Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Aztamindenit!

Fenn vagyódok a Subbán!

Hurrááá...

By SoDI

Többen is megszóltak engem az elmúlt napokban, mondván: gyáva vagyok. Úgy néz ki, ezek az emberek alaposan félreértik a blog címében szereplő „pereket provokál maga ellen” kitételt, éppen ezért alább nagyon röviden megmagyaráznám, hogy pontosan mit is jelent ez.

Nos, miként az a Cég című Tom Cruise film egyik kulcsjelenetében is elhangzik: eszem ágában sincs törvényt sérteni, de elmegyek a törvényesség legvégső határáig.

Kicsit bővebben ez a gondolat azt takarja, hogy bátran megírom mindenkiről az igazságot, és rávilágítok a hazugságaira, de mindeközben kizárólag annyira teszem ezt durván, amennyire az illető nemzeti gondolat elleni szóban forgó támadása ezt okvetlenül megköveteli, és igazán erős jelzőket is kizárólag olyan emberekkel szemben alkalmazok, akik az aktuális írásom megszületésének pillanatában vagy nagyon alaposan rászolgáltak az arányosan teljes joggal élesebb megfogalmazásra (ehhez lásd Tomcat "...egy választásom maradt: hogy tényleg áruló legyek" mondatát), vagy a megemlítésükkor kellően nagy emberek ahhoz, hogy ne blamálják magukat egy ehhez hasonló, viszonylag mérsékelt (napi stabil 1100-1500 egyedi látogató) olvasottságú blog által (lásd ehhez a Szetey-montázs esetét).

Ugyanakkor nem fér bele a blogba az, hogy jogi öngyilkosságot kövessek el magam ellen. Éppen ezért, ha tudomásomra jut, hogy véletlenül egy tényszerűen pontatlan állítást fogalmaztam meg, és ezt az érintettek zokon veszik, akkor azonnal korrigálom magamat. Ugyanígy, az érintettek külön kérésére szintén kivétel nélkül törlök minden olyan súlyosan becsületsértő tartalmat, vagy olvasói kommentárt, melynek a felszólítás ellenére való érintetlenül hagyása nyilvánvalóan jogilag védhetetlen helyzetet teremtene. Én ugyanis nyerni szoktam.

Hogy mi számít ezzel szemben jogilag védhető helyzetnek? Például egy intézkedő rendőr arcának a közzététele. Ha ugyanis pusztán emiatt érne engem jogi inzultus, akkor pontosan tudom, hogy nem csak az NJA, de vélhetően a balliberális TASZ is hathatós védelmet nyújtana a számomra. (Ilyen esetben poénból éppen ezért nem is a Nemzeti Jogvédőkhöz, hanem a zsidójogászokhoz fordulnék pro bono védelemért, ugyanis ők azok, akik nemrég hivatalos állásfoglalást tettek közzé arról, hogy a rendőrség semmiképpen sem lehet egy arctalan tömeg, éppen ezért az egyéni arcképek nyilvános közzététele is abszolút törvényes eljárás). Ez tehát azt jelenti, hogy akármilyen felszólítást is kapnék valamely rendőr arcának az eltávolítására, pont magasról szarnám le. Még akkor is, ha ezzel pereket provokálnék ki magam ellen.

Remélem, így már minden tiszta és érthető.

By SoDI

Mint láthatjátok, az Indexesek a nyilvánosságra került jelszavamat felhasználva esztelen rombolást vittek véghez az amalono YouTube hozzáférésemen, és rengeteg videót kitöröltek onnan.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy legalább olyan szinten kommunikációs partnernek tekintsem őket, hogy érdemben válaszoljak nekik bármire is.

Miután azt a videót is kitörölték, amelyiken Gonda megnevezi a 2006. október 23-i szemkilövő rendőrt (és ez a videó az, amelyiket ezzel kapcsolatban egyaránt felhasználta jobbról /Kuruc/ és balról /Index/ mindenki), azt hiszem, ezzel a hazaárulással, a szemkilövők szemérmetlen takargatásával ezek az Indexesek végképp kiírták magukat a tisztességes emberként számba vehető lények közül.

