Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egymástól függetlenül több japán rajzfilmben is hasonlóan ábrázolják Istent. Mediterrán stílusú, hosszú hajú, mókás emberként.
Ugyanez igaz az Ueki törvénye (Ueki no Hosoku, The Law of Ueki) című sorozatra, amelyből a fenti kép is származik, és például a Ah! Istennőm! (Aa! Megami-sama!, Ah! My Goddess!) című animére.
És ez csak két példa volt, ennél sokkal több helyen visszaköszön ez a kép. Vajon miért olyan népszerű?
Na hát, azt hiszem, ez az egyik legjobb YouTube-os Naruto AMV. :)
Ezt is megtaláltam. :)
(Bár azért annyit hozzá lehet tenni, hogy ha valaki már energiát áldoz egy ilyen elkészítésére, akkor illene RAW (felirat nélküli) verzióval dolgoznia.)
Az ilyen stílusú zene különben azért nagyon jó, mert - mivel agyatlan liberális drogosoknak szánják ösztön-vonagláshoz - remeküllehet alatta programozni, hiszen nem köt le egy szemernyi intellektuális kapacitást sem. :)
Ha valaki hús-vér kamaszzenészekért rajong, az még valahol érthető, de vajon mi játszódhat le egy olyan tizenéves lány agyában, aki egy rajzfilmfigurába szeret bele, és erről még videókat is összevág?
Az utóbbi időben erősen rákattantam az AMV-kre (Anime Music Video - japán rajzfilmekből összevágott videóklipp). Bár ezek nagy része egy kaptafára készül (különösen gyakori a Linkin Park zenéi alá komponált alkotás), azonban elvétve rá lehet bukkani egy-egy kivételes műremekre.
Az alábbi videón a Yu Yu Hakusho (magyar verzióban a címe kiegészül annyival, hogy "A szellemfiú") látható, ami egy közepes verekedős anime. Túl sok szót kár vesztegetni rá, semmi kivételes nincs benne, ami igazán magával ragadná az embert, bár azért ha éppen nincs más dolgom, és az Anime+ műsoráról csak valami harmadrangú unalmas amcsi akciófilmre tudnék kapcsolni, kibírható.
Az, hogy mégis beleszerettem ebbe az AMV-be, annak tudható be, hogy hatalmasakat lehet röhögni azon, mennyire összeillik az Irigy Hónaljmirigy egyik számával. :)
Azok közé tartozom, akik már régóta tűkön ülve várják, hogy végre bekövetkezzen a manga alapján meg megismert timejump a Narutoban. (Ehun egy teaser, meg egy kis extra kedvcsináló.)
Ha valaki esetleg egy szót sem értene a fenti mondatból, annak álljon itt röviden egy rövid magyarázat. A Naruto egy japán rajzfilmsorozat, vagyis anime (mely mellesleg éppen a mai naptól megy magyar szinkronnal a Jetix-en), és egy szőke ninja-gyerekről szól.
Otthonát, Konohát (a Rejtett Levél Falut) évekkel ezelőtt megtámadta a kilencfarkú rókadémon (Kyuubi), akinek a hatalmas erejével nem bírt a falu összes harcosa sem. Éppen ezért vezérük, a Negyedik Hokage feláldozta az életét, és egy gyermekbe zárja el a démon erejét. Ez a gyermek Uzumaki Naruto, aki a sorozat főhőse.
Elég nehéz spoiler-mentesen (tehát a történet izgalmait nem elrontva) írni egy többszáz-részes sorozatról, de azért annyit elárulhatok, hogy kb. a 130-ik rész táján Naruto elvonult edzeni mesterével, hogy aztán megerősödve térhessen vissza.
A Mangában, vagyis a történet képregény-változatában ez, és az évekkel későbbi visszaérkezése szinte közvetlenül két egymást követő füzetben jelent meg. Mivel azonban a heti rendszerességgel jelentkező anime túl gyorsan haladt a mangához képest, ezért azt a készítőknek egy kicsit vissza kellett fogniuk, elvégre az animált történet soha nem szaladhat előbbre, mint a rajzolt.
Két lehetőség állt az alkotók előtt. Az egyik, hogy beszüntetik a sorozatot egy időre. Ez ugyebár marketing szempontból biztos brand-gyilkosság lett volna. A másik lehetséges megoldás az volt, hogy kitalálnak egy alternatív vonalat, amely nincs ellentmondásban a manga történéseivel, és azzal töltik ki az anime részeit egészen addig, amíg a manga annyira meg nem előzi a történetben, hogy már a rajzfilm is nyugodtan visszakanyarodhat az eredeti történetszálhoz.
Természetesen ez utóbbi mellett döntöttek.
Az eredmény, hogy bár nem maradtunk Naruto nélkül, de több tucat epizódon keresztül az eredetihez képest csak kissé sablonosabb történeteket kaptunk, melyeket helyenként még a hozzám hasonló rajongók is unalommal fogadtak.
Éppen ezért hatalmas öröm, hogy most, a 221-edik résszel végre a TV-sorozatban is megtörtént a várva várt időugrás, és egy csapásra közel felnőttként láthatjuk viszont a sorozat hőseit.
