Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

By SoDI

A Kuruc.info néhány roma fiatalember felkeresését ajánlja a kedves olvasóközönségnek, elérhetőségekkel, ha netán valaki meg akarná hívni őket a szülinapi bulijába.

Képek, adatlapok, telefonszámok, videó

Igazából most el kéne határolódnom, de minek is? Szülinapi buliba hívni embereket nem  rossz dolog. ;)

A közönség imádja őket. Ők az új sztárok.

Néhány iWiW-es jókívánság:

H [Bazsa]

Sajnos túl messze laksz tőlem te réti nigger! De remélem, a helyi szép magyar legények fekete bakancsának FEHÉR fűzője a te fejedtől lesz véres. Ne csodálkozz, ha megvernek, lelőnek, rádgyújtják a házat! Soha nem lenne belőled ember, így hát fölösleges vagy!

RI [psta]

Remélem megtalálnak páran barátocskám és azok a bizonyos cipők célba érnek....te is fent leszel még youtube-on!!!

Rááákos Lovag [Kis Tánci]

Szét lesz Bassszva az a Csúúúúnnnya cigány fejjed ezt én mondom neked elRÁÁÁkositalak te kis köcsög!!!

TK [dexkill]

Alantas féreg. Szánalmas aljadék vagy. Úgy aludj, mint a nyúl, mert megtalálunk!

X   GyZ

A saját véretekben foglak megfürdetni titeket! Zalalövő nem túl nagy, meg lesztek találva, hiába törlöd majd magadat a képeid le vannak mentve, azokat felhasználva, utánatok érdeklődve nem lesz nehéz dolgunk. Kezdhetsz beszarni te kretén!

ND [Színész]

Mocskos buzi réti niggerek! Bújjál el te köcsög!

ST [Skeri]

Kis köcsögök most jól rábasztatok. Megkeresünk és a szart is kiverjük belőletek és a videós büdös kurvából is.

KB [Józsika] 

7 MAGYAR tart feléd kocsikkal,imádkozz hogy túléld a hetet.
Az mellesleg 14 cipő,lesz dolgod bőven...

 Gergő . [.]

élvezettel foglak leköpni megalázni és szarba lépek előtte h lenyalgasd!

By SoDI

Vajon, ha egy népet, népcsoportot az egész világon utálnak, annak az egész világ az oka? A cigány terrorizmust ki kell irtani. Gyökerestül.

Szaniszló Ferenc

By SoDI

Budaházy ma a tegnapi molotov-uzsorás cigány belviszállyal kapcsolatban mély és bölcs megállapítást tett.

Az a legjobb cigány, amely párját ritkítja.

Gyuri egyben megnézte a tegnapi hógolyózásáról készült videómat, és áldását adta a közlésére. A Nemzeti Kávézóból (ahol annyira finom a gulyásleves, hogy aki még nem kóstolta meg, az nem is igazi magyar) viszont nem tudom feltölteni, mert ahhoz túl nagy, az ingyenes WIFI viszont 10 percenként újraindítja a kapcsolatot.

Közben, képzeljétek, befutott személyesen az áálsodika néven irogató emberke is - méghozzá személyesen. Én egészen mostanáig hölgynek hittem az illetőt, de valójában egy fiatal srác. Kibékültem vele, és a továbbiakban nincs háború.

Videók még ma este 10-ig.

By SoDI

Ma estére egy gyors olvasnivalót ajánlok nektek.

A lényeget kiemelem, mert ezen hangosan felnevettem. :)

Hogy micsoda görcs volt ez: parázs vita alakult ki a Heti Válasz egyik cikke kapcsán, mert a szerző cigánynak nevezte a cigányokat, miközben ugye él és virul az Országos Cigány Önkormányzat. Vegytiszta őrület.

A teljes cikk itt

By SoDI

Ezt az írást ma kaptam egy körlevélben.

Ami engem illet, a legtöbb szavával csak egyetérteni tudok.