Amennyire tudom, megpróbálom hárítani a kárt, ugyanakkor a mai rombolásukat soha nem fogom megbocsátani nekik. Mert igaz ugyan, hogy a legtöbb videót kis szerencsével vissza tudom tölteni a mai nap folyamán, de a beillesztési linkjük ettől még teljesen megváltozik.

Új tartalmat hozzáfűzni valamihez akár vicces is lehet. A törlés, a közkinssé lett netes tartalom rombolása viszont megbocsáthatatlan.

A mai nap volt az utolsó, hogy írtam az Indexeseknek bármit is a fórumukra.

Ilyen emberekkel én nem állok szóba.

By SoDI

By SoDI

Ma nincs kedvem blogolni.

Nagy ritkán ilyen is van.

By SoDI

Úgy néz ki, kezd nálam hagyománnyá válni, hogy így november közepe táján közzétegyem itt a blogon azokat a félbehagyott bejegyzéseket, melyeket az elmúlt év során kezdtem el írni, de aztán vagy feledékenységből, vagy mert nem tartottam helyesnek a közlést, félbehagytam.

Az előző hasonló összeállítást 2008. november 11-én tártam elétek.

• SoDI: 2008-as eldobott piszkozatok

Jöjjenek tehát a 2009-es piszkozatok:

• Büntetnék az igazságot (2009.02.27. 15:18:03)
• A holokauszt-tagadásról
• Fortélyos félelem igazgat (2009.03.01. 18:18:17)
• Miért nem áll ki magáért a magyar?
• Ki megy Brüsszelbe? (2009.06.09. 22:50:30)
  
• Miért keveri Tomcat már ezzel is a szart?
• Hazafiakat mocskolni? (2009.06.20. 22:49:00)
• Mi a probléma Tomcattel és Dósa Istvánnal?
• Nem vagyok balek (2009.07.03. 02:55:32)
• Miért nem követtem el hibát a lakásmaffia-ügyemben?
• Egyetemista pénzzel? (2009.07.15. 12:46:43)
• A lakásmaffia-ügyemről mesélek
• Anyádat, azt! (2009.07.24. 20:12:43)
• Egy zsidó már megint visszaélt a fényképeimmel

Kérem szépen, ehun ni a választék, lehet olvasgatni.

By SoDI

A cigány társadalom alaposan meg fog lepődni, ha létrejön és megerősödik a magyar érdekvédelem, ha büszke magyarok tömegeivel találja szembe magát a kirekesztettek megszokott artikulálatlan és könynyen manipulálható önvédelmi reflexei helyett. Ha majd nem érik be könyörgéssel, szelíd tiltakozással, hanem követelni fogják az igazságot, ha visszaütnek, ahelyett, hogy odatartanák a másik arcukat is, mint ahogy a hungarista mozgalom maroknyi képviselője tette az elmúlt húsz évben. Ha az önsorsrontó szégyenérzetet, amit e társadalom évszázadokon át a magyarokba plántált, felváltja majd a büszkeség, az a békemenetek, charták, petíciók és jogot követelő transzparensek mellett előre nem látható és nem kontrollálható tetteket is jelent majd.

Bővebben:
http://zolivagyok.blog.hu/2009/11/13/ne_fenyegess#ixzz0Wjv7TkqW

By SoDI

Miután ma este be kell fejeznem egy holnapra ígért kódolást, most kivételesen nem blogolok. Akinek elvonási tünetei lennének, az nézzen fel a Tumblr oldalamra, ahol a tegnapi három mellé még ma este is került fel exkluzív anyag.

By SoDI

By SoDI

Na, kérem alássan...

Ha esetleg valaki nem  vette volna észre: jobboldalt a Twitter doboz alaatt megjelent egy „tumblr exkluzív by SoDI” doboz.

Azokat a hozzám beérkezett, vagy általam készített friss dolgokat fogom ott linkelni, melyek itt nem érdemelnek külön blogbejegyzést, egy sima Twitteres csiripnél viszont többet érdemelnek.

Egyébként ezeket a kiemelt postokat leszámítva a Tumblr oldalam viszonylagos átfedést fog mutatni ezzel a bloggal. Ami itt exkluzív, az mindenképp meg fog jelenni ott is.

