Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Le a sor humortalan terrorista köcsöggel! :-)

No, kérem, tegnap kiderült, hogy az eddigi híresztelésekkel ellentétben soha nem vert meg egyetlen cigány, egyetlen polgárőrt se a Nyugati téri aluljáróban. Ezzel szemben az igazság az, hogy a csoportos garázdaságba egy olyan magánember keveredett bele, akitől már több mint fél évvel korábban megszabadult a Polgárőrség. Ezt személyesen az Országos Polgárőr Szövetség alelnöke mondja, ő pedig nyilván jobban tudja.

Ha engem kérdeztek, pólóárus barátunk akkor jár el a leghelyesebben, ha mostantól a boltjának bevételét egy emberes arányban megosztja haverjával, kárpótlásul azért, mert önös üzleti érdekből lassan sikerül végképp elcsesznie az életét. Nem igaz ugyanis, hogy a "mocskos cigányok" tolják Loydit afelé, hogy mindenki egy vérszomjas fasisztát lásson, benne, hanem Tomcat. Ha ő nem tanácsolja neki azt, hogy egy weblapon pakolja ki a történteket, és ezt saját maga nem fűszerezi meg félreérthető célú tüntetéssel, akkor bizony nem kaptak volna vérszemet a szélsőliberális mocskok. Így viszont nem lehet csodálkozni azon, hogy rámozdultak a témára.

Tomcat számára előnyös, ha folytonosan provokálja a libsiket, hiszen a balhé fellendíti a pólóeladásokat. És fogalmazzon bár meg kedvenc kopasz bloggerünk eközben bármilyen országjobbító gondolatokat, az egészet beárnyékolja az a tény, hogy "jótanácsaival" maga mellé emelt a "közellenségek" sorába egy nála majd tíz évvel fiatalabb, médiaviszonyokban tapasztalatlan fiatal srácot is.

De ez csak a dolgok egyik oldala.

Közel egy éve készítettem interjút Bácsfi Dianával a VidékTV számára. Megkérdeztem tőle; miért nem látja, hogy tevékenysége egyedül az SZDSZ-nek használ, hiszen az antifasiszták nagyon bánatosak fasiszták nélkül, ezért Albert bácsi óta időszakonként rendelnek egy újat. Dia fel volt háborodva azon, hogy süllyedhetett ideáig a magyar közmorál, hogy sokan már nem képesek elképzelni azt, hogy valaki őszintén kiáll hazafias céljaiért, és minden fajta mögöttes szándék nélkül harcol értük.

Tomcat ugyanígy meg lehet győződve arról, hogy ő azon kevesek egyike, akinek legalább vannak tiszta gondolatai, és bátorsága, hogy ezeket kimondja. Én nem vonom kétségbe, hogy akár meggyőződésesen is ezt hiszi. Azt, hogy eközben az SZDSZ malmára hajtja a vízet, viszont tisztán látom.

Az olyan ember pedig, aki az SZDSZ-nek segít, szerintem nem képes a magyar fiatalok javát szolgálni. Soha.

By SoDI

No át megint ellustultam a blogfrissítést, de holnaptól már istenbizony napi rendszerességre térek át.

Addig egy szolgálati közlemény: Kicsit elbarmoltam a blog sablonját, így hosszú ideig elérhetetlen volt az archívum.

Ez most javítva van.

Archívumra fel! :-)

By SoDI

Tegnap ugye ott hagytuk abba, hogy hallgatva az idők szavára bizony én is pártalapításba fogok.

A jogi háttéren már sikeresen átrágtam magam, minden szükséges követelménynek megfelelünk, úgyhogy már csak az élvezetes része maradt hátra a dolognak. Kiállni a nyilvánosság elé.

Nagyon idegesít ugyanis, hogy a Fidesz már-már szitokszóvá tette a versenyképesség fogalmát, együgyű baloldali retorikával képezve vele ellenpontot. Ők, akik kormányzásuk idején azzal magyarázták a polgárság kiemelt támogatását, hogy a felemelkedésük automatikusan magával húzza az alsóbb néprétegeket is, most hátat fordítva egykori önmaguknak ördögtől való dolognak kiáltják ki, ha valaki a jövőbe való befektetésre élezi ki a gazdaságpolitikát. A keresztény szavazó pedig nem nagyon tud mást tenni a posztkommunisták 2006-os győzelmétől rettegve, mint hogy lenyeli az otromba szociális demagógiát, és továbbra is Viktornak csápol, attól teljesen függetlenül, hogy a politikai paletta melyik szegletére fújta éppen őt a közvélemény-kutatások szele. Bár mérhetetlenül logikus Kóka szemlélete, rendes istenfélő ember mégse adhatja a voksát a szavazótáborukat Magyarország deviáns rétegeiből vadászgató libertariánusokra. Szükség van tehát egy hiteles hangra, mely keményen szembeáll az SZDSZ társadalomromboló ámokfutásával, ugyanakkor küzd a keresztény értékek megőrzéséért, és az országban élő valamennyi ember hosszú távú boldogulását szolgáló szemléletet tekinti a haladás valódi útjának. Na, erre vállalkozok én a csapatommal.

Hogy a kiváló gazdasági vízióikkal szemben mi a problémám az SZDSZ társadalomszemléletével?

