Bevallom őszintén, azzal a hírrel, miszerint a legújabb mérések szerint a Jobbik az MSZP-t is megelőzheti, én eredetileg ugyanúgy voltam, mint a Hunhir szerkesztői. Legyintettem, azt gondolva. Ez nyilván erős túlzás, valamelyik kevésbé gyakorlott közvélemény-kutató amatőr kézzel összeállított felmérésének hibaszázaléka csupán.

De nem.

Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy az Index villámgyorsan levette az oldaláról a magát MSZP fölé tornászó Jobbikról szóló cikket. Ez a legkiválóbb bizonyítéka annak, hogy a balliberális hazaárulók valójában félnek, rettegnek, és frusztráltak, mert tudják: eljárt felettük az idő.

Az, hogy a magyar nép egyre nagyobb hányada ébred rá arra az igazságra, melyet évek óta magam is hajtogatok, bevallom, igen erős megelégedéssel tölt el.

Az emberek kezdenek rájönni, hogy magukfajtákról, és magunkfajtákról beszélni nem kirekesztés, mert igenis indokolt aszerint megkülönböztetni az embereket, hogy a magyar polgárok jólétével, vagy - a Talmudi gyűlölettől vezérelve - idegen érdekek kiszolgálásával törődnek.

Kezdik felismerni, hogy amikor szemkilövető ávósokról beszélünk, akkor nem az alulfizetett, és a többi dolgozó magyarhoz hasonlóan kizsákmányolt kis rendőrrel fordulunk szembe, hanem az őket lehetetlen helyzetbe kényszerítő és valamennyiüket kihasználható eszközként kezelő, politikai pórázon rángatott vezetőkkel. A kis rendőrök még egy esetleges hatalomátvétel alkalmával is nagy szolgálatot tehetnek nekünk, elvégre nem a személyiségükkel van a probléma - a Posta Imre által leírt tények csupán múlandó tünetek -, hanem a frusztráló szervezeti kultúrájukkal, melyeket nemzeti alapra helyezve ők maguk is sokkal hatékonyabban munkálkodhatnak a közbiztonság megteremtésének feladatán. Helyettünk azok a balliberális fröcsögő idióták a rendőrök igazi ellenségei, akik gondolkodás nélkül szembe köpik azt az 5300 rendőrt, egyben a tiszthelyettesek több, mint kétharmadát, akik végre valahára élhetőbb körülményeket szeretnének a magyar munkavállalóknak.

Érzik a magyar emberek azt is, hogy aki a cigánybűnözés problémájáról beszél, az nem rasszista, elvégre a szociokulturális alapon determinált elkövetési magatartások léte egzakt módon kimutatható kriminalisztikai tény, mellyel kapcsolatban csak annak nem érdeke az egyenes beszéd, akit hidegen hagy a magyar emberek biztonságának kérdése.

Arra is egyre többen eszmélnek rá, hogy nem szélsőségesség kimondani, hogy Magyarország a magyaroké, elvégre ki másé kellene, hogy legyen, ha nem a miénk? Ha valaki nem a magyar emberek érdekei ellen cselekszik, miért is lenne a szemében probléma annak a nyílt deklarálása, hogy gazdasági döntéseknél elsősorban a magyar nemzeti kincsek védelmét kell első helyen biztosítani, és csak olyan mértékben szabad teret engedni a külföldi befolyásnak, amennyire az egy konstruktív együttműködés keretében képes támogatni ezeket a célokat?

Ez a 20% nyilván csak a kezdet, mert ahogy Vona Gábor nagyon jól megfogalmazta az elmúlt napokban: az ország kétharmada Jobbikos, csak még nem tud róla. Talán mégis van egy apró reménysugár. Talán mégsem teljesen birka a magyar nép, és képes felismerni saját elemi érdekeit.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!