By SoDI

Kapcsolódó:

• Sodika Tumblr oldala

Egy időben roskadásig megpakoltam a polcomat időgazdálkodással foglalkozó könyvekkel. Főként akkor mutattam erős érdeklődést a téma iránt, amikor a párhuzamosan hallgatott egyetemi szakjaimon egyszerre szakadtak rám az egyenként is embert próbáló feladatok, és mindeközben a közírói munkásságomat sem szerettem volna elhanyagolni.

Most, hogy a diplomamunkám írása, és az abszolutóriumra való készülődés mellett ostoba döntésnek gondoltam volna az energiáim több szak közötti szétforgácsolását, azt hittem, hogy sokkal könnyebb dolgom lesz, azonban a gyakorlat sajnos egészen mást mutat.

Az, hogy folyamatosan a blogomon, valamint a rólam szóló Indexes topikban fejlesztem a vitakultúrámat, bár hosszabb távon kétséget kizáróan egyre értékesebb emberré tesz engem (az USA-ban nem hiába szerveznek rendszeresen vitaköröket a diákoknak), azonban ezzel együtt is aránytalanul sok időt tud lekötni. A mai napom gyakorlatilag ezzel telt el, ennyit pedig nem ér meg a személyes önfejlődés, vagyis az ellenem irányuló hazugságok frappáns kivédésének önfeledt gyakorlása.

A másik problémát az RSS olvasóm jelenti. Néhány hete egy olyan asztali alkalmazás (konkrétan a SharpReader) beüzemelése mellett döntöttem, mely 10 percenként látványos értesítést dob, ha új bejegyzés születik valamelyik általam kedvelt, vagy érdekesnek tartott blogon. Azt hittem, ez mindössze napi 20-30 percet fog igénybe venni, cserébe viszont folyamatosan naprakésznek tudhatom magam.

Nos, egyszerre csaknem 50 marketing témájú szakmai blog követése valóban megadja a naprakészség kellemes érzését, ugyanakkor ez ismét csak értékes órákat vesz el az életemből.

Egyébként hogy pontosan milyen blogok frissüléseit követem figyelemmel, azt ide kattintva ti is megtekinthetitek.

A végeredmény pedig így az, hogy este fél 9 van, és a munkámmal, illetve a tanulmányaimmal semmit sem haladtam. Ez pedig így nyilvánvalóan tarthatatlan állapot.

Asszem holnaptól délután 4-nél korábban nem fogok foglalkozni a fórumozással, blogkommenteléssel, és blogolással, valamint a hírek átolvasását is befejezem legkésőbb este 8-kor.

Napi 4 óránál többet őrültség ilyesmivel foglalkozni.

By SoDI

Na, a sok trollkodás miatt egy kicsit módosítottam a hozzászólási lehetőségeken.

Miután az előzetes moderációnak nem vagyok híve, a csevegőfalon továbbra is rögtön megjelenik az összes hozzászólás, viszont mostantól csak oda külön regisztrált felhasználók küldhetnek be üzeneteket. Őket, ha nem viselkednek megfelelően, ezután egyetlen gombnyomással ki lehet tiltani.

Ugyanígy a blogkommentek is azonnal megjelennek, még a be nem jelentkezett felhasználóké is. Annyi nehezítést adtam a dologhoz, hogy nekik kötelező egy egyszerű matek feladványt beírniuk, valamint bekapcsoltam az Akismet nevű fejlett spam-ellenőrzést.

Ez egyelőre egy kompromisszumos középút. Aztán meglátom, mik a tapasztalatok vele.

By SoDI

Ezen a helyen eredetileg egy első felindulásból írt dühös bejegyzés állt, aminek a stílusa nem jellemző rám, éppen ezért úgy döntöttem, hogy nem terhelem vele a főoldalt.

Akit esetleg érdekel, mi volt itt, az ide kattintva megtekintheti.

By SoDI

Miután a történet, ami arról szól, hogy kilenc évvel ezelőtt, vagyis abban az időben, amikor én még csak egy gimnazista kamasz voltam, egy hozzám hasonló nicknevű ember a visszamaradt fórumozgatása alapján oly szívesen nézegetett volna élőben magukkal játszadozó nőket, hogy  ennek kedvéért akár még nézőtársak jelenlétét is elviselte volna, annyira jelentéktelen téma, hogy feleslegesen foglalja a helyet a blogom főoldalán, kiraktam az ezzel foglalkozó írásomat egy külön HTML fájlba.

