/ bemutatkozás / 


Üdvözöllek.

Miután talán úgy találtál ide, hogy jó néhány olyan mondatot olvastál, ami az én folyamatos írói munkásságomnak a haragosabb és provokatívabb szeleteinek egy rosszindulatúan válogatott része, így nyilván már e sorok olvasása közben be vagyok skatulyázva egy szűk körbe, melyből ettől kezdve szinte lehetetlen kitörnöm.

Ennek ellenére arra szeretnélek kérni, hogy olvasd végig az alábbi szöveget, mert ez talán mélyebb betekintést enged abba, hogy mi mentén szerveződik az ezen az oldalon bátor nyíltsággal felvállalt közírói identitásom.

Mindenekelőtt szeretnék néhány elvet axiómaként lefektetni, és ezzel együtt jelzem, hogy ha valakinek amiatt vannak ellenérzései velem kapcsolatban, hogy ezek bármelyikével nem tud egyetérteni, akkor fájdalom, de az illetővel soha nem fogom, és így nem is akarhatom megértetni magamat.

Tehát az alábbiak lennének azok az alapelvek, melyekből kiindulnék:

  1. Egy szakterületet mindig elsősorban az adott téma legautentikusabb szakértőjének kutatási eredményein keresztül érdemes szemlélni.
  2. Jogos igény mindenki részéről, hogy egy olyan országban éljen, ahol megbízhatóan működik a jogbiztonság elve.
  3. Ahogy a liberális- illetve antifasiszta minimum fogalma helyénvaló lehet a társadalmi közbeszédben, egy európai nemzetállamon belül ugyanúgy és ugyanannyira a patrióta (és NEM soviniszta) minimum is releváns igény lehet mindenkivel szemben. Ugyanis aki nem vak, az látja, hogy ez közel sem összeegyeztethetetlen a kisebbségi kultúrák ápolásának jogával, elvégre a saját hagyományok követésének tolerálása még nem zárja ki a nagyobb közösségi tér alapvető értékeinek minimális tiszteletét.
  4. A következmények nélküli ország titulusa elmaradott banánköztársaságokhoz illik, egy ezeréves európai kultúrállamban viszont elfogadhatatlan, ezért valamennyire jogos az ingerültség mindenki részéről, aki a hazai közéletben rendszeresen ennek ellenkezőjét tapasztalja.
  5. Önmagában egy politikai eszmerendszer kritikája akkor sem rasszizmus, vagy bármiféle xenofóbia, ha az adott irányzat követőinél általában némileg túlreprezentált valamely etnikailag körülhatárolható kör.
  6. A provokatív írói vagy egyéb művészeti munkásság nem csak akkor értékelhető egyéni teljesítményként (esetleg színvonal hiányában: erre irányuló próbálkozásként), ha liberális, vagy antiklerikális alapokon nyugszik, hanem akkor is, ha az előzőek kritikáját valósítja meg.
  7. Elfogadható, ha ugyanannak a gondolatnak a leírásához jelentősen eltérő környezetben más és más retorikai eszköztár tartozik. Máshogy fogalmazunk a vacsoraasztalnál, és máshogy egy talponállóban, még akkor is, ha ugyanaz a téma.

A fentiek tükrében nézzük meg, hogy valóban mélyen vállalhatatlan-e, amit én itt képviselni próbálok.

  • Szetey-montázs ügy

Ahogy a készülő kissendrefarkas.hu szövegtervezetében is írom: 

„Ha valaki nem ismerné a részleteket:
2007-ben egy olyan szándékoltan provokatív fotómontázst készítettem az akkor még államtitkár Szetey Gáborról, ahol őt szatirikus módon táborparancsnokként ábrázoltam az auschwitzi kapu előtt, épületen kívül, újkori úgymond „szélsőliberális” önkényuralmi jelképként a rózsaszín háromszöget helyezve a kabátjára. Ezt értette félre többek között Gyurcsány Ferenc is, amikor egy külön sajtótájékoztatón minősítette fasizmusnak a paródiámat. Később ezért több közleményt is kiadtam, ahol ismét csak nyomatékosítottam, mennyire távol állok mindenféle rasszizmustól.”

