Az alábbi levelet az előbb küldtem el a Kuruc.info-nak.
Tisztelt Szerkesztőség!
Tóth Péternek, a Jobbik szegedi alelnökének Toroczkai Lászlóhoz címzett soraiból nekem nagyon úgy tűnik, mintha ő a radikális jobboldalon belül a konstruktív építkezést szinte kizárólagosan a Jobbik privilégiumának tekintené, szembeállítva ezzel Toroczkai és Budaházy úgymond „antidemokratikus radikalizmusát”.
Ehhez képest érdemes megnézni Toroczkai László március 15-én elmondott beszédének vonatkozó részletét a nemzeti pártok és az „építkezés” kapcsolatáról, mely teljesen olyan, mintha már előre Tóth úrnak szólna, amolyan válasz gyanánt.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem napról napra egyre szimpatikusabb ez a Toroczkai. :) Szavaihoz túl sok kommentárt éppen ezért nem fűznék. Már azon kívül, hogy hajrá!
Toroczkai: Szemmel fogunk tartani
Egészen döbbenetes, ámbár már aligha meglepő az az őrjöngés, amit a hazánkat szétzüllesztő politikai erők művelnek az általunk bejelentett Razzia kapcsán.
Már Budaházy Gyuri felmentő ítélete után tombolni kezdtek, a Bárándy-klán az MSZP nevében azonnal közleményben tudatta a bírósággal, hogy amennyiben másodfokon is felmentik Gyurit az ötvenes éveket idéző ügyészi vádpontok alól, akkor törvényt fognak módosítani, hogy könnyebben le lehessen csukni az ellenük fellépő, más véleményen lévő hazafiakat. Mi ez, ha nem nyomásgyakorlás az állítólag független bíróságra? Milyen jogon szólal meg egy, ráadásul politikai koncepciós perben a kormányzó párt? Hol élünk és melyik évtizedben? Eközben a balliberális médiában az évtizedek óta a nemzetellenes propagandát sulykoló megmondóemberek azt ordítozzák, hogy mi gyakoroltunk azzal nyomást a bíróságra, hogy részt vettünk az egyébként nyilvános tárgyaláson. Sőt, nem átallottunk még magyar zászlót is magunkkal vinni a bíróságra! A szélsőségesen magyar- és egyházellenes kereskedelmi rádióban pedig élő adásban borult el Orosz József agya, és az első mondatom felénél lecsapta a telefont, pedig előtte ők könyörögtek, hogy először és utoljára válaszoljak a kérdéseire. Én csak mosolyogtam. Az őrjöngésük egyértelműen nekik árt, nem nekünk. Ugyan mitől félnek, ha nincs vaj a fülük mögött? Világosan kifejtettük ugyanis, hogy a razzia azokra a politikusokra, közfunkciót betöltő személyekre fog kiterjedni, akik bűncselekményeket követnek el, korruptak, vagy éppen hazaárulók. Ezeket a tetteket még a sztálinista, 1949-es, jelenleg is érvényben lévő ideiglenes alkotmány is bünteti. Akkor hát mivégre ez a nagy hisztéria? Csak nem attól félnek, hogy egyszer nem ők irányítják a „demokratikus” ítélkezést?
Az MSZP parlamenti frakcióvezetője, Lendvai Ildikó közleményben tudatta, hogy politikusokkal, médiaszakemberekkel és jogászokkal fognak összeülni, hogy kitaláljanak valamit ellenünk, mert tűrhetetlennek tartják az általunk bejelentett razziát. És még ki tudja, mire készülnek. A frakció a közleményében ravaszul igyekszik az egész társadalmat szembeállítani velünk, holott az orvosokat és gyermekük tanárait nem mi, hanem főleg cigány származású, szocialista szavazó bűnözők szokták megverni. Az MSZP frakció azért is támad minket, mert másik Magyarországot akarunk, pedig ők hirdették meg az Új Magyarországot, amiből viszont mi nem kérünk! Nem fogadjuk el, hogy eddig csak ők gyűjthettek adatokat rólunk, állandó megfigyelés alatt tartva sokunkat. Holott mi magánemberek vagyunk, ők azonban az adófizetők pénzéből élősködnek, s felelősséggel tartoznak a Nemzet egésze felé. Ők lopták szét a magyar állami vagyont, s az ő embereiket mentik föl sorban korrupciós ügyekben, vagy ha éppen elítélik néhányukat, azok be sem vonulnak a börtönbe. De mindez csak a jéghegy csúcsa, s rettenetes túlerejükre, az államgépezetre támaszkodva a félelemmel operálnak, tudván, hogy az emberek féltik a saját és családjuk egzisztenciáját. Ebből elég volt! Mostantól mi is szemmel tartjuk őket!
Hát, ezért kell a razzia, amely létjogosultságát az mutatja, hogy bár még csak a kampány kezdetén vagyunk, máris rengeteg levél, megkeresés, bejelentés érkezett. Várjuk továbbra is azok jelentkezését a razzia@hunnia.org címen vagy a www.hunnia.org honlapon, akik részt vennének a kampányban, vagy éppen bejelentést tennének tudomásukra jutott bűntettekről, amelyeket politikusok vagy más közhivatalnokok követtek el.
Toroczkai László
Jól jegyezzük meg: Minél jobban tiltakoznak ezek a ballib végbéllények az ellen, amit csinálunk, annál biztosabb, hogy jó úton járunk!
Többen nekem támadtak a baloldali ajánlódoboz miatt, amit tegnap raktam ki az oldalra, mondván, hogy ócska módon sunnyogok, és pénzt kunyerálok. Nos, azt hittem, egyértelmű, hogy a saját számlaszámom szerepeltetése egyelőre csupán amolyan viccesirónia lenne, elvégre nem tártam még a nyilvánosság elé olyan kidolgozott tervet és célt, amihez alapos okkal kérhetném a segítő közösség figyelmét. A háttérben bár valóban folyik egy előkészítő munka, mely nyomán természetesen kellő mélységben ki lesz fejtve, hogy mely célok és tervek érdemesek a közösségi összefogásra, azonban mindent a maga idejében (konkrétan februárban).
Egyelőre, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha szigorúan ABC sorrendben haladva sorra veszünk mindenkit, akik a közös harcban betöltött szerepük kiteljesítéséhez a velük szimpatizáló harcostársak támogatását kérik, mindegyikük felhívását kiegészítve a saját kommentárommal.