Ez a blog szóljon inkább komolyabb dolgokról. 

By SoDI

Lám, így jár az a blog, amelyiknek a gazdája sürgősen be kell hogy fejezzen egy programozási melót. Elhanyagolódik a tartalmas frissülésben.

Ezt a mai naptól korrigálom.

Elsőként aki még nem látta, tekintse meg FankaDeli legújabb klipjét, aztán majd kaptok friss bírósági anyagot is.

By SoDI

Ma kivételesen „mi történt velem”-féle picsablog születik, ugyanis most értem haza, és holtfáradt vagyok komolyabb tartalmakhoz.

Szóval napok óta tanulmányozom ezt az After Effects CS4 nevű utómunka-cuccot, mert megirigyeltem, mennyire szép például a Szentkorona Rádió videós intrója, és én is szeretnék valami hasonlót készíteni. Beszereztem hozzá ezt, ezt, valamint ezt a tutorialt, ami együtt 18 és fél órányi videóanyag, de legalább az abszolút alapoktól elvezeti az embert a teljesen profi szintig.

A mai napom is ennek a cuccnak a tanulásával telt.

Ezek után este elugrottam a Hungária TV stúdiójába, mert főnök úr még pénteken odarendelt. Lehetett jópofizni Gondával, Novák Előddel, meg Gőbl Gyurival, de főnök úr nem volt sehol. Elfelejtette, hogy behívott, bocsánatomat kéri. Tök jó.

Holnap reggel pedig a Budaházy-féle Alkotmánydöntő pert tárgyalják a Markó utca 27-ben. Ha valaki nem emlékezne az előzményekre: az történt, hogy a 2006-os cikkei miatt első fokon felmentették, de a másodfokú bíróság visszautalta a pert első fokra.

Az ügy legelső, 6-8 órás tárgyalásáról anno egész jó, közel félórás összefoglalót vágtam össze.

Sajnos apró technikai akadálya van annak, hogy az új szokásomhoz híven holnap is Twitterről közvetítsem az eseményeket, de majd utólag beszámolok róla, hogy mi volt.

By SoDI

Néhány napja felvetettem, hogy mostanában (mondjuk éppen ma) esetleg átköltözöm saját szerverre.

Mi erről a kedves közönség véleménye?

Tessék szavazni az esetleges új helyen!

blog.jobbstart.hu

By SoDI

Ez azért vicces.

• Ha tanulatlan bunkó proli lennék, és az érettségi után rögtön elmentem volna adatrögzítőnek, vagy telefonos operátornak, akkor az lenne a baj, hogy nem jártam egyetemre, és így nem tudom, mit hagytam ki az életemből.
• Ha viszont elhelyezkedés, vagy vállalkozásindítás előtt rendesen ki akarok tanulni egy szakmát az egyetem falai között, akkor az a baj, hogy munkavégzés helyett nappali tagozaton töltöm az időm.

• Ha egyszerre 4 egyetemi szakra iratkozom be, akkor azzal szívat mindenki, hogy hülyeséget csinálok, mert ezt senki sem bírja.
• Ha viszont a diploma küszöbén - az egyetem által lefektetett tematikával összhangban - fókuszáltan csak a szakdolgozatomra és az államvizsgámra akarok koncentrálni, akkor az a baj.

De vannak még ilyen vicces dolgok.

• Ha az egyetemi elfoglaltságaimra hivatkozva nem keresek semmi pénzt, akkor úgymond élősködöm.
• Ha viszont pénzért a helyi fideszes polgármester ócska szemétkedései ellen harcoló szervezetnek szerkesztek weblapot, akkor áruló vagyok (mintha a Fidesz nemzeti párt lenne). Ha pedig az önállósodásra gondolva kisvállalkozóknak szóló gazdasági tananyagokra költöm a pénzem, és haverommal közösen Kft-t indítok, akkor zsidós dolgokon jár az eszem, mert a rendes hazafi semmilyen körülmények között sem lehet üzletember, úgy illik, ha csóró.

