Feliratozás helyett inkább nagyon röviden összefoglalom, hogy mi történt pontosan.

Gyalogolok el az SZDSZ székháza előtt tartott tüntetésről, amikor csörög a telefonom, és Pál Marci mondja, hogy fussak, mert őkelme mindjárt utolér. Mondtam neki, hogy lószart fogok futni, de a kamerát azért bekapcsoltam, és beraktam a táskámba zörgős dobozok, és bevásárlószatyrok közé, amiből az imént bemutatott hangfelvétel született.

Ő folyamatosan a hátam mögött vitatkozott Marcival. Engem nem érdekelt a vita, sétáltam a buszhoz. Annál a mondatnál viszont, miszerint „úgy sietek, hogy hátra sem merek nézni” mégis megfordultam, és bevártam őket, mert engem soha senki nem nevezhet gyávának.

Mellém érve el kezdett kérdőre vonni, hogy miért hazudoztam én róla, és miért mocskoltam őt. Mondtam neki, hogy én folyamatosan sajtófigyelő tevékenységet végzek, és ezt semmilyen körülmények között nem vagyok, és nem is leszek hajlandó korlátok közé szorítani a jövőben sem. Elmondtam neki, hogy én nem állítottam róla, hogy tolvaj, és még az általam hivatkozott külső források is csupán annyit jegyeztek meg, hogy sok furcsa TECHNIKAI KÖRÜLMÉNY utal arra, hogy nem feltétlenül ennek az ellenkezője lenne igazolt.

Emlékeztetni akart arra, hogy megígérte nekem: meg leszek ütve, ha nem megyek el - szerinte igenis létező - szervert nézni. Én akkor az erre adott válaszomra szerettem volna emlékeztetni őt, miszerint egy konstruktív, nyugodt, hazafias, szövetséges hangvételű beszélgetésre nagyon szívesen elfogadom a meghívását, hogy tisztázzuk végre az esetleges félreértéseket, a zéró a összegű játszma azonban nem az én világom. (Erre különben soha nem reagált, félt a valódi szembesítéstől. Máig elmulasztott meghívni engem, pedig ez az ajánlat a mai napig változatlan tartalommal fennáll).

Mindezt azonban nem volt lehetőségem elmondani neki, mert félbeszakított, bármilyen mondatba is kezdtem volna bele, majd megragadta a kabátomat. Addig közel két percen át lett volna alkalma megütni, mert szorosan egymás mellett gyalogoltunk, ezért írtam, hogy nyilván azért nem tette, mert nem kívánta a helyzet eldurvulását.

Az, hogy beszélgetés közben, és teljesen váratlanul fejelt le, szintén tényszerű. Úgyszintén az is, hogy ez hasonlóan mocskos harcmodor, mint amikor valakit hátulról ütünk le, mert nélkülözi az úriemberek közötti tisztességes párbajhelyzet minden jellemzőjét.

A lába teljesen szabadon mozgott, így meg tudott volna rúgni. Az, hogy lágyék-közelben járt, de nem ért célt, tényleg a puhos alkatának tudható be. Az, hogy a mozgásában a vége fele már egyébként korlátozva volt, így igaz, nem is írtam ennek az ellenkezőjét.

Az viszont, hogy elszaladtam volna a sarokig, hazugság. Két lépést léptem hátra, hogy letöröljem az orromat, majd - miután meggyőződtem róla, hogy nem tört el - egyet előre.

Az állítólagos gárdistát pedig azért nem említettem meg, mert ő fel sem tűnt nekem, nem rá figyeltem. De ha mindenki azt mondja, biztos ott volt ő is.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!