Hát, vegyük csak sorban. Ma kezdjük mondjuk az antiklerikizmusukkal.

Kuncze Mackó, a drága, ma sietett megmagyarázni, hogy milyen súlyosan téved az, aki rájuk az egyházak támadóiként tekint. Leírja szépen, hogy ők minden hazug híresztelés ellenére nem akarják porig rombolni az egyházi iskolákat (jaj, milyen kedves), az viszont több mint felháborító, hogy ma Magyarországon a Kedves Olvasó anélkül támogatja a katolikus egyház hitéleti tevékenységét adóforintjából, hogy erről bárki is megkérdezte volna. Na kérem, hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.

Nem igaz ugyanis, hogy egy ateista punk adójából akár csak egy fillérrel is részesedne bármelyik egyház. Ma Magyarországon az egyház-finanszírozás ugyanis a népszámlálási adatok alapján történik. Megnézik, hányan vallották magukat Római Katolikusnak, vagy hitgyülisnek, és ez alapján ítélik meg, hogy a finanszírozásra elkülönített keretösszeg mekkora hányadát kapja meg az adott egyház. Ha az ateista punk nem a katolikus egyházat jelöli meg, akkor bizony pap bácsi egy árva garast se lát a szegény ateista punk pénzéből.

De egy hazugság még nem annyira veszélyes. Sokkal nagyobb gond, hogy Kuncze úr álságosan úgy állítja be a keresztény hitfelekezetek torkára szorított véres kést, mintha egy csokor virágot nyújtana át nekik kedvesen.

Elszorult szívvel aggódik az egyházakért, hisz - micsoda eszméletlen tragédia - a jelenlegi szabályozásban ki vannak szolgáltatva a politikai játszmáknak, elvégre a mindenkori költségvetés korlátok közé szorítja a támogatásukat.

Ne tessék aggódni! A magyar parlamentben mindig lesznek elegendő arányban keresztyének, akik nem hagyják földbe döngölni azt, ami évezredek óta a társadalom fő megtartó ereje Európában.

Nem tetszenek még olyan erősnek lenni!

Nincs valós igény rá, hogy már önmaguktól is megvédjék a hitéletet. :-)

By SoDI

Na kérem, hosszú szünet után ismét itt vagyok.

Rájöttem, hogy hiába próbálom az életemből száműzni az olyan időrabló dolgokat, mint a blogírás, így is - úgy is kevés a napi 24 óra, akkor meg már tök mindegy.

Mivel elég rég nem jelentkeztem, ezért a mai nap teljen azzal, hogy összefoglalom, hogy mi is történt velem időközben.

Elöször is az őskeresztény maffiával való hadakozásomról.

Volt tanárom még mindig nem fizette vissza a tartozását. A kezese, Após Úr, szintén méltóztatott leszarni a közel egy hónapja postázott felszólíó levelemet, ezért az ügyvédem a benyújtja be ellenük a fizetési meghagyást. Igencsak sürgőssé vált az dolog, ugyanis idő közben ellen is elindult egy ilyen ügy. A társasház döntött úgy, hogy nem vár tovább a 135 ezer forintos közös költség tartozásomra. Ja kérem, álljanak be a sorba. A behajtandó kintlevőségem húszszorosa annak, amivel nekik lógok. Majd abból állni fogom. Addig pedig, ha örömet okoz nekik, hogy jelzálogot széljegyeztetnek a tulajdoni lapomra, hát gyártsák csak a papírokat.

A tanáromnál lévő pénz havonta 20 ezer forint felett kamatozik, tehát rohadtul nem tud izgatni a tény, hogy a kivárásommal végső soron 40-50 ezer forint értékben rájön a közös költség összegére a kamat, behajtási illeték, meg a jogi költség.

Ha más nem, azt hiszem, kénytelen leszek egy kerületi Családsegítő Szolgálat segítségét kérni, mert egyszerre ekkora kiadással illetlenség lenne zavarni édesanyámat, a diákhitel pedig jobb, ha valóban arra megy el, amire kitalálták. Tankönyvekre, egyéb tanulmányi kiadásokra.
A tanárommal szembeni eljárásra mindazonáltal megigényeltem, és sikeresen meg is kaptam a költségmentességet, erről a napokban kaptam kézhet az értesítést a bíróságtól.

Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Egy biztos, az ember tanul a hibáiból. Hálás vagyok a sorsnak, ugyanis egy értékes tapasztalattal lettem gazdagabb.

Egy cionistával soha, semmilyen körülmények között ne üzleteljen az ember!

• A másik fontos hírem, hogy hamarosan politikai pártot alapítok. Az alapszabály már kész van, jövő héten adom bíróságra.
  Bővebben holnap...

By SoDI

Hello mindenkinek.

Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, hogy a kezdeti fellángolás után, az utóbbi hetekben kicsit elmaradt a blogom frissítése. A vizsgaidőszak sajnos erősen lefoglal, és ez még keddig így is lesz.

Addig is örvendjetek, mert Hiller Pista szépirodalmi kirándulást tett Kertész Imre végbelében!

By SoDI

Rohanjatok reggelni!

By SoDI

Nos, kérem, a mai napirendi pont szerint fasiszta propagandát fogunk terjeszteni, ugyanis a méltán ismeretlen SS Hungaria Internet-rádió kerül górcső alá.

