Miután egy C nevezetű ballib féreg kitalálta, hogy néhány ócska rágalommal, és ferdítéssel képes lehet elhitelteleníteni engem előttetek, úgy döntöttem, hogy külön posztban foglalkozom a felvetéseivel - ezzel is jelezve, hogy sok más sunyi emberrel ellentétben én szilárdan a tisztesség talaján állok, nincs semmi takargatnivalóm.

Kezdeném a legközkedveltebb történettel. Hogyan jutott sodi egyetemi szociális támogatáshoz...

Természetesen úgy, hogy jogosult volt rá. Színigaz. Papíron jogosult volt.

Ezt talán ki is tárgyaltuk. Remélem, a rossz szociális helyzet még nem számít jellemhibának. Nagyon el lennék ugyanis szomorodva, ha a szélsőliberális, érdekhajhász értékrend már ennyire beférkőzött volna a magyar emberek tudatába.

Sodi ugyanis szegény, nincsen jövedelme.

Ez annyira igaz, hogy nemrég én magam töltöttem fel a netre a szociális helyzetemre vonatkozó, elkeserítő anyagi helyzetemet igazoló okiratokat, valamint később még az adóbevallásomat is.

Egy vállalkozása van, ami stabilan veszteséges.

A tanulás lefoglalja minden időmet, ezért nincs időm foglalkozni pénzkereséssel. Nem hiszem, hogy párhuzamosan hallgatott négy egyetemi szak mellett, és olyan órarend mellett, ami szorgalmi időszakban reggeltől estig lefoglalja minden időmet, ez különösebb indoklásra szorulna.

Mindenféle adókat fizet rá, hogy fenntartsa a veszteséges vállalkozását.

Tegyük fel, hogy így van (különben nincs igazán így, ugyanis nappali tagozatos egyetemistaként a járulékfizetési kötelezettség erősen más képet mutat, mint a legtöbb vállalkozónál, de ebbe ne menjünk bele, elvégre nem lehet minden útszélről ugató zsidóbérenc balfasz tisztában az összes jogszabállyal).

Ezért is van szüksége a szoctámra.

Nem. A szoctámra többek között a BKV bérlet miatt, a jegyzetek miatt, és amiatt volt szükségem, hogy tudjak magamnak írószereket vásárolni. Az a felvetés, hogy a nappali tagozatos tanulmányaim mellett fenntartott - de érdemben soha ki nem használt - számlaképességem esetleges apró költségeit az egyetemi szoctámból fizetném, értelmetlen felvetés, elvégre ezzel egyidőben a diákhitel is rendszeresen a számlámra érkezett. (Itt a 30-40 ezres diákhitel van szembeállítva a vállalkozás esetleges, havi jócskán 2 ezer forint alatt maradó, állam által megkövetelt fenntartási költségeivel). A diákhitel különben tankönyvekre megy el, ugyanis a négy egyetemi szakom négyszeres költséget jelent egy átlagos egyetemista tankönyvkiadásaihoz képest. 

Néhány adat, ami miatt még inkább rászorul a támogatásra:

Nocsak...

-Saját lakása van (asszem 42nm, 16 milla).

Egy olyan lakásnál, amiben az ember benne lakik, a szociális rászorultság szempontjából teljesen indifferens, hogy tulajdonában áll-e, vagy albérletként használja diákévei alatt. Orbán Viktortól idézek: „Értelmetlen felvetés, hogy mennyit ér, ugyanis - jelzem - nem eladó. Sem most, sem pedig a közeljövőben nem tervezem eladni.” (Vagy talán el kellene adnom, ha azt látom, hogy bár ott van alattam a lakás, de rendszeresen nincs a zsebemben 500 forint se? Majd adjam el utána a ruháimat is? Legvégül a taneszközeimet?) Márpedig, amennyire én tudom, az összes vidéki, de a fővárosban tanuló egyetemista, akinek nem jut kollégiumi hely ugyanígy külön lakásban (legtöbbször albérletben) lakik, mint én. Még egyszer: mindenki, legfeljebb olyan módon, hogy többen használnak egyet. Nincs itt tehát semmiféle különbség köztem és a többi hallgató között.

