Csak az írás legvégére érve tessék véleményt nyilvánítani!
A jó dolgokat el kell tanulni a zsidóktól. - olvasható cirka egy hete egy jól ismert blogoldalon.
Tökéletesen igaz a fenti megállapítás.
Ha csak akár szemernyit is másként gondolnám, nem iratkoztam volna be egy gazdasági szakra a Corvinuson, nem lenne tele otthon a polcom marketingtémájú könyvekkel, nem tekinteném pontról pontra igaznak (az egyébként láthatóan nem zsidó, de a közhiedelemben zsidósnak bélyegezhető szemlélettel kommunikáló) Goldman (Hegedűs) Dávid minden szavát, amikor a meggazdagodásról beszél, nem lenne a mániám a különféle kisvállalati marketingeszközök hatékonyság-elemzése (lásd például itt, itt, itt, és itt), valamint nem fizettem volna elő egy évre Wolf Gábor saját zsebem számára méregdrága Marketing Navigátorára sem.
Sőt, ha másként gondolnám, akkor nem én lennék gyakorlatilag az egyedüli, aki bármely asztaltársaságban következetesen annak a véleményének ad hangot, miszerint az, hogy a költségvetés rendszeresen százmilliárdokkal segítse ki az egészségügyi kasszát, teljességgel elfogadhatatlan, még akkor is, ha körülöttem mindenki ideges lesz ettől, és legalább néhány percig zsidóbérencnek tart a szemléletem miatt. Pedig ez vitathatatlan szakmai tény, így ebből a szempontból az SZDSZ-nek igenis tökéletesen igaza volt, amikor főként ezen okból nekilátott átalakítani az egészségügyet. A múlt évtizedben ugyanis egy innovatív strukturális modernizációnak számított a különféle tárcák szétválasztása, így, ha folyamatosan ide-oda csoportosítgatjuk közöttük a tételeket, akkor ugyanazzal a megmerevedett, szocialista rendszerrel kellene tovább élnünk, ami többek között a Kádár-éra vesztét is okozta.
Azzal a véleményével is tökéletesen egyetértek az SZDSZ-nek, miszerint elfogadhatatlan pazarlás, hogy az állam alulmotivált egyetemi hallgatók bukdácsolását finanszírozza, miközben más, tehetséges, és szorgalmas embereket egyetlen rosszabban sikerült érettségi pontszám miatt hosszú évekig sarcol százezres számlákkal.
De tovább megyek. Abban is tökéletesen igaza volt az SZDSZ-nek, hogy azokat, akik indokolatlanul vesznek igénybe bizonyos szakorvosi szolgáltatásokat igenis szükséges egy akkora önrészfizetési kötelezettséggel megterhelni, hogy utána ezerszer is meggondolja: mikor, és melyik orvoshoz menjen.
Gyurcsány „Új Tulajdonosi Programját” is remek ötletnek tartom, ugyanis ha a kisember kiveszi a részét az állami vállalatok nyereségéből, akkor végre megtanul a számok, és a gazdasági lehetőségek mentén gondolkodni.
És talán ezt nem is gondolnátok rólam, de amikor Bokros Lajost hallom, akkor általában a saját egyetemi tanulmányaim egyikéhez kapcsolódó tudományterület, a közgazdaságtan legkiválóbb hazai szaktekintélyét tisztelem benne. Mentes vagyok ugyanis attól, hogy például Bogár László úr iránt érzett minden csodálatom és nagyrabecsülésem ellenére - szigorúan szakmai szempontból - értékesebbnek tartsam az ő gazdaságelemző megközelítését - pusztán AMIATT, mert ő is nemzeti érzelmű, akárcsak én.
Szerintem csak a nagyon tájékozatlan emberek vonják kétségbe azt a megállapítást, miszerint (a nemzetközi szintéren is elismert szaktudását tekintve), ha Bokros Lajos professzor úr mond valamit, akkor az tényszerű, tárgyilagos, és szakszerű. (Ez az említett szakmai tájékozatlanság Bokros úr majdnem valamennyi kritikusára igaz; kivéve például Tor Salqvist-ot, ugyanis ha nem racionalista, hanem spirituális szemlélettel közelítünk ugyanahhoz a kérdéshez, akkor az eltérő feltételrendszerek okán, ezen új keret határai között maradva nem csak hogy elfogadható, de egyenesen gyönyörködtető eredménynek tekinthetőek a materialista számszerűségtől elvonatkoztatott végkövetkeztetések.)
