Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Jogerősen. Az igazi poén, hogy míg a zsidók drága, profi ügyvédekkel mentek tárgyalni csütörtökön, addig én és az ügyvédem el sem mentünk, hanem egy szál fiatal bojtár kislányt küldtünk be magunk helyett a bíróságra learatni a babérokat. :)

A bíróság megállapította, hogy tanár úr akkor hivatkozhatott volna színlelt szerződésre, ha nem tett volna külön tartozáselismerő nyilatkozatot egy évvel az eredeti dátum után.

Röviden a lényeg: 2004-ben egy zsidó tanárom felhívott, hogy a közösen tervezett kulturális-informatikai projektünk (ami jó 10 évig biztosított volna nekem rendszeres munkát) elakadt, ezért sürgősen szüksége lenne közel 10 millió forintra. Elmondta, hogy csak három hónapig  kellene neki a pénz, utána vissza tudja adni. Ekkor én kölcsön adtam neki 2,5 millió forintot, valamint vállaltam 8 millió forint jelzálogot a lakásomra egy - mint később kiderült - uzsorás bűnöző javára. Részéről az ügylet felém felajánlott fedezete egy épülő lakópark két lakására befizetett összeg volt. Erről később kiderült, hogy hazugság: a cég nevében bevallottan ő maga hamisította az erről szóló igazolást, és minden más részletben is hazudott. Idő közben folyamatosan hitegetett nemzetbiztonsági, és minisztériumi kapcsolatokkal, valamint folyton a titoktartási záradékunkra hivatkozott, és eközben a jelzálog tartósan a lakásomon maradt.

A lakásom végül tanár úr após urának (egészen pontosan: élettársa apjának) köszönhetően megmenekült (az uzsorás több millió forint bánatpénzt kért tőle a néhány hónapos késlekedésért), a pénzemből viszont tanár úr máig csak 100 ezer forintot törlesztett. A behajtási pert 2007. márciusában nyertem meg első fokon, most pedig jogerősen. (Most már tényleg, véglegesen.)

Mellékszál, hogy tanár úr később az eredeti informatikai munkánkról szóló szerződést is hamisan adta le a rendőrségen, amivel szépen be is égett a szembesítés alkalmával, amikor meglepetésszerűen előhúztam a megállapodásunk eredetijét. (Egyébként én nem jelentettem fel senkit. Azért van nyomozás, mert a zsidók összevesztek egymással, és feljelentgették egymást. Az eljárás többek között „élet vagy testi épség elleni vagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének megalapozott gyanúja” miatt folyik több zsidó ellen.)

A bíróság így egy az egyben az elsőfokú ítéletet hagyta helyben.

Vagyis após úr kezességvállalása is érvényes, hiába hivatkozott arra, hogy ő eredetileg csak a lakásomon lévő jelzálogra szeretett volna kezességet vállalni, de az ügyvédem átverte őt. A korábban tanúként meghallgatott ügyvéd nénim ugyanis elmesélte a bíró néninek, hogy após bácsi igenis pontos tájékoztatást kapott tőle.

Az alábbi elsőfokú jegyzőkönyv 2-4. oldalán após úr adja elő, hogy azt sem tudta, mit ír alá (tessék figyelni rá, hogy közvetlenül ezt megelőzően közgazdász végzettségű emberként mutatkozik be),  a 3-7. oldalakon pedig a megtévesztéssel (és zsarolással, valamint fenyegetéssel) megvádolt ügyvédem mondja el, hogy az ostoba hadoválásával szemben mi az igazság.

Ha vettek egy pillantást a szóban forgó kezességvállalásra, akkor magatok is láthatjátok, hogy ezt igen nehéz úgy értelmezni, hogy csak a jelzálogra vonatkozik, de a nagyanyai örökségemre nem. :)

Ám ezzel együtt az a részlegesség is jogerőre emelkedett, mellyel az első fokú ítélet egy teljes évi kamatot vett el tőlem. Ezt ügyvédeim tanácsára egyáltalán meg sem fellebbeztük, ugyanis ha nem kukacoskodunk ilyen apróságok miatt, az állítólag szép gesztus a bírók felé. Én ennek ellenére reménykedtem benne, hogy a másodfokú bíróság esetleg kérés nélkül is felülbírálja az első fok ezen döntését, de sajnos nem így történt.

Így most az eredetileg remélt 3,37 millió forint helyett csak 3,2 millió forint jár nekem (vagyis 2,4 millió forint  és ennek 2005. június 2. napjától járó kamatai).

Mindegy, elég lesz ez is. :)

Igen nehéz út volt, mire idáig eljutottunk. Az egész eljárást azzal kezdtem, hogy írtam após úrnak egy tértivevényes levelet arról, hogy legyen kedves nekem 15 napon belül fizetni legalább 2,7 millió forintot. Amilyen bunkó, nem hogy nem fizetett, de még válaszra sem méltatott. Ezután következett az ellene is kibocsátani kért fizetési meghagyás. Arra már érdekes módon megmozdult ő is. :)

Bár ezután jöttek az igazi nehézségek. Az első tárgyaláson tanár úr először kizáratta az akkori ügyvédemet a perből arra hivatkozva, hogy ő jegyezte ellen após úr kezességvállalását, majd a későbbi tárgyalásokon többször is eljátszotta az „új ügyvédem van, aki még nem ismeri az ügyet, ezért halasztást kérek” trükköt - méghozzá sikeresen. (Idén nyáron egyszer még másodfokon is sikerült neki ugyanez.)

Nem hiába játszottak a zsidók végig az ügy (számomra előre beígért) elhúzására, ugyanis igen gyenge lábakon állt az érvelésük. A leghatásosabbnak tűnő támadásuk az volt, amikor tanár bácsi aktuális ügyvéd nénije mosolyogva letámadott ugyanazzal a faszparasztkodással, mint amit az engem támadó zsidók is előszeretettel kommentelnek be ide a blogra, nevezetesen hogy ha én egy ennyire csóró egyetemista vagyok, hogy még ehhez a perhez is költségmentességet igényeltem a szociális helyzetemre való tekintettel, akkor mégis honnan voltak nekem otthon millióim?

Hát innen, raktam elé a papírt. Ezután már picit kevésbé volt magabiztos a vigyora.

Kár, hogy a jegyzőkönyv nem adja vissza az olyan aranyos pillanatokat, amikor elmesélem tanár bácsi ügyvéd nénijének, hogy én 6 éves korom óta folyamatosan nappali tagozaton tanulok, és amikor ő ezért nagyon szépen megdicsér engem, de talán az ilyen szándékos ökörködések nélkül is élvezetes lehet a kifaggatásomat megörökítő bírósági dokumentum. ;)

Ezek után már nem nagyon volt túl nagy mozgásterük. Idén nyáron még próbálkozott a tanár úr valami olyan ökörséggel, miszerint nem igazoltam hitelt érdemlően, hogy miként került hozzám a névleg apámat illető pénz, és mi alapján rendelkeztem pont én felette.

Az ügyvédem az ellenkérelmében szándékosan meg sem említette ezt a kukacoskodó faszságot, csupán egy „az elsőfokú bíróság mindent faszán csinált”-iratot csatolt a bíróságra. Ezt talán nem is kellett volna megtenni, mert végül pont eme válaszunk miatt született csak most, hónapokkal később jogerős ítélet.

De most végre megszületett. És diadalt arattam.

A továbblépés előtt azt kell megvárnom, hogy az ítéletet írásba foglalják, és postázzák. Ez Magyarországon akár 1-2 hónap is lehet.

By SoDI

Ui.: Ügyvéd úrral megbeszéltem, hogy a következő alperesünk a BRFK lesz, amiért 2006. október 24-re virradó éjjel el merészeltek hurcolni engem az álarcos banditái és három napig annak ellenére tartottak fogva, hogy később az ügyészségi szembesítés alkalmával már fel sem ismertek engem a tahók, ráadásul azt is nyíltan bevallották, hogy el sem olvasták (!) a saját (!!) vallomásaikat. (Az összes részlet itt.)

Na, a lakásmaffia-ügyem ismét el lett halasztva.

Pontosabban most már csak kölcsön-ügyem. :)

Az történt, hogy a zsidók benyújtottak (mellesleg késve) egy iratot, amire válaszul az én ügyvédeim is írtak egy ellenkérelmet még a múlt héten.

A mai tárgyaláson a tanár úr legújabb ügyvédje épp erre hivatkozva mondta, hogy nem ismeri az iratokat, csak most kapta meg az ügyet, ezért a tárgyalás elhalasztását kérte. Ugyanerre hivatkozott a kezes após úr ügyvédje is, ráadásul ő maga betegség miatt el sem tudott jönni, maga helyett a fiát küldte el.

Tök jó, hogy én sem mentem el a semmiért, hanem helyette inkább itthon aludtam eközben. :)

Most szeptember 1-ig van idejük észrevételeket tenni, a következő tárgyalás pedig október elején lesz.

Egyébként az elsőfokú ítélet 2007. március 22-én született meg. Azóta nem bírnak jogerős döntést hozni.

By SoDI

Elsőként: van egy marha, aki kételkedett benne, hogy ez egy valódi maffiaügy, ahol fejbelövéssel is fenyegettek az elkövetők. Na, ő most kattintson szépen IDE, és nézze meg a beszkennelt rendőrségi jegyzőkönyvben, hogy pontosan minek az alapos gyanújával folyik a nyomozás!

(Egyébként én nem jelentettem fel senkit, hanem helyettem a zsidók vesztek össze egymással, és jelentgették fel egymást - olyasmi ez, mint a cigányoknál a molotovos belső leszámolások sorozata -, de ez most részletkérdés. :))

A lényeg, hogy én soha nem beszélek a levegőbe, mindig minden állításomat dokumentumokkal tudom alátámasztani!

Na mindegy, lássuk a friss termést...

Ha valaki annyira pofátlan, és annyira ügyesen taktikázik, mint ahogyan azt a mai napon az alpereseim részéről megtapasztaltam, akkor én már nem is tudok igazán haragudni. Az ellenség bravúros hadmozdulatait ugyanis egy igaz szívű hadvezér még akkor is elismeréssel szemléli, ha az éppen ellene irányul.

Hol is tart most a 2004. tavaszán indult zsidós, pénzbehajtós ügy?

Még 2005. végén, amikor elindítottuk a mostani pert, volt egy érdekes telefonbeszélgetésem az engem megkárosító adóssal, a drága jó tanár úrral. Egyértelművé tette, mennyire tisztában van vele, hogy esélye sincs megnyerni a pert, éppen ezért győzelem helyett arra fog törekedni, hogy a lehető legjobban elhúzza az eljárást. Azt mondta, a megfelelő ügyvédekkel az örökkévalóságig tart, amíg Magyarországon jogerős ítélet születik. A jelek szerint ebben tökéletesen igaza volt.

Ha másban nem is, ebben az egyben kiemelkedően sikeresnek mutatkozott.

Ebből a szempontból már a legelső, 2006. tavaszán megtartott bírósági tárgyaláson is elsöprő diadalt arattak a cionisták. Akkor szépen felállt az ügyvédjük, és közölte, hogy mivel az én ügyvéd nénim volt az, aki az após úr kezességvállalását ellenjegyezte, ezért összeférhetetlen az ügyben.

No hát, mit lehet tenni, a tárgyalást elnapolták, és a nyári szünet miatt a következő érdemi tárgyalásra már csak 2006. szeptemberében kerülhetett sor.

De a 2007. márciusi keltezésű elsőfokú ítélet hatályba lépését is egészen ügyesen megakadályozták. A csaknem pontosan egy éve, 2008. áprilisában megtartott tárgyaláson ugyanis tanár bácsi közölte, hogy jaj-jaj, neki éppen most változott meg a lakcíme, és nem kapott semmiféle ítéletet.

Ekkor az eljárást felfüggesztették olyan módon, hogy a következő alkalomra jó egy évvel később, vagyis jelen sorok írása napján, 2009. április 16-án került csak sor.