Kezdjük az egyik B betűssel! :)
Budaházy György segítséget kér
Akikkel még nem találkoztam, és nem is küldtem nekik levelet ideáig, azoktól előre elnézést kérek, hogy mindjárt az első alkalommal ilyen körülmények között kell megszólítanom őket, de segítségre van szükségünk. Toroczkai László barátommal közösen meghirdetett Hunnia "a párhuzamos Magyarország" elképzelésünk (www.hunnia.org) a háttérben már elkezdte építkezését, többekkel már dolgozunk. De a jövőépítés közben - mint ahogy mindig is hangsúlyoztuk - a jelennel is kell foglalkoznunk, és nem hagyhatjuk szó nélkül a gazemberséget, már csak azért sem, mert ha nem harcolunk ellene, fékevesztett tombolásában bimbódzó terveinket is maga alá temeti, még mielőtt virággá bomolhatnának ki. S bizony ez a küzdelem nem könnyű, és néha felettébb kockázatos is. Olyan ez, mint a MÁTRIX című filmben, hol kint vagyunk, hol bent vagyunk (a szó legszorosabb értelmében is). Hol a mátrixon kívüli világot építgetjük, hol a mátrixon belüliből próbáljuk kimenteni, ami még menthető, és érdemes is kimenteni. Most viszont be kell vallanom, hogy mi, Hunnia alapítói egy kicsit megszorultunk. Toroczkai Laci barátomat elfogta a "mátrix", és én is bent ragadtam egy kicsit, s üldöznek az "ügynökök". De azért élünk! Vannak társaink itt bent, akik velünk küzdenek, s hiszem, hogy sokakra számíthatunk még, ezért fordulok most többek között Önhöz is, hogy segítsen. Az ellenálláshoz pénzre van szükségünk. Mivel "Hunnia Alapítvány" Hunnia állam ideiglenes kincstára - bár már régen elindítottuk megalapítását, és már bankszámlaszáma is van, de még mindig a bürokrácia útvesztői között vergődik (talán épp azért, mert mi alapítottuk) - egyelőre nem tud működni, és jelen helyzetünkben különben se férnénk hozzá, ezért az egy évvel ezelőtti első bujdosásom ideje alatt - az akkor segíteni szándékozók állandó ostromának engedve -, feleségem által létrehozott bankszámlán keresztül tudnának nekünk pénzt küldeni azok, akik hajlandóak lennének erre. Minden kis segítségre szükségünk van! Úgy érzem, talán bizonyítottuk már, hogy mi nem politikusok vagyunk, akik elherdálják, vagy magukra költik a rájuk bízott javakat, hanem igaz hazafiak, akik mindig készek voltunk áldozatot hozni az igaz ügyért. Remélem, kérésem megértő fülekre talál.
Bankszámla: Trencsányi Bernadett (Budaházy György felesége), OTP 11773425-01319459
Egy szebb jövőben bízva, és azért küzdve, előre is köszönettel:
Budaházy György
Ami Hunniát illeti, már több helyen is leírtam, hogy mesteri, és valóban működőképes koncepció lehet, ha kellően komolyan gondoljuk, és teszünk is érte. Ha valaki nem vágná pontosan, hogy miről van szó, akkor azt kérem, hogy szánjon rá 10 percet, és nézze meg ezt a rövid videót, amit Toroczkai és Budaházy másfél órás előadásából vágtam össze, kellő tömörséggel kiragadva az ott elhangzottak lényegét.
Röviden arról van szó, hogy ha összefogunk, akkor egy párhuzamos intézményrendszer megalakításával, és szoros barterhálózat kiépítésével egyre többen tudnának mindinkább függetlenedni az országrombolók gazdasági diktatúrájától. Ez egy békés, építkező, konstruktív javaslat, amit kizárólag a kishitűek, valamint azok támadnak, akiknek húsbavágóan sértené az érdekeit, ha mindez a gyakorlatban is megvalósulna.
Másfelől pedig Budaházy és Toroczkai a nyílt színen tevékenykedő mozgalmak és egyesületek mögött nyilvánvalóan magát a föld alatti ellenállást testesítik meg, így abban is biztosak lehetünk, hogy aki hasonló irányban gondolja megoldhatónak az országárulók életének megkeserítését, az szintén jól dönt, ha erre a két emberre bízza a nemzeti ügyek mellé szánt pénzmagja hatékony felhasználását. Náluk ugyanis valóban jó helyre kerül minden fillér.
Annak örömére, hogy a mindannyiunk szívének oly kedves ügyészség újabb közírói publicisztikái alapján gyanusította meg Budaházy Györgyöt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészületével, azt hiszem, érdemes nekem is megújult erővel folytatnom a hellyel-közzel témába vágó Projektemet. Csakazértis!
Az előzményekkel kapcsolatban, legfőképpen azért, hogy senkit se indítson téves következtetésekre a cím, ajánlom mindenki figyelmébe az eddigi 6 rész összefoglalóját, illetve magát a Projektet teljes terjedelmében, melynek cikkeit a könnyebb áttekinthetőség érdekében a mai nappal berendeztem egy új, Államrend Projekt nevű bejegyzéskategória alá. Előfordulhat, hogy jelen írásomban elhelyezett néhány utalás pontos jelentése csak ezek ismeretében érthető meg teljesen.
Habár április 21-én, amikor a Hősök terén Toroczkai László lefektette Hunnia elvi alapjait, az ő koncepciójának fényében túlhaladottnak minősítettem saját elgondolásaimat, melyeket korábban ezen a helyen fejtettem ki a tarthatatlan közjogi helyzet megoldására, azonban mára arra jutottam, hogy nincs feltétlenül feloldhatatlan ellentmondás a két terv között, így megfelelő módosításokkal az én stratégiám is szimbiózisba állítható Hunniával oly módon, hogy az egyes lépések mindenféle felesleges rivalizálás helyett egymást erősítsék.
Erre már csak azért is szükség van, mert a magam részéről egy kezdetleges hírlevélrendszeren, illetve a kuruc.info SMS-szerverén keresztül kialakítani tervezett hagyományos értesítési láncot nem érzem feltétlenül optimális hatékonyságúnak, így megállapíthatjuk, hogy egy, az aktuális igényekhez ezeknél sokkal flexibilisebben hozzáidomítható közösségi felületre a közeljövőben mindenképpen szükség lesz. Ugyanakkor fontos azt is leszögezni, hogy a lassú építkezés szolgálatába állított elrendezés nem jelenti automatikusan a kezdetben meghatározott projektcéljaimmal való szakítást - éppen ellenkezőleg, az építkezéssel kiépített kapcsolati háló megléte lehet az, ami helyenként megteremtheti a folyamatok kívánatos, esetlegesen drasztikus felgyorsításának alapjait.