Vitathatatlan tehát ez a magas színvonalú szakszerűség Bokros azon véleménye kapcsán is, amikor a pénzügyi válságot közvetlenül nem a neoliberalizmus számlájára írja, hanem helyette a felelőtlen állami beavatkozásokat jelöli meg a nehézségek fő okaként, ami szerinte - a mentőöv biztos tudatában - rendre ésszerűtlen kockázatvállalásra sarkallta a befektetőket.
Ha valaki esetleg már kezdene ideges lenni, sajnálom, még nincs vége. Én ugyanis még abban is igazat adok a liberálisoknak, hogy bármiféle rasszista retorika elfogadhatatlan, főleg akkor, ha gyermekekkel szemben alkalmazzák. (Persze egy zárt fórum egészen más helyzet.) Vallom továbbá még azt is, hogy a valódi, szakmailag is kontrollált iskolai integrációval igenis lehet gyönyörű sikereket elérni, tehát nem feltétlenül ördögtől való dolog az.
Ezek mind-mind okos dolgok, amiket el lehet tanulni a zsidóktól.
AZONBAN...
- A modern marketingpraktikák ismerete és elsajátítása nem jelentheti azt, hogy ugyanarra a célra használjuk fel ezeket, mint a gyökértelen materialisták, és nemzetellenes filoszemiták, valamint sátáni cionisták. A megfelelő felhasználásra ugyanis kiváló példa az a személyes példaképemnek számító Schlingloff Sándor, aki idehaza ezen technikák egyik legelismertebb szakértője. Köztudott, hogy remekül megél belőle, mindeközben viszont szemernyi kétség nem férhet hozzá, hogy egy mély spirituális töltettel rendelkező, tisztességes, istenfélő ember.
- Attól még, hogy a tartósan deficites egészségügyi kassza hosszútávon fenntarthatatlan, ez még nem jelenti azt, hogy a liberálisok megoldásai erre a valóban létező problémára helyénvalóak lennének. Mert bár tény, hogy a szervezési ésszerűsítésekkel rengeteg csapot sikerült elzárni, ahol addig megszámlálatlanul folyt el a pénz, de ez olyan átgondolatlan, és koncepciótlan módon lett megvalósítva, hogy emiatt Horváth Ágnes miniszter asszony igenis joggal érdemelte meg a Gyilkos Ágnes és Killer Koca beceneveket. Tényként kezelhetjük ugyanis, hogy a kellő, hatástanulmányokkal is megtámogatott tervezés szinte teljes hiánya ártatlan magyar életekbe került, és az is elvitathatatlan, hogy az ő halálukat okozó sietségre elsősorban néhány érzéketlen cionista senkiházi ködös ideológiai lázálmai miatt került sor.
- Megemlíthető még az is: hiába örvendetes tény a szufficites TB kassza (ami a fenntarthatóság vagyis a hosszú távú stabilitás egyik legelemibb előfeltétele), ha az így megspórolt pénzt pártunknak és kormányunknak esze ágában sincs visszaforgatni az egészségügybe. Vagyis előbb lemészároltattak Gyilkos Ágnessel egy csomó embert, majd utána haszontalanná teszik az (egyébként teljesen felesleges) áldozatukat. Na ehhez már valóban irgalmat nem ismerő mózesi kegyetlenség szükségeltetik.
- Ugyanígy bár vitathatatlan, hogy a felesleges, és indokolatlan orvoshoz fordulásokat leghatékonyabban a vizitdíj eszközével lehet visszaszorítani, de ugyanakkor az is tény, hogy ezt olyan módon kell megvalósítani, hogy érdemben senkinek se kelljen meggondolnia, hogy kezdődő bajával orvoshoz forduljon-e, vagy sem. Az alapellátás igénybevételének megnehezítése ugyanis egyszerűen szándékos népírtás. Ha egy páciens betartja az orvos-szakmailag indokolt betegutat, vagyis mindig a háziorvosát keresi fel először, akkor őt teljes mértékben mentesíteni kell minden anyagi kiadástól. Bármilyen fizetési kényszernek csak akkor szabad jelentkeznie, ha valaki beutaló nélkül megy szakorvoshoz.