Nem mintha normál esetben 5 percnél mélyebb érdeklődést érdemelne ez a szenny, de most, a 21-es buszon történtek kapcsán mégis érdemes megvizsgálnunk az aktuális adásukat. Sok új információt persze ebből sem tudhatunk meg, hisz ebben az ügyben már minden oldalról elmondtak mindent, amit csak el lehetett mondani. De ha figyelmesen vizsgáljuk a fajvédő úriember érvrendszerét, akkor furcsa párhuzamra figyelhetünk fel közte, és kedvenc kopasz bloggerünk, Tomcat között.

Mire is gondolok?

Ha valakit érdekel, a zenés mix is készül már. :-)

Távol áll tőlem persze, hogy a fenti párhuzamokból bármilyen következtetést is levonjak, mindenesetre szembesítettem a fenti érdekességekkel magát Tomcatet is, aki a következő magyarázattal szolgált:

(A levelezés teljes szövege itt)

Hát, mindenki döntse el maga, de az már bizonyosan tény, hogy itt valaki másolta a másikat. Vagy Tomcat a fajvédő úriembert, vagy pedig a fajvédő úriember Tomcatet.

Hogy e kettő közül melyik az igazság, azt már a ti fantáziátokra bízom.

By SoDI

A hetedik napon Az Isten is megpihen.

By SoDI

By SoDI

Nézem Székhelyit. Szegény Színigazgató Úr nagyon nem érti, hogy ebben az országban, ahol Fideszesek naponta uszítanak önakasztásra, ahol református püspökök a zsidók kirekesztéséért prédikálnak, és a ahol miniszterelnököt fasiszta diákok hazaárulózzák le minden második utcasarkon, miért okoz ekkora felhördülést, ha valaki néhány mókás frázissal nyúl a Himnuszhoz. Föl nem tudja fogni, hogy mindezek után miért lőnek be egyesek lakása ablakán, miért tetves zsidózzák le kulturális összejöveteleken, és ehhez miért helyesel ehhez az ott jelen lévők többsége.

Tombol bennem a segíteni akarás.

Tessék hát figyelni, drága Művész Úr!

Nehéz helyzetben vagyok, elvégre egészséges magyar érzület nélkül a nemzeti jelképek tisztelete egy olyan elvont fogalom lehet, mint vaknak a szivárvány. Szerencse, hogy én sose riadtam vissza a kihívásoktól. Ön a saját szélsőséges mocskolódását úgy értékelte, hogy az csupán egy kétségbeesett segélykiáltás. Ha pedig valaki nem veszi a fáradtságot, hogy e mögött a segélykiáltás mögött elsősorban az okozati összefüggéseket elemezze, vagyis azt, hogy mégis mi indít ma Magyarországon egy elismert művészembert ilyesmire, az ezzel csak önmagát minősíti, hisz így nem állhat az értelmiségi, szofisztikált gondolkodás oly magas szintjén, mint Székhelyi doktor.

Jöhetnék itt észérvekkel. Ecsetelhetném, hogy milyen felbecsülhetetlen erkölcsi kár az, hogy mostantól emberek nagy tömegének az Ön primitív megszólalása ugrik be először legszentebb nemzeti énekünk harmadik versszakáról, de nem teszem. Ehelyett, drága Direktor Úr, ha tetszik megengedni, én is egy segélykiáltást tennék.
Őszintén remélem, hogy nem tetszik elítélni érte, hanem ehelyett inkább az okokat tetszik majd boncolgatni. A segélykiáltásom pedig így hangzik:

Hogy lehet az, hogy egy idegenszínű nemzetmocskoló irányítja a magyar kultúra egyik kimagasló bástyáját?

Meg is volnánk. Lehet, kérem, okságot elemezni.

Most pedig evezzünk kicsit más vizekre.

A tegnap leírtakkal kapcsolatban jól gondoltam, hogy a blogom híre eljut az adósaimhoz is. Délután a tanárom sértődött hangon kérdezte telefonon, hogy ugyan miért nem arról irogatok, hogy nem kaptam meg a munkatársaitól azt a pénz, ami a gyertyatartós referenciámért, illetve az alapítványuk tájékoztató anyagainak beszkenneléséért a járt volna. Nem beszélve a domain-regisztráció költségeiről, melyet szintén kénytelen voltam zsebből megelőlegezni. Elég furcsa volt, volt ezzel pont ő hozakodik elő. Elmondtam szépen, hogy egyrészt azért ugye, mert ilyenekről én nem kötöttem írásos megállapodást senkivel, másrészt, ha megnézzük, mindez cakkompakk 100 ezer forint alatt van, amit nem nagyon lehet egy lapon emlegetni a másik két ügylet értékével. Úgyhogy erről ennyit.