Ez persze nem Hunnia mozgalmának a kompromittálását jelenti, elvégre semmi sem képzelhető el, ami annál jobban hátráltatná a Második Magyarország kialakulását, mint a célok ilyen módon történő összekeveredése. Csupán arról van szó, hogy meg kívánom teremteni a technikai alapjait annak, hogy a Mozgalom minél szélesebb mozgástérben tudjon gondolkodni. Önmagában a lehetőség nem jelenti kötelező jelleggel az átlagosnál erősebb módszerek kockázatos adoptálását, de a rendelkezésre álló eszköztár, és a felkínálkozó alternatívák fokozatos korlátmentesülése még akkor is nagy lökést ad közös céljainknak, ha egyes irányok nem mozdulnak ki az elméleti koncepció kategóriájából.
Új lendületet kaphatunk, mely alatt nem csak a magabiztosságból merítkező elszántság áldásos hatásait értem, hanem az ellenség folyamatos, és észrevétlen sarokba szorítását azáltal, hogy a kezünkbe került erő még akkor is fokozatos óvatosságra kényszeríti a hatalomgyakorlókat, ha közben tisztában vannak vele, hogy a kiépített forradalmi sejthálózat gyakorlati mozgósításától, a legvégső megoldásként értékelhető helyzeteket leszámítva, mindig és minden körülmények között eltekinteni igyekszünk.
A fentiek alapján nem látom indokoltnak tehát a korábban kijelölt irány szem elől tévesztését. Csupán annyi kiegészítést érdemes hozzátenni, hogy a közvélemény előtti rosszindulatú lejáratások megelőzéseként az új, építkezésre épülő, és a régi, gyorsabb alternatívákban gondolkodó koncepciók kombinálását kiemelkedő fontosságú olyan módon megvalósítani, hogy világosan látszódjon a balliberális értelemben is konstruktív megoldások elsőbbsége, a mellékvágányként kigondolt határozottabb lépések vonatkozásában pedig a pszichikai folyamattámogató, a tényleges megvalósítás tekintetében pedig a vészforgatókönyv jelleg.
Hogy ezt miként gondolom a gyakorlatban, arra majd a következő részben térek ki.
Ma annak a vizsgálatára teszek kísérletet, hogy miért segíthet Hunnia végre összezárni a nemzeti oldalt.
Legutoljára tavaly, a tavaszi választások idején került a nemzeti oldalon figyelem középpontjába a kérdés, hogy vajon a baloldallal ellentétben mi miért nem vagyunk képesek összezárni, még akkor sem, amikor már olyan nyíltszíni nemzetfalás folyik, hogy emiatt minden korábbinál nagyobb szükség lenne rendíthetetlen erőt mutatnunk az ellenségeink felé.
Ahány szereplője van a hazai közéletnek, annyi különféle válasz született erre. Orbán Viktor legfőképpen történelmi hagyományokat említett, és azt a négy évtizedes hátrányt, amíg gyakorlatilag tiltott volt a jobboldalnak megszerveznie magát. Megint mások a baloldal egységes ellenségképével magyarázták a hátrányunkat, ami miatt a haladó szociáldemokratáktól kezdve a megrögzött kommunistákig mindenki beterelhető az MSZP zászlaja alá.
Én ezeket nem tartom kellőképpen pontos válasznak, ugyanis nekünk is egyre szilárdabb az ellenségképünk, a rendszerváltás óta eltelt 17 év pedig elegendőnek kellett volna hogy legyen az önszerveződéshez. Szerintem a széthúzás inkább annak tudható be, hogy nincsenek megfelelően tisztázva az olyan fogalmak, mint nemzet, hazaszeretet, magyar értékrend, vagy árulás. Pontosabban mindenkinek más és más elképzelése van ezekről. Miután pedig az alapok sincsenek kellőképpen letisztázva, az ezekkel leírt problémák lehetséges megoldását is egészen másként látja minden szereplő.
Saját magamon is azt figyeltem meg, hogy bár minden témában találkozom olyanokkal, akik egy-egy konkrét kérdésben tökéletesen osztják a véleményemet, azonban nincs még egy olyan ember, aki mindenben pontonosan ugyanúgy gondolkodna. Ez pedig nem csak rám, hanem bizony kivétel nélkül mindenkire igaz. Elég csak körülnézni a MIÉP-nél (Grespik után sokak távozása), kuruc.info háza táján (Tomcat kiválása), a Jobbiknál (Novák Előd kilépése update: 2008. jan. 22: nem lépett ki, csak lemondott egy tisztségéről) vagy a Kossuth térieknél (Gonda és Takács András perpatvara). Akármilyen szervezeti formában próbálnak meg együttműködni elkötelezett jobboldali elkötelezettségű emberek, akármilyen tiszták is a közös célok, mindig hamar felszínre kerülnek az ellentétek. Ez alól csak az erős érdekek mentén összekovácsolódott Fidesz a kivétel, ami viszont kakukktojás, hiszen nem nemzeti célokat szolgál, hanem csupán a benne szerepet vállalók egzisztenciális létrájaként funkcionál.
Lehet tehát alapítani újabb pártokat, újabb újságokat, újabb demonstrálgató civil kezdeményezéseket, a történet vége mindig a perpatvar, a kezdetben közelinek látszó álláspontok erős összeegyeztethetetlensége.
Éppen ez az, amiben Hunnia végre áttörést jelenthet. Itt nincsenek vezéralakok, nincsenek irányítók, nincsenek dogmaként meghatározott stratégiák. Csak egyetlen nagy, szakértelemre alapozott út van, amiből végül nem a legerősebb, vagy legálnokabb ember álláspontja, hanem a leginkább működőképes megoldás kerekedik felül. Itt nem az álláspontok, hanem az adatok, és a megdönthetetlen szakmai tények döntenek.
Ez pedig sokkal kisebb teret ad a széthúzásnak, és már önmagában megteremti az összezárást mindenkivel szemben, aki a szilárd alapokra helyezett megoldásainkat légből kapott ideológiai fröcsögéssel próbálná balról támadni.
