Igen erősen bonyolódik a Morvai vs. Bencsik ügy.

Egyrészt egy apró figyelmetlenségemet be kell ismernem. Kivételesen nem voltam elég alapos, amikor átolvastam Morvai eredeti válaszlevelét, melyben a buzik megrontáspárti beadványának keletkezési körülményeit taglalja. A szóban forgó mondat az alábbi volt:

Körülbelül 200 szakmai publikációm közül számos érintette ezt a fontos kérdést, az Önök által „leleplezőnek” szánt anyag is vélhetően valamelyik e körben készült szakvéleményem felhasználásával készült.

/ forrás /

Ezen az egy ponton tehát illendő megkövetnem Tomcatet, ugyanis most egy apró részletkérdésben kivételesen neki volt igaza. Ezt most „update” formájában meg is tettem az előző bejegyzésemnél. Azt ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy ez is csak annak a kiváló bizonyítéka, hogy sokak véleményével szemben én korántsem tartom magam megkérdőjelezhetetlen elemzőnek, és hazugság a személyemmel kapcsolatban minden olyan felvetés, miszerint nem lennék hajlandó készségesen beismerni az esetleges tévedéseimet. Ez az a pont, melynél kétségbevonhatatlan a határozott erkölcsi és szellemi fölényem olyan emberekkel szemben, akik még akkor is védik a védhetetlent, amikor már a tényszerű körülmények egész áradata tanúskodik ezek ellenkezőjéről (lásd cédula-ügy). Másrészt abban a tekintetben is erkölcsi példát mutatok, hogy hajlandó vagyok nyilvános gesztust gyakorolni, mellyel szemben ő máig nem kért bocsánatot tőlem, amiért azt a hazugságot terjeszti rólam, miszerint én feljelentettem volna őt garázdaságért, mely lejárató akciót természetesen nem fogok válasz nélkül hagyni, amint lesz rá egy kevés időm.

  • Update. Na jó, ma Krisztinával kapcsolatban ő is elismerte a vétlen tévedését.

No de visszatérve Morvai Krisztinára... A teljes kép érdekében tudnunk kell, hogy ő elméleti jogász, amiért is legjobb tudomásom szerint nem szokása saját nevében jogi beadványokat készíteni. (Kivétel talán Simek Kitti ügye.) Mindig csupán másnak segít összeállítani a saját beadványát, melyhez így általában a nevét sem adja. Ilyenformán tehát kivétel nélkül minden, amit leír, pusztán teoretikus elvonatkoztatásokat taglaló „tanulmány”; még akkor is, ha egy egészen konkrét ügy kapcsán veti is papírra. Köztudomású például, hogy Krisztina rendszeresen segít Dr. Gaudi-Nagy Tamásnak a meghurcolt hazafiak védelmében azzal, hogy tanácsokkal látja el, illetve a jogi beadványok kisebb-nagyobb (a jogelméleti eszmefuttatásokat igénylő) részét megszövegezi. Ezekre a beadványokra azonban mégsem kerül rá az ő neve. Vagyis az ő munkamódszere általában több szimpla tanulmánykészítésnél, de mégis kevesebb egy önálló jogi képviseletnél. Valahol a kettő között. Ez okozhatja a félreértéseket.

Ilyen vonatkozásban tehát a Kuruc.info mai cikkéből valóban megtudhattunk egy érdekes adalékot, nevezetesen azt, hogy melyik része volt az Alkotmánybíróság asztalán landoló végleges beadványnak, amit a buzi zsidók szövetsége költött hozzá Krisztina véleményéhez. Ezt írják a Kurucok:

A beadványhoz a buzik hozzátették még, hogy szerintük tolerálni kellene a másságot.

Ahhoz a kérdéshez pedig, hogy Bencsik mocskolódott-e, az alábbiakat lehet elmondani:

A Kuruc.info mai cikke némileg árnyalja a képet, amikor összeveti a Krisztina jogi munkájának nyomán összeállított buzibeadvány azon részét, mely a 14 éves korhatár felemelését célozza meg, Bencsik azon állításával, mely szerint Morvai Krisztina a megrontás életkori határainak csökkentésének lett volna a szószólója. Árnyalja, de nem tisztázza le teljesen.

Az 1993-as beadvány ugyanis ekként fogalmazza meg a kívánatos változtatást a beleegyezési korhatárral kapcsolatban:

(hogy) "a jelenlegi 14 évnél magasabb évszámban határozza meg." 

Tudnunk kell, hogy Európában sehol sincs 16 évnél magasabb beleegyezési korhatár, sőt, ennek a gyakorlatnak az elterjedtsége a világban sem jellemző. Nagyon sok országban 14 helyett 16 év a határ. (Ilyen országok például: Belgium, Finnország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Oroszország, Svájc, Nagy-Brittania, Skócia, vagy az USA legtöbb tagállama).

Ezzel kapcsolatban remek áttekintést nyújt a Wikipedia térképes tájékoztatója.

Beleegyezési korhatár a világban - Kattints a nagyításhoz!

Azt tehát nagyon világosan kimondhatjuk, hogy Morvai Krisztina az általa javasolt 14 évnél „magasabb korhatár” megelítésekor semmiképpen sem reménykedhetett abban, hogy a Parlament ezt az Európában érvényes szélső érték, azaz 16 év fölé emeli. Az, hogy teoretikus felvetésként esetlegesen ezt tartotta volna optimálisnak, teljesen független kérdés attól, hogy végső joghatásban - általa is belátható módon - legfeljebb a 16 évnek lehetett reális esélye, az Btk. 199-es pontja által korábban alkalmazott 18 év helyett. Ilyen vonatkozásban tehát Bencsik azon mondata, miszerint Morvai „a zsidó homoszexuálisok és leszbikusok hatékony szószólója volt a megrontás életkori határának csökken­téséért” bár tényszerűen nem feltétlenül egy közönséges hazugság - mint ahogyan azt a Kuruc.info írja - , ám ennek ellenére ebben a tálalásban és megfogalmazásban valóban aljas csúsztatásnak, és rosszindulatú manipulációnak tekinthető a mocskolódó Bencsik részéről, amiért a jó kurva anyját a zsideszes gyökérnek. ;P

Bár a feminista megnyilvánulások tekintetében ettől függetlenül továbbra is érdemi marad Bencsik eme kérdést érintő legtöbb felvetése, azonban ezzel kapcsolatban - mint már többször leírtam - a keresztényi megbocsátást illendő gyakorolnunk Morvai Krisztina irányába.

És természetesen rá kell szavaznunk.

GYŐZZÖN A JOBBIK!

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!