A mai tárgyalásra bojtár kislányka nagyon lelkesen érkezett. Felfele menet elmesélte, hogy milyen remek beszédet írt a lassan 5 éve húzódó ügyről. Elmondta, hogy ez lesz élete első tárgyalása, de ne ijedjek meg, mert rendesen felkészült, az ügyvéd úr szerint pedig amúgy sem rontható el semmi. (Annyira friss ügyvédjelölt, hogy még az igazolványa sem készült el, csak egy friss kamarai határozata van arról, hogy rendelkezik képviseleti joggal. Egyelőre még én is otthonosabban mozogtam a bíróság épületén belül. :))

Ám hiába készült fel, sajnos nem volt alkalma sziporkázni.

A bíróság ugyanis ezúttal is kiderítette, hogy még mindig nem sikerült szabályszerűen kézbesíteni tanár úrnak az ítéletet. A 2007. márciusi ítéletet máig, 2009. április közepéig. Kurva jó. Ha vége az ügynek, alaposan elgondolkodom azon, ne pereljem-e szét a Fővárosi Bíróságot ezért.

Bíró néni meg is jegyezte, hogy úgy néz ki, ez az ügy meg van átkozva. Nem kérem szépen, nincs, csak taktikáznak a zsidók. Méghozzá nagyon ügyesen.

Szóval tanár úr bár - saját bevallása szerint is - személyesen bent járt a bíróságon, és átvette az iratot, ennek sajnos nincs írásos nyoma. A kezelőirodán ugyanis a megszokott aláírása helyett valami olvashatatlan krix-kraxot kapart az átvételi elismervényre, melyet most a tárgyaláson szemrebbenés nélkül letagadott.

Ma is tanultunk hasznos dolgokat. Ha nem akarod, hogy kézbesítsenek neked valamit, költözz el gyorsan. Ha másodjára sem akarod, vedd át személyesen, aztán utólag tagadd le, hogy tied az aláírás.

Zseniális, ügyes, és rettentően agyafúrt!

Most viszont már személyesen nyomta az ügyvédje kezébe a cuccot az egyik bíró... nesze ítélet, vazz. xDD

Az új határnap 2009. július 7. 

De nem baj, én MÁR nem sietek. A már jócskán három millió forint felett járó összeg addig is tovább kamatozik.

By SoDI

Ma ismét rendőrségen jártam.

Megint behívtak.

A kézhez kapott jegyzőkönyv szerint a nyomozás többek között „a Btk. 323 § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b. pontja szerint minősülő élet vagy testi épség elleni vagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének megalapozott gyanúja miatt” folyik.

Bizony, a zsidók ilyet is tudnak. Ja és a slusszpoén:

EGYMÁSSAL SZEMBEN! xD

A történet minden eddiginél tömörebben:

Egy régi zsidó tanáromnak kölcsön adtam 2,5 millió forintot, és vállaltam egy 8 milliós jelzálogot a lakásomra. Bár okirathamisítás is kiderült az ügyben, a lakásom mégis megmenekült. A pénzem ügyében a másodfokú tárgyalás viszont csak április közepén lesz.

Ahogyan azt már leírtam: nemigen tudok mit kezdeni a cigánybűnözés problémájával, mivel olyannal még nem találkoztam, ellenben a zsidóbűnözőkkel hetente gyűlik meg a bajom. :)

Mint tudjátok, két hete elém tártak a rendőrök egy új, hamisított iratot, miszerint én átvettem tanár bácsitól a zsidóvacak-fotózós munkára félmillió forintot, pedig nem is.

Ma volt vele a szembesítésem, ahol láthatóan picit meglepődött azon, hogy birtokomban van az eredeti példány - ő tehát egy esetleges szakértői vizsgálat alkalmával piszkosul be fog égni a sajátjával.

És hogy miként jön ide a zsarolás? Hát úgy, hogy a jelek szerint az ügy erőszak-vonaláról mégsem hazudott a tanár úr: a Béla bácsi nevű NBH-ügynök valóban tarkólövéssel fenyegetőzött. :D

Ejnye-bejnye, hát még a zsidajok közt is csak ez a civakodás.

Hogy a Duna-part szóba került-e, azt elfelejtettem megérdeklődni. ;P

Friss jegyzőkönyv alant.

Tessék kattintani:

By SoDI

Ma délelőtt rendőrségi kihallgatáson jártam. Amikor adrenalinnal telt erekkel már-már tarkólövésekről kezdtem volna szónokolni, a rendőrtiszt és édesanyám közös erővel kértek meg rá, hogy akkor kicsit talán nyugodjak meg. :)

A zsidó () korlátlanul hazudik. Első pillanatra úgy elkápráztatja a tisztességes, igazságszerető embert, hogy az belső ellenállásra egyáltalán nem képes. De éppen ez az, amit a zsidó () el akar érni. Ő arra számít, hogy az igazságszerető ember egyáltalán el se tudja képzelni, hogy úgy lehessen hazudni, ahogy ő hazudik, olyan vakmerő és szemtelen természetességgel.

De lehet így is hazudni. 

Dr. Joseph Goebbels

Csörög tehát pénteken a telefonom, hogy fáradjak már be folytatólagos kihallgatásra a lakásmaffia-ügyemben. Mivel lassan fél éve nem jártam a XIII-ik kerületi kapitányságon, márpedig enélkül felborul a világ rendje, ma reggel útra kerekedtem - oldalamon édesanyámmal, hogy azért legyen mellettem segítő ügyvéd is.

Az ügy előzményei extra tömören:

Egy régi tanáromnak, aki mellesleg cionista, kölcsön adtam 2,5 millió forintot, és vállaltam a kedvéért 8 millió forint jelzálogot a lakásomra. A visszafizetéssel gondjai akadtak, valamint kiderült, hogy a 13 milliós viszontbiztosítékát bevallottan saját maga hamisította. A lakásom mégis megmenekült, de a pénzem a mai napig nem kaptam vissza. A behajtási pert első fokon megnyertem, a másodfokú bíróság viszont formai okokból új tárgyalást írt elő (hatálytalanítva egy már jogerős végzést).

(Bővebb összefoglaló itt)

Szóval ülök ott a rendőrrel szemben, amikor mondja, hogy az előző kihallgatásomon úgy nyilatkoztam, hogy nem kaptam pénzt a zsidó-szirszaros munkáért, márpedig azóta kiderült, hogy mégis átvettem rá tanár bácsitól 500 ezer forintot.

Mondom, ez hülyeség, én a büdös életben nem vettem át ezért a munkáért egy fillért sem, és nem írtam alá semmi ilyesmit. Erre elém tár egy dokumentumot, hogy szerinte mégis. Mert hogy nincs mese, ott áll rajta:

• „A munka megkezdésekor megbízott megbízótól átvett 500.000.-Ft.-ot, melyet a 3. oldalon található aláírásával elismer.”

Nézem, és valahogy nem akar beugrani, mi a franc ez... Kicsit sem volt ám érdekes a helyzet, ugyanis életemben először ma reggel láttam azt a papírt, amit állítólag aláírtam. Ezt rögtön jeleztem is... Ez bizony nem az eredeti megállapodás. Totál ki van cserélve. Mondom, nézzék meg, én már tavaly csatoltam nekik az eredetit...

Ami pedig így néz ki:

/ EREDETI ELŐZETES MEGÁLLAPODÁS /

Na most, ami a rendőr előtt hevert, első ránézésre két pontban tért el ettől. Egyrészt az utolsó oldalon a „Ps.” rész alatt még tartalmazott egy extra „EGYEBEK” nevű szakaszt, valamint a második oldalon a már fent idézett hamis mondat szerepelt rajta azon a helyen, ahol eredetileg az alábbi szövegrész lenne olvasható:

„a [kuratórium vezetője] a munka megkezdésekor (amelyet megelőz egy személyes megbeszélés, és egyeztetés az alapítóval) megbízott részére átad 500000, azaz ötszázezer forintot”

Ez ugye egy jövőre vonatkozó hipotézis...

Magyarán: tanár úr egy az egyben kicserélte a második oldalt, az aláírásokat tartalmazó harmadik oldal aljára pedig utólag odanyomtatott még egy bekezdést. (Hogy mi a francért, azt csak ő tudja, elvégre tény, hogy egy szakértő nagyon hamar megállapítja a csalást.)

Öngyilkos akció ez a részéről, de ha mélyre akar merítkezni a szarban, hát tegye.

/ MAI RENDŐRSÉGI JEGYZŐKÖNYV /

Na mindegy. Folytatás hamarosan...

Új másodfokú tárgyalás pedig április közepén.

A cionista tanár ellenem írt fellebbezése alant (após uráé itt).

/ TANÁR ÚR FELLEBBEZÉSE /

Ideges pedig azért voltam, mert nem értettem, ügyvéd édesanyám miért akar lebeszélni arról, hogy a felnégyelendő koszos bűnözőt felnégyelendő koszos bűnözőnek nevezzem a tanúvallomásomban, ahogyan azt kell. :-)

By SoDI

Régen esett már szó a lakásmaffia-ügyemről, ezért úgy gondoltam, jobb felfrissíteni egy kicsit a témát.

NAGYON RÖVIDEN a történet:

Az egyetem előtti sulimban barátságot kötöttem egy cionista tanárral. Közösen terveztünk egy informatikai projektet. Idő közben neki átmeneti anyagi nehézségei támadtak, ezért sürgősen szüksége volt 10 millió forint körüli összegre. Adtam neki 2,5 millió forint készpénzt, valamint vállaltam 8 millió forintnyi jelzálogot a lakásomra, egy uzsorás javára. Mindehhez a viszontbiztosíték egy 13 millió forintos lakóparkos befizetés volt, amit ügyvéd előtt rám engedményezett. Közben titoktartási nyilatkozatot is aláiratott velem.

Később kiderült, hogy fizetni nem tud, a lakóparkos papírokat saját maga hamisította, és NBH ügynököknek tartott emberek tartják sakkban, akik ennél jóval többet csaltak ki tőle. Utólag még engem is zsarolással vádolt.

A lakásom úgy menekült meg, hogy a büntetőjogi felelősségét megemlítő polgári kereset után a tanár úr gazdag ismerőse tehermentesítette azt, a pénzemet viszont a mai napig nem kaptam vissza. A behajtási pert első fokon megnyertem, később ez jogerős lett, de a bíróság egy kezelőirodáról elvesztett tértivevény miatt mégis visszaadta az ügyet első fokra.

Itt tartunk most. (Bővebb összefoglaló itt)

Az alábbi, eddig még nem publikált irat 2004 novemberében készült. Ekkortájt volt az, hogy az uzsorás bácsi már nagyon szerette volna elvinni a lakásomat, mi pedig beadtuk a zsidók elleni keresetet a bíróságra, ahol leírtuk, hogy szerintünk a bűncselekmény csúnya dolog.

Tanár bácsi gazdag após ura ekkor már megígérte, hogy kifizet mindent, de pénzt még nem tett le az asztalra, így nem nagyon bíztunk benne. Ekkor gyűltek össze az uzsorással após úr ügyvédjének az irodájában, ahol megállapodtak 1 millió forint összegen felüli bánatpénzben, melyet uzsorás bácsi rögtön meg is kapott.

Cserébe ő hajlandó volt néhány hetet várni a lakásom elárvereztetésével (erre szerencsére nem került sor később sem).

Egymillióért várt néhány hetet. Hát nem rendes? :) Mondjuk én após úr helyében lealkudtam volna a cuccot fél millára, de mindegy, ő dolga.

By SoDI

Hát, úgy néz ki, idő előtt örültem tegnap. :(

Mégse zárult le a lakásmaffia-ügyem.

Az történt ugyanis, hogy a zsidók minden bizonnyal bementek iratbetekintésre a bíróságra, és kilopták onnan a tanár úr nevére szóló tértivevényt. Ma ugyanis a másodfokon eljáró tanács közölte, hogy hopp, bocsika, nem találja.

Jelen állás szerint tehát a tanár úrnak, miután nem is kapott írásbeli értesítést az elsőfokú ítéletről, mégis van joga fellebbezni, vagyis a bíróság korábbi végzése, mely szerint vele szemben már jogerős az elsőfokú ítélet, a mai nappal érvényét veszti.

Emiatt pedig érdemben most az após úr fellebbezését sem vizsgálták.