Miután a HÖOK nem volt képes megszervezni megfelelően a tandíj elleni tiltakozásokat sem, és ennek köszönhetően egy kormányzati tanulmányban az a mondat is megjelenhetett, hogy "megdöbbentően enyhe volt az ellenállás", már a vasúti kedvezmények ügyét is sikerült úgy elbaszniuk, ahogy van.
Mivel áldásukat adták rá, a nappalisok eddigi 90%-os bérlete a lakóhely és az iskola között 67,5%-osra módosult. Így akad olyan Bicskén lakó és Győrben tanuló hallgató, aki az eddigi 5000 Ft helyett 19500 Ft-ért tudja csak megvenni erre a 100 km-es szakaszra a bérletét.
Asszem, érdemes lesz Hunnián belül a HÖOK-nak is megalakítani a párhuzamos intézményét, mert amit ezek az idióták művelnek a dísznek maguk alá gründolt sóhivatalban, az a semminél is kevesebb. Még egy spontán szerveződő érdekképviselet is hatásosabban tudott volna kiállni az OM-mel szemben.
Engem ez a legkevésbé sem érint, nem nagyon szoktam kimozdulni a városból, ha pedig mégis, akkor autóval (esetleg ha gyorsabb, akkor IC-vel) megyek, de így kiszúrni valakivel, hogy egyik pillanatról a másikra négyszeresére emelkedik a bérlete, több mint szemétség.
Eddig hiányos volt az önismeretem, de ma végre ezt is megtudtam magamról.
Van egy demagógiától izzó vicclap. A neve ANTIC. Első látásra lelkesek is lehetnénk, mert rendes embernek erről az anticionizmus jut eszébe, azonban csalódnunk kell, mert a rövidítés az Antifascist Coalition elnevezést takarja.
Ez a fos kiváló bizonyítéka annak a tételnek, hogy egy zsidó vagy nagyon okos, vagy nagyon hülye. Amíg az okosak az ÉS-be koncentrálódnak, addig úgy néz ki, a hülyék a Partizáninfó mellett az ANTIC-hoz.
A szerkesztő urak "Neo-nazi, terrorista-veszely !" címmel számolnak be Hunnia megalapításáról, melyhez az alábbi képet mellékelik.
Már azt hinnénk, hogy ez nem fokozható tovább, de tévedünk. Ugyanis a kép alatt egy érdekfeszítő beszámolót olvashatunk. A szűklátókörűség olyan koncentrált lenyomata ez a néhány mondat, hogy a kórtünet vizsgálatához kész kincs minden szava.
" Az elso nazi-terrorista felvonulas a Hosok teren aprilis 21-en
A trikokon a nyilasok jol ismert jelmondata !
Uj allam letrehozasat tervezik Hunia neven, vissza kivanjak
allitani a regi, Trianon elotti hatarokat egy uj ??? renddel !
De ezt hogyan gondoljak?! Terrorista modszerekkel ?!
A harcra lathatolag felkeszultek, a gazalarcok bizonyitjak
es a zaszlorudak fanyelet lecsereltek, betonvas-rudakra !!! "
Ha valaki tudja, hogy mi a francot jelent a magyar nyelvben a 'nazi', az kérem, írja már meg, mert én képtelen voltam megfejteni. Akárhogyis, a 'terrorista' szót azért értem. Kezdhettek tehát félni tőlem, mert bizony egy terrorszervezet gondolatáért lelkesedek.
Kár tagadni, lebuktunk, Hunnia lényegében arról szól, hogy mellkasunkra erősített bombákkal kövessünk el öngyilkos merényleteket a BKV járatain.
De hiába a lebukás, ezt már nem fogja megakadályozni senki. Kérek minden hazafit, hogy szerdán délután 2 körül ne utazzon a 7-es busszal!
Úgy tűnik, túl hosszúra sikeredett az előző bejegyzésem. Viszont, mivel túl sok értékes gondolat van benne ahhoz, hogy elvesszen azok elől, akik nem hajlandóak ennyit olvasni, összefoglalom nektek a lényegét.
Rajzolok, leírom a gondolataimat, videót vágok...
Meg sem érdemlitek, vazz. :)
Sokan betámadtak engem a lelki tréning gondolata miatt, pedig ha visszaolvastok a blogomban, akkor láthatjátok, hogy én mindvégig ugyanúgy láttam a dolgokat, mint Budaházy György. Olyan is kommentelt, aki azzal jött, hogy ő milyen régen antikommunista, de mint ahogy az életkor is csak egy állapot, úgy önmagában az erőpocsékolás időtartama sem erény. Mert ha a harc valamilyen módszerrel nem vezet eredményre, akkor változtatni kell a taktikán.
Ezen a videón is láthatjuk, hogy Budaházy szintén az őszi tűzkeresztségről beszél, és a kampányolásról, vagyis a lelki tréningről. Ti viszont Váncsák vagytok, mert vállalati projekt módjára gondoltok a harcra, ami őrültség, elvégre ez egy sokkal nagyobb feladat! Itt nem a részeredmények a fontosak, hanem hogy ne térjünk le az útról!
Sokan jöttetek azzal is, hogy Toroczkai mögé nehéz embereket toborozni. Ezt is meg tudjuk oldani, ha tanulunk a szcientológusoktól. Ők sohasem közvetlenül, hanem cégeken, tanfolyamokon, és alapítványokon keresztül cserkészik be az embereket! Nekünk is ezt kell tenni! Ha úgy tetszik - NBH-s terminológiával - Hunniának fedőszervekre van szüksége!
Na, remélem, ez így már nem túl hosszú.
Asszem, az ilyen terjedelmesebb gondolatokat innentől inkább videóblog formájában fogom előadni. Kamerába olvasom, mert akkor csak hátra kell dőlni, és nézni engem. Na, milyen ötlet?
A bejegyzés végére az is kiderül, hogy miért vagytok azok.
Annak ellenére, hogy tudom, az igazság birtoklásának kisajátítása csak a megalomániás skizofrénekre jellemző, most mégis arról vagyok kénytelen írni, hogy miért látom tisztábban a valóságot, és a közös lehetőségeinket, mint a többség. Ha valaki emiatt őrültnek kíván elkönyvelni engem, még a jelen bejegyzésben kifejtett összefüggések tükrében is, akkor azt hiszem, büszkén kell vállalnom ezt.