Ez a kép persze egyben határozott politikai állásfoglalás is volt, de remélem, önmagában ez nem lehet ok a szégyenkezésre, elvégre a normális közbeszédben úgy a helyes, ha (a vállalható határokon belül) mindenkinek megvan a maga határozott véleménye, legyen ez akár a liberalizmus mai arcával kapcsolatos józan, esetenként merészen provokatív kritika.

  • „Bolsevik patkányok” és a „lámpavas”

Veres János fiainak ismert maffiabotránya kapcsán valóban igen sarkos politikai véleményt fogalmaztam meg, azonban önmagában ezzel kapcslatban még nem feltétlenül érezném szükségét a szégyenkezésnek, hiszen egy plurális demokráciában a különféle nézetek ütközése igazán gyönyörű jelenség, és ez egészen addig az élet természetes velejárójaként kezelendő, amíg nem hajlik át valóban durva szélsőségekbe (pl. nyílt rasszizmusba).

Szerintem leszögezhetjük, hogy amennyiben egyértelműen az látható: bizonyos körökben semmilyen bűnnek sincs érdemi következménye, akkor ez joggal háborítja fel az átlagembereket, így engem is.

Az általam ennek leírására használt retorika viszont ezen a ponton valóban átütötte a szalonképességi korlátot: ezt én egy pillanatig sem tagadtam. Azonban, ha megnézzük azt, hogy ezek a gondolataim milyen kontextusban születtek, az máris erősen árnyalja a képet.

Ez a blog itt egy szűk szubkulturális közönségnek szól, éppen ezért az ő elvárásaiknak megfelelően igyekszem megfogalmazni a véleményeimet. Ilyenformán az évek során olyanná alakult ez a személyes webnapló, mint egy sörszagú kocsmaasztal. Mit tudjuk, egy kocsmában a használt szófordulatok nem mindig alkalmasak az adott helyszíntől elvonatkoztatva bármilyen más környezetben történő felhasználásra.

A magam részéről éppen ezért érzem kiemelkedően aljas, sunyi, és tisztességtelen eljárásnak azt, hogy ha valaki olyan környezetben igyekszik szembesíteni engem a nagyobb közönség előtt vállalhatatlan, de a maga eldugott zugában érthető formában megfogalmazott kifejezésekkel, ahova azok a legkevésbé sem valóak.

(Értem ezalatt az egyetemi csoporttársaimnak kiküldött körleveleket, vagyis az egymáshoz nem passzoló kontextusok etikátlan párosítását).

  • A kocsmaasztal kocsmaasztal, az egyetem pedig egyetem. A kocsmaasztal akkor is kocsmaasztal, ha naponta ezrek ülnek le mellé. Az egyetem pedig akkor is egyetem, ha a kocsmaasztal mellől ülnek be oda.
  • Holokauszt-tagadás
    (Holokauszt-revizionizmus)

Miután terjedelmi okokból ennek a szerteágazó témának itt nem lehet igényes összefoglalását nyújtani, röviden csak felsorolnám azokat a tényeket a holokauszttal kapcsolatban, amivel minden normális ember egyetért, így amit természetesen én sem tagadtam soha.

Tehát a TÉNYEK:

  • A németek a II. Világháború ideje alatt rengeteg ártatlan embert gyűjtöttek koncentrációs táborokba.
  • Ezeken a helyeken sokszor szörnyű körülmények uralkodtak, ami nagyon sok ártatlan ember halálát okozta.
  • Mindenki, aki egy ilyen táborban, vagy bárhol máshol ártatlan életek kioltásáért felelős, egy utolsó gazember, aki nem érdemelhet könyörületet.
  • Etnikai alapon bebörtönözni, megsebesíteni, vagy megölni bárkit, teljességgel elfogadhatatlan; kövesse el ezt bárki, bármilyen korban, és bármilyen körülmények között.

A nézeteltérések a fősodrú történészi álláspontok, és a velük vitatkozók között mindössze olyan marginális részletkérdésekben merülnek fel, mint számadatok, a táborokba gyűjtés pontos motivációi, az egyes épületek pontos funkciói, a kialakult, emberéletet követelő állapotok szándékossága, vagy logisztikai okokra visszavezethető volta, a kegyetlenkedő bűnözők elítélésére vonatkozó náci igyekezet létezése illetve erőssége, valamint hogy mindez relativizálható-e a szovjetek gulágjainak, avagy a USA saját japán etnikumú állampolgárait összegyűjtő létesítményeinek tekintetében, vagy sem.