Még mindig pénzügyeknél maradva. Nem tudom, hogy hányan számoltak már utána közületek, hogy a 21%-os egységes adókulcs mennyit vesz ki éves szinten a zsebetekből. Ha valakinek új jött volna ki, hogy a 25%-os kulcs mérséklődése többet hoz neki a konyhára, mint a 15%-os sáv eltűnése, az igazán elküldhetné a kimutatását, mert én a magam szerény agyával ezt eléggé valószínűtlennek tartom. Itt, bizony megint a nép kőkemény kifosztása zajlik.
De miért kell egyre jobban kifosztani az embereket? Érdemes lenne végre feltérképezni ennek a valódi okait, melyet egyelőre mindenki máshol keres. Az ellenzék a kormány esztelen herdálásáról beszél,  kormányoldalról pedig ezekben a hetekben ezer módon lett nevesítve, mely szörnyetegek miatt kényszerülnek ők arra, hogy, sűrűn a könnyeikkel küszködve bár, de folyamatosan újabb és újabb bőrt hozzanak le a tisztességes emberekről.

Az új közellenségek tehát:

• Fodrászok
• Pizzafutárok
• Pincérek
• Feketén takarítók
• Bébiszitterek

Nem kell, hogy kétségeink legyenek, a lista még bővülni fog. Végül szépen összeáll a népellenség kullancsok köre, akik sunyi módon a társadalom testén élősködve alattomosan harácsolják a milliós borravalókat. Azonban amíg látványosan folyik a harc a mindent ellepő feketegazdaság bűzös réme ellen, érdemes lenne egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy nem az-e a költségvetés nehézségei mögött meghúzódó valódi probléma, hogy ismét egy olyan gazdasági rendszert sikerült meghonosítanunk, mely az kommunizmust váltva, az amerikai típusú gazdaságpolitikával szembeni új pólus?

Az amerikai mintával szembenálló új gazdasági modell? - kérdezheted.
Igen. Pontosan. Holnap részleten is kifejtem, hogy mire gondolok.

Addig is húzok tanulni.

By SoDI

Mi a különbség a cigánybűnöző, és annak őskeresztény változata között?
Ma kiderül.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy talmudista informatikatanár, akivel barátságot kötöttem. Történt egy nap, hogy ez az úriember egy soha vissza nem térő lehetőséget ajánlott nekem. Szervezett ugyanis egy kulturális alapítványt, melynek egyik legfőbb célja bizonyos antikvitások digitális archiválása volt. (A részleteket itt mellőzőm, mert az üzleti titok megsértése csúnya dolog). Kérdezte, hogy össze tudnék-e hozni egy olyan programot, ahol ezek a régiségek adatbázisból kereshetőek, és tetszés szerint, három dimenzióban forgathatóak. Igent mondtam, megkötöttük tehát az előzetes megállapodást, majd az egyik otthoni gyertyatartójáról elkészítettem egy Flash alapú referenciát. Ezt a munkatársaival együtt el is fogadta, és mindenki boldog volt, nagyon.

Igen ám, de homok került a gépezetbe. Fel is hívott engem, hogy apróbb nehézségek így, hivatali problémák úgy, a projekt beindításához sürgősen szüksége lenne vagy 10 millió forintra. Mondtam neki, hogy hát sok szerencsét hozzá, én maximum kicsivel több, mint 2 millióval tudnám kisegíteni, de azzal se nagyon szívesen. Ja, de hát neki mégis szüksége lenne arra, és még emellett is tudnék segíteni, elvégre a lakásom is ér vagy 16 milliót. Nem kell aggódnom - mondta - néhány hónap lenne az egész, utána pedig visszakapnék mindent, és a lakásom is újra tehermentes lesz.  

Ez így elég félelmetesen hangzott, miután korábban már igen részletesen utána olvastam a hasonló lakásügyletek veszélyeinek, mikor is hasonló ajánlatokkal bombázott engem egy vastag aranyláncos kancigány a maga luxusmercijével. (Erről szóló beszámolóm Tomcat levelezési rovatában is megjelent. Ne tudjátok meg, hogy milyen ideges lett az elutasítás után az roma, miután olyannyira behülyítettem a megjátszott érdeklődésemmel :-)). Mi tagadás, most is vonakodtam igent mondani, elvégre arra kértek, hogy a csaknem 18 millió forintos vagyonomat az utolsó fillérig kockáztassam. Ennyire azért nem tűnt fontosnak semmi se. :-)

- De hát neked is van saját lakásod, meg a barátnődnek is ugye. Miért nem azokra vesztek fel inkább kölcsönt? - kérdeztem.
- Mert azokon már a múlt hónapban túladtunk. Meséltem neked, hogy végre összeköltözünk. Épül itt a közelben egy lakópark, két egymásba nyitható lakásra már be van fizetve 13 millió forint. Kicsit körülményes lenne kivenni onnan a pénzt, mert van ennek egy közel 6 hetes átfutási ideje. Annyi időm pedig most nincs.
- No hát, akkor semmi gond - mondom - eszközölsz egy szerződésmódosítást a lakópartos cégnél. Kérek egy fizetési kimutatást, szerződésbontási jogot, és legyek megjelölve a kifizetések kedvezményezettjeként.

