Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Miután sok olyan irányú kritikát kaptam, miszerint túlságosan egoista módon szerkeszteném meg ezt a blogot (mely különben a címéből fakadóan is egy egoblog), mostantól a fenti jelöléssel jelzem, ha egy bejegyzés szerény személyemről szól. Lehetőséget biztosítok ezzel azoknak, akiket nem érdekelnek a velem kapcsolatos dolgok, hogy olvasás nélkül ugorhassák át a vonatkozó bejegyzéseket.

Mindent a kedves olvasókért...

A minap egy kommentelő előhozakodott a régóta tervezgetett ingatlanhirdetési oldalammal, mellyel már 2006 óta készülök elindulni, azonban idő hiányában ez még máig nem történt meg. Amint leírtam, hogy most már hamarosan tényleg elstartolok, az illető hosszasan ecsetelte, hogy a gazdasági válság közepén teljesen értelmetlen ingatlanhirdetéssel próbálkozni, mert mélyrepülésben van a piac.

Az első válaszom természetesen az volt, hogy valójában álmodni sem lehetne ennél kiválóbb alkalmat az indulásra, hiszen akkor, amikor hirtelen eltűnnek a hagyományos vásárlók, az eladók minden korábbinál nagyobb erőfeszítéseket hajlandóak tenni annak érdekében, hogy megfelelő áron túladhassanak a tulajdonukon.

Sőt, amikor minden korábbinál több ember próbálja nyomott áron eladni a lakását, mert tisztában van vele, hogy még néhány milliós veszteséggel is jobban jár, mintha a bank fél áron vinné el a feje fölül, igencsak furcsa dolog a helyzetet kihasználni szándékozó speciális vételi igények visszaeséséről beszélni.

Van kereslet, és van kínálat is. Csak másmilyen.

Aki ügyesen mozog, annak a válság nem nehézség, hanem aranybánya. Ezt csak a hülye nem látja.

A kedves kommentelő következő felvetése az volt, miszerint az én (három évvel ezelőtti állapotban félkészen hagyott) megvalósításom kezdetleges, és a legkevésbé sem felhasználóbarát. Nos, egy hagyományos lelkületű ember ezen vérig sértődne, azonban én, aki az utóbbi hónapokban szó szerint minden pénzem online marketing szakirodalomra költöttem, már egészen másként működöm.

Pontosan tisztában vagyok vele, hogy ha a velem együtt érző emberek megdicsérnék a munkámat, az a legkevésbé sem segítene abban, hogy a rendszert a valódi eredményességet produkáló struktúra felé közelítsem. A valóság az, hogy elképzelni sem lehet hasznosabb segítséget annál, mint amikor valaki, aki képes a vásárló szemével gondolkodni, őszintén elmondja, hogy amit lát, az egy használhatatlan szar, ami jócskán átalakításra szorul.

Hasztalan ajnározásokból ugyanis semmit sem lehet tanulni.

A legvégső felvetése az volt a kommentelőnek, hogy teljesen felesleges a nagy tengerbe egy újabb cseppet önteni, amikor már eddig is 20-30 ingatlanhirdetési oldal működik magyar területen, melyből a 2-3 legnagyobbat lehet csupán komolyan venni.

Nos, annyiban tökéletesen igaza van az illetőnek, hogy az n+1-edik klón megalkotása teljességgel haszontalan, azonban itt jön képbe a Kék Óceán Stratégia.

Mindenkinek ajánlom elolvasásra az ezzel foglalkozó könyvet, azonban azok számára, akik a rövid összefoglalókat kedvelik, nagyon tömören előadom a benne lefektetett gondolat lényegét.

Kétféle óceán van. A vörös és a kék. A vörös óceán a vértől vörös. Azért van tele vérrel, mert a benne úszkáló halak a konkurenciaharcban nagyon sok sebet szereztek. A kék óceánban nincs vér. Ott ugyanis nincs konkurenciaharc sem.

A módszer lényege annyi, hogy mielőtt elindulnál, vizsgáld meg azokat a vállalkozásokat, akik már a piacon tevékenykednek. Készíts egy táblázatot, melyben összeírod, hogy milyen a kínálatuk, és melyikük miben a legerősebb. Ha elkészült a táblázat, akkor látni fogod, hogy egyik egy bizonyos jellemzőben erősebb, egy másik valami másban. Lesz olyan jellemző is, melynél az összes versenyző azonosan erős. Lesz azonban olyan is, melyben mindegyik gyenge.