A helyzet tehát az, hogy a másodfokú tanács a mai napon visszaküldte a papírokat első fokra, hogy újra kipostázhassák a tavalyi ítéletet. Ezután lesz alkalma mindenkinek újra fellebbezni.

A dolgok jelenlegi állása szerint tehát ugyanott tartunk, mint tavaly március 22-én, amikor első fokon kihirdették a győzelmemet.

Így működik a Nagy Magyar Igazságszolgáltatás.

Kurva jó. :(

By SoDI

Na, jelentem alássan, holnap utolsó fejezetéhez érkezik a lakásmaffia-ügyem.

Mint talán emlékeztek rá, miután első fokon megnyertem a pert, az a tanár úrra vonatkozóan jogerőre is emelkedett, azonban após úr ennek ellenére is fellebbezést nyújtott be. Ennek a tárgyalása lesz holnap.

Külön felhívom a figyelmet arra a részre, ahol a milliomos nagyvállalkozó após úrnak van pofája egy az egyben bevallani, hogy ő már amúgy is elrejtette a jövedelmét a végrehajtás elől (azt állítja, hogy mindössze 65.000 Ft-os a fizetése).

Az pedig már tényleg a pofátlanság csimborasszója, amikor arról ír, hogy nappali tagozatos egyetemistaként diákhitelből vagyok kénytelen tengődni. Kifosztanak az örökségemből, ezután pedig van pofájuk arra hivatkozni, hogy le vagyok égve!

Na hát elmentek ti az anyukátokba...

A holnapi tárgyalásra különben személyesen nem megyek el, helyettem az ügyvédem jár el. (A rosszmájúak kedvéért: nem, ezúttal sem az édesanyám, ő ugyanis főként adó -és telekügyekhez ért profi módon, ez pedig nem ilyen ügy. :))

By SoDI

ZSIDÓ ÜGYMENET...

Régen foglalkoztunk itt utoljára a lakásmaffia-ügyemmel. Talán olyan olvasóim is akadnak szép számmal, akik már nem is emlékeznek rá, mi is ez az egész. Nekik elég annyit tudniuk, hogy egy szövevényes ügyről van szó, melynek keretében cionista zsidók megpróbáltak kiforgatni a vagyonomból, földönfutóvá tenni, és máig milliókkal lógnak nekem. A részleteket pedig el lehet olvasni a lakásmaffia ügyem bejegyzés-kategóriám alatt.

Hogy mi ez a másfél milliós "ajándék"? Nos, mint minden bizonnyal tudjátok, az ügy kezdetén 8 millió forint értékben került jelzálog a lakásomra. Aznap, amikor az ügyvédnél megkötöttük az erről szóló szerződést, köttetett egy kiegészítő megállapodás is.

Persze biztos voltak más üzletek is köztük, és ez lehet a magyarázat a lentiekre, de ez akkor is vicces. :)

Bizony, ez nem vicc. Felnőtt emberek aláírnak egy ilyen papírt.

Én ekkor már csak röhögtem, és többek között azzal a felkiáltással írtam alá papírt, hogy "na jól van bazmeg, itt rajtam kívül már mindenki megbolondult". :DD

< A nagyításhoz kattints a baloldali képre

És akármilyen furcsán hangzik, mindennek tükrében a Tisza mellől felmászó uzsorás pacák volt a bűnszövetségük talán egyetlen nem-zsidó tagja. (Ő tényleg nem. Sőt, még cigány sem. Helyette egy nagyon tipikus, amolyan tenyeres-talpas alföldi parasztgyerek volt, akit az Isten is arra teremtett, hogy rendesen meg tudja markolni a kapa nyelét. :))) Nem is akartam elhinni, hogy miközben annyira hülye, hogy ilyeneket kiad a kezéből, ennyi felesleges pénze van. :)

Nem csal a szemetek.

Bizony, ilyen papírok a valóságban is születnek.

Nem mindenki helyez kellő hangsúlyt a konspirációra. :P

By SoDI

Talán néhányatokban megfogalmazódhat a kérdés, hogy miért térek vissza bizonyos időközönként a lakásmaffia-ügyemre. Nos, egyrészt azért, mert sok mókás részlet van még az ügyben, amit még nem mutattam be nektek, másrészt pedig azért, mert mindig vannak olyan olvasók, akik egynémely videóm alapján frissen találnak ide az oldalra, és nekik mindenképpen meg szeretném mutatni, hogy engem az erős anticionizmuson alapján antiszemitizmussal, vagy akár csak antijudaizmussal vádolni hatalmas tévedés, elvégre én nem csak hogy személyes tapasztalat alapján írom, amit írok, hanem - sokakkal szemben - minden egyes, a cionisták gondolkodásmódjával kapcsolatos szavamat okiratokkal tudom alátámasztani.

Kezdjük egy körkérdéssel: szerintetek az olyan ember, aminek százmilliós tartozásai vannak, boldog multimilliomos, vagy csupán egy nyakig eladósodott vesztes?

Ez azért nagyon érdekes kérdés, mert a - később hamisnak bizonyult - 13 milliós Balusztrádos viszontbiztosíték mellett az győzött meg arról, hogy mindenféle kockázat nélkül megyek bele az ügybe, hogy a kezestársként mellém belépő após úrnak az iratok tanulsága szerint közel egymillió dollár értékben volt ebben az időben banktartozása.

Édesanyám ügyvéd kollégái ezt a gondolatmenetet igen erős naivitásként jellemezték, ugyanis szerintük ez csupán azt jelenti, hogy az illető nyakig úszik az adósságokban. No igen, én viszont ha akarnék sem tudnék ekkora adósságot csinálni. Innentől pedig mindenki döntse el maga, hogy hülye voltam-e.

Az alábbi dokumentumokban nincs túl sok érdekesség, hacsak az nem, hogy az ügyvédnél kötött megállapodást még arról írtuk alá, hogy tanár úr veszi fel a pénzt, mi pedig após úrral csupán a kezei vagyunk, ehhez képest a közjegyzőnél már egy olyan papírt toltak elém, aminek a tartalma szerint mi mind hárman, közösen vettük át a lét.

Ez az eltérés az üggyel kapcsolatos rendőrségi kihallgatásom alkalmával is megakasztotta a beszélgetést. Amikor édesanyám megemlítette, hogy a közjegyzőnél már egészen másról írtam alá a papírt, a rendőr hölgy élénk tekintettel felpillantott.

- Hát akkor ez bizony tudatos megtévesztés. A kedves anyuka éppen most mondott terhelőt a fiára.

Alig tudtam leplezni a vigyort, ami megjelent az arcomon.

- Neeem. - nevettem.

- De, de, de. - folytatta a rendőrnő. - Ez bizony az. Nekem nagyon érzékeny a fülem az ilyesmire.

Végülis tisztáztuk, hogy a ügyvédnél kötött iratokban olyan furcsán keveredtek a "kezes", és az "adóstárs" fogalmak, hogy nekem az volt a sziklaszilárd meggyőződésem, ezek bizony szinoním fogalmak, egy az egyben ugyanazt jelentik.

Kezes > Adós társa > Adóstárs

Ez volt az én logikám, ami jogban tájékozott emberek számára lehet hogy röhejnek hangzik, de nekem akkor, három éve ez magától értetődőnek tűnt, éppen ezért írtam alá az összes papírt annak ellenére, hogy tartalmukat tekintve nem voltak egyezőek.

 - Kölcsönszerződés: -

Nagyításhoz kattints a megfelelő képre:

- Jelzálog alapítása: -

Nagyításhoz kattints a megfelelő képre:

- Közjegyzői megerősítés: -

Nagyításhoz kattints a megfelelő képre:

A tökéletes megtévesztettségemet csak tetőzte az, hogy körülöttem csupa jól szituált, többdiplomás ember ült észjátszós öltönyben (az trikóban feszítő uzsorást leszámítva, aki bevallottan egy 6 elemis paraszt volt), így úgy álltam a dologhoz, hogy ha ők valamiről határozottan azt állítják, hogy "ezt így szokás", akkor nem vitatkozom velük.

Ha így szokás, hát így szokás. Én csak egy hülye egyetemista vagyok, mit vitatkozom ilyen nagy emberekkel, ugye. :) Ennek nyomán a bírósági tárgyalások egyikén is elsütöttem a bírónőnek:

"Ó, hát én megint csak el vagyok ámulva azon, hogy az alpereseim milyen szép öltönyökben, meg gyönyörű karórákkal jelentek meg itt." :-)))

Szóval vannak ám helyzetek, amikor igenis nagyon jól jön, hogy az ember esetleg éppen rosszul öltözött, és picit borotválatlan. :))

By SoDI

Ui.: Mottónk: ILYEN a Jude. ;P

Régen bővítettem utoljára a lakásmaffia-rovatot, ezért nesztek. :)

Ma azt mutatom meg, hogy mennyire nem szabad megbízni egy olyan szervezet vezetőjében, amelyik logója kísértetiesen hasonlít a dávid-csillagra. (Bár, ha megfigyeljük, ez a jelkép mutat magában némi szabadkőműves beütést is. - Jé, ezt csak most vettem észre!)

Az alábbi szerződésnek az a különlegessége, hogy az cionista aláírójára (a maffiára) kötelezettséget rovó részei utólag kivétel nélkül ócska hazugságnak bizonyultak. Külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt nem arról van szó, hogy "leültünk, és írtunk valamit", ez ugyanis egy ügyvéddel ellenjegyzett megállapodás!

Nézzük csak sorban.

• A 2-es pontban azt vállalja, hogy 90 napon belül, vagyis 2004. augusztus 5-ig gondoskodik a lakásomra került jelzálog töröltetéséről. Ezt az augusztusi dátumot annyira nem tartotta, hogy novemberben már kénytelen voltam pert indítani ellene.
• A 3-as pontban felajánl nekem bizonyos lakás-befizetéseket. Mint később kiderült, ehhez nem lett volna joga a lakóparkos cég hozzájárulása nélkül.
• A 4-es pontban kijelenti, hogy jogosult élettársa (após úr lánya), és annak édesanyja nevében teljes körrel ellátni. Később kiderült, hogy ez nem igaz, ugyanis nem ő a gyámjuk. (Azért volt kirendelve melléjük egy-egy gyám, mert mindketten korlátozottan cselekvőképesek voltak a szerződés aláírásakor.)
• Az 5-ös pontban rögzítjük a Balusztrád (a lakóparkos cég) által kiállított okirat részleteit. Később Tanár Úr bíróság előtt is bevallotta, hogy a szóban forgó papírt személyesen ő hamisította. Ez jegyzőkönyvbe is került (Itt látható, a második bekezdés közepén. Szó szerint: "Ekkor én gyakorlatilag okirathamisítást követtem el.")
• A 6-os pontban átruházza rám a Balusztrád és őközte meglévő szerződések felbontási jogát. Később kiderült, hogy mivel ehhez saját magának se volt joga, így annak átruházására sem állt hatalmában.
• A 7-es pontban említjük meg az összesen 13 millió forintnyi lakóparkos befizetést. A később birtokomba került valódi befizetési bizonylatokból kiderül, hogy ezen a 6 milliós tétel valójában csupán 200 ezer forint (az összeg fennmaradó részéről pedig egyáltalán nem rendelkezhet). 
• A 9-es pontban a Tanár Úr, mivel ő szerezte be őket, kötelezettséget vállal az összes papír hitelessége felől. Mint később kiderült, itt is hazudott, hiszen a papírok egy részét ő hamisította.

10 pontos szerződés, amiből 7 pont hazugság, a maradék 3 pedig rám vonatkozik.

Pontosan így néz ki, ha az ember cionistákkal köt üzletet. Legyen ez intő példa mindenkinek; ne a saját károtokon kelljen megtanulnotok, hogy "bizonyos fajta üzletemberrel" szemben a normális ügymenethez képest is fokozott óvatossággal célszerű eljárni!

Kurvát nem baszunk!

Vigyázzatok!

