Az imént szenvedtem végig az ATV weblapján, amint Bánó András Elie Wiesellel közösen csóválja a fejét a sok-sok fasizmus láttán. Azt hittem, azon ember gondolatainak hatására, aki olyan szintre fejlesztette az ajvékolást, hogy az már Nobel békedíjat is ért, végre felszabadulhat az elmém a szélsőséges eszmék rabsága alól. Ám sajnos nem így történt.

Biztos a csökevényesedett értelmi képességeimnek köszönhető, de én már azon a ponton elakadtam, amikor Wiesel bácsi azt ecsetelte, hogy az állítólagos zsidó Holokauszt miben különbözik a XX. század egyéb etnikai tisztogatásaitól. Mert értem ugyan, hogy a mítosz szerint őket a csúnya rohadt fasiszta-trappista-masiniszták pusztán létezésük okán szerették volna kiirtani, de ez mennyiben különbözik attól az esettől, amikor Ruandában történt hasonlóan értelmetlen népirtás? Mitől olyan különleges ez?

Ám sajnos ilyesmin most nem lehet elmerengeni, mert rögtön rohanunk is tovább. Az egész interjú alatt egyetlen hasonló gondolat sem kerül kifejtésre. Minek is vesztegetni az időt holmi magyarázatokra? Elegendőek ide egyszerű kinyilatkoztatások, elvégre a holodogma eszméje által uralt nyugati társadalomban egy Elie Wieselhez hasonló főpap szava Istenével vetekszik.

Ugyanígy nem tudhatjuk meg azt sem, hogy mégis honnan származik Wiesel bácsi azon értesülése, miszerint a nácista-trappista-fasiszta-masiniszták elgázosították volna az édesanyját és a kishúgát, nem pedig - teszem azt - a tífuszjárványba haltak bele. Az ember úgy gondolná, 35 percbe igazán beleférne a gaz hollókoszt-cáfolók érveit romba döntő pontos forrás megnevezése. De úgy néz ki, most erre sincs idő.

Bánó mindeközben nem győz hason csúszni, és két percenként bocsánatot kérni a magyar nép nevében. A hangulatot fokozandó olyan szörnyűségekről is beszámol gazdijának, miszerint az egyik Vár béli Gárda-felvonuláson a szónok azt mondta: „Tudjátok, mi volt a Holokauszt? Egy nagy semmi!” Wiesel bácsi szemei persze erre alaposan elkerekednek a megdöbbenéstől. (Nem is csoda: egy ekkora hazugsághoz hozzászólni sem lehet, a valóságban ugyanis az ominózus rendezvény nem a Gárda, hanem az áruló Dósa István-féle Őrző Szárny szervezése volt.)

Szerencsére azért kapunk fejsimogatást is Wiesel bácsitól, amikor kifejti, hogy Bánóval ellentétben ő nem hisz a magyar nép kollektív bűnösségében, amióta személyesen is volt alkalma megtapasztalni, hogy milyen az, amikor valakit a kollektív bűnösség sújt. Sőt, azt is kifejti, hogy a nála doktoráló diákok közül a legkedvesebbek mind németek, és amikor nemrég egy magyar lány került közéjük, őt is áradó szeretettel fogadta a csoport.

Hogy mindez miként fér össze azzal az esettel, amikor Wiesel bácsi saját bevallása szerint is rimánkodva beszélte le Reagan elnököt arról, hogy meglátogasson egy olyan német temetőt, ahol SS katonák is nyugszanak, nem értem egészen pontosan, de úgy néz ki, az SS katonák kivételt képeznek az előbb kifejtett szabály alól, és személyes szerepüktől függetlenül mégis csak mind kollektíven bűnösök.

Bizony, Wiesel bácsi már csak ilyen bonyolult ember.

A jelek szerint egy hozzám hasonló bőgatyás-füttyösbarackos tahó nem lehet képes megérteni az ő nagyszerű gondolatait.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!