Hogy a többiek így megállapított gyengesége legyen a mi új erősségünk?

Nem, ennél sokkal zseniálisabb a Kék Óceán Stratégia!

Azt mondja, hogy hozzunk be a rendszerbe eddig még figyelembe sem vett jellemzőt, amiben még garantáltan nem versenyez senki, és arra erősítsünk rá, azt kommunikáljuk!

Hogy ez a konkrét projektemnél miben mutatkozik majd meg, egyelőre nem árulom el. Annyit azonban igen, hogy az érdemi munka a háttérben zajlik, ezért az oldal jelenlegi kinézete alapján még senki se fog tudni következtetni arra, hogy hol található az én saját kék óceánom.

By SoDI

Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimhez írt kommenteket, láthatja, hogy néhány balliberális vadbaromnak, és olyan megtévesztett, Fidesz-szagú birkának, aki - tévesen - azt hiszi magáról, hogy a valódi ellenzéket képviseli, visszatérő, hazug rögeszméje az, hogy szerintük én lenézem a tisztességesen dolgozó embereket.

Ezt a következtetésüket kizárólag abból a kijelentésemből vonták le, miszerint én nem érzem úgy, hogy a személyiségem alkalmassá tenne engem arra, hogy egy nagyobb szervezetben beosztottként együtt tudjak működni egy szigorú hierarchiában felém rendelt, munkakörében adódóan önkéntelenül is autokratikus szerepet betöltő vezetővel.

Hogy abból a megállapításból, miszerint, ahogyan az élet különféle területein eltérő stílusok jellemzőek az egyes emberekre, ez alapján ugyanígy a munkabeosztásuk terén is másféle szerepre alkalmasak, miként következik a keményen dolgozó magyarok lenézése, nem értem egészen pontosan, de ez legyen az én bajom.

Valakinek a biztonság illúziója a fontos, valaki pedig a szabadságot választja helyette. Azonban fontos megértenünk, hogy ez nem az egyéni lehetőségek, hanem az ember gondolkodási sémáinak a kérdése. A legutolsó putriban is dönthet valaki úgy, hogy mostantól a szabadságot célozza meg, és ugyanígy a tisztes polgári létben is lehet valaki a kiszámíthatóság lelki igényének a rabja. Önmagában tehát a jövőre vonatkozó életszemléletet elsősorban az illető környezetére visszavezetni a legostobább demagógia.

A gondolataidat nem a környzeted, hanem te magad alakítod.

Hogy mást ne mondjak, én például nem lennék elégedett édesanyám munkájával; annak ellenére, hogy legtöbbek szemében egy független egyéni ügyvéd élete az abszolút csúcsot jelenti. Én ehelyett csak azt látom, hogy ez mindennek nevezhető, de valódi vállalkozásnak nem. Egy vállalkozás ugyanis független egy konkrét személytől, így igen nehéz vállalkozónak nevezni az olyan bevételi konstrukcióban dolgozó embert, akinél a jövedelem az ellenjegyzett szerződések számától, illetve a bíróság előtt tárgyalt ügyektől függ. Akármennyit is keres vele, ez a munka - jellegéből adódóan - akkor sem más, mint szimpla önkizsákmányolás, és ebből a szempontból igen kevés különbség van egy ügyvéd, egy profi programozó, és a McDonald's pultja mögött izzadó ember között. Mindhármuknál kimutatható összefüggés van a bevételeik, és a ledolgozott órák száma között.

Ez pedig nem azért tűnik a szememben a hatékonyságtól igen távol álló megoldásnak, mert lusta, illetve fáradékony lennék (attól teljesen függetlenül, hogy különben az vagyok-e, vagy sem), hanem azért, mert a munka értékét elsősorban annak időtartamához mérő munkavégzési konstrukciók kisebb-nagyobb mértékben mind ócska, túlhaladott, marxista elgondolásokat képviselnek. A munkaidő-érték elmélete ugyanis kőkemény marxi fogalom, amit annak idején abból a célból alkottak meg, hogy elvitassák azt a mára már mindenki számára jól ismert tényt, miszerint egy terméket a különféle inputok kombinációja hoz létre (melynek a munkaerő kizárólag egyetlen komponense), és ezeknek az inputoknak nem kis részét a munkaadó adja, aki ezek után joggal várja el az arányos ellenértéket.