Előbb még ellenőriztem, hogy tényleg széljegyezve vannak-e ezek a vásárlások a lakópark tulajdoni lapján, de végül is ebben maradtunk. Megkaptam a kért papírokat az építkező cég fejlécével, az ottani értékesítési igazgató aláírásával. Mindezt a tanárommal ügyvéd előtt megerősítettük. No hát, de jó, most már biztos, hogy nem kockáztatok semmit. Ha gond van, kiveszem a pénzt a lakópartból. Átadtam is neki a 2 és fél milliót, a lakásomra pedig aláírtam a 8 milliós jelzálogszerződést. Annyira nem éreztem ezt veszélyesnek, hogy mindennek a közjegyzői ellenjegyzése ellen se tiltakoztam. Ennek az volt a lényege, hogy bármely fizetési részlet elmaradása esetén a kölcsönadónak joga van közvetlen bírósági végrehajtást eszközölni mind az én lakásom, mind pedig a tanárom barátnőjének mellettem szintén kezesként belépő édesapja (továbbiakban: apósa) ellen, aki egy nagyobb törökbálinti telket adott biztosítékként - igaz, egy bank közel 100 milliós egyetemleges jelzálogával terhelve.

Történt ez 2004 májusában. Hamar elillant a nyár, és eljött nap, amikor már fizetnie kellett volna a tanáromnak.

- Sajnos néhány héttel csúszik a dolog. - mondta.

Ezzel nekem, ami a saját pénzemet illeti még nem lett volna semmi különösebb bajom, csak hát a másik hitelező bizony már ott állt a sorban, és bármikor végrehajtási jogot jegyezhetett volna be a kérómra. A tanárom mindeközben azzal mentegetőzött, hogy sajnos őt is hitegetik, de azok ellen az emberek ellen kész öngyilkosság fellépni, mert képesek, és "miközben mész haza, fejbe lőnek, mert valójában NBH-s, kémelhárító tisztek".  De nem kell aggódnom - mondta - mert egymillió forint plusz bánatpénz vállalása fejében a hitelező hajlandó volt eltekinteni a részletek folyósításától. Megelégedett azzal, hogy csak az eredeti féléves időtartam végén látja a teljes összeget. Személy szerint nem igazán találtam megnyugtatónak, hogy július helyett a decemberi fagyban kerülök utcára, úgyhogy ezen a ponton láttam időszerűnek ügyvéd édesanyám segítségét kérni.

Gondolom nem kell mondanom, hogy ebből egy jó nagy patália, és üvöltözés következett. Hogy ők édesapámmal segíteni akartak engem az élet elején, én meg, hülye kölyök, bazmeg, mindent egy mozdulattal bűnözőknek ajándékozok, miegymás. Mivel saját bevallása szerint is "túl pipa" volt ahhoz, hogy megfontoltan tudjon gondolkodni, átadta az ügyet a barátnőjének. Az első dolgunk az volt, hogy közöltük a lakóparkos építő céggel: élnék a jogaimmal, és kérnénk szépen 11 millió forintot. Előre is köszönjük, puszika.

Jött is a válasz néhány hét múlva, hogy hát nem úgy van az, mert az ő kezelésükben lévő 13 millió forint az a valóságban úgy néz ki, hogy az egyik lakásra be van fizetve 200 ezer forint (!), a másikra pedig valóban bent van 5 millió, de az viszont gyámhatósági bejegyzéssel terhelt. Ami a nálam lévő igazolást illeti, cégüknek az idáig nem volt tudomása arról, hogy ilyen tartalmú dokumentum létezik. Az nem az ő pénzügyi osztályukon készült, a rajta található pecsét nem valós. Az úriember, akinek az aláírása rajta szerepel, 2003 decembere óta nem áll az alkalmazásukban, munkakörét tekintve sose volt értékesítési igazgató. Hozzátették még, hogy a helyzet tisztázása végett személyesen is felvették a kapcsolatot vele, és úgy nyilatkozott, hogy sose írt alá ilyen tartamú dokumentumot, a rajta szereplő aláírás nem tőle származik.

Arra már ki se térek, hogy néhány, a tanárom lakásán véletlenül ;-) a saját papírjaim közé keveredett levelekből bizony kiderült, hogy rajtam kívül még jó néhány embert kevertek bele az ügyeskedésükbe hasonló módon. Vagy arra, hogy az 50 ezer forint alaptőkével bejegyzett alapítványuk telefonjain másfél milliós tartozás halmozódott fel néhány hét alatt. Vagy esetleg, hogy az eredetileg felvett 8 millió valójában csak 5 millió forint volt, a többi pedig uzsorakamat. Nem térek ki ezekre, mert nem akarom estig írni a mai blogbejegyzést.

Szó mi szó, mi persze egy kicsit furcsálltuk a cég válaszát, úgyhogy közöltük is a tanárommal, hogy itt már bizony okirat hamisításról is szó van, nálunk lévő papírokból pedig olyan szép büntetőfeljelentést tudnánk kerekíteni, hogy azt öröm lesz nézni. Ekkor jelentkezett be az ügyvédemhez a tanárom apósa, hogy írásban kézfizető kezességet vállaljon a lakásomat terhelő jelzálog, valamint a tanáromnak adott magánkölcsön visszafizetésére. Mindehhez azonban néhány hétig a türelmünket kérte, amíg cége ingatlanjaiból felszabadítja az összeget.

Teltek múltak a hetek, és hát csak nem arra ébredtünk megint, hogy fizetni kéne a hitelező fele. Após bácsi sajnos még nem végzett az ígért ingatlanügyletekkel, a hitelező bácsi viszont már közölte, hogy ő pedig küldené énhozzám a végrehajtó bácsit. Ez volt az a pont, amikor - barátság ide, vagy oda - beadtuk a polgári keresetet a bíróságra, a jelzálogszerződések érvénytelenítését kérve, mivelhogy azok végrehajtása a bűncselekménnyel okozott károk kielégítését jelentené. A tárgyalás júliusra lett kitűzve.