Akárki akármit is gondol a fenti kérdésekről, abban mindenki egyetért, hogy hasonló szörnyűségnek még egyszer nem szabad előfordulnia az emberiség történetében.

Szerintem ez a lényeg, és ezt kell mindig észben tartani.

Ebből a szempontból viszont jóformán mellékes, hogy a felsorolt vitás pontokról ki mit gondol, ugyanis úgy hiszem, hogy mindig az emberség, a rasszizmus elítélése, és a humánum az, aminek fontosnak kell lennie.

  • Antiszemitizmus

Nagyon röviden: nem vagyok antiszemita, soha nem voltam az, és nem is szeretem az antiszemitákat. Mindössze a cionizmussal, mint politikai irányzattal kapcsolatban vagyok erősen kritikus. Hiszem ugyanis, hogy hiba volt visszavonni azt a néhai ENSZ határozatot, mely megállapította, hogy ez egy rasszista, kirekesztő eszme.

Ezzel persze lehet (és egy demokráciában kell is) vitatkozni, de az ennek ellenére is tény, hogy politikai eszmerendszerekkel szemben a személyes ellenérzések megfogalmazása nem több és nem kevesebb, mint a társadalmilag aktív ember egyik legjellemzőbb sajátossága.

  • Szálasi Ferencről

Azt a történelmi tényt, miszerint még abban az időben is, amikor Budapest lakossága szabályosan éhezett, Szálasi Ferenc gondoskodott róla, hogy a város ellása élelemmel a gettó lakóit, nem én állítom, hanem Karsai László történész, egyetemi tanár; az adott korszak egyik legautentikusabb kutatója.

Ilyenformán azt, amit Karsai László mond, szerintem illik tényként elfogadni.

Ugyanő mondja azt is, hogy Szálasi Ferenc nem akarta megölni, kiirtani a zsidókat, sőt, a német nyomással szemben határozottan a deportálások ellen volt - akárcsak Horthy.

Hogy Szálasi elítélte a hitleri fajelméletet, szintén nem én állítom, hanem saját maga nyilatkozott így a népbírósági tárgyalásán. Azt is ő maga mondta egyik kihallgatása alkalmával, hogy a zsidó lakossággal szembeni rémtettekről ő is megdöbbenéssel és felháborodással értesült, sőt, el sem akarja hinni, hogy ilyesmik megtörténtek.

Kár vitatni, ugyanis pontosan ezek szerepelnek a tárgyalási jegyzőkönyvekben.

És bár Szálasi szavainak hitelességén valóban lehet vitatkozni, de akkor, amikor gyakorlatilag a biztos halál várt rá, nem tűnik valószínűnek, hogy letagadta volna a személyes szerepét az 1944 telén történtekkel kapcsolatban; már csak azért sem, mert minden egyéb vonatkozásban a népbírósági tárgyalása ideje alatt is következetesen kitartott saját eszmerendszere mellett.

Az, hogy én ezt így látom logikusnak, szerintem önmagában még nem tesz elfogulttá az adott történelmi időszak bármely ideológiájának irányában, elvégre logikus érvek mentén meggyőzhető lennék akár ezeknek az ellenkezőjéről is. Az egyetlen probléma, hogy még nem találkoztam olyan érvrendszerrel, ami alkalmas lenne erre - de ez talán csak azért van, mert nem kerestem ezeket elég kitartóan.

  • Átlag elsőgenerációs reálértelmiségi

Egyszer egy bővebb szövegkörnyezeten belül úgy fogalmaztam, hogy ők úgymond 'szarból vannak'. Ez túl sok kommentárt nem érdemel, ugyanis nagyon egyszerű magyarázat van rá, miért vetemedtem ennek a leírására.