Pontosan tudom, hogy az olvasók többsége a segélyezési politikával kapcsolatban kevésbé toleráns nézetet vall, mint az alábbi szösszenet írója, azonban én - mint ahogyan azt már korábban is részletesen kifejtettem itt a blogon - úgy gondolom, hogy a cigányok segélyezése mindaddig alapvetően egy pozitív dolog, amíg fő funkciója szerint azt a célt szolgálja, hogy miközben természet-szolizott polgártársaink otthon ülnek, addig se tudjanak kárt okozni a munkahelyeken.

"Magyar ember levele a Cigánynak!...

Kedves Cigány!

Levelem azért íródik, mert a köztünk lévő ellentét már-már mérhetetlenné válik. Nem azért írok, hogy ezt tovább fokozzam. Azért írok, hogy értsük egymást végre. A nyílt beszéd szükségszerűen fog olyan mondatokat tartalmazni, melyekre ráfoghatjuk, hogy rasszista. De ne feledjük, te is rasszista vagy (ilyen alapon), ha magyarnak nevezel engem. 
Most az egyszer lássuk be, hogy komoly különbségek vannak közöttünk. 
Most az egyszer tartsuk ezt evidenciában, és ne a szavakon lovagoljunk. Nem szeretlek téged. Miért? Talán mert mások vagyunk? Részben igen. Én törekszem a másságunkat a magam oldaláról kezelni. Segítelek. Milliárdokban mérhető az, az összeg, amit havonta a számládra utalok. Te ebből annyit érzékelsz, hogy "rajta vammá a családi a kártyán". Ezért a pénzért nekem keményen meg kell dolgoznom. Hogy ne menjen ez így a végtelenségig, gyermekeidet csekély műveltsége és szellemi képességei ellenére beerőltetem iskolákba, hogy tanulhasson, szakmája legyen, és képessé váljon az önellátásra. Tanárt verni nem épp a hála megfelelő formája.
Óriási különbségek vannak köztünk. Neked az ideálod a mérhetetlen gazdagság. Persze az ehhez vezető tisztességes út megtételére képtelen vagy. Engem pedig ezért irritál, amikor a gazdagság külső jegyeit magadon hordod. Meg vagy rakva arannyal, szép autód, krokodilbőr csizmád van. Palotában élsz. Te ezt úgy hívod, sukár. Én úgy, cifra nyomor. 
Nem vagyok irigy. Csak tudom, hogy az ehhez szükséges összegre hogyan tettél szert. Bűncselekményekkel (elveszed, amiért más megdolgozott), és a törvény által számodra nyitva hagyott kiskapukon (elveszed a közös asztalról anélkül, hogy bármit is tennél oda). Nem csak téged hibáztatlak ezért. Ezt neked valakik megengedik. Az én rovásomra. Törvényesen, vagy törvénytelenül, de elveszed azt, ami az enyém. Cserébe utálatot, fenyegetést, bántalmazást, erőszakot, halált kapok érte. Félnem kell tőled. Miért? Munka... igen, ez gyakori magyarázat a szádból... Hogy a cigány nem kap munkát sehol. Igazad van. Nem adok neked munkát. 
Miért ? Nem azért, mert cigány vagy. Azért nem, mert nem értesz semmihez. Nem tanultál szakmát, vagy ha tanultál is, az elvégzett munkádban nincs köszönet. Gyakori kifejezés egy összecsapott, szakszerűtlen munkára a "cigánymunka".
Szerinted ennek miért pont ez a neve? Ha téged alkalmazlak esetenként, a végeredmény mindig ugyanaz. Bevételkiesés, sokszoros időbeni csúszás, elégtelen kivitelezés, munkaeszközök, alapanyagok eltűnése. Tehát nekem, munkáltatónak jobb, ha csak eltartalak az adómmal. Akkor legalább nem hátráltatsz. Az a szörnyű, hogy nem is törekszel rá, hogy változtass ezen. Acsarkodsz, rasszistázol, hisztizel, hogy milyen rossz neked. 
De nem akarsz kilépni a saját árnyékodból, pedig mindkettőnknek jobb lenne.
Mind a ketten tudjuk nagyon jól, mi lenne a vége, ha magadra hagynálak. Nem lenne kit lehúzni szociális alapon, vagy bicskával. Rövid időn belül éhen halnál, vagy a saját mocskodba fulladnál bele. És barátom, nem sok időd van már. Lassan az összes cérnám elszakad. Minden nap elkövetsz valamit ellenem, még ha nincs is benne a híradóban. 
Rövidesen eljön az idő, amikor hirtelen megvonok tőled minden kedvezményt. Akkor aztán "romázhatsz", ahogyan jólesik.
Szerintem ne akard ezt elérni. Jobb, ha megvagyunk békességben egymással. Mit várok tőled?
1. Feltétlen tiszteletet, mert én vagyok a kenyérkeresőd.
2. Erőszakmentességet, mert ha egyszer én visszacsapok a tesóimmal, az neked nagyon fájni fog... tudod, még mi vagyunk többen (már bocs, de úgy tudom, ezt a nyelvet beszéled).
3. Törekvést az önellátásra. Tanulást, tanulni akarást, pontos munkavégzést. Ez a sikeredhez szükséges 20%. A maradék 80% legyen az én gondom, meg fogom oldani. Minden segítséget megkapsz.
4. És végre fejezzük be ezt a rasszizmusról szóló ökörködést, hisz mind a ketten tudjuk jól, hogy nem a barna bőröd zavar engem.

