lazán a kezembe adják az ügy aktáját, benne minden irattal, majd elkezdenek másik ügyféllel foglalkozni. Ha akartam volna, olyan papírt veszek ki az aktából, és olyan cuccot rakok bele, amit nem szégyellek.

Agyrém!

A másik, hogy miután nem én küldtem be, nem voltak hajlandóak lefénymásolni nekem a fellebbezés borítékát (ez a postára adás időpontja miatt lett volna érdekes, hátha 15 napon túl vannak, és így be lehet támadni az egészet). Ugyancsak nem engedték egy mellettem ülő hölgynek se, hogy másolatot kapjon valakinek az orvosi szakvéleményéből, mert személyiségi jogokat sért, azonban a mobilunkkal mindketten arról az iratról készíthettünk volna felvételt, amelyikről akarunk, akár van jogunk hozzá, akár nincs. (Miután az amerikaival ellentétben a magyar bíróságokon szabad bizonyítás van, így olyan dolog is felhasználható, amihez illegálisan jutottam hozzá, tehát a jogosultság kérdése nem gond.)

Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni azon, hogy sorra szivárognak ki az egyébként titkosnak minősülő iratok is a különböző minisztériumokból, és levéltárakból. Mert ebben az országban nyilván ezeken a helyeken sincs ennél átfogóbb ellenőrzés.

By SoDI