- A tandíj kérdésében pedig való igaz, hogy a költségtérítéses képzésből az államiba semmiféle átjárást nem ismerő, legalábbis azt rettenetesen megnehezítő rendszer elfogadhatatlan volt, ám erre semmiképp sem az általános tandíj-kötelezettség a jó megoldás. Legyen megállapítva szép magas tárgyismétlési díj, és emellett bizonyos tanulmányi teljesítmény alatt legyenek az állami finanszírozottak visszaminősítve költségtérítéses képzésbe (mint ahogyan ez egyébként a 2006 után felvetteknél most már ekként is van)
- Ami Bokros Lajost illeti... A jelenlegi pénzügyi rendszer logikáján belül valóban kiváló tömörséggel és kristálytiszta logikával foglalta össze a jelenleg válságot okozó folyamatok lényegét, ám ez még koránt sem zárja ki egyéb gazdasági rendszerek életképességét. (Akár azt a fajta berendezkedést, ami a '30-as évek Németországában valósult meg.) Lehet persze azon érdekfeszítő vitákat folytatni, hogy a jelenlegi rendszerben a szabadpiaci folyamatok mekkora mértékű állami beavatkozással működnek optimálisan, ám ezzel kapcsolatban akkor is tény, hogy mindössze két dologban lehetünk biztosak: egyrészt a túlzott állami kontroll a verseny teljes tiltása miatt kontraszelektív (lásd a valóságban megmutatkozott szocialista munkamorál siralmas jellegét), másrészt ennek teljes hiánya embermilliókat kényszerít állati sorba (lásd az eredeti vadkapitalizmus időszakára jellemző angliai viszonyokat). HA tehát a gondolkodásunkat tudatosan megrekesztjük a jelenlegi rendszer keretei közé, AKKOR valóban vitathatatlan Bokros professzor úr hangjának a legapróbb rezdülése is, de mindez közel sem zárja ki bármely más rendszer létjogosultságát.
- Gyurcsány Új Tulajdonosi Programjával egyetlen probléma van csupán. Amilyen szépen hangzott, annyira nem akar látszódni, hogy lesz is belőle valami. Vagyis hiába vannak néhanapján Fletónak is remek ötletei, amíg csak a száját tépi, mindez szart sem ér.
- Legvégül pedig a cigánygyerekek integrációjáról... Nos, a valódi integráció nem úgy működik, hogy művien, felülről kicsikart finanszírozási kényszer folytán erőszakosan létrehozunk etnikailag heterogén csoportokat azzal a céllal, hogy azok - szándékaink szerint - kedvezően formálódjanak, mert ha így teszünk, akkor annak kontrollálhatatlan káosz, és az iskolai erőszak elharapózása lesz az eredménye - pontosan ahogyan azt most is látjuk. A szakszerű integráció ugyanis a pedagógiai program átdolgozását is megköveteli. Ha ez nem az oktatás színvonalának rovására megy, hanem valóban csupán annyiban mutat specifikus sajátosságokat, amennyire azt a cigány és nemcigány gyerekek közötti harmonikus munka feltételeinek kialakítása megköveteli, akkor jó eséllyel számíthatunk sikerre. Azonban megfelelő koordináció nélkül összeereszteni két eltérű szocializációs úttal jellemezhető csoportot, és változatlan módon, a megszokott, begyakorlott fogásokkal oktatni őket előre borítékolja a katasztrófát, és az - ebben a vonatkozásban, a szereplők szemszögéből - igenis nagyon egyértelműen jogosnak tűnő rasszizmus erősödését. Megfelelő alapozás nélkül tehát az integráció csak fajgyűlöletet képes szülni, míg tankönyv szerinti koordinációval igenis lehetne a tankönyv szerinti eredményhez is közeledni. Ez azonban a legtöbb esetben felkészületlenség miatt elmarad.
Látható, hogy hiába tény, hogy a zsidóknak rengeteg dologban igazuk van, és hiába létezik ezernyi fogás, melyeket elleshetünk tőlük; ha mindezt olyan módon valósítjuk meg, hogy az már a módszertani finomságok területén is túlterjed, és így a szemléletünket, valamint a történelmi hősök emlékéhez való viszonyunkat is megváltoztatja, akkor az már nem tanulás.
Az már behódolás.
Az már az országhódító Peresz-féle férgek szervilis talpnyalása.
Talán hiányzik belőlem minden filoszemita hajlam, és ezért mondom ezt. Szánalmas fogyatékosságnak számít ez ezekben a fondorlatos reálpolitikát megkövetelő időkben, belátom. Biztos maradi vagyok, szélsőséges, és vak, amiért nem érzem át az alázatos megadás szépségét.
Lehet, hogy ez megbocsáthatatlan.
Döntse el a tisztelt olvasó, hogy megbocsátja-e nekem.
By SoDI