Ez a lépés hatásosnak bizonyult, ugyanis januárban végre megkapta a hitelező a pénzét. Bár történt még néhány apró adminisztrációs nehézség, minek következtében a mai napig nem kaptam meg a földhivatali értesítést arról, hogy a lakásom tehermentes lenne, de ezek saját ügyvédem, és édesanyám szerint is olyan jelentéktelenek, hogy ezzel itt nem untatnálak benneteket. A lényeg, hogy azt a pénzt, amit a nagymamám hagyott rám, mindezek ellenére még mindig nem kaptam vissza. A legújabb, hogy a tanárom egészségügyi problémáira hivatkozva ma reggel a hétvége magasságában ígér fizetést.

No hát akkor vonjuk is le a tanulságokat...

A cigány, és a cionista bűnöző közti különbség:

• A cigánybűnöző a saját szellemi szintjén álló emberekhez van szokva, így indítékai átlátszóak. Törtető nyomulása a leghiszékenyebb emberben is egészséges gyanakvást ébreszt. Őskeresztény, démoni változata ezzel szemben egy becsületes, makulátlan úriember látszatát kelti.

• A cigánybűnöző vastag aranylánca, és sunyi mosolya láttán rögtön egyértelművé válik a behízelgő modora mögötti kristálytiszta rosszindulat. Igazhitű változatánál viszont az ember szemen köpi magát, ha neadjisten előítéletes gondolatai támadnak. Az már ugye - kimondani is szörnyű - antiszemitizmus lenne, és ugyan ki manapság az fasiszta állat, aki a gázkamrák ajtajánál gyermekagyakat boncoló sátánok eszméivel azonosul? Nem, nem! Ezeket a gondolatokat el kell hessegetni, jó messze. Fúj, távozzatok csúnya náci gondolatok!

• A cigánybűnöző nincs felkészülve minimális jogi műveltségre sem, előadása közel sem alkot kikezdhetetlen logikai egységet. Az asszimilálódott elitbűnöző más. Ő minden felmerülő kételyedre megnyugtató magyarázattal szolgál, minek következtében bármelyik oldalról is vizsgálod az ajánlatát, mindenhonnan egy korrekt ügymenetet képe rajzolódik ki. Ha nem vagy fasiszta, nem is kételkedsz.

Innentől pedig érdemes feltenni a kérdést, hogy ma Magyarországon tényleg azok ellen kell-e felszólalni, akik könnyű azonosíthatóságuk okán, egy minimális körültekintés mellett, egyáltalán nem jelentenek semmiféle veszélyt - ahogy ezt például Tomcat is teszi - , vagy helyettük jobb lenne esetleg az észrevétlenül delejező - tehát sokkalta alattomosabb - banditákra koncentrálnunk?

Mindenkinek ajánlom, hogy gondolja ezt végig.

By SoDI

Ma kivételesen nem Tomcat-et baszogatom. :-)

Egy rövid bemutatkozáson kívül még nem sokat írtam itt a magánéletemről, márpedig ez divat a blogoknál.
Így most ez következik.

Innen jött az ultimátum, hogy márpedig ő a továbbiakban egy ilyen csöves-tanyát nem támogat sem rezsiköltséggel, sem kajával. Mert, úgy néz ki, így 23 éves fejjel szükségem van valakire, aki úgymond rendbe szed engem. No hát, micsoda véletlen, a székely ápolónő, aki decemberi haláláig nagypapámat látta el, éppen két albérlet között van, úgyhogy rögtön össze is lett kapcsolva a kellemes a hasznossal. Ma tehát van egy bentlakó takarítónőm a vendégszobában. Ha akarom, ha nem. :-) Este már elkezdett képződni a szép rend. Azt hiszem, ha végzett a nő, elétek tárok itt néhány szemléletes "ilyen volt - ilyen lett" képet.

Kicsit felgyorsultak az események, mert pont ma válik esedékessé a nagyanyai örökségem behajtása. Lassan 13 hónapja, hogy kölcsönadtam egy régi zsidó tanáromnak 2 és fél millió forintot, eredetileg 3 hónapra, és azóta csak a süket óhéber dumákat hallom a végtelenül unalmas családi problémáiról, és "átmeneti" nehézségekről. Törlesztés mindössze 100 ezer forint értékében történt, most április végén. Cserébe adtam meg neki a május hónapot haladékként. Ha most tényleg fizet, akkor a hétvégém elugrom Londonba bulizni. Ha nem, akkor asszem már kénytelen leszek elővenni a történtek büntetőjogi vonzatait. A papírok elő vannak készítve. Most bizonnyal kérdezheted: "Egy kölcsönügyletnél büntetőjogi vonzatok?" Hát igen, ez az ügy elég szövevényes, és sokszereplős, de legalább megvan a holnapi blogbejegyzésem témája. :-)

Érdekes tényfeltárás lesz arról, hogy a fehérgalléros
gengszterizmus bizony nem csak a nagy cápák játéka.