Egy ésszerű, modern munkaértékelésben tehát nem a munka időtartama, vagy intenzitása számít, hanem az, hogy milyen arányban járul hozzá a végtermékhez. Csak az értékteremtés a fontos tehát, mely fogalom nem is feltétlenül pénzt takar (elvégre mi, normális emberek nem vagyunk koszos materialisták), hanem ehelyett azt, hogy mennyire vagyunk képesek minél több embertársunk számára hasznossá válni, a javukra lenni.

Tehát a hasznosság a lényeg, nem pedig az, hogy ezt egészen pontosan milyen hosszú gürcöléssel, vagy mennyi személyes energia-befektetéssel érjük el. Kizárólag az a fontos, hogy hány embert szolgálunk, és milyen fokú elégedettséggel. És itt jön be a képbe a hatástöbbszörözés.

Ha képes vagy hatékonyan szolgálni kellően sok embert, akkor ugyanannyi idő alatt, és ugyanannyi energiával meggazdagodhatsz, mint amennyivel más csupán vegetálni tud. (Azért, mert ő rosszul mérte fel, hova érdemes rakni az energiáit).

Engedjétek meg, hogy e gondolat jegyében összesen 10 perc elejéig a figyelmetekbe ajánljak két megszólalást a témában, melyeket a milliomos-születik blogon találtam, és amelyekkel abszolút, az első szótól az utolsóig, mélyen csak egyetérteni tudok.

Éppen azért ajánlom ezt a videót, és hanganyagot, mert tökéletesen visszaadják azt, ahogyan jómagam is gondolkodom. Hogy ez lenézése lenne bárkinek is? MICSODA BAROMSÁG...

Előtte csupán arra kérnék mindenkit, hogy egy pillanatra próbáljunk elvonatkoztatni a videón látható srác kinézetétől. Pontosan tudom, hogy 35-40 éves kor alatt igen nehéz komolyan venni bárkit is, aki életvezetési tippeket ad, és ami személy szerint engem illet, úgy ahogy van abszolút BÁRKIT is. :DDD 

Viszont emellett én azon a véleményen vagyok, hogy a tartalmat könnyedén el lehet vonatkoztatni, és értelmes megnyilatkozások esetében el is kell vonatkoztatni a konkrét személytől, ezért próbáljuk meg az alábbi videót úgy nézni, mintha ez az ember itt kábé kétszer annyi idős lenne, mint amennyinek látszik.

Attól pedig KÜLÖNÖSEN próbáljunk meg elvonatkoztatni, hogy az illetők nevei úgy hangzanak, ahogy! XDDDD

Hogy mi a francról is beszélnek eredetileg, az most szintén nem fontos, a videó második fele, és a hanganyag a lényeges :D

Videó (3:33) Goldman Dávid 

Hanganyag (4:20) Wolf Gábor (marketingcommando.hu)

• Előjáróban szeretném leszögezni, hogy jelen írásommal nem célom megsérteni azt a kedves kollégát, akitől idézek, és a legkevésbé sem áll szándékomban rossz színben feltüntetni őt. Csupán érdekességként használom fel a sorait, minden, a személyére vonatkozó konkrétumot nélkülözve.

Nicsak, no. Ha valaki nem csupán siránkozik, hanem kellően szemfüles, most jól megszedheti magát a megszorításokból. Nem kell mást tenni, mint úgy helyezkedni, hogy "ne magánemberként érjenek minket a változások", és máris dől hozzánk a lé.

Ha valaki kíváncsi, hogy közgázhallgatók között miként hangzik az a mondat, hogy "gyertek biztosítási ügynöknek", annak szerintem kész csemege lesz az alábbi idézet. ;P

"Sziasztok. 