Nevetséges.

Semmi sem jó.

By SoDI

Na jó, azt hiszem, sikerült kinőnöm a Freeblog kereteit.

Nagyon jó kis rendszer lenne ez, ha nem lehetne olyan szélsőséges szabadossággal visszaélni az olvasói kommentálással, mint ahogyan azt itt naponta megtapasztaljuk. Merthogy hiába tiltom le, hogy az emberek bizonyos nicknevet megadva küldhessenek be kommenteket, ha emellett a Freeblog engedélyezi, hogy az összes barom utólag NEVEZZE ÁT magát - anélkül, hogy ez bármilyen korlátba ütközne.

Amikor teljesen kezdett az őskáoszra hasonlítani a helyzet, akkor alakítottam ki a normál kommentrészt, melyet - mivel saját kódolású cucc - legalább megfelelően tudok befolyásolni. Ám sajnos ez sem oldotta meg a problémát, ugyanis a kutya sem használja, mindenki továbbra is a játszótér kommentrésznek elnevezett, beépített Freeblogos hozzászólás-küldést használja minden egyes bejegyzés alatt.

Minek után tehát így azt sem tudom megakadályozni, hogy játékos kedvű faszparasztok az én nevemben kommenteljenek, kirívóan rossz színben feltüntetve engem, akármennyire is jól éreztem magam itt az elmúlt években, kénytelen vagyok megválni a Freeblogtól.

Szeptember 15-én, azt hiszem, átköltözöm a blog.jobbstart.hu címre egy Drupalos motor alá. Azért pont Drupal alá, mert annál van a legjobban dokumentálva, hogy fejlesztőként hol lehet és hol érdemes belenyúlni.

Ha irányításom alatt van minden, akkor aztán nincs visszaélés.

By SoDI

Az alábbi videó azon kívül, hogy 0.17-nél szerény személyem is feltűnik rajta, azért érdekes, mert pontosan megmutatja, hogy a saját videómon látottakon kívül miket szóltak még be szombaton Gyurcsánynak.

Egyben szeretném elmondani, mennyire utálom, hogy mindig olyan pillanatban készülnek rólam felvételek, amikor éppen azt vizslatom, mit érdemes rögzíteni a környezetemből. :)

By SoDI

Na jó, MOST lett elegem a trollkodó zsidókból.

Mostantól minden egyes hozzászólást törlök, ami az anyagi helyzetemmel foglalkozik.

Ez ugyanis magánügy.

Kivételt kizárólagosan az olyan jövőbeli bejegyzések képeznek, ahol közvetlenül ez a téma.

By SoDI

Molnár F. Árpád összefoglalta véleményét erről a blogról.

Nagyon röviden azt írja, hogy a mocskolódó kommenteket magamnak köszönhetem, miután cikkeimben néha én magam sem törődök az alapvető kulturáltság követelményével. Ha az ember moslékot terít, arra disznók fognak érkezni. Amit azért bántó látni, mert nyilván sokkal több van bennem ennél.

Mindez persze társul némi kurucinfózással, és jobbikozással is, de ezeket a helyükön lehet kezelni.

Aki teljes terjedelmében is el akarja olvasni Árpád véleményét, az kattintson az alábbi sorra, utána pedig tessék alatta szavazni!

Utána pedig a szavazz:

By SoDI

Na, most értem csak haza.

Jó egy órával elszámoltam magam.

Így már nincs értelme elindulni Szentendrére.

Na nem baj, legalább megjártam a Felvidéket, és Komárom megyét.

Ha nem indul, kattints ide!

Egyébként a jelek szerint tökéletesen igazam volt abban, hogy ha a rendőrök oszlatni mertek volna a magánterületen, akkor ÜTNI kellett volna, ugyanis előre éreztem, hogy erre azért még ők sem vetemedhetnek. :-)

LEHETETLEN ESEMÉNY ellen pedig lehetetlen izgatni.

By SoDI

Na, miután nincs kedvem egész nap cipelni a laptopomat, viszont szeretnélek titeket percről percre tájékoztatni, ezért úgy döntöttem, hogy ha történik valami érdemleges a nap folyamán, miközben nem vagyok gépközelben, azt Twitteren fogom megírni.