Ha esetleg az érintettek olvasnák ezt, őket megnyugtatnám: nem kell aggódni, mert minden, konkrét személyre utaló adatot mellőzni fogok. Nem célom a botrány, hisz az én is érdekem azt diktálja, hogy a még folyamatban lévő ügy békésen legyen lezárva. Úgyhogy nincs semmi probléma, és nem is lesz, csak tessék szépen fizetni.

By SoDI

No, hát akkor üdvözlök mindenkit.

Előre is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, de ez az első, bemutatkozó hozzászólásom egy kicsit hosszú lesz. De ez nem fog szokásommá válni. :-)

Nincs nagy tapasztalatom a blogírásban, de úgy érzem, először is illendő lenne néhány szóban bemutatkoznom.23 éves budapesti fiatal vagyok, informatika-matematikatanár szakos hallgató az ELTE-n. Saját zöldövezeti lakásomban élek Budán. Nagykorúságom elérése után szüleim célja az volt ezzel az ajándékkal, hogy kimaradjon az életemből az a 20 év, amíg az ember az uzsorahatású hiteltörlesztéseket nyögi. Senki se higgye azonban, hogy holmi képzelt újgazdag milliomos csemete vagyok. Aki ismer, az tudja, hogy ilyesmiről szó sincs, teljesen átlagos körülmények között élek. Érdemes még tudni rólam, politikai nézeteim erősen a konzervatív értékek tisztelete köré épülnek, mely alatt a kereszténység megtartóerejének feltétlen tiszteletét, és a mély hazaszeretetet kell érteni.No de miről is akarok itt szólni?Ha az ember körülnéz, akkor látja, hogy mostanában erősen szaporodnak a Tomcat-ellenes weblapok, fórumok, és blogok. Talán nem véletlenül, mert Polgár Tamás úr láthatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy a józan ítélőképességű emberekben a mély utálat alakuljon ki iránta. Első látásra úgy tűnhet, hogy én beálltam a Tomcat-gyűlölők közé, és bár tény, hogy pillanatnyilag ez az elsődleges motivációm az írásra, de megnyugtathatok mindenkit, folyamatosan meg fogja itt kapni a magáét mindenki más is a hazai közéletből, aki szemrebbenés nélkül ontja a hazugságait.Ilyet pedig nem nehéz találni, mert elég ha csak a 21-es buszon történt szurkálást vesszük. No hát itt hazudott a csöves TGM, hazudik Józsika bűnöző családja, hazudik a kopasz blogger, hazudik a miniszterelnök, hazudnak a sátánista Mortimer haverjai, hazudik Pokorni Zoltán, hazudik a sajtó, hazudik mindenki.De egyelőre Tomcat...Kezdjük azzal, hogy szerintem az emberek többsége erősen félreérti az ő céljait. Az ő célja nem más, mint az önző haszonszerzés.A pénz.Kétség kívül jól csinálja, mert amíg ebben az országban más lehetőség híján rengeteg ember dolgozik napi 8 órán át, addig ő főállású botrányhős, és ebből él meg kényelmesen. Ezt valahol maga sem tagadja, azonban a látszattal ellentétben nem áll mögötte semmiféle képviselet után kiáltó társadalmi érték, ami erkölcsileg mentené a szerepléseit.Tomcat egyetlen célja a figyelemfelkeltés, mert weblapjának látogatottsága nyilvánvalóan egyenes arányban korrelál a pólók (vagy ahogy ő írja: polók) eladásával. Minél nagyobb a botrány, annál nagyobb az adózatlan bevétel.

ADÓZATLAN!

