A mai bejegyzés után minden cionista zsidó, és bolsevik lumpen döntse el, hogy akar-e még beszélgetni erről... 

Tudom, hogy sokan vannak közületek, akik szerint hatalmas hiba reagálni a Nácivadászok mocskolódásaira, ugyanis csak feleslegesen csináljuk nekik a reklámot, és a linkelgetéssel növeljük a Google pagerank-jukat, azonban én úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes folyamatos ellenpontot képezni a propagandájukkal szemben.

Erősen hiszen ugyanis, hogy egy oldal látogatottsága, vagy elhelyezkedése valamely kereső találati listájában önmagában még nem teszi társadalmilag hatásossá az ott található tartalmat, elvégre a Népszabadságot is mindenki olvassa az ellenség megismerésének jegyében, mégis fogyatkozó Magyarországon a balliberális módon gondolkodó emberek száma. Ha az ember hatni akar az ellenfél olvasóira, és enyhíteni akarja valamilyen weblap azon képességét, hogy befolyásolni tudja a közgondolkodást, ahhoz ehhez a legjobb módszer az, ha pontról pontra, észérvekkel cáfoljuk meg az onnan érkező valótlanságokat.

Elsősorban azért gondolom úgy, hogy szükség lenne erre, mert – ellentétben a Partizáninfóval, akik néhány, a rendőrségtől kapott adat jogtalan publikálásán, és esztelen fröcsögésen kívül másra nem képesek – ezek a Nácivadászok némileg összeszedetten, és a maguk módján kifejezetten értelmesen kommunikálnak. Úgy gondolom, hogy teljesen felesleges elvitatni tőlük ezt a tényt, elvégre legtöbbször elképzelni sem lehet annál nagyobb hibát, mint amikor valaki elbizakodottan lebecsüli az ellenségét. Ellenségnek lenni ugyanis rangot jelent, ezek tehát az eltaposandó férgek fölött helyezkednek el egy lépcsőfokkal. (Míg a férgek az állatoknak kijáró megvetést, és sárba döngölést érdemlik, addig az ellenséget egyenrangú küzdelemben kell legyőzni, majd végül - természetesen ugyanúgy - kíméletlenül megsemmisíteni.)

Másfelől úgy érzem, abból a szempontból hatalmas taktikai előny birtokában vagyok, hogy képes vagyok ráhangolódni az ő érvelési menetükre. Megfigyeltem ugyanis, hogy a legtöbb esetben a Nácivadászok hajszálpontosan azokat a gondolkodási sémákat alkalmazzák az írásaik megfogalmazása során, mint amelyekkel ezen a blogon én magam is előszeretettel operálok, csak éppen ellenkező előjellel. Ilyen módon tehát az övékével egyező érvelési technika birtoklása, de az ő céljaikkal homlokegyenest szembemenő célrendszer, úgy érzem, kiválóan alkalmassá tesz engem arra, hogy alapos, és hiteles cáfolatát nyújtsam a hazug állításaiknak. Ebből a megfontolásból hoztam tehát most létre az ellen-nácivadász kategóriát.

Mindezt csak azért írtam le, hogy megvilágítsam az ellen-propaganda szükségességét azok számára, akiknek szemében esetleg kevésnek bizonyul a személyes megtámadtatás indoka, vagyis az, hogy ezek a szemét kis patkányok valamiért kiemelten foglalkoznak velem.

Márpedig foglalkoznak, mégpedig minduntalan arra a kényszerképzetükre térve vissza, miszerint én zsidó lennék. Miután ez elképzelhetetlenül távol áll az igazságtól, talán a teljes ignorálás lenne részemről a méltó válasz, azonban én ennek ellenére egy érdekes lehetőséget, ha úgy tetszik: kapaszkodót látok a rágalmakban arra, hogy – részben az én hozzájárulásommal – elindulhassunk abba az irányba, amikor a hazai közéletben egyre kevésbé számít majd szalonképtelennek vizsgálni bárkinek is a származását. A művi, polkorrekt szabályok fokozatos felszámolásának szempontjából tehát kifejezetten előnyös, ha minél nagyobb nyilvánosság előtt van szó ilyesmiről, még akkor is, ha ez esetben éppen én vagyok a vizsgálódás alanya.

Arról már nem is beszélve, hogy miután pontosan tudom, hogy a származásommal kapcsolatos rágalmak mekkora hazugságok, így bármiféle, ilyen irányú vizsgálódás elé nyílt szívvel, és bátran állhatok; mindez a legkevésbé sem jelent gondot a számomra. Annál is inkább így van ez, mert tény: a stabil keresztényi és értelmiségi gyökerek szégyenkezés helyett inkább büszkélkedésre adnak okot a számomra.

Vizsgáljuk meg tehát SoDI családfáját!

Azt hiszem, ha azt kell eldöntenünk, hogy ki a zsidó, legjobb, ha a magyar jogalkotás egyik legbölcsebb idevonatkozó gyöngyszemét, az 1941-ik évi XV. törvényt vesszük alapul.

A jelen §. alkalmazásában zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén - tekintet nélkül származására - az, aki az izraelita hitfelekezet tagja.