Arról már nem is beszélve, hogy az ehhez készített opening (az epizódok előtti zenés bevezető) olyan rettenetesen jól sikerült, hogy nem lehet betelni vele.
Naruto Shippuuden Opening:
Szerintem az elmúlt napokban most játszom le vagy harmincadszor, de ez egyszerűen megunhatatlan, annyira hangulatos! :-)
Helyette az Elfen Lied (Elfek éneke) című animéről írom le az első élményeimet. A hétvégén szinte egy ültő helyemben néztem végig, és meg kell, hogy mondjam, teljesen magával ragadott, és elvarázsolt.
Tekitve, hogy egy helyenként brutálisan véres, perverz alkotásról van szó, ez a hirtelen jött rajongás nyilván valamennyire engem minősít, de ha az ember utána keres, akkor rájön, hogy vannak a neten ezzel így még néhány ezren. :-)
Először is le kell szögezni, hogy a erős jelenetei ellenére ez nem egy hentai, nem öncélú horror, hanem csupán egy, akciójelenetinél az átlagosnál durvábbra sikeredett mű, amely ugyanakkor mély érzelmekkel operál, és olyan módon képes bemutatni rettenetes emberi sorsokat, hogy még én is, akire a megnövekedett ingerküszöb okán az ilyesmi a legkevésbé se jellemző, képes voltam őszintén elérzékenyülni.
Ez a gazdag érzelmi töltés még nem igazán jön át a nyitó epizód első jelenetében, amit a vérfürdő kifejezéssel lehet a legtalálóbban leírni. Egy szigorúan őrzött katonai létesítményből a legkönyörtelenebb embertrancsírozás közepette megszökik egy különleges képességgel megáldott lány. Ebben eddig nincs semmi érdekes, láttunk már ilyet néhányszor, elég csak Stephen King tűzgyújtójára gondolni. Igen ám, de már 50 éve tudjuk, hogy a japánok abban igazán kiválóak, hogy ami egyébként is jó, azt ők a végletekig fokozzák.
Szó se róla, a leányzó utáni hajsza önmagában elég unalmas lenne, ezért illeszkedik bele a történetbe az a szociális drámára emlékeztető elemeket felvonultató vonal, mely különösen érdekessé, és megfoghatatlanná teszi az Elfen Lied stílusát.
A történet ugyanis két szálon fut, és ez a kettősség az, ami igazán magával tudja ragadni az embert. Menekülés közben a csaj megsérül a fején, eszméletlenül zuhan a tenger habjaiba, és ketté válik a személyisége. A korábban embereket kaszaboló félelmetes szörnyeteg helyett így egy, a gyengeelméjűség jeleit mutató, gyámoltalan alak ér partot, akinek a szókincse egyetlen, ám annál többet ismételgetett szóból áll: Nyuuu! . :-)
Így talál rá a történet másik két főszereplője, a két fiatal egyetemista. Magukhoz veszik, így az ő saját, békés környezetük jelenti azt az idillien nyugodt szigetet, mely ellenpontban áll a háttérben zajló baljós fejleményekkel.
Ezeket a békés jeleneteket, mivel teljesen emberközeliek, a legmesszebb menőkig át lehet élni. Helyenként már-már úgy érzed, te magad is ott élsz közöttük. Ezzel egyidőben pedig a mozgalmasabb történetszál is oda szegez a képernyőhöz. Ilyen körülmények között szerény személyem is nyitottá válik a még a romantikus szálak átélésére is, amit talán férfiemberként kínos lehet így beismerni, de én mégis megteszem. :)
Nem akarom lelőni a poént, ezért nem árulok el a történetből további részletet, de abban mindenki biztos lehet, hogy aki egyszer elkezdi nézni, az nem tudja abbahagyni.
A grafikai kivitelezés az én ízlésemnek tökéletesen megfelel, a opening alatti zene pedig egyszerűen maga a tökély. Leginkább katolikus templomok kórusára hajazó liturgikus énekről van szó, mely folyton arra emlékezteti a nézőt, hogy érdemes a mélyebb jelentéstartalmat is meglátni a jelenetek sora mögött.
Az Elfen Lied zseniális mű, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Otthonát, Konohát (a Rejtett Levél Falut) évekkel ezelőtt megtámadta a kilencfarkú rókadémon (Kyuubi), akinek a hatalmas erejével nem bírt a falu összes harcosa sem. Éppen ezért vezérük, a Negyedik Hokage feláldozta az életét, és egy gyermekbe zárja el a démon erejét. Ez a gyermek Uzumaki Naruto, aki a sorozat főhőse.
Két lehetőség állt az alkotók előtt. Az egyik, hogy beszüntetik a sorozatot egy időre. Ez ugyebár marketing szempontból biztos brand-gyilkosság lett volna. A másik lehetséges megoldás az volt, hogy kitalálnak egy alternatív vonalat, amely nincs ellentmondásban a manga történéseivel, és azzal töltik ki az anime részeit egészen addig, amíg a manga annyira meg nem előzi a történetben, hogy már a rajzfilm is nyugodtan visszakanyarodhat az eredeti történetszálhoz.