Ma többek között azt is meg fogjuk nézni, hogyan tanulhatunk Hunnia felépítése közben a szcientológusoktól. Ami a személyes érzéseimet illeti, tökéletesen semleges vagyok az egyház irányában, nem tekintek L. Ron Hubbardra követendő idolként, azonban kezdem úgy látni, hogy munkásságának lényegét megragadva eredményesen kerülhetünk közelebb Gyurcsány országának a felszámolásához. Érdemes tehát figyelmesen végigolvasni a soraimat. :)
Ha a jövőbe akarunk tekinteni, akkor első lépésként számot kell vetnünk a múlttal. Az elmúlt napokban igen sokan támadtak meg a lelki tréninggondolata miatt, pedig én továbbra is hiszem, hogy az ősz erről szólt. Ennek alátámasztására azt tudom felhozni, hogy ha visszaolvastok a blogban, akkor láthatjátok, hogy az éppen aktuális eseményeket - nagyrészt tőle függetlenül - mindig nagyon hasonlóan ítéltem meg, mint Budaházy György. (Az egyetlen kivétel talán az volt, amikor november 4 előtt ellenérzéseimet fejeztem ki azzal kapcsolatban, hogy a kuruc.info a rendőrök elleni erőszak mellett állt ki, de ezt a kritikát máig vállalható véleménynek tartom, ugyanis az öncélú erőszak nyilvánvalóan nem lehet megoldás.) Amikor zajlottak az események, én is amellett voltam, hogy nem szabad félni, ki kell menni az utcára, ott kell lenni mindenhol, és erőt kell mutatni. Az események után is amellett voltam, hogy ezt a hatalmat mihamarabb fel kell számolni, és ennek érdekében sürgősen meg kell szervezni magunkat, melyre egy saját koncepciót is elkezdtem kidolgozni Államrend Megdöntése Projekt fantázianév alatt. És most azt mondom, hogy kampányolni kell, megvárni az ősszel a lelkekben elhintett elégedetlenség kicsírázását, összezárni, és felkészülni arra, hogy csak akkor támadjunk - de akkor támadjunk! - amikor már ehhez mérten megfelelő gazdasági és hagyományos erőt vagyunk képesek felmutatni. Hogy ehhez mi kell?
Igenis, a lelki tréning!
A kommunisták elkergetése közös ügyünk, és minden cselekedet, amit bárki is ennek érdekében tesz, dicsérendő, ugyanakkor a fontossági sorrendben én ennek ellenére igencsak hátra sorolom azt a szempontot, hogy ki hány éve, vagy évtizede küzd ezért. Ugyanis nem csak a tettek számítanak, hanem az is, hogy reális alapokon álltak-e, vagyis hogy alkalmasak voltak-e arra, hogy valóban közelebb kerüljön általuk a végcél, vagy csupán hatás nélküli erőpocsékolásra voltak jók.
Valamit csinálni kevés. Nem mindegy, hogyan csináljuk.
Ha az ember tesz valamit, akkor szerintem elvárható követelmény, hogy annak legyen valami hatása is. Ez a hatás lehet akár lelki, elvégre a közhangulat megfelelő irányban történő alakítása is legalább olyan látványos eredmény, mint egy sokemeletes épület felemelése, de az olyan tettek, melyek még efelé sem terelték az eseményeket, egyértelműen hiábavalónak tekinthetőek.
Ez az egyszerű tény az, amit sokan tévesen értelmeznek, és a munkafolyamatok menetének szükségességéből projektszemléletre asszociálnak. Pedig a posztkommunista kövületek elleni harc, a forradalmi hevület, és a nemzeti önvédelem nem egy projekt!
Mert mikor is beszélünk projektről? Amikor adott időre, adott erőforrások felhasználásával adott célt akarunk elérni. Ehhez most nekünk két dolog is hiányzik. Egyrészt nem ismerjük pontosan az erőforrásainkat, mert az értelmetlen viták miatt szétforgácsolódtunk, másrészt ennek folyományaként, mivel saját lehetőségeinkkel sem vagyunk tisztában, képtelenek vagyunk konkrét időtartamot megjelölni.
Váncsa éppen azon élcelődik, hogy most nincs határozott célunk, aminek az elérését kitűzhettük volna magunk elé, és így a forradalmunk önmagáért van, azonban szerintem óriási hibát követnek el azok, akik felidegesítik magukat ezen megállapítás miatt, elvégre észre kell vennünk, hogy jelen pillanatban ez nem a gyengeségünk, hanem éppen hogy a legnagyobb erősségünk!
Ugyanazt mondja, amit én! Ősszel megtaláltuk az utat, és most kampányolni kell, tovább kell folytatni a lelki tréninget. Könyörgöm, már nem csak a funkcionális analfabétizmussal kell megküzdenünk? Már az élő szót sem értjük?
Ti viszont többségetekben nem azt mondjátok, amit én, vagy Budaházy, hanem Váncsához hasonlóan, materialista alapokra helyezkedve, mindenféle részcélok megjelölését várnátok el, mert ez a nyomorult, minden spirituális megközelítéstől elidegenítő neoliberális gazdasági környezet belétek oltotta azt az attitűdöt, ami miatt kizárólag a vállalati projektszemlélet szempontrendszere alapján vagytok képesek vizsgálni a dolgokat. Pedig ez óriási hiba! Hol marad ebből az őseink szelleme?!
Pedig ha elrugaszkodunk a földhözragadt marxista világszemlélettől, akkor megláthatjuk, hogy bizony reszkethetnek az ellenségeink, mert örökre elfelejtjük a tyúklépéseket, és - felismerve, hogy a 'kompromisszum' a 'konszenzus', de főleg a 'győzelem' ellentéte - soha többé nem leszünk hajlandóak olyan részcélokra koncentrálni, melyek csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmünket a valódi problémákról! Gyurcsányország soha többé nem tud elvakítani minket apró engedelmeivel, és látszateredmények átengedésével. Hunnia koncepciója éppen ezért lehet valódi veszély a koszos bolsikra nézve, ha komolyan gondoljuk, és ennek megfelelően hajlandóak is vagyunk tenni érte.
Itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy nem jelent-e túlságosan nagy akadályt, hogy Toroczkai Lásztló, és Budaházy György nagyon sok ember szemében vállalhatatlan figurák, ami egyszerűen lehetetlenné teszi egy bizonyos szubkulturális körön kívül az építkezést. Mint ahogy már az elején is jeleztem, erre a kérdésre a választ a szcientológusoknál találjuk meg.