Egy lehetőségre szeretném felhívni a figyelmeteket. A konvergencia programot nem hiszem hogy be kell mutatnom, a csapból is ez folyik, ezenbelül most a legaktuálisabb az egészségügyi reform. Gondolom mindenki fel tudja mérni, hogy ez mekkora pénzáramlásokkal fog járni. Ha nem mint magánember ér titeket ez a dolog akkor igen jelentős nyereségekre tehettek szert. Jelenleg egy olyan cégnél (is) dolgozom ahol aktívan foglalkozunk a kérdéssel és kaptam egy olyan felajánlást, hogy amennyiben titeket érdekel, a szakmai vezetőm elmondaná 10 percben, hogy miről is van szó pontosan. Ehhez az kell, hogy legalább 20-an azt mondjátok, hogy érdekel a dolog (...)."

Gyönyörű, nem?

Miért van az, hogy mégsem kaptam kedvet ahhoz, hogy csatlakozzak egy "no, az általad beszervezettek hány szerződést hoztak ebben a hónapban?"-féle piramisjátékhoz? :)

By SoDI

• Ui.: Még egyszer, kedves kolléga, nem sértésnek szánom, mindez csupán az én önös, szándékosan provokatív, és erősen szubjektív interpretációm.

Jelentem alássan, elindult az ingatlanos megoldásom különálló fejlesztői blogja, miután arra jutottam, hogy itt baromság lenne külön bejegyzést írnom minden apró változtatáshoz, ami ott történik, de mégis jól jön egy hely (már saját magamnak is), ahol lépésről lépésre nyomon lehet követni, hogy mikor, és milyen változtatást végeztem azon a lapon.

By SoDI

Elég lusta, és trehány ember vagyok, ami gyakran abban mutatkozik meg, hogy ha kvázi saját célra kezdek el fejleszteni valamit, előszeretettel hagyom ki az alapos dokumentálás fázisát.

Ez rendszerint abban mutatkozik meg, hogy amikor leülök egynémely pihentetett projekt elé, akkor csak nézek ki a fejemből, és korábbi önmagamat átkozva konstatálom, hogy ezen a szeméthalmon lehetetlen kiigazodni, és hogy szigorúbb tanároknál ez a tervezettség kevés lenne a ketteshez. :)

Így voltam ezzel ma reggel is, amikor egy hosszabb kihagyás után leültem az ingatlanos megoldásom elé, hogy na most aztán jön továbbfejlesztem. Hát nem fejlesztettem. Mi ez a sok tábla? Mi ez a sok php fájl? Mi ez a sok könyvtár? Mire valóak ezek? :)

Úgyhogy az elmúlt órám azzal telt, hogy megpróbáltam saját magam számára, egy házi logika mentén felépített leírást készíteni arról, hol érdemes egyáltalán elkezdeni.

És ez még "csak" maga az oldal. Elborzadok, ha belegondolok, hogy a panorámabejárás Flash Actionscript kódja milyen disznóól lehet. :) 

Hát igen. Aki lusta, kétszer fárad.

"Gyerekek, ha tüsszentünk, a szánk elé tesszük a kezünket, és ha fejlesztünk, akkor mindent ledokumentálunk, mint egy kisangyal!"

És nem fejben tervezünk, vazz, mert még nem mi vagyunk az Isten. :)

By SoDI

Ez most amolyan hangos elmélkedés lesz a saját vállalkozásomról.

Akit nem érdekel, ugorjon tovább. :)

• Tökéletesség 

Azt hiszem, ahogy vizsgálom mások megoldásait, egyre inkább kezdek rájönni, hogy hatalmas akadály a valódi produktivitás előtt, ha valaki a tökéletesség bűvkörében él, és évekig pepecsel egyetlen projekten anélkül, hogy kidobná a nyilvánosság elé.

• Soha nem lesz kész? Nem is kell!

A Web 2.0 koncepciója pont arról szól, hogy mindig minden béta, és örökké az is marad. A szolgáltatási szemlélet tükrében ez nem hogy hátrány, hanem éppen hogy hatalmas előny!

Egy szolgáltatás akkor igazán kiváló, ha érződik rajta az ügyfél-orientáltság. Vagyis ha a fejlesztők és a felhasználók kölcsönös visszajelzések útján folyamatosan segítik egymás munkáját. Úgy lehet valami igazán képes arra, hogy valós igényeket szolgáljon ki, és valódi értéket nyújtson széles tömegeknek, ha folyamatos változásban van, és hozzáigazodik az újabb és újabb tapasztalatokhoz.