Adózatlan, mert miközben szeretett bloggerünk a Moszkva téren a bűnözőkkel szembeni zéró toleranciáért kiáltott - közvetlenül az erkölcstelen pénzhatalom ellen agitáló Jobbikos prominens, Molnár Tamás beszéde után - aközben ő maga ugyanazt csinálja, mint az állami vagyont fosztogató korrupt bűnözők. Csak éppen kicsiben, de a mérték még sose mentette senkinek a felelősségét, maximum a kiszabható évek számára volt apró ráhatással. Ha valóban megvalósulna az általa áhítozott zéró tolrerancia, akkor lehetséges, hogy az ő ajtaján is kopogtatnának a rend őrei. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is rágalmazzak, de a körülmények ismerete erre enged következtetni, de erről később…Tévedés ne essék, én magam nem ítélem el Tomcat-et. Elfogadom azt az indoklását, miszerint a magyar adórendszer olyannyira megnyomorítja az embereket, hogy tisztességes járulékfizetés mellett szinte lehetetlen nyereségessé tenni bármit. Én nem haragszom Tomcat-re, inkább csak sajnálom őt. Ugyanígy problémái lesznek öreg korára a nyugdíj megállapításánál, mint bármelyik kifosztott, be nem jelentett napszámosnak. Nekem ilyen problémám nincs, nekem az egyetemi éveim már munkaviszonynak számítanak, de ő ezzel, hogy fiatal korában próbálja jól érezni magát, véglegesen kiteszi magát annak a veszélynek, hogy teljesen kiesik a szociális ellátórendszer keretiből.Viszont a Tomcat személyével kapcsolatban oly sok Internetes fórumon emlegetett „adócsalás” mellett dühítőnek tartom, hogy miközben más szemében a szálkát is észreveszi, addig a saját szemében a gerenda se zavarja. Tomcat nem képes felfogni, hogy a modern társadalmi életben mindig vannak olyan pontok, melyeket hagyományos rendészeti eszközzel lehetetlen kezelni. Ezeket egyfajta huncut összekacsintással oldják meg az emberek. Te kreatívan könyvelsz, a haver másolt Windowst használ, a cigánysor szélén pedig nem számít hosszú távú befektetésnek alumíniumkerítést húzni, vagy krumplit ültetni. Mégse jelentjük fel egymást ész nélkül, mert mindannyian látjuk, hogy egyenként megvan a magunk személyes, védhető oka.A zéró tolerancia elve azonban tiszta kezű szónokokat kívánna. Így viszont a vizet prédikáló, de bort vedelő pap esetét láthatjuk. Mégse ítélkezem. Meglehetősen kétszínű tett lenne tőlem, miután az én személyes offshore terveim talán még az övénél is pimaszabbak. A fő különbség kettőnk között az, hogy amíg én nem fröcsögök büntetőjogi kérdésekben, addig újabban Tomcat-nek ez valami perverz mániájává vált.Mielőtt ezzel a kérdéssel kezdenétek el bombázni engem, röviden összefoglalnám, hogy miért nem tartom finoman fogalmazva teljesen becsületesnek Tomcat számviteli fegyelmét. Aki figyelmesen elolvassa a blogjában a cégháttérrel kapcsolatos bejegyzéseket, az megtudhatja, hogy Dominikán van bejegyezve a cége. Ez nagyon röviden azért előnyös, mert néhány kivételtől eltekintve (ilyenek például a művészi jogdíjak) a Harmadik Világ-beli off-shore cégek a bejegyzés helyén adóznak. Dominika esetén ez nyereség-független éves átalányadót jelent, amit most nevezzünk inkább simán fenntartási költségnek. Itthon csak akkor van elszámolási kötelezettsége a külföldi cégnek az APEH fele, ha a telephelyet is alapít hozzá. Ez azonban a társasági törvény szerint nem csak szándékosan lehet megtenni, hanem ha az ember például irodát bérel, vagy mondjuk biztosítást köt az offshore cége nevében, akkor szépen a fejed felett eldöntik, hogy neked márpedig van telephelyed, és punktum. Ha akarod, ha nem.Van és kész.Tomcat szerint neki nincs telephelye, ugyanis csak egy raktára van, az pedig nem számít annak. Ebben tökéletesen igaza van, csak az a gond, hogy ha ebből a raktárból rendszeresen szállít, akkor az APEH onnantól már jogosult ezt a raktárát is telephelynek csúfolni.Igen ám - mondja Tomcat - de sehol sincs meghatározva, hogy mi az, hogy "rendszeresség". El kell ismernem, ez is igaz. Annyira rendezetlen kérdés ez, hogy ahány forrás, annyi különböző állásfoglalás látott már napvilágot ebben a kérdésben. Ezek között van olyan perverz, életszerűtlen PSZÁF állásfoglalás is, miszerint "a szó grammatikai (és logikai) értelmezése alapján egy meghatározott időtartam (általában egy év) alatt 1-nél több alkalommal folytatott ) tevékenység már rendszeresnek minősül". Elismerem, az ilyen őrült szélsőség csak egy olyan jogász agyából pattanhatott ki, akit már megbolondított a saját munkájának a hiábavalósága, valamint a frusztráltság amiatt, hogy nem képes az íróasztala mögül hatással lenni a valódi gazdasági folyamatokra. Úgyhogy ezt a baromságot tényleg el is felejthetjük. Vegyük ehelyett a rendszeresség szó köznapi értelmezését. Szerintem nem elegendő önmagában hozzá az ismétlődés - ebben osztom Tomcat véleményét -, hanem kell hozzá időben való tervezettség is. Na már most az, hogy Polgár Tamás úr keddenként, és csütörtökönként megbízhatóan megjelenik a Lehel csarnok bejáratánál, az eléggé tervezett szállításnak tűnik. Ergo: van telephelye.Ami után adózni illene.A III/3-as besúgó idők már elmúltak, aki össze-vissza feljelentgeti a másikat, az szerintem is egy utolsó pöcs, így azt hiszem minden olvasóm nevében mondhatom, hogy mi a szolidaritás, és a konstruktív polgári engedetlenség jegyében szívesen összekacsintunk vele, de akkor viszont tessék egy alapvető toleranciával viseltetni mindazokkal szemben, akiket most ellenségnek tetszik kikiáltani. Tessék szépen elfogadni, hogy egy olyan országban élünk, ahol bizony senki se szent, mert ezt a körülmények még nem teszik lehetővé. Majd 30 év múlva talán másként lesz. Addig viszont, ha ezt a szabados jogértelmezést mi, középosztálybeliek egymás közt elfogadjuk - márpedig értelmes ember kimondatlanul is elfogadja -, akkor illendő lenne bizonyos határok között a nyomorban szenvedő cigányok megélhetési törvényszegéseit is tolerálni.Hacsak nem vagyunk valóban rasszisták.De én nem nézem ki Polgár úrból, hogy pusztán anyagi érdekből a fajgyűlölet útjára lépne.
Remélem, ti se...Mára ennyit.
Holnap Tomcat beteges, agresszív hajlamait fogjuk kitárgyalni.

By SoDI