Ha megfigyeljük, bár nem titkolják, hogy ők állnak sok szervezet mögött, mégis egymástólfüggetlenítve működtetnek alapítványokat (pl. a CCHR-t, melyről már írtam nem is olyan régen), vállalkozói klubokat (pl. WISE), iskolákat, és cégeket. A lényeg, hogy ezekkel a különböző szolgáltatásokkal észrevétlenül meg tudnak nyerni az ügyüknek olyan embereket is, akik önmagában a 'szcientológia', vagy 'egyház' szavak hatására szinte biztos, hogy soha nem kerülnének kapcsolatba velük. Szerintem nekünk pontosan ugyanezt kellene csinálnunk!
Pártokat, alapítványokat, cégeket, klubokat kell alapítani, amelyek Hunnia egy-egy részcélját testesítik meg; valódi feladatuk az ahhoz kapcsolódó felvilágosító munka, de ahol nem rögtön azzal támadjuk le az embereket, hogy 'Budaházy', vagy 'árpádsáv', mert akkor lehet hogy azzal a lendülettel, amivel jöttek, tovább is állnak. Az ilyen kihelyezett képviseletek alkalmasak lesznek arra, hogy olyan embereket is a terveink mellé állítsanak, akik belátva a koncepciónk helyénvalóságát és működőképességét, ezek után jó eséllyel hajlandóak legyenek rá, hogy akkor is félre tegyék Budaházyval vagy Toroczkaival kapcsolatos ellenérzéseiket, ha a következő lépésben egy olyan együttműködésre kérjük őket, ahol már határozott szerep jut ennek a két embernek, vagy az ő közvetlen irányításuk alá tartozó csoportoknak, illetve programoknak.
Kell saját Hunnia CCHR, saját Hunnia Hubbard College, és saját Hunnia WISE.
Persze egyéni céljainknak megfelelően. Nem azt mondom tehát, hogy bármilyen elvi mozzanatot is át kellene vennünk a szcientológusoktól, de a szervezeti felépítésüket igenis elleshetnénk, elvégre az több mint tökéletes!
Hát, mit mondjak, emberes feladatnak bizonyult összefoglalni Toroczkai és Budaházy másfél órás, Hunnia melletti évelését úgy, hogy beleférjen 10 percbe (maximális YouTube terjedelem), mégis tartalmazzon minden lényeges mozzanatot, de csak sikerült! :)
A végén már a szívem vérzett minden egyes másodpercért, amit innen-onnan ki kellett gyomlálnom, de így legalább egy olyan összefoglalót kaptok, ami tényleg csak a lényeget mutatja.
Ha nem megy a fenti videó, akkor kattints ide, ide, vagy ide!
Na, azután mondja valaki, hogy hülye vagyok, amiért őszintén hiszek ebben az egészben, hogy végignézte ezt!
By SoDI
Ui.: Ugyanerről az eseményről Megmondó blogtárs videója itt található. Ő velem szemben nem a tartalomra, inkább a hangulatra ment rá.
El vagyok keseredve, mert úgy tűnik, nagyon kevesen lelkesednek annyira Hunnia ötletéért, mint jómagam. Láthatóan valamiért még a kuruc.info szerkesztői is komolytalannak érzik a koncepciót, hiszen még náluk sincs kirakva olyan felhívás, ami a csatlakozásra bíztatná az embereket.
Számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy még a Hősök terén is találkoztam olyan, egyébként az árpádsávos zászlóikat lelkesen lengető magyarokkal, akikből sugárzott a kishitűség.
Éppen ezért szeretném összefoglalni az eddig hallott ellenvéleményeket, és leírni, hogy miért vannak tévúton azok, akik így gondolkodnak.
Ellenérv: Mi ez a baromság megint, hogy összegyűlünk "egy szeren"? Ősszel is hetente volt alkotmányozó nemzetgyűlés, és a fél világ rajtunk röhögött. Meg különben is, nincs ebben semmi új, a Jobbik is ezzel a hülyeséggel jött legutóbb.
A valóság: Ősszel a Kossuth tériek csak játszadoztak, rossz időzítéssel, rossz kivitelezéssel. Több súlyos hibát is vétettek. Egyrészt azokkal szavaztattak meg "döntéseket" úgymond a "nép" nevében, akik éppen jelen voltak. Ez ugye mondanom se kell, mekkora őrültség. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlést nem úgy kell összehívni, hogy "gyertek szombaton 6-ra a Mátyás templomhoz", mert ezt így sok mindennek lehet mondani, de legitim népakaratnak biztos hogy nem. Ezzel szemben Hunnia koncepciójából hiányzik az ilyen alap nélküli ötletszerű spontanelitás, a Nemzetgyűlés összehívását csak akkor tervezik, amikor a szakértők tényszerűen kidolgozták a változtatás menetét, hogy ezzel azokat is meggyőzzük, akik a hangzatos szlogeneknek nem, csak a számoknak hisznek.
Ellenérv: Nevetségessé tetted magad, amikor Rákosi gazdasági programjával példálóztál. Neki kezében volt az egész ország, Hunnia pedig csak egy alulról építkező kezdeményezés.
A valóság: Rákosi forint-megerősítésével csak azt akartam illusztrálni, hogy mindennek az adja meg az értékét, mennyire hasznos, vagy csereszabatos. Ahogyan hirtelen nem tudtál Rákosi idejében mit kezdeni az amerikai dollároddal, viszont kedvedre költhetted a forintot, ugyanígy válhat fokozatosan egyre kifizetődőbbé, ha valaki Hunnia állampolgáraként képzeli el az életét. Miért is ne, ha azon belül egyre könnyebben megtalálja a számítását? A lényeg, hogy minél többen vagyunk, annál több és több értelme van. Az, hogy alulról építkezünk, nem hátrány, éppen hogy erény, miután az elmúlt 17 év bebizonyította, hogy a rendszer által felkínált alternatívák semmire sem alkalmasak.
Ellenérv: Saját hadsereget toborozni bűncselekmény.
A valóság: Csak fegyveres erőbe illegális toborozni. Hallottál valakit fegyverekről beszélni? Ugye hogy nem.
Ellenérv: A párhuzamos intézményrendszerek, és másodlagos gazdaság kiépítésével voltaképpen a feketegazdaságot erősítitek, a járulékfizetés megtagadására buzdítjátok az embereket. Ezzel csak még nagyobb szarba sodorjátok az országot.
