Kedves Molnár F. Árpád! 

Ami engem illet, pontosan értem, hogy miről beszélsz. Te, aki még az enyémet is sokszorosan meghaladó lendülettel, kitartással, és energiával igyekszel a magyar netet gazdagítani különféle videókkal, melyek nélkül a nemzeti harcot szegényebbnek érezhetnénk jó néhány olyan gondolattal, amit kizárólag te lehetsz képes összegyűjteni, illetve megfogalmazni a nagyközönség számára, látszólag joggal érzed derogálónak, hogy egy lapon említsenek téged egynémely gyűlölködő, kevésbé kifinomultan kommunikáló jobboldalival.

Azonban én ezzel együtt is úgy gondolom, hogy ilyenfajta nívóbeli hierarchia gondolata most, amikor mindennél szélesebb összefogásra van szükség, csak felesleges megosztáshoz vezetne. Való igaz, hogy sokan követtek el hasonló hibákat a múltban, főleg a 2006-os ébredés kezdeti időszakában, amikor még csak formálódtak a haza ügyéért harcoló emberek közötti viszonyok, azonban én úgy érzem, hogy manapság a hasonló konfliktusok nagy része már nyugvópontra jutott. Nincs az állandó marakodás.

Tomcat és Kőrösi Imre persze nem fog holnap reggel összeölelkezni, azonban a jelek szerint ma már a többségünk belátta, hogy úgy a helyes, ha mindenki a maga tempójával és stílusával harcol a közös ellenség ellen, elvégre a cél nagyrészt stabilan egyező, és csak ez a lényeg. Ez szerintem így van rendjén, ugyanis jobb esélyt sem hagyni a balliberális elnyomóknak arra, hogy az 'oszd meg és uralkodj' elvét alkalmazhassák a magyar embereken. Ami engem illet, el sem tudom mondani, mennyire örülök ennek a most látszódó nemzeti összezárásnak. Talán ezt csak az tudja kifejezni, hogy annak idején több humorosnak szánt karikatúrát is készítettem a Tomcat-Kőrösi küzdelemről, a szatíra eszközével figurázva ki, hogy valójában mennyire értelmetlen az egymás ügynöközése. (Tévedés ne essék: nyilván vannak beépített ügynökök, de szerintem a keresgélésük túl sok energiát köt le, ezért érdemben nem érdemes azzal tölteni a napjainkat, hogy őket próbáljuk azonosítani.)

  • A Tomcat-Kőrősi képregényem régebbről: 1, 2, 3, 4, 5, 6

Van persze még itt egy másik kategória, akiket megemlítesz, közelebbről azok a részeg fazonok, akik artikulálatlanul üvöltve zsidóznak, illetve - kezdjük ezzel - támadnak meg operatőröket.

Ha nem megy a fenti videó, kattints ide!

Nos, velük kapcsolatban nem ez az esetem volt a legdurvább, melynek anyagát a videódban magad is felhasználtad, hanem az, ami idén március 15-én történt. Az alábbi videót azért ajánlom különösen figyelmedbe, mert ez kapásból megcáfolja néhány állításodat.

Saját felvétel:

Ha nem megy a fenti videó, kattints ide!

Index-es videó ugyanerről:

Nos, mint látható, a kedves tüntetők itt emberesen megnevelik a balliberális szutykok tudósítóit, azonban, azzal együtt, hogy szó nélkül nekem rontanak, attól a pillanattól kezdve, hogy igazolom, ki is vagyok valójában, engem - nagyon helyesen - máris szövetségesükként kezelnek.

NEM mindegy tehát, kinek dolgozol.

Hasonlóan sajnálatos félreértések, mint amiről te magad is beszámolsz a videódban, természetesen óhatatlanul is előfordulnak, miközben a hazafiak - szerintem erkölcsi szempontból el nem ítélhető módon - éppen megdolgozzák a cionliberális zsarnokok szervilis talpnyalóit. Hogy mást ne mondjak, a homokosok néhány héttel ezelőtti felvonulásán én magam is kaptam egy kisebb adagot Tomcat káoszbrigádosainak bűzös vízéből, mert amikor vitatkoztam az egyik injekciós, Kossuth téri nénivel, véletlenül liberálisnak néztek engem. Mégse haragszom rájuk, azóta már kezet is ráztam velük, ugyanis ha arra gondolok, hogy ilyen félreértések nélkül hathatós nemzeti önvédelem se lenne, akkor máris nem tűnik annyira vállalhatatlannak, és elviselhetetlennek mindez. Mondom ezt annak ellenére, hogy elég kellemetlen volt harcsabájoló illattal hazamenni. :)

Árpád, mondod még azt is, hogy szerinted teljesen mindegy, kinek a kezében van a kamera, egyetlen újságírót sem szabad inzultálni. Ezzel a legkevésbé sem tudok egyetérteni. Amikor ugyanis olyan ócska szennylapok működnek, mint a hazafiak adatait sorra közlő Partizáninfó, szerintem igenis jogos igény minden magyar érzésű ember részéről, hogy csak és kizárólag kipróbált, megbízható személyek legyenek jelen képrögzítő eszközzel olyan nemzeti rendezvényeken, ahol esetlegesen várható lehet a rendfenntartó erőkkel való kényszerű konfrontálódás. Arról már nem is beszélek, hogy az Index aljas csúsztatásait, amit a videóvágás módjával is erőszeretettel gyakorolnak, joggal érzi minden jóérzésű magyar büntetést érdemlő cselekedetnek.