By SoDI

Kapcsolódó anyagok:

• Első perbeadványom a lakásmaffia ellen
• Bírósági jegyzőkönyv a nyíltan bevallott okirathamisítással
• A lakóparkos céggel folytatott ügyvédi levelezés a hamisításról
• Lakásmaffia-ügyem (a kategória összes bejegyzése)

Miután sorra buknak a szoci tolvajok, akik jó bulinak tartják az állami pénzek megcsapolását, szeretném a nagyérdemű figyelmébe ajánlani, hogy ez a játék nem csak a vörös férgeknek, hanem mellettük egy másik csoportnak is kedvelt időtöltése.

Mint talán sokan emlékeztek, június elején engem egy kísértetiesen hasonló ügyben hallgatott ki a rendőrség. (Ez emlékezetes dátum, ugyanis életemben az első alkalom volt, hogy a valódi hatóság, és nem az ÁVÓ idézett be. Az ÁVÓ ugyebár az mp3-letöltéseket, és a tüntetéseket vizsgálja, míg a valódi rendőrség minden egyebet.)

Minderre azért került sor, mert a lakásmaffia-ügyemnek is van egy, a Zuschlag-ügyhöz erősen hasonlító szála. A különbség annyi, hogy itt nem ifjúsági szervezetekről, hanem kulturális egyesületről, nem nyári táborokról, hanem múzeumi kiállításokról van szó. A főszereplők pedig nem ifjúszocik, hanem a projekt tárgyát jelentő Judaikák témájában érintett csoport tagjai.

Ennek alapján joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor én közéjük tartozom-e :-)) (erre a válasz határozott nem), másrészt, hogy akkor én eszerint megyek lassan a Zuschlag mellé? :))

Nos, mivel én csupán céges weblapot, valamint Flash prezentációt szerkesztettem,  vagyis a maffiával való együttműködésem kizárólag informatikai fejlesztőmunkára koncentrálódott (ráadásul én is az áldozataik között tudhatom magam), ezért a válasz a második kérdésre is határozottan az, hogy nem. A furcsa minisztériumi huzavonára vonatkozó szóbeszédek erősen késve, csak akkor jutottak el hozzám, amikor nyakig ért a szar, és a tiszafüredi uzsorás nagyban hívogatott, hogy már erősen a lakásom elárvereztetésén gondolkodik. Ekkor tájt történt az, hogy a Tanár Úr minden egyes héten (néha pedig egyik napról a másikra) más és más magyarázattal állt elő a folyamatos késlekedéseket megindokolandó.

Ilyen heti meséből volt vagy 20-25 különböző, és ezek közt szerepeltek azok az információk, melyekre később a rendőrök is rákérdeztek, amikor behívtak magukhoz. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a sok fiktív marhaság közé, amiket Tanár bácsi előadott nekem, nyomokban keveredtek valós dolgok is. Vagyis valami véletlen folytán nem 100, hanem csak 95%-ban hazudott. :)

• Nos kérem, miután itt bizonyos Judaikákról van szó, remélem, senkinek nincsenek kétségei afelől, hogy a szocik mellett van egy másik tolvajbanda is. (Ami a legkevésbé sem meglepő, elég csak a két horda közötti nagyarányú átfedést néznünk.) 

By SoDI

Na kérem, úgy tűnik, a bíróság a nyári szünet után ismét gőzerővel dolgozni kezdett, ugyanis az ügyvédem tegnap megkapta az értesítést arról, hogy megszületett az első jogerős ítélet a lakásmaffia-ügyemben.

Mivel após úr időben fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, így ez rá még nem vonatkozik, de ami a Tanár Urat illeti, elég leperkálnom 24 ezret (a járulékok nélküli tőketartozás 1%-át) az eljárásra, és máris megy hozzá a végrehajtó. :)

A vagyontárgyait már egész biztos elrejtette, de a fizetéséből / nyugdíjából ettől függetlenül is lecsíphető valamennyi zsé addig is, amíg a milliomos kezesén, az após urán be nem vasalom a teljes összeget. (Após úr szép nagy Volvó-val jár, jó lesz az nekem :-))

By SoDI

Miután egymástól függetlenül többen is jelezték felém, hogy nem igazán tudják már követni a lakásmaffia ügyemet, ezért most nagyon röviden összefoglalom az eddig leírtakat, elsősorban az érthetőségre, nem pedig az irodalmi alakra koncentrálva.

(Érdemes lehet a témában leírt legelső bejegyzésemet is elolvasni.)

Nos, amit én összefoglalva lakásmaffia ügyemnek nevezek, az valójában három különböző ügy, melyben a helyszínek, a szereplők, és az időpontok egyezőek, de ennek ellenére semmi közük egymáshoz. (Még akkor sem, ha a zsidó maffia minden hatósággal ennek az ellenkezőjét igyekszik elhitetni.)

Ez a három ügy a következő:

1. Egy kulturális alapítványnak végzett informatikai munkám 
2. Egy uzsorás jelzálogszerződés a lakásomra
3. A 2,5 milliós magánkölcsönöm, mellyel máig lógnak nekem

A történet lényege annyi, hogy még az egyetem előtt egy informatikai suliba jártam, ahol felfigyelt a szakmai képességeimre az egyik tanár, aki mellesleg talmudista zsidó, és cionista is. (Megjegyzem, ez nem engem, hanem a helyet minősíti, ugyanis egy gyakorlatilag munkanélküli melegedőként funkcionáló szakképző helyen nem volt nehéz kiemelkedni a tömegből).

• 1-es számú ügy, a munka 

A suli befejezése után egy évvel, ez a tanár, akivel kapcsolatban maradtam, szervezett egy alapítványt, amiben munkát ígért nekem. Azt mondta, hogy egy nagy minisztériumi kulturális projektet szereztek meg, ami hosszú időre ellát engem jól jövedelmező tennivalóval. Megbeszéltük, hogy milyen követelményeket támasztanak velem szemben, amihez én több hetes munkával el is készítettem egy technikai prezentációt. Megnézték, és mivel elfogadták, ebből járna nekem részteljesítés címén 300 ezer forint, amiből máig egy fillért sem láttam.

• 2-es számú ügy, a jelzálogszerződés

Ekkortájt történt, hogy a tanár úrnak hirtelen anyagi gondjai támadtak, ezért egy héten belül nagyobb összegre volt szüksége, ezt pedig egy tehermentes lakással lehetett számára biztosítani (tudta, hogy amiben lakom, 15 millió feletti, tehermentes, és az én nevemen van). Megkért, hogy kezeskedjek egy 8 milliós kölcsönfelvételhez. Mivel a papírok szerint nem vállaltam semmilyen kockázatot, hiszen cserébe felajánlott egy 13 milliós fedezetet, amit egy nyolcadik kerületi lakóparkos céghez fizetett be, belementem. Annál is inkább, mert ez a jelzálogon felül még a 2,5 milliós magánkölcsönömre is bőséges fedezet volt. (A lakóparkból csak másfél hónapos átfutási idővel lehetett volna kivenni a pénzt, tanár úrnak viszont nagyon sürgős volt.)

Erről a lakóparkos fedezetről később kiderült, hogy csak a tanár úr hamisította. (Ezt bíróság előtt is bevallotta, sőt, a jegyzőkönyvbe is bekerült).

A felvett kölcsönt 6 havi részletben kellett volna visszafizetnie, azonban már a másodiknál gondja akadt. Mindig volt valami magyarázat, hogy miért késik a pénz, én pedig közben egyre idegesebb lettem. (Főleg akkor, amikor a fél év letelte után se lett törlesztve a kölcsön, a hitelező pedig engem hívogatott azzal, hogy a lakásom elárvereztetésén gondolkodik).

Hogy megnyugtasson, tanár úr állítólag milliomos apósa megjelent az ügyvédemnél, és kezességet vállalt a tanár úr minden tartozására, beleértve a később, 3-as pontnál tárgyalandó 2,5 milliós magánkölcsönömet is (az azonban ekkor még nem derült ki, hogy csak a száját járatja, vagy valóban fog is fizetni).

Végülis néhány hónapos késéssel kifizette az uzsorást (egymillió forint, összegen felüli bánatpénz volt a késlekedés ára), és így a lakásom közel egy évvel a jelzálogszerződés megkötése után megmenekült.

• 3-as számú ügy, a magánkölcsönöm

Hogy a szükséges összeg minél kisebb részét kelljen egy vadidegentől felvenni, az édesapámmal közös pénztartalékunk nagy részét, 2 és fél millió forintot én adtam kölcsön a tanár úrnak akkor, amikor a másik jelzálogkölcsönt is bonyolítottuk.

Ezt a mai napig sem kaptam vissza. A velem közölt indok az, hogy a végén úgy is én fogok nyerni, de amíg tudja, elhúzza, amíg egyenesbe nem jön, mert most még anyagi gondjai vannak, a magyar bíróságok malmai lassan őrölnek, illetve a kimondatlanul is sugallt "minek egy hülye egyetemistának ennyi pénz, nálam jobb helyen van az", a bíróság előtt pedig azzal a hazugsággal húzzák az időt, hogy én valójában nem is adtam át nekik semmiféle pénzt, és ezt csupán az 1-es pontban leírt munkáért ígérte nekem, a kölcsönpapírokat pedig azért írta alá, hogy "ne legyek szomorú".

(Nem vicc! Ezt mondta.

A bírónő meg is jegyezte, hogy ő például biztos, hogy nem ír alá ilyesmit 'csak azért, hogy valaki ne legyen szomorú'. :-)))))

Szóval ez a 3-as számú ügy még bíróság előtt van, elsőfokon megnyertem, tanár úrra jogerős is, hiszen kizárólag a kezese, az após úr fellebbezett, de ő is kizárólag a saját kezességére vonatkozóan. Mivel viszont valószínűleg csak tőle hajtható be a pénz (tanár úr albérletben lakik, és sok hivatalos jövedelme nem nagyon lehet), ezért úgy döntöttünk, hogy csak a másodfok után adjuk végrehajtóhoz az ügyet.

Jelenleg itt tartunk, hiszen éppen nyári szünet a bíróságokon.

Nagyon röviden ennyi a sztori.

Aki pedig kíváncsi arra, hogy mi köze van mindehhez az NBH-nak, az olvasson vissza a blogban. :)

By SoDI

Ha csak azt vesszük alapul, hogy különböző emberek, az elmúlt egy évben mi mindent állítottak rólam egyes hatóságok, és bíróságok előtt, akkor én egy

• zsaroló bűnöző
• infantilis idegbeteg
• rendőröket kövekkel hajigáló huligán
• hatóságokat szándékosan félrevezető csaló

vagyok.

Így együtt.

Hogy állítólag miben vezetem félre a hatóságokat, az elolvasható a zsidó maffia fejének bíróság előtt tett vallomásáról készült jegyzőkönyvben. (A nem létező szavahihetőségét jól jellemzi, hogy - miután az ügyvédem tételesen cáfolta a baromságait, a bíróság is nekem adott igazat, a tanár úrról pedig áttételesen azt is kimondta, hogy egy hazug pöcs.) Infantilis pedig azért vagyok, mert amikor elém raktak 2004 tavaszán egy rakás papírt, ami milliókról szólt, akkor rá mertem kérdezni azokra a részekre, melyeket nem értettem, ahelyett, hogy kussban maradtam volna. Bizony.

Zsaroló pedig emiatt a papír miatt vagyok. (Nem röhögni, ők ezt annyira halál komolyan gondolják, hogy a bíróságon is ezt lobogtatták, ráadásul a rendőrségi kihallgatásomon a rendőrnő is efelett hümmögött, amikor szóba kerültek az ügy vitás részei).

Itt különben nem a mostani, jelenleg másodfok előtt álló perről van szó, hanem az előzőről, melynek a beadványát a múlt héten ismertettem. Nos, ez a per arról szólt, hogy tűnjön el a jelzálog a lakásomról. Ez a papír pedig arról, hogy ha eltűnik, akkor nem pereskedünk azért, hogy eltűnjön. Ez lenne az a nagy-nagy zsarolás. :)

Na szóval, így 'zsarol' egy gonosz keresztény bűnöző (egy SoDI) egy tisztességes, kemény munkában megöregedett zsidó úriembert. Jaj, hogy milyen gonoszak már ezek a keresztények (SoDI-k), ejnye már! ;)

By SoDI

Na kérem, ma tanítani fogunk.