A valóság: Ha valaki valamit el akar pusztítani, akkor nem morfondírozik azon, hogy eközben nem kerül-e rossz anyagi helyzetbe az ellenfele. De ez különben sem egy adócsaló klub lesz, hanem egy olyan összefogás, melynek tagjai a végletekig kihasználják a Gyurcsányország által felkínált támogatásokat, miközben a szabályok szabta keretek között a lehető legminimálisabbra szorítják befizetéseiket. A lényeg, hogy nem kell egyénileg megküzdeni a számvitel buktatóival, hanem ehelyett egy hozzáértő kezek által kidolgozott szabályok mentén kialakított szövetséghez csatlakozunk, belső kohézióval gyengítve a külső, régi Magyarországot.
Ellenérv:Ilyet még soha senki nem csinált.
A valóság: Ez nem érv. A magyar nép sokszor az élen járt már.
Ellenérv: Mit akartok néhány ezren? Ez egy komolytalan szubkultúra, az ugráló bolha esete.
A valóság: Valahol el kell kezdeni. Az elején L. Ron Hubbard is egyedül volt. :-D De viccen kívül, itt az újszerűségen van a lényeg. Most nem egy szervezet toboroz tagokat és aktivistákat, nem néhány önjelölt vezető kívánja másokra ráerőszakolni az akaratát, hanem szervezeti tagságtól, és személyes ambícióktól függetlenül egy új kollektív intézményi rendszer, egy párhuzamos Magyarország önálló kiépítése kezdődött el.
Ellenérv: Toroczkai és Budaházy őrültek. Mit akartok az ő irányításuk alatt?
A valóság: Se Toroczkai, se Budaházy nem akarja megmondani senkinek, hogy mit csináljon. Nem kész tervet tettek le az asztalra, hanem egy kidolgozott konkrétumok nélküli koncepciót. Nem állítják, hogy náluk van az igazság, csak annyit mondanak, hogy kezdődjön meg a brainstorming, dolgozzanak együtt a szakemberek, és alakítsuk ki együtt az eljárásokat. Nem ötleteznek, hanem ehelyett mindent reális alapokra akarnak helyezni. Ezért hiszek én őszintén ebben a kezdeményezésben!
Ahogy Toroczkai mondta:
"Csak a kishitűséget kell legyőznünk".
Tudom persze, hogy az őszi kudarcok sora okolható a levertségért, de egyvalamit érdemes tisztázni: Szeptemberben és októberben nem volt esély érdemben SEMMIRE!!
Felesleges amiatt letargiába zuhanni, hogy a tavalyi eseményeknek nem volt látható hordaléka! Ugyanis a felszín alatt igenis mély változásokat hozott 2006! Megteremtette az igényt egy új irány követésére! Elhintette a lelkekben a feszültséget, és felnyitotta azon milliók szemét, akik addig nem akarták meglátni, hogy rossz írányba tart az ország.
Minden egyes mozdulatnak helye volt ősszel. Még az égő autóknak is!
Nem kell tehát a látszólagos kudarc miatt lelombozódni, éppen hogy erőt kell vennünk magunkon, és józan iránymutatással ráépülni az általános elégedetlenségre. Az őszi megmozdulások nagyon jók voltak ahhoz, hogy mindenki felismerje, a frontális támadás a mai körülmények között kivitelezhetetlen. De ez most éppen hogy erősít minket, hiszen az eddigi siralmas lázálmok helyett Hunnia tényleg egy olyan alternatíva, ami megfelelő erőfeszítéssel, és hittel a gyakorlatban is kivitelezhető!
Az első szavam a meglepetésé. Biztos voltam benne, hogy a mostani hosszú, rendezetlen hajléktalan-frizurámmal élőben felismerhetetlen vagyok a neten megtalálható képeim alapján, de csalódnom kellett. Gabucinonak, meg azoknak, akik még nem találkoztak vele, üzenem, hogy az október 23-ai letartóztatásomról készült videó itt található, a beszámolóm, illetve a börtönsztorim pedig itt és itt, az ügy további fejleményei (ami alapján a mai napig folyamatban van ellenem a csoportosan, felfegyverkezve, hivatalos személy elleni erőszak gyanújával az eljárás) pedig a Pereim bejegyzéskategória alatt találhatóak meg.
A kiváló ötlet
Nos, a mai nap után annyit el kell ismernem, hogy Toroczkai ötlete jobb, mint az enyém, melyet eddig az Államrend Megdöntése Projektemben(reklámfilm itt) írtam le.
Zanzásítva az én ötletem egy nagy közös asztalról szólt, ahova leül az összes széthúzó vezéralak, egyeztetnek, majd végül a nemzet érdekében egyetértésre jutnak. Toroczkai szerint egy ilyen asztalnál csak ütéstávolságba kerülnek az emberek, de ettől még egyetértés nem lesz. Ezt a problémát én úgy gondoltam feloldani, hogy a háttérben álló nép többségi ítélete határozná meg, hogy felforgató tevékenysége miatt kit kell elzavarni az asztaltól. Toroczkainak a Hősök terén elmondott elvei alapján ez megintcsak pártosodáshoz vezetne, és valljuk be, neki van igaza.
Aki nem vágná, hogy mi Toroczkai ötlete, röviden összefoglalom: Szükség van egy második Magyarországra, Hunniára, aminek most csak két tagja van (ő, és Budaházy), de fokozatosan, apránként növekedve mégis felül tud kerekedni a Gyurcsány-féle Magyarországon. Ehhez fel kell mérni, hogy a már most elszántak közül kik óhajtanak csatlakozni (akár a hadseregbe, akár szakértőnek, akár "csak úgy"), és lassanként kiépíteni a saját intézményrendszerünket, a saját igazolványainkat, saját pénzrendszerünket. Mert azt ugye nem nehéz belátni, hogy a folyamatos növekedés azt jelenti, hogy a régi, mostani Magyarország gazdaságilag egyre kisebb lesz.
A történelmi példa
Ez egy valóban működőképes megoldás, és hogy miért is az, azt egy élő történelmi példával illusztrálnám. Tudom jól, hogy igen furcsán veszi ki magát Rákosi Mátyással példálózni, de egy pillanatra vonatkoztassunk el a politikai és ideológiai ellenérzéseinktől, és próbáljuk meg a munkásságát szigorúan szakmai, közgazdasági szempontból szemlélni.