Arra szerencsére tudok a mobilomról is csiripeket küldeni.

Eme csiripeket az alábbi címen olvashatjátok el:

http://twitter.com/sodika

De ugyanígy megjelennek itt a blogon is ezek a csiripek, a bal felső sarokban található modulon belül.

By SoDI

Lehet, hogy sokak számára már unalmas, hogy gyakorta elszakadok a közéleti témáktól, azonban a legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok megvédeni magamat, amikor hazugságok kezdenek el terjedni rólam.

Annak ellenére, hogy én az esetek többségében igyekszem a lehető legpontosabban kibontani a személyiségemet, egyre gyakrabban találkozom olyan rágalmakkal, miszerint lenéző lennék a munkásrétegek irányában.

Ezzel kapcsolatban érdemes szétválasztani a saját életemet, és az egyes ellenfeleim által ebből levont téves következtetéseket azoktól az esetektől, amikor mindössze politikai elemzés gyanánt értékelem bizonyos események szociológiai hátterét. Csak hogy egy példát mondjak: általánosságban illetlen dolog dehonesztálóan nyilatkozni azokról, akik lakótelepen élnek, ugyanakkor az még korántsem lép túl az elemző értékelés keretein, ha valaki rávilágít arra, hogy a komcsik panelrengetegekben produkált országos átlag feletti eredményei elsősorban annak köszönhetőek, hogy ott szokatlan koncentrációban fordulnak elő a – finom eufemizmussal szólva – kevésbé kvalifikált néprétegek képviselői. Vagyis bunkóság leszólni a panelprolikat, de független elemzésnek számít rámutatni, hogy az ő ostobaságuk miatt szív az ország  a mai napig bolsevik vezetés alatt.

Akinek pedig nem inge, ne vegye magára.

Ilyen módon tehát ha én egy igénytelen sátánista összejövetelről számolok be, akkor kizárólag ebben a kontextusban értelmezendő, amikor a közelben álló szocialista kockaházról lealacsonyító jelzők használatával értekezem, elvégre kétségbevonhatatlan tény, hogy egy frekventáltabb, polgáribb negyedben hasonló gyalázat – már csak a lakók összetétele okán is – teljességgel elképzelhetetlen.

A felülreprezentáltság tényének egyszerű megállapítása viszont még egyáltalán nem számít általánosításnak.

Ennél még egyszerűbb kérdés, amikor a magyar munkásokat önmagukért kiállni képtelen bérrabszolgaként jellemzem. A legkevésbé sem vagyok képes belátni, hogy mi a probléma ezzel, miközben Tamás Gáspár Miklóstól kezdve Bogár Lászlón át Morvai Krisztináig igen széles társadalmi támogatottsággal rendelkező kör nyilvánítja ki folyamatosan, hogy a magyar dolgozót kizsákmányolják, és a vele szemben elkövetett egyik legnagyobb bűn, hogy a gyenge szakszervezeteit, és általános munkaigénytelenségét egyesek a világ előtt hatalmas komparatív előnyként kommunikálják.

Attól még, mert valamivel kapcsolatban elhangzik egy jelző, még korántsem biztos, hogy ez pejoratív értelemben történik.

De lépjünk is tovább. Hasonló, gyakran visszatérő rágalom velem szemben, hogy én állítólag munkaundorral küszködő, a kemény munkát lenéző semmirekellő lennék. Nos, ennek már önmagában kiváló cáfolatát nyújtja a lakásmaffia-ügyem kiindulópontja, ugyanis éppen egy komplex informatikai fejlesztőmunkámból bontakozott ki az egész bonyodalom. A néhány százezres archiválási munka kapcsán merült fel állítólagosan már eldöntött tényként, hogy a tanár úr irányítása alatt lévő alapítvány megkapja egy vidéki kastély üzemeltetési jogát, melynek keretében egy múzeumot alakít ki benne a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium megbízásából. Ez jó 10 évre rendszeres munkalehetőséget biztosított volna számomra a kapcsolódó informatikai –és marketingmunkálatok koordinálásáért cserébe. Az a tény, hogy én hatalmas kedvvel és lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a munkába, szívességből még pénzzel és jelzálog vállalásával is megtámogatva az átmenetileg elakadt projektet, eleve kizárja, hogy munkakerülő attitűddel lennék jellemezhető.