Trychydts elvtárs kedvéért megmutatom, hogyan viselkedik egy normális ember (vagyis egy SoDI :)) akkor, ha bűncselekményt követnek el ellene. Megmutatom, hogy ilyenkor nem "óvatosan kell fogalmazni", hanem egy az egyben leírni, hogy ehun ni, ez egy horgas orrú maffiatag, tisztelt hatóság, tessék már megbaszni, lécci-lécci.

- Nagyításhoz kattints a megfelelő képre! -

Amennyiben zsidó az illető, aki a fertelmet elköveti, pláne ez a procedúra.

Mármint a valóságban is megtörtént bűnök esetén. Tessék szépen példát venni rólam!

By SoDI

Bár nem hétfő van, ma mégis lakásmaffia-napot tartunk.

A megfelelő irat nagyításához kattints a képekre!

Mint minden bizonnyal emlékeztek, már sok szó esett itt arról a hamisított, közel 14 milliós viszontbiztosítékról, ami miatt annak idején szinte zokszó nélkül sétáltam bele a zsidó maffia csapdájába.

Ha valaki lemaradt volna a történet elejéről, nagyon röviden arról van szó, hogy azért mentem bele a 8 milliós jelzálog vállalásába, és a 2,5 millió forint kölcsön átadásába, mert volt a tanár bácsi nevén két különböző lakásbefizetés is egy nyolcadik kerületi lakóparkban, mely így elegendő fedezetet nyújtott mindenre. Gondot jelentett azonban, hogy onnan csak egy 6 hetes átfutási idő után lehetett volna kivenni a pénzt, ezt viszont nem tudta kivárni, ugyanis egy héten belül nagyobb összegre volt szüksége. Ezért kellettem én.

Később kiderült, hogy hiába ellenőriztem le a földhivatalnál az állítását (nevezetesen, hogy valóban széljegyeztetve vannak-e a lakópark tulajdoni lapján az adásvételi szerződések), maga az igazolás hamis volt, és a rajta szereplő adatok köszönőviszonyban sem voltak a valós befizetésekkel.

Ma azt mutatom meg, hogy pontosan milyen körülmények között derült ki számomra mindez.

Elsőnek álljon itt az a levél, amit az ügyvédem írt a lakóparkos cégnek.

Nos erre egy nagyon vicces választ kaptunk. Csak néhány dolgot emelek ki, aztán jöjjön maga a levél.

Nem semmi, mi?

Teljes terjedelmében még mókásabb.

Biza, ilyen a Jude. Juj de hogy rábaszol, ha üzletelsz vele.

Ezt mindig elmondom, egyesek talán unhatják már, de ismétlés a tudás anyja. :D 

By SoDI

Ha hétfő, akkor ez a lakásmaffia nap.

Ma azt a titoktartási megállapodást mutatom meg, mely miatt sokáig még édesanyámnak sem mertem szólni arról, hogy a kéglimen nyolcmilliós jelzálog van, és a tiszafüredi uzsorás már kopogtat. :)

Tessék röhögni, én 2004-ben bizony olyan hülye voltam, hogy ezt a szaros papírfecnit ennyire véresen komolyan vettem.

Különben a mai napig nem sértettem meg a benne foglaltakat. Itt a blogon csak annyit árultam el a munkáról, hogy "forgó gyertyatartó", részleteiben kizárólag az ügyvédeimet és a rendőrséget láttam el a megállapodásban felsorolt információkkal, de egyrészt a jogi képviselőm nem harmadik fél, hanem az is "én vagyok", másrészt a hatóságok elől bizonyítékot visszatartani bűncselekmény lenne a részemről.

Szóval amikor először ügyvédem elé tártam a lakásmaffia ügyemet, azzal a megjegyzéssel tettem, hogy e titoktartási megállapodás alapján talán "nem is szabadna itt lennem".

De gyorsan elmagyarázta nekem, hogy ez mennyire nincs így. Ráadásul elmondta azt is, hogy egy ilyen kikötés, miszerint valamit "még vészhelyzetben sem" szabad megtenni, a legnagyobb baromság, amit ember leírhat.

Bizony, ilyen a zsidó maffia.

Eltitkoltatja veled, hogyan foszt ki.

By SoDI

SoDI ma átmegy zsidóba,
és kamatveszteségen ajvékol. ;) 

Na, az eheti lakásmaffia-nap szerdára csúszott, de nem baj, egyenletesen kell elosztani a tartalmat. :-)

Szóval, mint talán emlékeztek, márciusban már mutattam nektek egy táblázatot arról, hogy miért jelent nekem majdnem 200 ezer forint veszteséget a megnyert per, de a részletesebb magyarázat akkor elmaradt.

Nos, elsőfokú ítéletében a bíróság úgy gondolta, hogy én 2005 április végén lemondtam több, mint egy éves kamatról.

Mivel pedig a késedelmi kamat félévenkénti sávos kamatozású (és alapja mindig az MNB oldalán is olvasható, adott naptári félév végén érvényes alapkamat), így a konkrét összeg félévenkénti bontásban a mai napon (nem kamatos kamattal számolva) így néz ki:

Nos, hogy a bíróság megállapítása mennyire igaz, mindenki döntse el maga. Először is lássuk magát a kölcsönszerződést.

• A kitakarás értelmezéséhez a régi színkódok itt is érvényesek, ennyi kiegészítéssel:

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

Habár a szerződés három hónapra szólt, durván egy évvel később történt csak meg az első törlesztés, és volt egy ígéret a fennmaradó rész egy hónapon belül történő visszafizetésére, melyet írásban is rögzítettünk.

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

Az, hogy a továbbiakban egy fillért sem kaptam, egy cionistától gondolom természetes ügymenetnek számít, azonban az már nem, hogy a bíróság igencsak furcsán értelmezte a magyar nyelv szabályait.

Van ugyanis ez a bekezdés:

Felek megállapodnak abban, hogy amennyiben kölcsönvevő a kölcsönadó részére 2005. június 1-ig 2.400.000 Ft azaz Kettőmillió-négyszázezer forint tőkét visszafizet, úgy kölcsönadó minden e feletti, kölcsönvevővel szemben támasztott kamat -valamint költségigényéről lemond, és a kölcsönszerződést teljesítettnek tekinti.

Ezt úgy értelmezte a bíró, hogy én 2004. augusztus 5, és 2005. június 1 között lemondtam a kamatról. Ami persze baromság, mert én ezt egy olyan feltételhez kötöttem, mely nem teljesült.

Remélem, ezt a két kilót még vissza tudom szerezni másodfokon, mert mégis csak hogy néz már ki az, hogy SoDI-t megfosztják egy csúcskategóriás SLI videókártya-szett árának megfelelő kamatbevételtől. :)

Ejnye-ejnye, hát hogy fogok én háznyi szörnyeket lőni?

By SoDI

Ha hétfő, akkor lakásmaffia nap. Mostantól mindig a hét első napján kaptok egy-egy újabb vicces részletet a cionista maffia mindennapjaiból.

A mai termés egy újabb levelezés, ezúttal a tanár úr, és a tiszamenti uzsorás között. Kiderül belőle, hogy azért maradt a kérómon a 8 milliós jelzálog még 2004 nyár végén is, mert a kincstárban felütötte fejét az ellenség, de gond egy szál se, mert haverék már rajta vannak az ügyön.

Ezt a két papírt azért kaptam tancsi bától, hogy nyugodjak meg, már felvette a kapcsolatot a hitelező úrral, és olyan ajánlatot tett neki az egymillás bánatpénz képében, melyet nem fog visszautasítani.

Ezért van az, hogy nem a saját nevével, hanem a "másolat" szöveggel írta alá. Így legalább nem kell kitakarnom, és megmutathatom nektek, hogy ez bizony ugyanaz a kézírás, mint amivel a balusztrádos Hűse Ferenc neve lett a 13 milliós viszontbiztosítékra hamisítva.

A legszarabb az egészben, hogy ez, ami írásban megvan, csak apró szelete annak a rengeteg magyarázatnak, amit hetente végig kellett hallgatnom. Mindig mást! Gondolom, el tudjátok képzelni.

Tisztességet csak keresztény üzletembertől várj!

By SoDI

Ígértem újabb mókás iratokat a néhány éve rám rontó cionista lakásmaffiával kapcsolatban.

Ez a belső magánlevelezésükből származik. Tanár úr bocsátotta a rendelkezésemre annak bizonyítására, hogy őt is hitegetik. Tessék csak megnézni, szép finom társaság, nyakig a szarban.

Én vagyok az 5-ös pont.

Nekem bezzeg itt is csak az ötödik hely jutott! Brühühüüü!

Viszont tessék megfigyelni, hogy a későbbi nyilatkozataikkal ellentétben itt még egyenesen elismerik, hogy jóhiszeműen jártam el velük szemben! A bíróságon nem is volt más dolgom, mint az orruk alá dugni ezt a szart. :)

Na. Ilyenek ezek. Mind.

By SoDI

Hogyan kapcsolódik a forgó gyertyatartós munkám a Moszadhoz, és mit akart Béla bácsi a törökbálinti telekkel? :D

Ma ez is kiderül.

Aki nem szeret sokat olvasni, annak kiemelem ide a lényeget:

Szóval, bár nagyon aggódtam, de most kivételesen nem az ÁVÓ hallgatott ki, hanem a valódi rendőrség. (Az ÁVÓ és a rendőrség között az a különbség, hogy míg az ÁVÓ mp3-letöltők és békés tüntetők után nyomoz, addig a rendőrség a valódi bűnözőket üldözi). 

A rendőr hölgy különben fejcsóválva állapította meg, hogy ebben az ügyben mindenki hazudik (ez alatt nyilván engem is értve). Mondom, én ugyan nem, elvégre papírom van róla, mely a tanár úr esetében jogerős, hiszen ő nem, csak após úr fellebbezett.

Rendőrcsaj már a fejét fogta. Az első óra után megkérte, had gyújtson rá, mert kurva bonyolult ez az ügy. Mondom neki, nem csoda, két vastag dosszié van tele az irataival. :D Ettől felcsillant a szeme, hogy azokat vigyem már be.

Kb. 5 percenként ismétlődött meg, hogy a rendőr felnézett:
- Állj, az meg KICSODA?!
- Állj, az meg milyen cég?
- Állj, az meg milyen pénz?
- Állj, az meg milyen szerződés? :DD

Szóval vittem új infókat, az biztos. :)

Külön vicces, hogy a hitelközvetítő úriember azt vallotta a rendőrségen, hogy ő soha a büdös életben nem hallott ilyen ügyről. Mondom, baromság, ilyet nem mondhat, csak nekem vagy három olyan papírom van, ahol ott virít az aláírása. :D

A másik finomság, hogy a tanár úr azt vallotta, hogy azért adott nekem egy - szerinte fiktív - papírt, mert megfenyegettem. (Én személy szerint, mert én már csak ilyen gonosz bűnöző vagyok.) Ebben csak az a bibi, hogy ezen a papíron szintén rajta van a hitelközvetítő és az após úr aláírása, ami egyértelműen bizonyítja, hogy 2004. május 5-én készült, nem pedig utólag, mint ahogy hazudni próbája. :)

Ezek hülyék, bazmeg, olyanokat vallanak, ami nem csak hogy nem igaz, de nem is lehet igaz! :D Még elméletben sem!

És akkor még a legnagyobb huncutságokat (a minisztériumi-államtitkári-titkosszolgálati szál) nem is említettem.

Mivel nehéz követni az eseményeket, a könnyebb megértés kedvéért mindegyik szereplőt más és más színnel takartam ki. Ennek értelmezéséhez szolgál segítségül az alábbi táblázat:

Na akkor csapjunk is a lovak közé.

Szóval most itt tartunk, szerdán reggel viszek majd a rendőr néninek egy nagy halom fénymásolt szart, had örüljön. Jó vastag kötetnyi releváns papírom van, úgyhogy lesz miből mazsoláznia.

Közben, mivel úgy néz ki, hogy ez is szép érdekes ügy lesz, ezért az összes korábbi, ehhez kapcsolódó bejegyzésemet összegyűjtöttem egy "Lakásmaffia-ügyem" bejegyzéskategória alá.