Néhány olvasó-kommentelő, aki szaktársamnak mondja magát, az utóbbi hónapokban folyamatosan ide járt, és minden témát szétszemetelt a személyeskedő megjegyzéseivel. Erre válaszul valami olyan dolgot akartam megfogalmazni, amivel képes lehetek speciálisan rájuk célozni, és személy szerint őket megsérteni. Ez a jelek szerint sikerült is, miután a mai napig rendszeresen felemlegetik, mennyire szíven ütötte őket ez a mondatom.  Ezt éppen ezért egy sajátos kommunikációs sikernek élem meg azóta is. :)

  • György Péter „becsmérlése”

Ezt röviden úgy is lezárhatnám, hogy „a kurzusai felvétele előtt ha így is lett volna: na és? :)”, de ennél azért megpróbálok bővebb lenni. :)  Már csak azért is, mert ahogy visszaolvasok, nem írtam róla valóban sértőt soha (akármilyen meglepő ez talán még saját magam számára is).

Elsőként 2007 áprilisában említettem meg a személyét, amikor az MTV ostromnál összegyűjtött élményeimről írtam. Így hangzott az ominózus mondat:

„Nem vonom kétségbe, hogy Toroczkai mellett még volt néhány ember az MTV székháznál, aki szintén hitt abban, hogy kitört a forradalom, de nekem még a lángoló autók tűzének melegénél is csak az járt az eszemben, hogy vajon az a György Péter, aki korábban méltatta a Párizs külvárosában zavargó bevándorló-ivadékokat, most hogyan fogja ugyanezt kommunikálni az ÉS hasábjain.”

Ez a mondat sértő lenne ránézve? Nem hiszem. Használok itt egy erős kifejezést (bevándorló-ivadék), de véletlenül sem őrá vonatkoztatva.

A következő alkalom, amikor megemlítettem György Péter urat, az a Móricka cigányképregényes számával kapcsolatban volt.

„Ne feledjük: gonoszok szájából a gyalázkodás dicséretnek számít! :) Amit ezek az urak szidnak, az csak jó lehet. :))” 

Itt csupán erre a latin szólásra utalok: „A malis vituperari laus est”.

A 'gonosz' jelzőt tehát egyöntetűen és általánosan mindenkire használom, aki elítélően nyilatkozik a képregényről. Ezzel is humorosan arra próbáltam utalni, hogy éppen a tiltakozók csináltak kiváló reklámot az újságnak. (Hogy ez szerintem negatív körülmény-e, azt most ne érintsük.)

Úgy gondolom tehát, hogy ez ilyen környezetben alkalmatlan lehet arra, hogy bárki is személyesen magára vegye, azonban, ha esetleg tévednék ebben; arra az esetre megjegyezném: eddig még soha nem írtam, hogy megfelelő helyzetben feltétlenül elzárkózónak kívánok mutatkozni egy esetleges megkövetés vonatkozásában - még ha pillanatnyilag indokolatlannak gondolom is.

A legutolsó példa pedig igazán nevetséges... Amiről szó van, az a Kurucos ürülék-díjas szavazásomnál egy darab letakart fekália a kép valamelyik sarkában.

Ezzel kapcsolatban két dolgot szögeznék le, amiben határozottan hiszek.

  1. Egy sajtóhír humoros illusztrálása önmagában nem sértegetés, szóljon az ominózus sajtóhír bármiről is.
  2. Arról. hogy a szavazáson a 'hajrá' opció nyert 55%-kal, amit a 'nekünk pont kapóra jön ez a pénz' opció követ a maga 20%-ával, én igazán nem tehetek. A kiegyensúlyozottságra vonatkozó igyekezetemet kiválóan jelzi, hogy a 'terrorizmus elleni harc jegyében hétfőn első dolgom lesz feljelentést tenni az uszító bűnözők ellen' opciót is választhatóvá tettem. Az már igazán nem az én hibám, hogy ez a lehetőség 5%-kal az utolsó lett. Ezért, kérem szépen, csakis az a nagyérdemű közönség a hibás, amelyik fasiszta módon szavazott. :)

Végezetül még egyszer: szeretném hinni, hogy a társadalmi és közéleti szatíra műfaja értéksemleges is lehet, így nem számít hibának, ha valaki a szokásostól eltérő irányban él velük.

Na, röviden ennyi lenne, amit el akartam mondani. 

Bármilyen kérdésre nagyon szívesen válaszolok a SoDI e-mail címe e-mail címen. vagy a SoDI mobilszáma mobilszámon (utóbbin estefele).

BY SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!