Értem én, Árpád, hogy ezzel együtt a legkevésbé sem tudsz azonosulni a dobálózó, és hét pofára zsidózó focihuligánokkal. Tény, hogy ezek gyakran produkálnak olyan megnyilvánulásokat, melyeket igen nehéz a szalonképesség kategóriájába sorolni. Azonban én ennek ellenére is azon a véleményen vagyok velük kapcsolatban, mint Budaházy György és Toroczkai László. Igen, egy kicsit ciki, hogy ezek az emberek még akkor sem képesek türtőztetni magukat, amikor különben indokolt lenne. De annak ellenére, hogy nehéz kontrollálni őket, két dolgot mindenképpen leszögezhetünk velük kapcsolatban.

  1. Meg lehet őket érteni. (Bővebben hallgasd meg Morvai Krisztinát)
  2. Hasznosak

A hasznosságról szólva: ezek bizony tettre kész emberek. Olyanok, akikre igen nagy szükségünk lesz, ha esetleg mégsem zárul le megnyugtatóan a Turul körüli huzavona, és mégis kénytelenek lesznek a hazafiak akár polgári engedetlenség árán is megakadályozni a lebontását.

Azt mondod, nehezen lehet egyetérteni az erőszakkal, mert így cseppet sem vagyunk különbek azoknál a vadállatoknál, akik 2006. október 23-án emberek százait verték véresre, illetve nyomorítottak meg egy életre? Nos, tökéletesen igazad van.

Az egyetlen probléma, tudod, ott van, hogy az említésre méltó emberi sérülésekkel járó eseményeket soha nem az utcai fenegyerekek kezdeményezik, hanem a rendőrök. (A demonstratív rendőrautó-rongálás, melynek nyilván az a jelképes jelentősége, hogy az ellenállási mozgalom akár még ezt is meg tudja tenni, már egy egészen más kategória, de ebbe most ne menjünk bele, elvégre szerintem az igazi határvonal az emberi sérülés és annak a hiánya között húzódik.) A hazafiak tehát általában mindig csupán válaszreakcióval szolgálnak. Azt a kérdést, hogy ez a válaszreakció helyes-e, vagy helyette a keresztényi alázat lenne-e méltóbb, természetesen jogos lehet vizsgálni, de amikor éppen hús-vér valóságában tapintható reálpolitika zajlik, akkor igen nehéz átszűrni ezeket a cselekedeteket holmi absztrakt elvi megfontolásokon. Helyi történésekre helyi reakció a logikus. Az utólagos, esetleges morális mérlegelés már egy ettől eltérő terület kell, hogy legyen.

Legvégül lássuk azt a szempontot, miszerint elfogadható-e, ha a hozzád, vagy a hozzám hasonló, kifinomultabb módszerekkel kommunikáló jobboldaliakat egybemossa a közvélemény az ormótlan zsidózókkal... Ez megint csak egy érdekes, ráadásul igencsak aktuális kérdés, ami annak kapcsán bontakozott éppen ki, hogy én a tegnap esti Turul tüntetés videómon "hazafiaknak" nevezem azokat a fiatalembereket, akik kórusban azt kiabálják többször egymás után, hogy "mocskos zsidók".

Nos, ezzel megint csak ahhoz az értelmetlen hierarchiaképzés gondolatához kanyarodunk vissza, amit a bejegyzésem elején is említettem. Hogy ezt a gyakorlatban miért tartom egy nagyon veszélyes megközelítésnek, egy rövid, de annál szemléletesebb példával illusztrálnám. Tény, kedves Árpád, hogy vannak olyan emberek, akik annak ellenére, hogy magukra jobboldaliként gondolnak, téged, Skodacsek Andrást, Satu Ferdinándot, vagy akár engem hóbortos bolondnak tartanak. Ugyanígy vannak olyan jobboldaliak, akiket akár én, akár te tartasz ilyennek. Ha értelmetlen és ködös módon meghúzott, morális, színvonalbeli, avagy szalonképességi vonalakat húznánk, és mindenki dacosan megtagadná az együttműködést azokkal, akik az így kialakuló komfortzónáján kívül esnek, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válna az érdemi nemzeti célok megvalósítása, mert minden időnket is energiánkat a folyamatos méricskélés, és egymás sehova nem vezető véleményezgetése kötné le.

Az ellenség pedig röhögne a markába.

Azt pedig nem akarhatjuk.

Legvégül engedd meg, hogy további sok sikert és kitartást kívánjak a munkádhoz!

Maradok tisztelettel:

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!