• Sok apró szemét helyett egy nagy kincsesláda!

Az, hogy a párhuzamosan fejlesztett 5-6 projekt milyen hatalmas erőpocsékolás, arra kiváló példa, hogy egyszerre van a tulajdonomban többek között az autozona.hu, mlmcenter.hu, webmilliomos.hu, videolevel.hu, ingatlanceg.hu, marketingmix.hu, agrarhalo.hu domain, és még jónéhány, itt fel nem sorolt, egyenként 5-10%-os készültségi fokban lévő megoldás, aminek természetesen semmi értelme, hiszen ennyi erővel már régen felállíthattam volna egy olyan tökéletes rendszert, mely után mindenki megnyalná mind a 10 ujját.

(Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezek csak a saját személyes projektjeim. Azokat, melyeket valakivel társulva készítek, pl. az angol piacra szánt egyik alkalmazást - melyről részleteiben még korai írnom itt a blogon - egytől egyig a társaim elvárásainak megfelelően, közel kész állapotba juttattam már, vagyis másokkal közel sem vagyok olyan link, mint saját magammal szemben. :-))

Szóval az egymás mellett vezetett személyes projektek koncepciójával egyszer és mindenkorra leálltam, ami azt jelenti, hogy elhatároztam , hogy addig nem kezdek bele új megoldás fejlesztésébe, míg az előző piacképes állapotba nem jut.

Az önmotiváció pedig ott jelenik meg, hogy a piaci bevezetés jutalma, hogy megengedem magamnak egy-egy új szál elindítását. :)

• Amint használható - rögtön START!

Ez az, ami a legfontosabb. Ez az egész gondolatmenet, a hatékony energiafelhasználás sarokpontja. Nem kell rögtön az elején minden apró ötletet belezsúfolni a megoldásba.

Amint elérkezik az a szint, hogy a piac számára minimálisan már elfogadható a cucc, azonnal el kell indulni! Az extra szolgáltatások pedig jöhetnek utólag, folyamatosan.

Ha belegondolunk, ez a legjobb megoldás, mert ahelyett, hogy a bőség zavarával bizonytalanítanám el a leendő ügyfeleket, egy olyan rendszert kínálok fel nekik, mely a folyamatos megújulás, és gyarapodás jeleit mutatja. Ez pedig mindennél jobban képes megalapozni a bizalmukat, és azt az érzést, hogy jól választottak.

Szóval most a fentiek alapján elhatároztam, hogy záros határidőn belül kiszabadítom magam a tökéletesség-mániából, hogy már a piaci bevezetés konkrét, és meglépett szakaszairól számolhassak be itt a blogon. :)

By SoDI

Egyszer már írtam, hogy igazából a blogfüggőségnek vannak hátrányai is, ugyanis még a kreatívan felhasználható szabadidőmet is elvonja, ami pedig így már helyenként nagyobb hátrány, mintha az értékesnek tartott közéleti gondolataimat publikáció nélkül hagynám eltűnni a nagy semmibe.

Úgyhogy a politikai témájú bejegyzéseket mostantól (és mostantól már istenbizony) vegyíteni fogom a vállalkozásommal kapcsolatos bejegyzésekkel (vagyis annak a leírásával, hogyan haladok a publikus tervek megvalósításával, miegymás).

Akit ez esetleg a legkevésbé sem érdekel, annak azt tudom javasolni, hogy a jövőben ezeken a bejegyzéseken olvasás nélkül ugorjon át, hiszen a többi írásommal továbbra is megpróbálok hű lenni az eddigi szokásaimhoz. :)

Szóval az a projekt, mellyel elsők között készülök elindulni, itt található. A koncepció annyi lenne, hogy adott egy ingyenes ingatlanhirdetési oldal (ingyenes képfeltöltés, stb...), ahol az egyetlen bevételi forrástalapesetben kizárólag a főoldalra történő SMS-kiemelés, illetve a bannerek jelentik.