Rákosinak egy háború és ruszkiverte szarból kellett rövid idő alatt egy viszonylag állóképes rendszert összegründolnia. Már be volt vezetve az új pénznem, a forint, de még mindig nem lehetett mit kezdeni vele. Az áruhiány miatt a gyakorlatban szinte értéktelen volt az emberek fizetése. Így egyrészt kialakult egyfajta pénzforgalmat kiiktató cserekereskedelem, másrészt jól menő nyugati valutákkal, például amerikai dollárral kezdtek egymás közt seftelni az emberek. Ebben a helyzetben kellett néhány hónap alatt megszilárdítani a forintot.
A "szilárdság" ugye a pénz mindennapi hasznosságát jelenti, tehát ha megkapod a béred, és tudsz belőle kaját meg bútort venni. Ehhez nyilván kell valami megvásárolható áru. Nosza, beindult a gőzhenger, az emberek kizsákmányolása, a munkaversenynek csúfolt rabszolgaiga, és a teljesíthetetlen normák rendszere. Csodálkoztak is az emberek, hogy ha ők ennyi rengeteg hozzáadott értéket hoznak létre, akkor mégis hova a francba tűnik minden, miért van továbbra is nyomor, és miért üresek még mindig a polcok. Már-már arra gondoltak egyesek, hogy minden megy ki a ruszkiknak, és ezért éhezik a magyar.
Pedig nem erről volt szó!
A felpörgetett ipar ugyanis raktárra termelt. Hosszú hónapokig. Majd egyszer csak - HOPP - mintegy varázsütésre megindultak a teherautók az üzletekbe, és mintha valami földöntúli csoda történt volna, az egyik pillanatról a másikra országszerte megteltek a polcok kiváló minőségű termékekkel. Ha bementél egy ilyen boltba, hogy nakislány, kéne az a jó kis cipő ott a kirakatból, ehun ni, ropogós amcsi bankóval fizetek, akkor megkaptad a pofádba, hogy "nem, nem, csak forintért!"
Így lett hirtelen sokkal értékesebb Rákosi új pénze,
mint az amerikai dollár.
Ugyanígy, ha egyre többen csatlakozunk Hunniához, és egyre kisebb mértékben szorulunk rá a régi Magyarország, mint külvilág szolgálataira, úgy fog egyre erősebb lenni a mi gazdasági rendszerünk Gyurcsányország gazdasági rendszeréhez képest.
A fényes jövő
Mert ha egy mostani balos is azt látja, hogy egyre kevesebb helyen tud boldogulni, hiszen mindenhol Hunniába botlik, akkor kénytelen lesz ő is csatlakozni hozzánk. Ilyenformán a saját bankrendszer sem elképzelhetetlen. Gondoljunk csak bele! Ma is lehet fizetni dollárral forintalapú folyószámláról, bárhol a világon. Egyszerűen megtörténik egy automatikus konverzió a napi árfolyamon. Ugyanígy megfelelő anyagi bázissal Hunnia pénze is konvertibilissé tehető, ha másként nem, egy belső rendszer formájában, melynek eleinte a régi Magyarország forintjában mért tartaléka adhatná az alapját, majd végül, Hunnia növekedésével egyre nagyobb mértékben állhatna a saját lábára.
A lényeg, hogy mindenki találja meg, személyesen miben tud segíteni az építkezésben. Negyedéves info-matek szakos ELTÉS pedagógushallgatóként, és Corvinusos leendő közgazdászként, a webprogramozás, és a marketing iránti tág nyitottsággal (ezekről dobtam be fehér lapot), úgy érzem, máris tudom, hogy mit tehetek, de erről majd később, most megyek videót vágni a mai napról. :)
Miután a 
Egyenként, sok-sok kis Váncsa.
Ha megfigyeljük, bár nem titkolják, hogy ők állnak sok szervezet mögött, mégis egymástól függetlenítve működtetnek alapítványokat (pl. a CCHR-t, melyről már 
El vagyok keseredve, mert úgy tűnik, nagyon kevesen lelkesednek annyira Hunnia ötletéért, mint jómagam. Láthatóan valamiért még a kuruc.info szerkesztői is komolytalannak érzik a koncepciót, hiszen még náluk sincs kirakva olyan felhívás, ami a 
Felesleges amiatt letargiába zuhanni, hogy a tavalyi eseményeknek nem volt látható hordaléka! Ugyanis a felszín alatt igenis mély változásokat hozott 2006! Megteremtette az igényt egy új irány követésére! Elhintette a lelkekben a feszültséget, és felnyitotta azon milliók szemét, akik addig nem akarták meglátni, hogy rossz írányba tart az ország.
Zanzásítva az én ötletem egy nagy közös asztalról szólt, ahova leül az összes széthúzó vezéralak, egyeztetnek, majd végül a nemzet érdekében egyetértésre jutnak. Toroczkai szerint egy ilyen asztalnál csak ütéstávolságba kerülnek az emberek, de ettől még egyetértés nem lesz. Ezt a problémát én úgy gondoltam feloldani, hogy a háttérben álló nép többségi ítélete határozná meg, hogy felforgató tevékenysége miatt kit kell elzavarni az asztaltól. Toroczkainak a Hősök terén elmondott elvei alapján ez megintcsak pártosodáshoz vezetne, és valljuk be, neki van igaza.
Rákosinak egy háború és ruszkiverte szarból kellett rövid idő alatt egy viszonylag állóképes rendszert összegründolnia. Már be volt vezetve az új pénznem, a forint, de még mindig nem lehetett mit kezdeni vele. Az áruhiány miatt a gyakorlatban szinte értéktelen volt az emberek fizetése. Így egyrészt kialakult egyfajta pénzforgalmat kiiktató cserekereskedelem, másrészt jól menő nyugati valutákkal, például amerikai dollárral kezdtek egymás közt seftelni az emberek. Ebben a helyzetben kellett néhány hónap alatt megszilárdítani a forintot.
Mert ha egy mostani balos is azt látja, hogy egyre kevesebb helyen tud boldogulni, hiszen mindenhol Hunniába botlik, akkor kénytelen lesz ő is csatlakozni hozzánk. Ilyenformán a saját bankrendszer sem elképzelhetetlen. Gondoljunk csak bele! Ma is lehet fizetni dollárral forintalapú folyószámláról, bárhol a világon. Egyszerűen megtörténik egy automatikus konverzió a napi árfolyamon. Ugyanígy megfelelő anyagi bázissal Hunnia pénze is konvertibilissé tehető, ha másként nem, egy belső rendszer formájában, melynek eleinte a régi Magyarország forintjában mért tartaléka adhatná az alapját, majd végül, Hunnia növekedésével egyre nagyobb mértékben állhatna a saját lábára.
