Elsőként álljanak itt Morvai Krisztina hazafias sorai, alatta pedig egy filoszemita ürge sunyi furakodása. Az illető ma reggel nem is gondolta volna, hogy az ELTE kari vezetőinek küldött belső levelezése este már a Kuruc.info-n fog virítani, csak aztán keményen ráfázott. :-)))

 TISZTELT ÉLET ÉS IRODALOM SZERKESZTŐSÉGE!

Érdeklődéssel olvastam Megyesi Gusztáv elvtársuk cikkét (Élet és Irodalom, 2008. november 7.), amelyben az egri kórházvédőket tolvaj bűnözőknek beállítva sopánkodott azon, hogy a Magunkfajták hogy merészelnek fellépni a Magukfajták zavartalan országrombolása, a nemzeti vagyont fillérekért összeharácsoló rablásai ellen. Megyesi elvtárs - összhangban a Magukfajták többségével - igen rossznéven veszi, hogy mi magyarok nem vesszük szó nélkül tudomásul, hogy gyarmati sorra ítéltek bennünket, s nem úgy reagálunk az Önök szeretett főnökének, Simon Peresznek Magyarország felvásárlásáról szóló tájékoztatójára, hogy azt mondtuk volna: Shalom, Shalom, jöjjön csak bátran, és szolgálja ki magát. Kedves Magukfajták, az Önök arcátlansága nem ismer határokat. S persze a mi gyávaságunk és lú zersé günk sem, ezt is tegyük hozzá. Ha bennünk a Maguk ötvenévnyi kommunizmusa után maradt volna egy szemernyi is az ősi magyar virtusból, akkor az ún „rendszerváltás" után a Magukfajták nem csomagolták volna ki legendás bőröndjeiket, amik állítólag készenlétben álltak. Nem. Bőröndöstül távoztak volna, de izibe! Önként költöztek volna ki a lopott rózsadombi villáikból, s KISZ- és párttitkárjaik nem tehették volna rá mocskos kezeiket a magyar nép vagyonára, gyárainkra, üzemeinkre, kórházainkra... És maga, Megyesi, nem írhatna úgy a magyar orvosokról és ápolókról, akiket a Magukfajták kitettek a munkahelyükről, mintha tolvajok, bűnözők lennének. Szép lenne, ha legalább egy icipici igaz lenne abból az állítólagos félelemből, amit a Magukfajták éreznek az itt tomboló állítólagos ÁNTISZEMITIZMUS, fasizmus stb. miatt. Akkor nem ragadtatnák magukat ilyen pofátlanságra, mint ez a mostani cikk, s mint az a napi rendszerességű gyalázat, amit megengednek maguknak. A Magukfajták ezzel szemben láthatóan egyáltalán nem félnek, mi több, zavartalanul tolvajozzák le a Magunkfajtákat, akik elég lúzerek vagyunk ahhoz, hogy ezt szó nélkül tűrjük. De meddig, Kedves Megyesi elvtárs, Kedves Szerkesztőség, Kedves Magukfajták?

Nem tűrünk a végtelenségig. Nem és nem! A Magunkfajtáknak ugyanis, Tisztelt Megyesi Elvtárs, Tisztelt Szerkesztőség, Tisztelt Magukfajták - csak ez az egy hazája van. Magyarország. Ez a mi Hazánk, mi itt vagyunk itthon és mi itt itthon vagyunk. Visszavesszük a Hazánkat azoktól, akik túszul ejtették!

Szívélyes üdvözlettel
(Betűhív közlés. A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense, a büntetőjogi tanszéken tanít. - a szerk.)

Alább pedig az ELTE kari vezetőinek szétküldött levél:

From: dr. Földi András
Sent: Thursday, November 27, 2008 9:41 AM
To: Kari Vezetőség
Subject: javaslat

Tisztelt Dékán Úr!

Tisztelt Kollégák!

Egy aktuális alkalomból fordulok Önökhöz. Hosszú idő, immár évek óta növekvő aggodalommal, sőt megdöbbenéssel és felháborodással figyelem a sajtóhíreken és különféle publikációkon keresztül egy főállású oktató kolléganőnknek a szélsőséges, kirekesztő politikai irányultságuk, tónusuk (amely paradox módon a legalapvetőbb keresztény értékekkel is diametrálisan ellentétes) és a megnyilatkozások stílusának színvonalánál fogva is egyetemi polgárhoz, különösen minősített egyetemi oktatóhoz mélységesen méltatlan közéleti megnyilvánulásait, amelyek azon túl, hogy megbotránkoztatatják a közvélemény széles köreit, és azon túl, hogy az adott oktatót intelligens és jóérzésú hallgatóink sokasága előtt hiteltelenné, sőt nevetségessé teszik, lejáratják a Kart, rombolják azt a különleges tekintélyt, amelyre a Kar nagyszombati megalapítása óta eltelt évszázadok során méltán szert tett.

Miután az illető oktató kolléganőnek a fenti karakterisztikákkal jellemezhető, folytatólagosan elkövetett szélsőséges közéleti megnyilvánulásai közül a legutóbbi, nevezetesen az Élet és Irodalom c. hetilap 2008. november 14-i számában megjelent olvasói levele (ld. http://www.es.hu/index.php?view=&lapszam=380) az ELTE vezető köreiben példátlan megütközést keltett, az a meggyőződésem alakult ki, miszerint a Karnak most már halogathatatlan erkölcsi kötelessége - hadd hivatkozzam csak Babitsra és Illyés Gyulára - hogy szakítson az ez ügyben eddig követett gyakorlatával, vagyis a baj elfödésére irányuló passzivitással, a némasággal. Ehhez képest feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kari tanács 2008. december 9-i ülésén határozatban ítélje el a fenti magatartásformát.

Szövegszerű javaslatom a következő:

"Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa aktuális alkalomból erkölcsi felelőssége és kötelezettsége tudatában kinyilvánítja, hogy mélységesen elítéli a kirekesztő politikai szélsőségesség, az emberek csoportjai, közösségei elleni gyűlölködés minden formáját. Elfogadhatatlan, sőt tűrhetetlen, ha Karunk oktatója, (még inkább, ha minősített oktatója) tanúsít ilyen magatartást. Olyan oktatónak, aki rendszeresen szélsőséges, kirekesztő politikai megnyilatkozásokat tanúsít, amelyek tónusuktól, stílusuktól eltekintve is mélységesen méltatlanok az egyetemi oktatóhoz, nincs helye az egyetem polgárainak közösségében."

Kérem a T. Vezetőséget a fentiek átgondolására, a következő vezetőségi ülésünkön való előterjesztésre tekintettel.

Tisztelettel:

Földi András

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!