De még ennél is tovább megyek. Mondjuk, hogy ez túl enyhe feltétel. Ezért annak ellenére, hogy házasságban születtem, inkább vizsgáljunk meg engem a fattyakra (gyk.: házasságon kívül született kölykökre) vonatkozó passzus alapján:

...az a gyermek zsidó, akinek legalább egyik nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

Az alaposság jegyében tehát menjünk végig hat emberen, a két szülőmön, és a négy nagyszülőmön. Nos, ha ez kell, hát nagyon szívesen.

Már csak azért is, mert irtózatosan kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy a két, egyetemet végzett szülőjük mellett mind a négy nagyszülőjük legalább főiskolát végzett.

Az pedig, hogy mindezt egyetlen zsidó családtag nélkül tudom felmutatni  egy olyan országban, ahol egyértelmű túlreprezentáltságot mutatnak az értelmiségi pályák többségén, még inkább kiemeli ezt a gyönyörű vérségi érdememet.

Abban úgyszintén biztos vagyok, hogy ez a tény mostantól minden olyan balfasztól elveszi az erkölcsi jogot ahhoz, hogy a családi hátterem vonatkozásában akár csak ki merje nyitni a mocskos pofáját (melyből legalább negyedrészt ott lóg a kapanyél), aki eddig - annak ellenére, hogy nem büszkélkedhet legalább ilyen kvalitású háttérrel - a származásom irányában előszeretettel költögetett különféle rémmeséket a nyilvánosság számára.

Az alább felsorolt tényekhez természetesen könnyen be tudom szerezni a családi dokumentációt. Menjünk tehát sorban az „őseimen”.

  • Édesapám

Kitűnőre érettségizett egy dunántúli technikumban, majd 5 év múlva magna cum laude minősítésű villamosmérnöki diplomát szerzett a BME-n. Több helyen dolgozott fejlesztőmérnökként, rövid ideig középiskolai, valamint főiskolai tanár is volt.

  • Édesanyám

Jogászként végzett az ELTE ÁJK-n. Néhány évig jogtanácsosként dolgozott, majd fokozatosan önállósította magát. Immár több, mint 10 éve egyéni ügyvédként tevékenykedik.

  • Anyai nagyapám

Mezőgazdasági múltú családból származik, Prügy községből. Felekezeti hovatartozása szempontjából református. A legnagyobb szívfájdalma fiatal korában az volt, hogy reformátusként a Horthy korszakban esélye sem volt vasúti alkalmazottnak lenni, mert akkoriban ez a lehetőség (nyugdíjas állás lévén) csak római katolikus vallásúak számára volt nyitva. Ez a korlátozás később megváltozott.

Végzettsége szerint gépészmérnök (BME) volt. Külön érdekesség mérhetetlen elkötelezettsége, mellyel 45 éves (!) fejjel ült be nappali tagozatra (!) a 20 éves gyerekek közé, és így 50 éves korában szerezte meg a diplomát. Nyugdíjba MÁV középvezetőként ment.

  • Anyai nagyanyám

Közgazdász diplomával a zsebében hosszú ideig ő volt az APEH jogelődjénél a személyzeti vezető (ma HR-es részlegvezetőnek neveznénk). Az egészen pontos családi hátterének még nem néztem utána, azonban itt indifferens is, elvégre zsidó származását már csak azért is elvethetjük, mert arról hallanom kellett volna. Másrészt pedig ebből kifolyóan bármiféle izraelita felekezeti hovatartozás szintén garantáltan, százszázalékos bizonyossággal kizárható nála.

  • Apai nagyapám

Általános iskolai tanárként tanított magyart és történelmet. Tiszta keresztény származása a Pannonhalmi Bencések archívumában garantáltan több száz érvre visszavezethető, éppen ezért több szót nem is érdemes vesztegetni rá.

  • Apai nagyanyám

Óvónő, a helyi óvoda igazgatója, valamint a helyi tanács tagja (mai szóhasználattal: önkormányzati képviselő) volt egy dunántúli községben. Származását tekintve sváb (Geiling családnévvel). A második világháború ideje alatt az is felmerült, hogy esetleg Németországba költözik (illetve hogy kint marad, miután konyhai alkalmazottként dolgozott ott azokban az években). Családja a dunántúli Szomód nevű faluból származik (sváb falu). A tiszta katolikus, keresztény származás tehát nála is abszolút megkérdőjelezhetetlen.

Íme tehát a tények.

Aki maga miatt szégyenkezik, és irigykedik, vagyis akiben ugyanaz az alulról jött ember elkeseredett gőgje munkál, mint ami Gyurcsány Ferencnek is megalapozza a visszataszító erőszakosságát, persze joggal lehet dühös rám mindezek után is, a különbség csupán annyi lesz, hogy az ilyen ember motivációit mostantól pontosan fogom érteni én is, és ti úgyszintén.

Azon évfolyamtársaim részéről pedig, akik előszeretettel jönnek különféle szociális problémákkal, különösen érthető lesz mindezek után a támadó hozzáállás, elvégre köztudott szociológiai tény, hogy az elsőgenerációs reálértelmiségiek általában pusztán kockaszintű szaktudással vérteződnek fel, de ettől függetlenül túlnyomó többségükben végig megmaradnak ugyanannak a műveletlen, faragatlan ősbunkónak, mint amilyenek annak előtte voltak.

  • Más szóval: az átlag elsőgenerációs reálértelmiségi szintén szarból van, nem csak az átlagzsidó. :) 

Szóval ennyi vagy, haver.

Fel vannak térképezve az attitűdjeid. XD

By SoDI

Kapcsolódó anyag:


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!