A rövid válasz az, hogy semmi.

A hosszú válasz alant.

Ez a baj, vagy a politika?

Miután a tegnapi "dolgozatom" után még onnan is kaptam támadást, ahonnan a legkevésbé vártam, érdemes néhány gondolat erejéig visszakanyarodni a témára. (Bár kezdem unni egy kicsit, hogy rendszeresen kell saját magamat magyaráznom, és műelemeznem, mert egyesek a funkcionális analfabétizmus olyan súlyos szintjén mozognak, hogy a szándékosan sarkos retorika mögött nem képesek meglátni a fő gondolatot, amiről egy írás szólni akar.)

Tegnap nem tettem mást, mint taktikai szempontból elemeztem a harsány jelmezekben magamutogató ferdehajlamúak rendezvényének társadalmi hatását, és így nem volt nehéz ugyanarra a következtetésre jutnom, mint az úgynevezett 'meleg közösség' nem létező értelmiségi, ugyanakkor esetlegesen diplomával rendelkező része.

Tény, hogy a színes tollakban parádézó paradicsommadarak végső soron a mi jobboldali céljainkat szolgálják, vagyis valójában a liberálisoknak a társadalmilag hasznos, és átlagos életvitelű melegek jogsérelmeiről szóló propagandáját gyengítik. Amikor pedig folyik a médiaharc, súlyos mulasztás lenne elszalasztani a lehetőséget, és nem lecsapni a parádé képeire, bemutatva, hogy milyen hasznos is az évszázados hagyományokon nyugvó társadalmi korlátozás, és hogy milyen fertő lenne úrrá az országon, ha ezek a korlátok nem működnének megfelelően.

Mert itt hagyományokról van szó, nemzeti értékekről, egy keresztény ország népének szükséges, és indokolható önvédelméről. Ha valaki egy pillanatig is azt hinné, hogy ez a vita meleg emberekről szól, az nagyon téved.

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy értelmes dolog-e különféle szodomiták ellen tiltakozni, akkor az egyetlen értelmes válasz természetesen az, hogy nem. Hogy zárt ajtók mögött, kölcsönös beleegyezés alapján, felnőtt emberek között mi zajlik, mindenkinek a magánügye. Ha valaki a kutyájával, a kecskéjével szeret fajtalankodni, esetleg rendszeresen azzal éli ki a benne feszülő energiákat, hogy éjszakánként a társa hasára szarik, majd szétkeni, ugyanakkor a munkájában és a közösségi feladatai ellátásában megállja a helyét, akkor semmi szükség pellengérre állítani az ő furcsa szokását, és rendes körülmények között esélyünk sincs rá, mert ezeket a titkokat otthon hagyja.

Én éppen ezért állok teljesen értetlenül az olyan mondatok előtt, hogy "sok rendes meleget ismerek", amikor az, hogy tapasztalod rajta a perverziója tüneteit, és az, hogy egy normális, rendes ember lenne, igen erősen kizárják egymást. Lehet értékes ember, hasznos munkatárs, és jó barát is akár, de abban a pillanatban, amikor a nyilvánosság előtti identitása is a perverziójáról szól, rögtön csak egy szánni való, és kezelésre szoruló nyomorulttá válik.

Az, hogy valaki meleg, a hálószobájáról szól. Az, hogy valaki a nyilvánosság előtt számol be beteges szokásairól, az viszont már közéleti, és így szinte azonnal politikai kérdéssé válik.

Minden olyan olvasóm pedig, aki tiltakozik emiatt, két csoportba sorolható. Vagy egyszerűen liberális, és így, mint a politikai ellenoldal képviselője, a tőle elvárható módon jár el akkor, amikor felveszi a harcot a magáéval ellentétes eszmékkel szemben, vagy már maga is a liberális agymosás befolyása alá került.

Mert ez a vita liberálisokról szól,
nem pedig a homoszexuálisokról!

A legnagyobb hazugság, amit el lehet képzelni, amikor valaki azt a látszatot akarja kelteni, hogy itt bárki is meleg embereket bánt. Bántja őket a franc! Legfeljebb őszintén szánom őket.

Akiket bántok, azok az SZDSZ-esek. Azok az SZDSZ-esek, akik kihasználják a melegeket.

Ha lenne a józanul gondolkodó melegekben valódi büszkeség, ez ellen tiltakoznának, az őket eszközként használó judeoliberálisok ellen, és nem a nemzetvédő konzervatívok hősies áldozatvállalását mocskolnák.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!