Egyébként, ahogy Basti írja: ”Nem értem mi a gond, Sodi csak él a törvény adta lehetőségekkel. Tanul, nem lop, a szülők meg segítik, kinek a szülei nem segítik a gyerekeiket, ha megtehetik?”

saját autója van

Tízéves, 100 ezer forintot sem érő roncs, ami ráadásul nem is az én nevemen van.

Van személyi számítógépe, ami saját bevallása szerint egy "erőmű".

Hazugság. Amikor legutóbb másfél éve korszerűsítettem a gépemet, pénz híján már akkor is elavult, olcsó, alsó-középkategóriás alkatrészeket vásároltam bele. (Ha csak annyit mondok, hogy életemben soha nem vásároltam 50e forintnál értékesebb megjelenítőkártyát, és jelen pillanatban is egy egymagos processzor dolgozik a gépemben, azt hiszem, mindent elárultunk arról, hogy van-e, illetve volt-e nekem valaha is erőművem.

Egy olyan gépem van, ami éppen hogy megfelel a legújabb fejlesztőrendszerek (Visual Studio 2008 Express) optimális használatához, melynek az otthoni futtatását több egyetemi szakomon is majdhogynem megkövetelik tőlünk.

  • Egyébként szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy a legtöbb használati tárgyam még abból az időszakból maradt rám, amikor még birtokomban volt a nagymamámtól kapott közel 3 milliós örökségem, vagyis amikor még nem lopták el tőlem a cionista zsidók - lásd a lakásmaffia-ügyemet.
    Azóta bizony állandó pénzzavarban és effektív nélkülözésben élek, és ez egészen addig így lesz, amíg vissza nem szerzem a pénzemet a zsidóktól.

Van notebookja.

Nem igaz, nincs nootebookom. Soha nem volt.

Van kézi számítógépe.

Nem igaz, nincs „kézi számítógépem”. Soha nem volt. Csak a mobilom érintőképernyős. (Egy Sokéves, használt, és kijelzőhibás SE-P900-ról van szó ).

Van digitális fényképezőgépe, ami szerinte ócska középkategóriás, bár mikor legutóbb rákerestem, 80 rongy alatt nem lehetett kapni.

Nem igaz, nincs digitális fényképezőképem. Soha nem volt.

Van digitális kamerája,

A kamerám még HD felvétel készítésére sem alkalmas, pedig manapság már ez alapkövetelmény még a turistáknak készült hobbikameráknál is. Egy rozoga, sokéves elavult Sony DSR-HC35-ösről beszélünk.

állvánnyal

Nincs rendes állványom, soha nem volt. Helyette egy egylábas monopoddal dolgozom.

És még több adat:

Hű, de izgalmas.

-A lakás rezsijét az anyja fizeti.

Még egyszer: párhuzamosan négy egyetemi szakra járok, ami minden időmet lefoglalja. Nincs időm pénzt keresni.

-Kajára nem költ, mert az anyja minden héten telepakolja a hűtőjét.

Hazugság, otthon ugyanis legfeljebb a reggelit és a vacsorát tudom elintézni. Szorgalmi időszakban ugyanis a kettő között mindig az egyetemen vagyok. Ez pedig azt jelenti, hogy ebédre igenis kénytelen vagyok költeni.

-Emellett minden hónapban kap az anyjától 30000 Ft-ot, amit szórakozásra költhet. Bár saját bevallása szerint az egyetemi büfében szokta elkölteni.

Ha szerinted az, hogy az ember rendszeresen ebédel, „szórakozásnak” számít, akkor elég furcsán látod a világot.

És emellett felvette az egyetemi szociális támogatást is.

BKV bérletre, jegyzetre, és íróeszközökre. Szükségem van rá, hogy legyen tollam, amivel jegyzetelek az órákon, és ugyanígy kellenek füzetek is, melyekbe leírom a tananyagot.

Így kevesebb jutott azoknak, akik tényleg rászorulnak, mert kajára sincs pénzük (a koleszban ritkán töltik fel a hűtőt az embernek).

Van helyette megfizethető, de elfogadható minőségű menza.

Az a baj, hogy sajnos sok ilyen ember van az egyetemen

Igen, amikor még nincs ideje pénzt keresni, az ember általában szűkén van a pénznek. Ez kérem így van, amióta világ a világ. Ezért van az, hogy nekem sincs pénzem.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!