Elvégre várható itt még minden, mi szem-szájnak ingere: ügyészség, bíróság, vádemelés, büntetőper, miegymás.

Amikor elsőfokon megnyertem a pert, azt hittem, hogy vége van az igazán bonyolult szakasznak, de nem, az csak most kezdődik. :) 

Na, álljon ez intő példaként mindenki előtt.

Így néz ki az, amikor az ember cionistákkal üzletel.

By SoDI

Miután elsőfokon megnyertem a lakásmaffia-ügyemet, zsidó haver após úra nem volt rest fellebbezést benyújtani. (Bár, úgy néz ki, ígéretével szemben mégse jelentett fel engem csalásért, amiért szerinte kettőnk közül nem ők a maffia, hanem én meg az ügyvédeim).

Az érvelése arra épül, hogy én egy korábbi közös perünk kapcsán "bevallottam", hogy nappali tagozatos egyetemista vagyok, így nem lehettek otthon millióim. (Arról megfeledkezik, hogy amikor 2004 novemberében a szociális helyzetemre kértem költségmentességet, éppen azért kerültem ilyen helyzetbe, mert a cionista maffiájuk fél évvel korábban kifosztott engem).

Nem igaz, hogy a mostani perben akár egy pillanatig is ezzel ellentétesen nyilatkoztam volna. Állandóan azon ugrálnak, hogy ha zsákszámra állt itthon a pénz, akkor miért mentem el havi 14 ezer forinttért rendszergazdának a Montessori Oktatási Centrumba, de erre is világosan elmondtam, hogy nem pénzre, hanem szakmai tapasztalatra, és referenciára volt szükségem, ezért elégedtem meg egy jelképes összeggel.

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:
 

Ahhoz képest, hogy vadiúj luxus-volvókkal furikázik, és zsebből fizetett ki tízmilliókat, após úr látványosan elsírja magát, hogy havi 65 ezer forintból él, szokásos ingóságok közt. Ezt a bíróságnál is furcsállhatták, ezért rögtön visszaírtak neki, hogy papa, meséld már el, mik azok az 'szokásos ingóságok', légyszi.

(Kattints a baloldali képre a nagyításhoz!)

Ha megjön a vagyonnyilatkozata, abból is kérek másolatot, pont jól jön majd a végrehajtó munkájához. ;)

A másik érdekesség, hogy miután a szerződések alapján a tartozással egyetemlegesen terhelt két alperesem közül csak az egyikük támadta meg az ítéletet (tancsi bá' nem), felvetődik a kérdés, hogy vajon mehetek-e a nyugdíjából vonatni / kopott zsidó kacatokat lefoglaltatni a végrehajtóhoz, vagy a másodfok őt is érinti. Ezt majd a jövő héten megkérdezem az ügyvédemtől.

Egyvalamin viszont nagyon ledöbbentem. Mégpedig azon, hogy a bíróság biztonsági intézkedései erősen alulról súrolják a béka valagát. Tök lazán a kezembe adják az ügy aktáját, benne minden irattal, majd elkezdenek másik ügyféllel foglalkozni. Ha akartam volna, olyan papírt veszek ki az aktából, és olyan cuccot rakok bele, amit nem szégyellek.

Agyrém!

A másik, hogy miután nem én küldtem be, nem voltak hajlandóak lefénymásolni nekem a fellebbezés borítékát (ez a postára adás időpontja miatt lett volna érdekes, hátha 15 napon túl vannak, és így be lehet támadni az egészet). Ugyancsak nem engedték egy mellettem ülő hölgynek se, hogy másolatot kapjon valakinek az orvosi szakvéleményéből, mert személyiségi jogokat sért, azonban a mobilunkkal mindketten arról az iratról készíthettünk volna felvételt, amelyikről akarunk, akár van jogunk hozzá, akár nincs. (Miután az amerikaival ellentétben a magyar bíróságokon szabad bizonyítás van, így olyan dolog is felhasználható, amihez illegálisan jutottam hozzá, tehát a jogosultság kérdése nem gond.)

Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni azon, hogy sorra szivárognak ki az egyébként titkosnak minősülő iratok is a különböző minisztériumokból, és levéltárakból. Mert ebben az országban nyilván ezeken a helyeken sincs ennél átfogóbb ellenőrzés.

By SoDI

Ma a lakásmaffia ügyem legújabb fejleményeivel folytatjuk.
(Összes részlet a lakasmaffia címke alatt). 

Kezdésnek kaptok néhány képet a jelzálogfelvétel előtti terepszemléről. ;)

Ma különben megint bíróságon jártam, holnap pedig a szokásos túrámat teszem meg az ügyészségre, most éppen tanúként. Lassan hazajárok oda is.

Kiderült, hogy a lakásmaffia ügyemben a két héttel ezelőtti ítélet ellen máig nincs benyújtva fellebbezés. Persze mivel az alpereseim közül csak após úr vette át személyesen, így a volt tanárom még trükközhet néhány hetet a postai átvétellel, ez tehát nem jelenti azt, hogy jogerős lenne a cucc.

A lényeg, hogy nyertem. Szerencsés vagyok, pedig nem sokon múlt. Az utolsó tárgyaláson "lebuktam", hiszen kiderült, hogy egy olyan különleges képesség birtokában vagyok, melynek segítségével szabadon utazhatok az időben. A kedves karvalyok vallomása szerint ugyanis azért írták alá az egyik papírt, mert az ügyvédem egy olyan céges levéllel zsarolta meg őket, melyet csak egy héttel később postáztak el nekünk. Vagyis nyilván felhasználtam az időgépet, és előre mentem a papírért. (A lottószámokért csak taktikai okból nem utazok oda.) További érdekesség, hogy a zsidó tancsi vallomása szerint ő állítólag 2004 őszén készítette azt a hamisított iratot, melyre ennek ellenére hat hónappal korábban egy ügyvéddel ellenjegyzett megállapodásban már konkrétan múlt időben hivatkoztunk. :) Na nem baj, legalább bemutatkozott a bíró előtt is a valódi természete.

Ilyen körülmények között nem csoda tehát a per számomra kedvező eredménye. Külön mókás az ítéletben, hogy a bírónő is szépen leírja, hogy a tanár bácsi egy utolsó hazug pöcs. (Ez bíróul szó szerint úgy hangzik, hogy "folyamatosan ellentmondó nyilatkozatokat tett".)

További érdekességként megkapjátok azt az ominózus hamisított papírt is, ami miatt lényegében az egészbe belementem.

Az eredeti példány az ügyvédemnél van, itthon csak egy fekete-fehér fénymásolatot őrzök. Ezen a képen a pecséteket utólag színeztem ki, hogy hozzávetőlegesen tükrözze azt, hogyan néz ki az eredeti. Az iratokban azért nem cenzúráztam ki a Balusztrád Kft illetve Hűse Ferenc nevét, mert - mint utólag kiderült - a cég nem érdemi, Hűse úr pedig nem valódi szereplője a történetnek. (Létezik a valóságban is ilyen ember, de soha nem írt alá ilyet.)

Ez a papír a legelső képen látható, a többi a nyertes ítélet lapjait mutatja.

• Felperes - Én.
• I. r. alperes - Zsidó igazmondó juhász.
• II. r. alperes - Após Úr.
  

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

Na, mára alaposan kizsidóztuk magunkat, megyek vissza tanulni, holnap több ZH-t is írok.

Legyetek jók.

By SoDI

Annak örömére, hogy végre sikerült újra életet lehelnem a szkennerembe, ezen a hétvégén iratmutogatós napokat tartunk. Lesz itt feljelentés rendőrök elleni erőszak vádjával, egy újabb Gergényi-féle papír a Kossuth térről, lakásmaffiás perirat, és minden más nyalánkság.

Csapjunk is a lovak közé.

Mint minden bizonnyal emlékeztek, néhány hete közzétettem a lakásmaffia ügyem tavalyi, utolsó tárgyalásának a jegyzökönyvét arról, hogy a zsidó maffiózók mit hazudoztak rólam két órán keresztül.

Régebben már nagyrészt kifejtettem, hogy az ott elhangzottakkal szemben mi is történt valójában, de mivel idő közben az ügyvédem is mesteri módon összefoglalta öt oldal terjedelemben a bíróság számára, ezért azt is felrakom ide.

Ez tehát az igazság:
(kattints a megfelelő képre):

A felperes én vagyok, az I. rendű alperes a volt talmudista tanárom, a II. rendű az após úr.

Megjegyzés: az utolsó oldalon azt a 800 millió forintot úgy kell érteni, hogy nyolcmillió, mivel ez nem a Tocsik ügy. :-) Persze 8.000.000,000 (tizedesvesszőre tessék figyelni) bár ugyanaz, mintha 8 milliót írnék, de az első verzió mégis többnek tűnik (ezt Wolf Gábortól tanultam), ugyanakkor itt nyilván csak szimpla elgépelés történt. :)

Bár az ügyet már sokszor tárgyaltam itt a blogon, lehet, hogy bizonyos részleteken átsiklottam, így ha valaki nem ért valamit az előadottakban, akkor tessék bátran kérdezni itt a kommenteknél, szívesen válaszolok.

És jól jegyezzétek meg, gyerekek: cionistákkal üzletelni csak fokozott óvatossággal szabad!

By SoDI

Na kérem.

Miután már hatszor jártam meg teljesen feleslegesen a Markó utcát, ma végre sikerült hozzájutnom a lakásmaffia ügyem legutolsó jegyzőkönyvéhez.

Eszméletlen a sebesség, amivel dolgoznak. Több mint egy hónappal a tárgyalás után van már leírt anyag is. Éljen!

Külön most nem részletezem, hogy az itt két órán át összehordott hazugságokkal szemben mi az igazság. Nagyrészt már megtettem korábban.

Viszont felhívnám a figyelmet az alábbi három nyalánkságra:

1. Az itt előadottak köszönőviszonyban sincsenek a tanár bácsi írásbeli ellentmondásával, amit a per kezdetén a bíróságra adott. Most kifejezetten tagadja azt, amit ott leírt.
2. A harmadik oldalon a tanárom bevallja, hogy saját kezűleg ő hamisította az egész ügylet fedezetét a lakóparkos cég nevében.
3. A negyedik oldalon az alpereseim egymással kezdenek el vitatkozni azon, hogy mi hogyan volt. :-)

Nagyításhoz klikk a képekre.

(Azért takartam ki minden adatot, mert a tárgyalás előtt le lettem támadva, hogy máskor ne fotozzam őket a telefonommal. Hisz az sérti a személyiségi jogaikat. Az sem zavarta őket ennek a kérésnek a megfogalmazásában, hogy én rohadtul nem fotóztam senkit egyik tárgyalás után se. Mindenesetre nem akarom, hogy februárban az ügyvédeik a blogom nyomtatott változatát lobogtassák azzal, hogy én rontom szegény bűnöző cionisták jó hírnevét, ezért nem szerepel az alábbi képeken semmi amiből egyértelműen lehetne következtetni a perre, vagy rajtam kívül a többi fél személyére.)

Tessék csak, tessék. Itt látható a pest belvárosi cionizmus valódi arca. :)

És még van, aki ehelyett cigányozik.

By SoDI

Na hát, ma délelőtt megvolt a lakásmaffia perem legújabb felvonása. (Előzmények itt és itt).

Röviden az eddigiek: kölcsön adtam a volt tanáromnak 2.500.000 forintot, amiből a mai napig is csak 100.000 forintot törlesztett. (Na meg a lakásomat is elzálogosítottam emellett.)

Kérem alássan, én eddig saját magamat egy hebrencs, szórakozott, és szétszórt gondolkodású embernek tartottam, de a mai nap megadta nekem azt az önbizalmat, ami alapján bátran kijelenthetem, hogy egy összeszedett, céltudatos, nyugodt, és intelligens egyéniség vagyok. Legalábbis az ellenem felvonuló elmebeteg maffiózókhoz képest.

Hogy miért merem ilyen bátran használni velük szemben ezt a kifejezést? Na, vegyük csak sorban.

