Talán még mindig vannak az olvasóim között olyan megvezetett emberek, akik úgy gondolják, hogy aki felvonuló buzikra támad, az voltaképpen önhibájukon kívül eltérő érdeklődésű embertársaink ellen fordítja a haragját. Nos, annak az automatikus belátása, hogy a szeptember 5-ére tervezett szélsőliberális rendezvényen való részvétel egy születési állapottól független politikai döntés, talán magától értetődőnek tekinthető, éppen ezért ehelyett inkább foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy mi is a baj a buziság propagálásával.

Közkedvelt hazugság, hogy a buziság nem tud terjedni, éppen ezért felesleges a gyerekek megrontásával riogatni az embereket. Pedig valójában a tudomány a mai napig megosztott ebben a kérdésben.

Alább abból az egyetemi tankönyvből idézek, melynek nagy része kötelező irodalom volt az ELTÉ-n annál a pedagógia-pszichológia szigorlatnál, amit én annak ellenére már elsőre egy egész elfogadható érdemjeggyel teljesítettem, hogy bölcsész szakos kislányokat előttem sorra vágtak ki a vizsgáról.

Pszichológia tankönyvA könyv címe Pszichológia. A borítón csupa nagy betűvel áll a két szerző neve: Atkinson & Hilgard. A kötet, melyet a kezemben tartok, 2005-ös, tehát egészen friss kiadású. Még egyszer: ez egy egyetemi tankönyv, amit a tanári tanulmányok során meg kellett vásárolni, és a nagyját el kellett sajátítani. Tehát nem valami útszéli nácifasiszta, vagy zugbiológus elmebeteg agymenéséről beszélünk.

A gondolatmenet, ami az egymással konkurens modern pszichológiai iskolák egyikének álláspontját írja le, végkövetkeztetésként röviden összefoglalva a következőt állapítja meg:

Felnőttként általában az lesz buzi, aki gyermekkorában az ellenkező nemre jellemző tevékenységeket végez. A genetikai hajlam legfeljebb a gyerekkori ízlést befolyásolhatja - ami jellemzően a elhanyagoltan, értékmentes közegben nevelt gyerekeknél jelent csak problémát. Ugyanis ha a környezet nem bátorítja babázásra, buzulásra a fiúkat, akkor genetikától függetlenül jó eséllyel NEM lesz belőlük buzi.

Az alábbi idézetek voltaképpen eme gondolatmenetnek a bővebb, szabatosabb, tudományosabb kifejtését jelentik. Szóról szóra a fentebb megjelölt egyetemi tankönyvből másolom ki őket, az oldalszám pontos megjelölésével.

408. oldal: „... az eredmények erősek, és mindkét nemnél hasonlóan alakulnak: a homoszexuális férfiaknak és nőknek 63 százaléka nem szerette gyermekkorában a nemére jellemző tevékenységeket, míg a heteroszexuális társaiknál ez az arány csak 10-15 százalék.”

409. oldal: „... tehát a nemre jellemző tevékenységtől való irtózás a homoszexualitás legjobb előrejelzője mindkét nemnél. Azt, hogy a gyermekkori nemi nonkonformitás a homoszexualitás jó előrejelzője lehet, további vizsgálatok is megerősítették (Bailey és Zucker, 1995), köztük olyanok is, amelyek nem fiús fiúgyerekek nemi orientációját követték végig serdülő- és felnőttkorukig (Green, 1989; Zucker, 1990).”

411. oldal, alcím: A nemi irányultság valószínűleg szociálisan meghatározott jelenség, alatta a szerző neve: „DARYL J. BEM, Cornell University”

Ezen az oldalon az 'egzotikus lesz erotikus' (ELE) (Exotic-Becomes-Erotic, EBE; Bem, 2006) elméletre hivatkozik a szerző, melyet - mint fentebb láttuk - seregnyi tudományos vizsgálat erősít meg. Ezt írja:

„... a biológiai sajátosságok először gyermekkorban fognak nemmel ellentétes érdeklődésekben és választásokban jelentkezni, és ez vezet később a felnőttkori homoszexualitáshoz. ...

Mivel a legtöbb társadalom fontosnak tartja és hangsúlyozza a nemek közötti eltéréseket, a fiúk és a lányok többsége gyerekkorában az ellenkező neműeket magától különbözőnek fogja érezni - erre épül majd rá a felnőttkori erotikus vonzalom. Nem csoda hát, hogy a legtöbb társadalomra történelmi kortól és kultúrától függetlenül a heteroszexualitás jellemző.”


Láthatjuk tehát, hogy aki a buzipropaganda ellen küzd, és szeptember 5-én keményen kiáll a fertő ellen, az a társadalmat és a kultúrát védi. Küldetésünk van.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!