Ezt a klasszikus koncepciót egészítem ki az IngatlanTúrával. Ez egy saját fejlesztésű panorámabejárás, aminek az a különlegessége, hogy bármely más, a neten látható hasonló megoldásnál sokkal kezelhetőbb. Egyszerre lehet ugyanis a következő módon irányítani:

• Az egérrel vonszolod oldalirányba a lakás képét, és így forogsz.
• A billenytyű irány-nyilaival navigálsz, mint a Doom-ban. :)
• A lakás alaprajzán a megfelelő helyre kattintasz, és így ugrasz oda.
• A lakás látképe fölött lévő nyilakra kattintasz a forgáshoz.

Se a kereskedelmi, se a szabadon felhasználható megoldások között sincs egyetlen egy se, amelyik egyszerre mindegyik módon irányítható. Kizárólag az én gyermekem. :)

Természetesen többemeletes házak megjelenítését is megterveztem már. Ebben az esetben a képernyő baloldalán, a jobboldali térképhez hasonlóan, megjelenik egy olyan ábra, ahol azt láthatjuk, hogy éppen melyik szinten vagyunk.

Az egyetlen hiányossága mindösszesen az lehet a cuccnak, hogy nincs ábrázolva a térbeliség, melyet az széleknél a távolság függvényében képet torzító effekttel lehetne illusztrálni. Ezzel az egyetlen probléma mindösszesen annyi, hogy pixelképeket futásidőben így manipulálni csak Flash 9 alatt lehet, az pedig sok esetben mehet a használhatóság rovására.

Én mindent következetesen csak olyan flash mozikat dobok ki a netre, ami a három generációval korábbi kiadás, a Flash Player 6 alatt is futtatható, mert így valószínűleg sokkal kevesebben ütköznek abba a problémába, hogy nem tudják használni a cuccot, és ez így konkrétan forintosítható előnyt is jelenthet a számomra. (Éppen elég mozgásteret ad a 6-os verzió is: Actionscript 2.0 használatával lehet alá fejleszteni, videót lehet a moziba integrálni, fejlett az XML-támogatása, miegymás).

Ez természetesen a későbbiek során bővíthető az újabb verziók képességeinek kihasználásával, melyet lehetséges olyan módon is publikálni, ami nem rekeszti ki azokat, akiknek csak a régebbi kiadású Flash lejátszó van telepítve a böngészőjük alá. Nem kell más, csak egy "extra verzióhoz kattintson ide" felirat, ami valójában egy 9-es verzió alá készített flash mozi, tehát csak annak a számára jelenik meg a link, mint lehetőség, aki képes a frissebb verzió alá írt alkalmazásokat is használni.

A jelenlegi verzió egyetlen hátránya, hogy a bejárandó lakás alaprajzát (hol vannak a falak, hol vannak a panoráma részét képező képek, milyen területet fednek le az egyes helyiségek) pillanatnyilag egy statikus kódrészből tölti be a flash, éppen ezért, hogy képes legyek dinamikusan, gyorsan, sok igényt kiszolgálni a bejárással, szükség van egy ennél gyorsabb megoldásra, egy adatbázisalapú alaprajz készítő programra.

Ennek a leprogramozása lesz a következő lépés.

By SoDI

Annak is megvan az oka, hogy a marketing rovat alá viszonylag ritkán helyezek el írásokat. Egyszerűen akkora a reklámözön, hogy az ember az átlagos hirdetéseket már észre sem veszi. A hatékonyságot valamelyest növeli, ha egy levél személyre szóló, azonban a gyakorlott reklámfogyasztó sokszor még ezeket is olvasás nélkül dobja a szemétbe.

Azonban most itt van egy olyan DM, amit lehetetlen nem kinyitni.

Kezedbe veszed a postaládánál, és már az első pillanattól nem érted.

Ki a franc ír neked 18-as karikával? Nem rendeltél semmi ilyesmit. Aztán meglátod, hogy a Kulcs-Soft-tól jött a cucc, ami már végképp összezavar. Mi a francért küldene egy könyvelőprogramokkal foglalkozó cég korhatáros tartalmat?

A válasz különben rém egyszerű. 18 évesek lettek, és ezért nagykorúságukat úgy ünneplik meg, hogy 30%-os árengedményt adnak a termékeikre.

Briliáns megoldás!