Igenis inspirál a kihívásokat jelentő kemény munka, amennyiben rendesen megfizetik. Az, hogy én elsősorban a kötetlen munkaidőben végezhető, projekt-jellegű elfoglaltságokat keresem, a legkevésbé sem zárja ki ezt, elvégre vannak olyan személyiségek, akik úgy képesek a leghatékonyabban értékeket teremteni, ha nem állnak mögöttük munkaidő-fetisiszta (vagyis voltaképp rejtetten marxista) hajcsárok, hanem ezek a szoros és folyamatos kontroll helyett mindössze az eredményeket várják el megrendelői minőségükben, a ráfordított munkaórák értelmetlen számonkérése nélkül.

A napi akár 10-12 óra munkavégzést is örömmel vállalom, amennyiben megfelelő ellentételezést várhatok cserébe. De feleslegesen nem vagyok hajlandó elpazarolni az energiáimat.

Amióta felépült a modern világ, az igazán nagy értékek a hatástöbbszörözés segítségével jöttek létre, vagyis azok számítanak a társadalom kiemelkedően értékes tagjainak, akik ezen a módon képesek egységnyi erőfeszítéssel kellően sok embertársukat kiszolgálni. A hangsúly tehát a szolgálaton van, nem pedig az önmagáért való erőfeszítésen.

Ha nem áll rendelkezésre a hangrögzítésre, és ennek tetszőleges sokszorosítására alkalmas technológia, Elvisből soha nem lett volna sztár. És ugyanez igaz a Facebook 23 évesen dollármilliárdossá váló alapítójára is. Őrültség lenne bármelyiküktől is elvitatni a teljesítményük mögött álló kemény is kitartó munkát, ugyanakkor azzal is pontosan tisztában kell lennünk, hogy ez csak egyetlen komponense volt a sikerüknek.

Én éppen a fenti felismerés alapján (miszerint a szorgalom önmagában kevés az eredményesség eléréséhez, hiszen párosulnia kell annak a tudásával is, hogy milyen irányba érdemes fordítani az emberben feszülő alkotó energiákat) döntöttem úgy, hogy a korai erőpazarlás helyett inkább egy olyan felkészülési szakasz mellett teszem le a voksom, mely könnyebben teremti meg az indulás utáni exponenciális növekedés, de legalábbis a fokozott munkahatékonyság esélyét, mint egy átlagos időtartamú tanulás.

Van egy sziklaszilárd hitem, miszerint egy ember teljesítménye elsősorban élethossz vonatkozásában értelmezhető, melynél így értelemszerűen felesleges rövidebb szakaszokat önkényesen kiragadni, akár azon az alapon, hogy még csak arról tudunk. Ezzel az állásponttal persze lehet vitatkozni, de a lényeg akkor is az marad, hogy ha én távlatokban szeretném embertársaim javát szolgálni, az még korántsem számíthat jellemhibának. Elvégre a célom a minél nagyobb és teljesebb szolgálat, ezt pedig szerintem inkább értékelni illene egy fiatalban.

By SoDI

By SoDI

A kedves olvasóközönség már megszokhatta, hogy ezen a blogon sunnyogás nélküli egyenes beszéddel, és atompontos nyelvtani szerkezetekkel találkozhat. Ez alól az egyetlen kivétel a nemzeti ellenállás hathatósabb mozgásterét taglaló írásaim sora, ahol fontos szempont, hogy egy esetleges jogi eljárásban elmagyarázható legyen a szöveg tartalmáról az égvilágon bármi, és bárminek az ellenkezője is. :)

Néhány napja mégis sikerült belefutnom egy félreérthetően megfogalmazott gondolatba, ami után több felháborodott visszajelzést is kaptam. Sokan ugyanis azt olvasták ki a soraimból, mintha tótaSZÖRNYhöz hasonlóan én is kétségbe vonnám a magyar nemzeti gondolatok követőinek értelmi színvonalát. Az ominózus félmondat ekként hangzott:

...saját meglátásuk szerint mennyire felette állnak az elsősorban egyszerűbb retorikával megszólítható hazafiaknál

/ forrás /

Nos, ez ebben a formában valóban félreérthetőre sikeredett, és így lett volna pontos:

...saját meglátásuk szerint mennyire felette állnak a hazafiak elsősorban egyszerűbb retorikával megszólítható rétegénél

Eme apró slamposságért  ezúton is a drága publikum elnézését kérem, ugyanakkor valahol örülök is annak, hogy elkövettem ezt a hibát, mert így legalább ütős cáfolatát adtam azoknak a mocskolódásoknak, amik szerint én egy beszűkült, a saját hibáit beismerni képtelen szerencsétlen lennék.

Tóta mai ömlengéséhez pedig, miszerint a nemzeti gondolkodású hazafiak legádázabb ellensége „a globáltőke (és utálatos szövetségese, a matematika)” lenne, mindössze egy rövid áttekintést nyújtanék a nemzeti radikális oldal általam személyesen is ismert prominenseiről.

• Kroko tanár úr - villamosmérnök
• Morvai Krisztina - nemzetközileg elismert elméleti jogász
• Gonda László - gépészmérnök
• Posta Imre - pszichológus
  
• Vona Gábor - diplomás történész
  
• Budaházy György - gépészmérnök

Azt hiszem, eme felsorolás láttán nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki szerint a fenti személyeknek gondot okoz alapvető gazdasági összefüggések értelmezése, az egészen konkrétan hazudik.

Ha pedig valakinek ez is kevés lenne, annak ajánlom figyelmébe az alábbi három úriembert.

Egytől egyig gazdasági kérdésekben otthonosan mozgó profi szakemberek, mégis pontosan átlátják, hogy amit napjainkban magunk körül látunk, az nem más, mint Magyarország globális, és tervszerű kifosztása.

Ez a három csillogó elme a nemzeti oldalon belül feltétlen tiszteletnek örvend, és nem véletlenül. A közösen írt könyvükben ugyanis kristálytisztán világítanak rá arra, hogy a Tóta-félék hazugságaival szemben a mi oldalunk az, amelyik a józan észt, és a valódi gazdasági racionalitást képviseli.

Elvégre a válságot sem a mi oldalunk okozta.

By SoDI

Mint talán észrevettétek, az utóbbi másfél hétben egy cseppet elmaradt a blog frissülése. Ennek elsődleges oka az, hogy a napsütés még engem is kiűzött a sötét dolgozószobám magányából, és úgy döntöttem, hogy amolyan helyben-maradós elő-nyaralásként kimulatom magam, és nem hagyok veszni egyetlen napot sem. :)

Hozzávetőlegesen félévente előfordul velem ez, míg nagyjából egy vagy két hét után el nem jutok addig az érzésig, hogy a folytonos lazulás, ismerkedés, csajozás, szórakozás önmagában sokkal alacsonyabb rendű elfoglaltság a különféle tartalmakat létrehozó, alkotó tevékenységhez képest.

Mert ugye mit ér, ha az ember jól érzi magát, ha közben ennek nem marad semmilyen látható nyoma az utókor számára?

Úgyhogy most visszatérek a tartalomgeneráláshoz, legalább félgőzzel. :)

Már holnap...

By SoDI

Élvezem a nyarat, lazítok.

Ma kivételesen nincs kedvem blogolni.

Majd holnap.

Illetve mégis egy érdekes hír:

21:38 - Pál Marci, a városi helyszíni tudósító jelezte, hogy a Szabadság téren most tartják az MTV székház búcsúztató bulit a balliberálisok, és tömör vadkender-szag terjeng. xD

By SoDI

Na jó, azt hiszem, mostantól, ma 12:00-től változtatok a moderálási elveken.

Értelmesen vitatkozni bármiről lehet, a kifejtett véleménytől függetlenül, de egymás öncélú oltásának, mocskolásának egy közéleti blogon nincs helye, márpedig az utóbbi időben ez annyira kezdett általánossá válni itt, hogy az már az értelmes hozzászólókat is elriasztja, lehetetlenné téve a normális társalgást.

Azt pedig, mi számít öncélú oltásnak, én határozom meg.

By SoDI