Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Talán néhányatokban megfogalmazódhat a kérdés, hogy miért térek vissza bizonyos időközönként a lakásmaffia-ügyemre. Nos, egyrészt azért, mert sok mókás részlet van még az ügyben, amit még nem mutattam be nektek, másrészt pedig azért, mert mindig vannak olyan olvasók, akik egynémely videóm alapján frissen találnak ide az oldalra, és nekik mindenképpen meg szeretném mutatni, hogy engem az erős anticionizmuson alapján antiszemitizmussal, vagy akár csak antijudaizmussal vádolni hatalmas tévedés, elvégre én nem csak hogy személyes tapasztalat alapján írom, amit írok, hanem - sokakkal szemben - minden egyes, a cionisták gondolkodásmódjával kapcsolatos szavamat okiratokkal tudom alátámasztani.

Kezdjük egy körkérdéssel: szerintetek az olyan ember, aminek százmilliós tartozásai vannak, boldog multimilliomos, vagy csupán egy nyakig eladósodott vesztes?

Ez azért nagyon érdekes kérdés, mert a - később hamisnak bizonyult - 13 milliós Balusztrádos viszontbiztosíték mellett az győzött meg arról, hogy mindenféle kockázat nélkül megyek bele az ügybe, hogy a kezestársként mellém belépő após úrnak az iratok tanulsága szerint közel egymillió dollár értékben volt ebben az időben banktartozása.

Édesanyám ügyvéd kollégái ezt a gondolatmenetet igen erős naivitásként jellemezték, ugyanis szerintük ez csupán azt jelenti, hogy az illető nyakig úszik az adósságokban. No igen, én viszont ha akarnék sem tudnék ekkora adósságot csinálni. Innentől pedig mindenki döntse el maga, hogy hülye voltam-e.

Az alábbi dokumentumokban nincs túl sok érdekesség, hacsak az nem, hogy az ügyvédnél kötött megállapodást még arról írtuk alá, hogy tanár úr veszi fel a pénzt, mi pedig após úrral csupán a kezei vagyunk, ehhez képest a közjegyzőnél már egy olyan papírt toltak elém, aminek a tartalma szerint mi mind hárman, közösen vettük át a lét.

Ez az eltérés az üggyel kapcsolatos rendőrségi kihallgatásom alkalmával is megakasztotta a beszélgetést. Amikor édesanyám megemlítette, hogy a közjegyzőnél már egészen másról írtam alá a papírt, a rendőr hölgy élénk tekintettel felpillantott.

- Hát akkor ez bizony tudatos megtévesztés. A kedves anyuka éppen most mondott terhelőt a fiára.

Alig tudtam leplezni a vigyort, ami megjelent az arcomon.

- Neeem. - nevettem.

- De, de, de. - folytatta a rendőrnő. - Ez bizony az. Nekem nagyon érzékeny a fülem az ilyesmire.

Végülis tisztáztuk, hogy a ügyvédnél kötött iratokban olyan furcsán keveredtek a "kezes", és az "adóstárs" fogalmak, hogy nekem az volt a sziklaszilárd meggyőződésem, ezek bizony szinoním fogalmak, egy az egyben ugyanazt jelentik.

Kezes > Adós társa > Adóstárs

Ez volt az én logikám, ami jogban tájékozott emberek számára lehet hogy röhejnek hangzik, de nekem akkor, három éve ez magától értetődőnek tűnt, éppen ezért írtam alá az összes papírt annak ellenére, hogy tartalmukat tekintve nem voltak egyezőek.

 - Kölcsönszerződés: -

Nagyításhoz kattints a megfelelő képre:

- Jelzálog alapítása: -

Nagyításhoz kattints a megfelelő képre:

- Közjegyzői megerősítés: -

Nagyításhoz kattints a megfelelő képre:

A tökéletes megtévesztettségemet csak tetőzte az, hogy körülöttem csupa jól szituált, többdiplomás ember ült észjátszós öltönyben (az trikóban feszítő uzsorást leszámítva, aki bevallottan egy 6 elemis paraszt volt), így úgy álltam a dologhoz, hogy ha ők valamiről határozottan azt állítják, hogy "ezt így szokás", akkor nem vitatkozom velük.

Ha így szokás, hát így szokás. Én csak egy hülye egyetemista vagyok, mit vitatkozom ilyen nagy emberekkel, ugye. :) Ennek nyomán a bírósági tárgyalások egyikén is elsütöttem a bírónőnek:

"Ó, hát én megint csak el vagyok ámulva azon, hogy az alpereseim milyen szép öltönyökben, meg gyönyörű karórákkal jelentek meg itt." :-)))

Szóval vannak ám helyzetek, amikor igenis nagyon jól jön, hogy az ember esetleg éppen rosszul öltözött, és picit borotválatlan. :))

By SoDI

Ui.: Mottónk: ILYEN a Jude. ;P