1. Volt tanárom jegyzőkönyvbe mondta, hogy bizony ő hamisította a 13 milliós biztosítékot. Többször is elismételte, hogy ő írta alá a lakóparkos cég papírját annak a bizonyos Hűse Ferencnek a nevében.
2. Após úr, és ő is jegyzőkönyvbe mondta, hogy a jelzálog úgy került fel a kérómra, hogy ők csúúúnya uzsorásokat hoztak az ügybe, akik havi 1 millás kamatot kértek. Azt is elmondták, hogy én erről nem tudtam, ezt nekem nem mondták el.
3. Após úr a tárgyalás után szabályosan megfenyegetett engem és a régi ügyvédemet (aki most idézett tanúként jelent meg).
4. Após úr bíróság előtt szerény személyemet infantilis idiótának nevezte, így én is fent tartom magamnak a jogot, hogy ezen körülmények okán szintúgy jelzőragasztgatásra vetemedjek és a fentiek alapján a leghatározottabban kijelentsem, hogy ezek bizony mocskos maffiózók.
5. Végül pedig nem utolsó szempont, hogy a személyiségi jogokra tekintettel eszem ágában sincs itt a nevükön nevezni őket, így pedig névtelen alakokról írhatok bármit.

Ha részleteiben kellene leírnom, hogy mi hangzott el a mai tárgyaláson, akkor erősen bajban lennék, ugyanis az a két órás zavaros, életszerűtlen, és összefüggéstelen katyvasz, amit a volt tanárom nyögvenyelősen ledarált, nem nagyon akart se ott helyben, se most, egy órával később se konzisztens egésszé összeállni a fejemben.

De ez biztos azért van, mert ő a műszaki tudományok doktora, én meg csak egy infantilis, így az én egyszerű agyam nem képes felfogni az olyan magas röptű gondolatokat, amit a nagyon okos doktor doktorok szenvednek ki magukból. Igen, nyilván csak azért.

Délelőtt 10-től délig sok baromság belefér az időbe, ezért csak a legképtelenebb hazugságokat sorolom fel, melyek velem kapcsolatban elhangzottak.

• Állítólag ő 25-30 millió (!) forintot ígért nekem néhány hónapos munkára. (És én, az infantilis ezt nyilván el is hittem ugye).
• Szerinte a hamisított biztosítékot a kölcsön adott pénzemhez és a jelzáloghoz - tessék kapaszkodni - UTÓLAG adta, majd egy évre rá! :-)) (Na ennél a pontnál már azt se tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.)
• Állítólag az ügyvédem fenyegette, és hamis nyilatkozatok tételére kényszerítette őket. Nem ám ők fenyegettek engem azzal, hogy a haverjaik kegyetlenül fejbe lőnek haza fele menet, mert nagyon veszélyes embrek, sőt NBH-s kémelhárító tisztek. Ááá, nem.
• Még azt is elmondta, hogy szerinte én sokáig éheztem - óó, sanyarú emberi sorsok -, és ő adott néha nekem kölcsön ennivalóra, mert az édesanyám nem volt erre képes. Cseppet sem zavarja, hogy édesanyám több évtizede a pályán lévő ügyvéd, aki abban a faluban, ahol lakik, most építi magának a harmadik házát (présház a pincéknél - lakás - iroda). :-)
• Megkért, hogy ne kövessem, és ne fényképezzem. (Üldözési mánia, klinikai eset, ugyanis egyiket se tettem soha).

Ez most csak találomra szemezgettem néhány elhangzó dolgot. :-)

De a tárgyalás csúcspontja kétség kívül az volt, amikor após úr megmondta, hogy "vissza fogjuk kapni keményen" azt, hogy állítólag szerinte folyamatosan zaklattuk őt. Asszem érdemes lesz az elmeorvosi kivizsgálását kérvényezni ennek az idegbeteg idiótának, mert pontosan tudja, hogy senki se kereste őt közvetlenül soha, én is csak egyetlen egyszer hívtam fel telefonon - két éve.

A Bosszú Népe őrült, és agresszív.

Óvakodj a szemita maffiától, mert károsítja az agyat, ha bíróságon kell végighallgatni őket. :) A következő forduló februárban. Remélem, addig kipihenem a mai napot. :) 

Bár az igazság az, hogy ez valami ügyvédi taktika lehet, hogy a bíróság előtt mindenki a "na, ki a hülyébb" játékot játsza el, hátha meg lehet vezetni ennek mentén a bírót. Gondolom.

By SoDI (az infantilis)

Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni azoktól, akik már hétvégén tűkön ültek a beígért szombati meglepetésre, és a vasárnapi működőképes programra várva.

Nem történt semmi különös, csak annyi, hogy teljesen megfeledkeztem a kerületi lomtalanítás időpontjáról. Amikor rádöbbentem, hogy az épp most van, erőt vettem magamom, és megszabadultam a sok felesleges kacattól, amit az idők során "majd csak jó lesz valamire" alapon halmoztam fel. Így végezte a szemétben négy majdnem-jó nyomtató, mert rájöttem, hogy ha eddig nem bütyköltem meg őket, akkor már ezután se fogom.

Továbbá, ha egyszer már fizikai munkára szántam el magam, kihasználtam az alkalmat, és összekapcsoltam mindezt egy alapos nagytakarítással is. Így az a disznóól, amiben eddig laktam lassanként olyan irányba kezdett elmozdulni, ami bár magán viseli egy agglenyény-lakás minden jellegzetességét, de mégis erősen egy élhető környezet felé tendál. :-)

Mindebben motiváló erő volt egyrészt a saját elszántságom, másrészt édesanyám, aki a lomtalanítás hírére beállított, és szégyenszemre, huszonéves fejjel, a saját lakásomban levezényelte a műveletet. :-)

A másik dolog, ami miatt írok, hogy köszönetet mondjak az egyik kedves olvasómnak, aki a lakásmaffia ügyemmel kapcsolatban (részletek itt, fejlemények itt) felhívta a figyelmemet erre az oldalra. Az illető, aki szerkeszti, alighanem sorstársam abban a tekintetben, hogy bizalmát helyezte cionista úriemberekbe, akik ezzel a bizalommal csúf módon visszaéltek.

És ha mindez nem lenne elég: mindkettőnket ugyanúgy hamis dokumentumokkal tereltek be a hálójukba a ravasz bűnözők. Az én ügyem csak annyival szerencsésebb az övénél, hogy nekem sikerült bizonyítékot szereznem az iratok hamis volta felől (a lakóparkos cég válaszlevelét), és ezzel egyidejűleg arról is, hogy a hamisítás egyértelműen felróható a tanárom részére.

Ő viszont, ahogy nézem, sajnos nem volt ilyen szerencsés, mert az igazságszolgáltatás csak packázott vele. :-(

Lelkileg azért jó, hogy rábukkantam erre az oldalra, mert lassan már kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni amiatt, hogy a megtapasztalt körülmények okán előítéletes általánosítások felé mozdult el a gondolkodásom, és az érvrendszerem. Mert ugye felső szinten akármennyire is tűnik nyilvánvalónak a világpolitikát mozgató szálak érdekhálózata, ha az ember magánemberként akad össze velük, mégis hajlamos hitelt adni a szavaiknak, elvégre ilyen helyzetekben nem háttérből vezérelt összefonódásokról van szó, hanem szimplán úriemberek közötti egyezségről.

De mint ahogy az én történetem is bizonyítja, valójában nem aszerint kell két részre osztani ezt a kört, hogy a vezetők, és a tisztességes magánemberek csoportját kapjuk, hanem a következő képpen: Vezetők csoportja, és frusztráltságuk okán, őket irigylő, ezért hozzájuk hasonuló cionisták csoportja.

Ergo, ha az ember összeakad velük, nem szabad különbséget tenni.

Ugyanakkor, mert kaptam ilyen visszajelzést is, érdemes leszögezni, hogy ez az ajánlott óvatosság nem faji, vagy vallási alapú kirekesztést, nem antiszemitizmust jelent, legfeljebb anticionizmust, ugyanis nem hallottam még, hogy Magyarországon bárkinek gondja akadt volna az itt élő, ortodox, eredeti hitét megtartó, és népe tradicióit apoló zsidó emberekkel.

Nagy tehertől mentesíti tehát a szívemet, hogy közvetve egy sorstárs-féle sorait olvashatom, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy amikor a saját szerencsétlenségemet taglalva mindenki mást is óvatosságra intek, akkor ez nem egy kiragadott szélsőséges példa túlragozása, hanem egy általánosság jeleit mutató jelenség jószándékú ismertetése.

Még egyszer, köszönöm tehát.

Azzal kapcsolatban pedig, amit, gondolom, már mindenki vár:

Ezennel leteszem a nagyesküt, megígérem, és sziklaszilárdan kőbe vésem: a meglepi holnap (érdemes lesz várni rá!), azaz 21-én jön, a Projekt első kezdetleges minimálfunkciójú verziója pedig 22-én, szerdán.

Mivel én szeretek úriemberként gondolni magamra, ellentétben az előző pontban tárgyalt körrel, ezért ez az ígéret erősen köt engem, tehát muszáj lesz tartanom felétek. :)

By SoDI

A változatosság kedvéért, és azért, mert magamon is kezdem észrevenni, hogy lassan teljesen belegajdulok a politikai témákba, ma kivételesen a lakásmaffia ügyem aktuális fejleményeiről számolok be.

Aki lemaradt az előzményekről, a 2005. június 2-i bejegyzésemből bepótolhatja.

Mi is történt azóta? Ha röviden kell választ adnom, azt írhatnám, hogy semmi.

A tanárom újabb és újabb haladékokat kért, folytatta az átlátszó igérgetést, mire szeptemberre elfogyott a türelmem, és írtam egy szerelmes levelet a kezesének, hogy akkor 15 napon belül legyen kedves a még fennálló 2,4 millió tőketartozást a maga járulékaival elutalni nekem, csók és puszi.

Miután ez válasz nélkül maradt, a számlám pedig hetek múltán is üresen kongott, beadtuk a fizetési meghagyást kettejük ellen. Egészen addig azt gondoltam, hogy az emberi aljasságnak nem létezhet magasabb foka annál, amit korábban tapasztaltam tőlük, azonban csalódnom kellett, mert a mocskok ellentmondással éltek, és a következő hazugságot adták elő:

Mikor kérdőre vontam a tanáromat, hogy mi a franc ez, csak annyit mondott, dolgozik a pénzemen. De ha nem vagyok hajlandó önként haladékot adni, akkor bocs,  kénytelen azt egyéb módon kikényszeríteni. Végrehajtót viszont addig sem akar. "A magyar igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek."- tette hozzá.

Na hát, ha per, akkor legyen per.

Az első tárgyalás idén áprilisban volt. Kemény 15 percesre sikeredett, ugyanis kitalálták, hogy az ügyvédem összeférhetetlen a tanárom apósával (ő a kezes). Ez az ügyvéd volt az ugyanis, aki ellenjegyezte a kezességvállalást. Ott voltam tehát tavasszal ügyvéd nélkül. Édesanyám nem képviselhetett, mert ő pedig magával a tanárommal összeférhetetlen, hiszen három éven belül képviselte már őt adóügyeiben hatóságok előtt.

Végülis anyám és barátnője egy közös kollégájukat kérték fel, aki hajlandó volt pro bono elvállalni az ügyem. A második tárgyalásra már vele mentem. Mivel a tanár úr erre az alkalomra azt találta ki, hogy nem jön el, ezért abból állt a tárgyalás, hogy én saját szavaimmal elmondtam, mik történtek 2004 tavaszán.

A tanárom ügyvédjétől, aki egyedül jelent meg, mindössze annyi tellett, hogy a szememre hányta: ha én szociális helyzetemre hivatkozva igényeltem meg a mostani perhez a költségmentességet, ha tényleg a szüleim tartanak el, akkor mégis honnan volt nekem két és fél millió forintom. Elmondtam, hogy apámtól kértem el, és mivel még ezután is kukacoskodtak, beadtuk az erre vonatkozó bizonyítékot; az adásvételi szerződést arról, hogy 2001 végén jó pénzért adtuk el nagymamám régi lakását.

