Miután egymástól függetlenül többen is jelezték felém, hogy nem igazán tudják már követni a lakásmaffia ügyemet, ezért most nagyon röviden összefoglalom az eddig leírtakat, elsősorban az érthetőségre, nem pedig az irodalmi alakra koncentrálva.

(Érdemes lehet a témában leírt legelső bejegyzésemet is elolvasni.)

Nos, amit én összefoglalva lakásmaffia ügyemnek nevezek, az valójában három különböző ügy, melyben a helyszínek, a szereplők, és az időpontok egyezőek, de ennek ellenére semmi közük egymáshoz. (Még akkor sem, ha a zsidó maffia minden hatósággal ennek az ellenkezőjét igyekszik elhitetni.)

Ez a három ügy a következő:

  1. Egy kulturális alapítványnak végzett informatikai munkám 
  2. Egy uzsorás jelzálogszerződés a lakásomra
  3. A 2,5 milliós magánkölcsönöm, mellyel máig lógnak nekem

A történet lényege annyi, hogy még az egyetem előtt egy informatikai suliba jártam, ahol felfigyelt a szakmai képességeimre az egyik tanár, aki mellesleg talmudista zsidó, és cionista is. (Megjegyzem, ez nem engem, hanem a helyet minősíti, ugyanis egy gyakorlatilag munkanélküli melegedőként funkcionáló szakképző helyen nem volt nehéz kiemelkedni a tömegből).

  • 1-es számú ügy, a munka 

A suli befejezése után egy évvel, ez a tanár, akivel kapcsolatban maradtam, szervezett egy alapítványt, amiben munkát ígért nekem. Azt mondta, hogy egy nagy minisztériumi kulturális projektet szereztek meg, ami hosszú időre ellát engem jól jövedelmező tennivalóval. Megbeszéltük, hogy milyen követelményeket támasztanak velem szemben, amihez én több hetes munkával el is készítettem egy technikai prezentációt. Megnézték, és mivel elfogadták, ebből járna nekem részteljesítés címén 300 ezer forint, amiből máig egy fillért sem láttam.

  • 2-es számú ügy, a jelzálogszerződés

Ekkortájt történt, hogy a tanár úrnak hirtelen anyagi gondjai támadtak, ezért egy héten belül nagyobb összegre volt szüksége, ezt pedig egy tehermentes lakással lehetett számára biztosítani (tudta, hogy amiben lakom, 15 millió feletti, tehermentes, és az én nevemen van). Megkért, hogy kezeskedjek egy 8 milliós kölcsönfelvételhez. Mivel a papírok szerint nem vállaltam semmilyen kockázatot, hiszen cserébe felajánlott egy 13 milliós fedezetet, amit egy nyolcadik kerületi lakóparkos céghez fizetett be, belementem. Annál is inkább, mert ez a jelzálogon felül még a 2,5 milliós magánkölcsönömre is bőséges fedezet volt. (A lakóparkból csak másfél hónapos átfutási idővel lehetett volna kivenni a pénzt, tanár úrnak viszont nagyon sürgős volt.)

Erről a lakóparkos fedezetről később kiderült, hogy csak a tanár úr hamisította. (Ezt bíróság előtt is bevallotta, sőt, a jegyzőkönyvbe is bekerült).

A felvett kölcsönt 6 havi részletben kellett volna visszafizetnie, azonban már a másodiknál gondja akadt. Mindig volt valami magyarázat, hogy miért késik a pénz, én pedig közben egyre idegesebb lettem. (Főleg akkor, amikor a fél év letelte után se lett törlesztve a kölcsön, a hitelező pedig engem hívogatott azzal, hogy a lakásom elárvereztetésén gondolkodik).

Hogy megnyugtasson, tanár úr állítólag milliomos apósa megjelent az ügyvédemnél, és kezességet vállalt a tanár úr minden tartozására, beleértve a később, 3-as pontnál tárgyalandó 2,5 milliós magánkölcsönömet is (az azonban ekkor még nem derült ki, hogy csak a száját járatja, vagy valóban fog is fizetni).

Végülis néhány hónapos késéssel kifizette az uzsorást (egymillió forint, összegen felüli bánatpénz volt a késlekedés ára), és így a lakásom közel egy évvel a jelzálogszerződés megkötése után megmenekült.

  • 3-as számú ügy, a magánkölcsönöm

Hogy a szükséges összeg minél kisebb részét kelljen egy vadidegentől felvenni, az édesapámmal közös pénztartalékunk nagy részét, 2 és fél millió forintot én adtam kölcsön a tanár úrnak akkor, amikor a másik jelzálogkölcsönt is bonyolítottuk.

Ezt a mai napig sem kaptam vissza. A velem közölt indok az, hogy a végén úgy is én fogok nyerni, de amíg tudja, elhúzza, amíg egyenesbe nem jön, mert most még anyagi gondjai vannak, a magyar bíróságok malmai lassan őrölnek, illetve a kimondatlanul is sugallt "minek egy hülye egyetemistának ennyi pénz, nálam jobb helyen van az", a bíróság előtt pedig azzal a hazugsággal húzzák az időt, hogy én valójában nem is adtam át nekik semmiféle pénzt, és ezt csupán az 1-es pontban leírt munkáért ígérte nekem, a kölcsönpapírokat pedig azért írta alá, hogy "ne legyek szomorú".

(Nem vicc! Ezt mondta.

A bírónő meg is jegyezte, hogy ő például biztos, hogy nem ír alá ilyesmit 'csak azért, hogy valaki ne legyen szomorú'. :-)))))

Szóval ez a 3-as számú ügy még bíróság előtt van, elsőfokon megnyertem, tanár úrra jogerős is, hiszen kizárólag a kezese, az após úr fellebbezett, de ő is kizárólag a saját kezességére vonatkozóan. Mivel viszont valószínűleg csak tőle hajtható be a pénz (tanár úr albérletben lakik, és sok hivatalos jövedelme nem nagyon lehet), ezért úgy döntöttünk, hogy csak a másodfok után adjuk végrehajtóhoz az ügyet.

Jelenleg itt tartunk, hiszen éppen nyári szünet a bíróságokon.

Nagyon röviden ennyi a sztori.

Aki pedig kíváncsi arra, hogy mi köze van mindehhez az NBH-nak, az olvasson vissza a blogban. :)

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!