Tisztelt Bíróság!

Alulírott Kiss Endre Farkas (111.. Budapest, … … 3. alatti lakos) a Fővárosi Főügyészség felperes, és a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alperes között 2008. december 16 előtt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.26.453/2007 ügyszám alatt folyt (2008. szeptember 2. előtt 24.P alá tartozó), társadalmi szervezet feloszlatása iránt indított polgári per kapcsán

a törvényes határidőn belül fellebbezést nyújtok be a per elsőfokú ítélete (126-os számú bírósági irat) ellen.

I:
a határidőn belüli benyújtás ténye:

Mint azt már korábbi beadványaimban is részletesen leírtam, én 2008. január 29-én kaptam kézhez a felekkel 2008. december 16-án szóban közölt elsőfokú ítélet részletes írásbeli indoklását. Ezt követően 2009. február 5-én megjelentem a Fővárosi Bíróság elsőfokú kezelőirodáján abból a célból, hogy a fellebbezésemre való felkészüléshez kikérjem egyes iratok másolatát. Ott ekkor azt a felvilágosítást adták nekem, hogy az Ítélőtábla kizárt engem a perből.

Miután én erről semminemű értesítést nem kaptam, több beadványomban (a 2009. február 13-án, illetve a 2008. február 28-án kelt iratokban) kértem a bíróságtól, hogy tisztázza számomra a helyzetet. Ez a bíróság 145-ös számú, 2009. március 13-án kelt végzésével történt meg, melyet én 2009. március 26-án este kaptam kézhez. Ennek alapján tudtam másnap délelőtt hozzájutni az általam igényelt bírósági irathoz.

A polgári kezelőiroda szervezetileg a Fővárosi Bíróság részét képezi, így értelemszerűen a tőlük kapott felvilágosítás csaknem annyira érdemi információ, mintha közvetlenül a peres ügyben eljáró bírótól érkezett volna. Tekintettel arra, hogy a Bíróság ilyen módon 2008. február 9. és 2009. március 26. között abban a tévhitben tartott engem, hogy már nincs lehetőségem érdemi jognyilatkozatokat tenni jelen perben, így ezek megtétele nem is volt elvárható tőlem.

Ilyen módon csak 2009. március 27-én állt helyre az eljárási jogszerűség, vagyis minden olyan körülmény, mely jelen fellebbezésem megszövegezését lehetővé tette. A törvény által erre a célra biztosított 15 napos határidő tehát az én esetemben értelemszerűen ettől a naptól kezdve értendő.

II.
a fellebbezésem indoklása:

A Tisztelt Bíróság az ítéletében elsősorban az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogi Egyezmény 11. cikkének 2. pontjára hivatkozik, mely szerint az egyesülési jog gyakorlását korlátozni lehet mások jogai és szabadságai védelmében, valamint megemlíti az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának ezzel megegyező megfogalmazását. Emellett említi az 1969. évi 8. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi egyezmény faji megkülönböztetést tiltó rendelkezéseit is. Hivatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény azon részére, mely szerint a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan magatartást, mely az etnikai viszonyok megváltozására, a kisebbségek tagjainak kirekesztésére irányul, avagy a kisebbségek tagjait üldözi. Továbbá hivatkozik az 1998. évi II. törvény (továbbiakban Etv .) azon részére, mely szerint az egyesülési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, erre való felhívást, és nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A Bíróság szerint tehát az Egyesület működése mások jogainak és szabadságainak sérelmét okozza.

Ezzel szemben a felperesi oldal az egész eljárás során egyetlen olyan bizonyítékot sem volt képes a bíróság elé tárni, mely bárkivel kapcsolatban igazolta volna valamilyen konkrét jogsérelemnek akár bírósági ítélet nélküli (ilyen értelemben „absztrakt”) fennállását.

A Bíróság ezt követően hivatkozik az Alkotmánybíróság 8/1990(IV.23. számú) határozatára, mely szerint az emberi méltóság „általános személyiségi jog”, „anyajog”. Majd pedig egyéb határozatok alapján leszögezi, hogy egy ilyen jog egy másik anyajog védelmében, a szükségesség és arányosság figyelembevételével korlátozható. Egyéb AB határozatok alapján megállapítja, hogy a szólásszabadság felelősséggel jár, és csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika védelmét foglalja magában, mellyel a gyűlöletkeltés, és a kirekesztő eszmék hirdetése összeegyeztethetetlen. A 75/2008 (V.29) AB számú határozat alapján a Bíróság megállapítja, hogy amikor egy adott közösség nem térhet ki a véleménynyilvánítás elől, akkor igazolható a véleménynyilvánítás korlátozása. A Bíróság szerint az alperesi Egyesület átlépte ezeket a korlátokat.