Ha annyi lenne a borítékra írva, hogy "nagykorúak lettünk", talán ki sem nyitom. "Kit érdekel?" - érted. Így viszont komoly esélyük van rá, hogy kihasználom az alkalmat, elvégre még amúgy sincs számlázó cucc a gépemen.

By SoDI

Felesleges szépíteni, ha valaki megszállott blogger, akkor az esetek nagy többségében közgazdasági szempontból irracionálisan cselekszik.

Azt hiszem a haverom fogalmazta ezt meg a legpontosabban egy tagnapi levelében:

A másik... Elolvastam a rendőrfőnökkel lévő dolgaid. Minden szép, ügyesen írsz, de akkor inkább írj regényt! Kiszámoltad már, hogy a "politikawebblogfórum" iránti szenvedélyeddel mennyi pénzt szórsz ki az ablakon?! Számolj csak ezer forintot óránként! Neked, mint leendő közgazdásznak, tudnod kellene, hogy ez mind teljesen haszontalan dolog, időpazarlás. Time is money. Ha csak magaddal basznál ki, nem is lenne baj, de azért mennék már haza a családomhoz, nem gondolod? Én adom az ötletek egy részét, neked kellene megvalósítanod, de baszol rá! Gondolkozz már egy kicsit! Már másfél éve szórakozol itt nekem. Drogos vagy, esküszöm! Csak neked a kurva Kossuth-téren zabálás a drogod, meg a politikusok. Szerintem jobb lenne, ha előbb csinálnád, amit kell, aztán milliomosként annyit drogozhatnál, amennyit akarsz. Amúgy meg úgy tudom, hogy a szóbeli szerződés is szerződés, úgyhogy ne legyél szerződésszegő!

A történet röviden annyi, hogy Angliában dolgozik, de így is, hogy több száz kilométerre vagyunk egymástól, a közös vállalkozásban van mindkettőnk reménye. Én viszont igen lassan haladok a feladatok rám eső részével, mert mindig el vagyok foglalva valami hülyeséggel, példának okáért ezzel a bloggal.

Mivel levélben írtakkal nehéz vitatkozni, viszont a ezt a naplót sem akarom elhanyagolni, ezért úgy döntöttem, hogy összehozom a kellemest a hasznossal, és mostantól egy új bejegyzés-kategória keretében színesítem az itteni tartalmat azzal is, hogy éppen hol tartok a vállalkozásom felvirágoztatásában. :)

Mint ahogy azt minden valamirevaló menedzserkönyv javasolja, először is megjelölöm azt a célt, amit tartani fogok, ha a fene fenét eszik, akkor is. Tehát: ebben a hónapban 5 ezer, márciusban 50 ezer forint árbevételt kívánok realizálni, melyek onnantól, egészen 2008 februárjáig legalább havi 20%-os növekedéssel képzelek el.

Mindez persze igen szerény vállalás, önmagában az éhenhaláshoz is kevés, de egy igazi vállalkozó nem munkahelyet teremt magának, tehát nem a fizetésért, hanem egy hosszú távon is életképes rendszer kiépítéséért dolgozik, és ezért cserébe akár még az éveken át tartó folyamatos veszteség sem túl nagy ár. Ezzel szemben az, hogy én nem fogadom el a veszteség gondolatát, sőt a fent részletezett bevételek minimum felét tiszta nyereségként kívánom magáncélra kivonni a cégből, egy kényszerű, de mégis elfogadható kompromisszum a "csak a pénzért - csak a rendszerért" szélsőségek által meghatározott skála közepén. Így a ló egyik oldalára sem esek.

A lényeg, hogy van az ingatlantúra.hu domain alatt lévő majdnem kész projektem, mellyel ezen a héten kívánok elindulni.

Ez még nem a reklám helye, a cucc erősen fejlesztés alatt áll, amit az is nagyon jól jelez, hogy ha regisztrálni próbálsz, pillanatnyilag hibaüzenettel találkozol. ;)

Hogy mi magának a vállalkozásnak az alapkoncepciója, az már akár most is olvasható ott, de azért itt is részletesebben ki fogom fejteni.

Aki pedig a politika miatt jár ide, annak sem kell szomorkodnia, a mennyiség nem, csak az arányok fognak változni. :)

By SoDI