A következő tárgyalás december 4-én lesz. A bírónő fővesztés terhe mellett idézte be a tanáromat, ők pedig az uzsorás maffia fejét, a hitelközvetítő úriembert idéztették be.

Mivel ennyire ragaszkodtak ahhoz, hogy saját maguk ellen jöjjön valaki tanúskodni, nem tiltakoztam. :-)

By SoDI

Mi a különbség a cigánybűnöző, és annak őskeresztény változata között?
Ma kiderül.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy talmudista informatikatanár, akivel barátságot kötöttem. Történt egy nap, hogy ez az úriember egy soha vissza nem térő lehetőséget ajánlott nekem. Szervezett ugyanis egy kulturális alapítványt, melynek egyik legfőbb célja bizonyos antikvitások digitális archiválása volt. (A részleteket itt mellőzőm, mert az üzleti titok megsértése csúnya dolog). Kérdezte, hogy össze tudnék-e hozni egy olyan programot, ahol ezek a régiségek adatbázisból kereshetőek, és tetszés szerint, három dimenzióban forgathatóak. Igent mondtam, megkötöttük tehát az előzetes megállapodást, majd az egyik otthoni gyertyatartójáról elkészítettem egy Flash alapú referenciát. Ezt a munkatársaival együtt el is fogadta, és mindenki boldog volt, nagyon.

Igen ám, de homok került a gépezetbe. Fel is hívott engem, hogy apróbb nehézségek így, hivatali problémák úgy, a projekt beindításához sürgősen szüksége lenne vagy 10 millió forintra. Mondtam neki, hogy hát sok szerencsét hozzá, én maximum kicsivel több, mint 2 millióval tudnám kisegíteni, de azzal se nagyon szívesen. Ja, de hát neki mégis szüksége lenne arra, és még emellett is tudnék segíteni, elvégre a lakásom is ér vagy 16 milliót. Nem kell aggódnom - mondta - néhány hónap lenne az egész, utána pedig visszakapnék mindent, és a lakásom is újra tehermentes lesz.  

Ez így elég félelmetesen hangzott, miután korábban már igen részletesen utána olvastam a hasonló lakásügyletek veszélyeinek, mikor is hasonló ajánlatokkal bombázott engem egy vastag aranyláncos kancigány a maga luxusmercijével. (Erről szóló beszámolóm Tomcat levelezési rovatában is megjelent. Ne tudjátok meg, hogy milyen ideges lett az elutasítás után az roma, miután olyannyira behülyítettem a megjátszott érdeklődésemmel :-)). Mi tagadás, most is vonakodtam igent mondani, elvégre arra kértek, hogy a csaknem 18 millió forintos vagyonomat az utolsó fillérig kockáztassam. Ennyire azért nem tűnt fontosnak semmi se. :-)

- De hát neked is van saját lakásod, meg a barátnődnek is ugye. Miért nem azokra vesztek fel inkább kölcsönt? - kérdeztem.
- Mert azokon már a múlt hónapban túladtunk. Meséltem neked, hogy végre összeköltözünk. Épül itt a közelben egy lakópark, két egymásba nyitható lakásra már be van fizetve 13 millió forint. Kicsit körülményes lenne kivenni onnan a pénzt, mert van ennek egy közel 6 hetes átfutási ideje. Annyi időm pedig most nincs.
- No hát, akkor semmi gond - mondom - eszközölsz egy szerződésmódosítást a lakópartos cégnél. Kérek egy fizetési kimutatást, szerződésbontási jogot, és legyek megjelölve a kifizetések kedvezményezettjeként.

Előbb még ellenőriztem, hogy tényleg széljegyezve vannak-e ezek a vásárlások a lakópark tulajdoni lapján, de végül is ebben maradtunk. Megkaptam a kért papírokat az építkező cég fejlécével, az ottani értékesítési igazgató aláírásával. Mindezt a tanárommal ügyvéd előtt megerősítettük. No hát, de jó, most már biztos, hogy nem kockáztatok semmit. Ha gond van, kiveszem a pénzt a lakópartból. Átadtam is neki a 2 és fél milliót, a lakásomra pedig aláírtam a 8 milliós jelzálogszerződést. Annyira nem éreztem ezt veszélyesnek, hogy mindennek a közjegyzői ellenjegyzése ellen se tiltakoztam. Ennek az volt a lényege, hogy bármely fizetési részlet elmaradása esetén a kölcsönadónak joga van közvetlen bírósági végrehajtást eszközölni mind az én lakásom, mind pedig a tanárom barátnőjének mellettem szintén kezesként belépő édesapja (továbbiakban: apósa) ellen, aki egy nagyobb törökbálinti telket adott biztosítékként - igaz, egy bank közel 100 milliós egyetemleges jelzálogával terhelve.

Történt ez 2004 májusában. Hamar elillant a nyár, és eljött nap, amikor már fizetnie kellett volna a tanáromnak.

- Sajnos néhány héttel csúszik a dolog. - mondta.

Ezzel nekem, ami a saját pénzemet illeti még nem lett volna semmi különösebb bajom, csak hát a másik hitelező bizony már ott állt a sorban, és bármikor végrehajtási jogot jegyezhetett volna be a kérómra. A tanárom mindeközben azzal mentegetőzött, hogy sajnos őt is hitegetik, de azok ellen az emberek ellen kész öngyilkosság fellépni, mert képesek, és "miközben mész haza, fejbe lőnek, mert valójában NBH-s, kémelhárító tisztek".  De nem kell aggódnom - mondta - mert egymillió forint plusz bánatpénz vállalása fejében a hitelező hajlandó volt eltekinteni a részletek folyósításától. Megelégedett azzal, hogy csak az eredeti féléves időtartam végén látja a teljes összeget. Személy szerint nem igazán találtam megnyugtatónak, hogy július helyett a decemberi fagyban kerülök utcára, úgyhogy ezen a ponton láttam időszerűnek ügyvéd édesanyám segítségét kérni.

Gondolom nem kell mondanom, hogy ebből egy jó nagy patália, és üvöltözés következett. Hogy ők édesapámmal segíteni akartak engem az élet elején, én meg, hülye kölyök, bazmeg, mindent egy mozdulattal bűnözőknek ajándékozok, miegymás. Mivel saját bevallása szerint is "túl pipa" volt ahhoz, hogy megfontoltan tudjon gondolkodni, átadta az ügyet a barátnőjének. Az első dolgunk az volt, hogy közöltük a lakóparkos építő céggel: élnék a jogaimmal, és kérnénk szépen 11 millió forintot. Előre is köszönjük, puszika.

Jött is a válasz néhány hét múlva, hogy hát nem úgy van az, mert az ő kezelésükben lévő 13 millió forint az a valóságban úgy néz ki, hogy az egyik lakásra be van fizetve 200 ezer forint (!), a másikra pedig valóban bent van 5 millió, de az viszont gyámhatósági bejegyzéssel terhelt. Ami a nálam lévő igazolást illeti, cégüknek az idáig nem volt tudomása arról, hogy ilyen tartalmú dokumentum létezik. Az nem az ő pénzügyi osztályukon készült, a rajta található pecsét nem valós. Az úriember, akinek az aláírása rajta szerepel, 2003 decembere óta nem áll az alkalmazásukban, munkakörét tekintve sose volt értékesítési igazgató. Hozzátették még, hogy a helyzet tisztázása végett személyesen is felvették a kapcsolatot vele, és úgy nyilatkozott, hogy sose írt alá ilyen tartamú dokumentumot, a rajta szereplő aláírás nem tőle származik.

Arra már ki se térek, hogy néhány, a tanárom lakásán véletlenül ;-) a saját papírjaim közé keveredett levelekből bizony kiderült, hogy rajtam kívül még jó néhány embert kevertek bele az ügyeskedésükbe hasonló módon. Vagy arra, hogy az 50 ezer forint alaptőkével bejegyzett alapítványuk telefonjain másfél milliós tartozás halmozódott fel néhány hét alatt. Vagy esetleg, hogy az eredetileg felvett 8 millió valójában csak 5 millió forint volt, a többi pedig uzsorakamat. Nem térek ki ezekre, mert nem akarom estig írni a mai blogbejegyzést.

Szó mi szó, mi persze egy kicsit furcsálltuk a cég válaszát, úgyhogy közöltük is a tanárommal, hogy itt már bizony okirat hamisításról is szó van, nálunk lévő papírokból pedig olyan szép büntetőfeljelentést tudnánk kerekíteni, hogy azt öröm lesz nézni. Ekkor jelentkezett be az ügyvédemhez a tanárom apósa, hogy írásban kézfizető kezességet vállaljon a lakásomat terhelő jelzálog, valamint a tanáromnak adott magánkölcsön visszafizetésére. Mindehhez azonban néhány hétig a türelmünket kérte, amíg cége ingatlanjaiból felszabadítja az összeget.

Teltek múltak a hetek, és hát csak nem arra ébredtünk megint, hogy fizetni kéne a hitelező fele. Após bácsi sajnos még nem végzett az ígért ingatlanügyletekkel, a hitelező bácsi viszont már közölte, hogy ő pedig küldené énhozzám a végrehajtó bácsit. Ez volt az a pont, amikor - barátság ide, vagy oda - beadtuk a polgári keresetet a bíróságra, a jelzálogszerződések érvénytelenítését kérve, mivelhogy azok végrehajtása a bűncselekménnyel okozott károk kielégítését jelentené. A tárgyalás júliusra lett kitűzve.

Ez a lépés hatásosnak bizonyult, ugyanis januárban végre megkapta a hitelező a pénzét. Bár történt még néhány apró adminisztrációs nehézség, minek következtében a mai napig nem kaptam meg a földhivatali értesítést arról, hogy a lakásom tehermentes lenne, de ezek saját ügyvédem, és édesanyám szerint is olyan jelentéktelenek, hogy ezzel itt nem untatnálak benneteket. A lényeg, hogy azt a pénzt, amit a nagymamám hagyott rám, mindezek ellenére még mindig nem kaptam vissza. A legújabb, hogy a tanárom egészségügyi problémáira hivatkozva ma reggel a hétvége magasságában ígér fizetést.

No hát akkor vonjuk is le a tanulságokat...

A cigány, és a cionista bűnöző közti különbség:

• A cigánybűnöző a saját szellemi szintjén álló emberekhez van szokva, így indítékai átlátszóak. Törtető nyomulása a leghiszékenyebb emberben is egészséges gyanakvást ébreszt. Őskeresztény, démoni változata ezzel szemben egy becsületes, makulátlan úriember látszatát kelti.

• A cigánybűnöző vastag aranylánca, és sunyi mosolya láttán rögtön egyértelművé válik a behízelgő modora mögötti kristálytiszta rosszindulat. Igazhitű változatánál viszont az ember szemen köpi magát, ha neadjisten előítéletes gondolatai támadnak. Az már ugye - kimondani is szörnyű - antiszemitizmus lenne, és ugyan ki manapság az fasiszta állat, aki a gázkamrák ajtajánál gyermekagyakat boncoló sátánok eszméivel azonosul? Nem, nem! Ezeket a gondolatokat el kell hessegetni, jó messze. Fúj, távozzatok csúnya náci gondolatok!

• A cigánybűnöző nincs felkészülve minimális jogi műveltségre sem, előadása közel sem alkot kikezdhetetlen logikai egységet. Az asszimilálódott elitbűnöző más. Ő minden felmerülő kételyedre megnyugtató magyarázattal szolgál, minek következtében bármelyik oldalról is vizsgálod az ajánlatát, mindenhonnan egy korrekt ügymenetet képe rajzolódik ki. Ha nem vagy fasiszta, nem is kételkedsz.

Innentől pedig érdemes feltenni a kérdést, hogy ma Magyarországon tényleg azok ellen kell-e felszólalni, akik könnyű azonosíthatóságuk okán, egy minimális körültekintés mellett, egyáltalán nem jelentenek semmiféle veszélyt - ahogy ezt például Tomcat is teszi - , vagy helyettük jobb lenne esetleg az észrevétlenül delejező - tehát sokkalta alattomosabb - banditákra koncentrálnunk?

Mindenkinek ajánlom, hogy gondolja ezt végig.

By SoDI