Ezzel szemben a felperesi oldal az egész eljárás során nem tudott egyetlen olyan (akár az alperesi Egyesülethez, akár a vele nem azonosítható Magyar Gárda Mozgalomhoz köthető) kijelentést sem idézni, mely etnikai alapú megkülönböztetést tartalmazna. Önmagában egyes, mindenki által jól ismert szociokulturális összefüggések megemlítése, illetve a „cigánybűnözés” szó használata nem minősülhet ilyen cselekedetnek, tekintve egyrészt, hogy hasonló terminológia a ’90-es évek előtt a vonatkozó szakirodalomban gyakorta használt fordulat volt, másrészt, hogy egyes szakemberek a mai napig tényként kezelik a „cigánybűnözés” szókapcsolat helyességét, amit többek között Szabó Máté emberi jogi biztos néhány hete megtett sajtónyilatkozata is megerősített. Tudvalevő ugyanis, hogy ő szociális munkásokkal folytatott beszélgetés után tette meg a szóban forgó nyilatkozatát.

A Bíróság 95/2008 (VII.3.) AB számú határozatra utalva megállapítja, hogy nem csak szavakkal, hanem jelképekkel, és öltözködéssel is lehet véleményt nyilvánítani. Hivatkozik a Vér és Becsület Egyesület feloszlatása kapcsán hozott legfelsőbb bírósági ítéletre, mely szerint az Etv.-ben felsorolt bármely feloszlatási ok megvalósulása maga után vonhatja a feloszlatás kimondását. Hivatkozik arra is, hogy nem szükséges a feloszlatási okul szolgáló események kapcsán azok vonatkozásában megszülető elmarasztaló ítélet megléte, elég lehet a jogsérelem absztrakt fennállása is. A bíróság szerint a Magyar Gárda formaruhája akár akaratlanul is alkalmas lehet arra, hogy a nyilas korszakra emlékeztessen, és így megsértse egyesek történelmi érzékenységét.

Ezzel szemben tényszerűen kijelenthető, hogy például a cserkész mozgalom formaruhája (többek között a feszes szabású ing okán) sokkal inkább hasonlít a nyilas korszak egyenruhájához, mint a Gárda Mozgalom formaruhája. A Gárda Mozgalom formaruhája ugyanis nagyon erősen magán viseli a magyar népviselet jellegzetességeit, és téli viseletében is távol áll a nyilas egyenruhák szabásától. Kérem, hogy a Tisztelt Bíróság tekintse köztudomású ténynek, hogy egy öltözetnél sokkal fontosabb jellemző a szabás, mint a szín. Utalok itt arra, hogy a magyar népviseletnek szintén jellemző színe a fekete. Az a kisebbségi magyar állampolgár, aki akár csak a legminimálisabb mértékben tisztában van az ország történelmével, a Gárda népviseleti jellegű ruhájából semmiképpen sem asszociálhat nyilas egyenruhára.

A Bíróság álláspontja szerint a Magyar Gárda Egyesület vezetőinek célja az, hogy a szervezetüket a Mozgalommal szimbiózisban működtessék, ezért az alperes nem háríthatja el a felelősséget az olyan megmozdulásokért, melyeket a külvilág egységesen a „Gárdához” köt.

Ezzel szemben a Mozgalom autonóm jellegét a Dósa István kilépése körüli viták egyértelműen megmutatták, elvégre világossá tette a közvélemény előtt, hogy a Gárdán belül több álláspont is érvényesül, melyek sokszor nem egyezőek az Egyesület szándékaival.

A Bíróság utal arra, hogy egy civilizált jogállamban nem lehet megtörni az állam erőszak-monopóliumát. Leírja továbbá, hogy szerinte a Magyar Gárda ezt a tilalmat átlépi, ugyanis felvonulásaival félelmet kelt, „hívásra jön”, és egyes nyilatkozatok szerint a „XXI-ik század csendőrsége”, a „lakosság védelmezője” akar lenni.

Ezzel szemben a felperesi oldal egyetlen egy esetet sem tudott megjelölni, amikor a Magyar Gárda bármelyik tagja átlépte volna a törvényesség határait. Egyetlen olyan nyilatkozatot sem tudott idézni, melyben a Gárda bármelyik tagja saját céljaként a „megfélemlítést” jelölné meg. Az igazság az – és ezt az eljárás során az alperesi oldal kielégítően bizonyította, hogy (az egyesülettel nem azonosítható) Gárda Mozgalom mindössze egyes bűncselekmények utólagos kárelhárítását, illetve néhol puszta jelenlétével bűnmegelőzési funkciókat lát el. Ez azonban távol áll a rendfenntartói, erőszak-alkalmazó tevékenységtől, amit mi sem jelez jobban, mint hogy önkéntes lakossági járőrszolgálat, illetve polgárőrség megszervezése széles körben bevett szokás Magyarországon.

Jelen beadványomat
26 példányban csatolom.

 
Tekintettel arra, hogy a Tisztelt Bíróság a de jure okfejtése során nem mérte fel teljes körűen az ügyben releváns tényszerű körülményeket, kérem a tényállás mielőbbi egyértelműsítése után az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, illetve másodfokú eljárás lefolytatását.

Budapest, 2009. április 10.

Tisztelettel:

 

Kiss Endre Farkas


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!