Baráti tisztelettel: A MAGYAR
U.i.: Beszélni lehet, de a tettek minősítenek."

By SoDI

Ma nincs kedvem blogolni, de erről még olvassatok csak Bayer Zsoltot. :)

 Van egy szavunk. Ezzel a szóval illetünk immáron hétszáz esztendeje egy velünk élő népcsoportot. Ez a szavunk úgy hangzik: Cigány.

"Büdös cigány!" – vetette oda Hegedűs hadnagy Sárközinek Eger ostromakor. Aztán Hegedűs hadnagy áruló lett, és Dobó felköttette. Sárközi, a cigány pedig vitézül harcolt Eger falain, és hős lett. Neve ma is olvasható odafönt a várban, a hősök nevei között.

Aztán, hogy ugorjunk egy jó nagyot az idő tengerében, eljött a közép-kelet-európai rendszerváltás reményt hozó ideje. És ezzel együtt a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom is. S mikor leitatott és felheccelt román parasztok ölték a magyart Marosvásárhelyen, akkor Marosvécsről egyszer csak megjelentek a cigányok. Boronákat, ekéket fordítottak keresztbe az országúton, hogy a hodáki román csürhe ne tudjon bemenni a városba, és ők bizony bementek. Be Marosvásárhely szívébe, és ezt kiabálták: Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok!

És szétzavarták a román csürhét.

Nem tudok azóta sem úgy keresztülmenni Marosvécsen, hogy ne jusson eszembe a vécsi cigányok nagyszerűsége, bátorsága, mellénk állása a bajban.

Idehaza meg valamiképpen mégis baj lett.

A baj akkor kezdődött, amikor valakik kitalálták, hogy baj van a mi hétszáz esztendős szavunkkal. És azt mondták, mostantól nincsen cigány. Csak roma van. No, hát akkor mi most szépen, nyugodtan kijelentjük: márpedig ez nem így van, és eztán nem így lesz. Nem hagyjuk ellopni a szavainkat. Mi azt mondjuk, cigány, s cserébe megígérjük, nem fogjuk követelni a világ népeitől, hogy bennünket eztán magyaroknak nevezzenek. Áll az alku? Áll az alku.

A baj akkor fokozódott, amikor egy volt belügyminiszter egyszer csak kitalálta, hogy mostantól a fa-, tyúk-, kenyér-, tej- meg csokitolvaj nem tolvaj, hanem megélhetési bűnöző. És attól fogva minden tolvaj úgy gondolta, ez jár neki. S az volt a tapasztalata, hogy ezért már ki sem jön a rendőr. Így lett egyre bátrabb a megélhetési bűnöző. S rákapott a "megélhetési bűnözés" ízére. Aztán elkezdett bejárni az öregasszonyok házába a nyugdíjért. Aztán mellékesen összeverte, később bestiálisan meg is gyilkolta az öregasszonyokat. Aztán összeálltak hordákba a "megélhetésiek", és lesték, melyik portán mi érik be éppen, s mentek, és betakarították a termést ők maguk. Ha valaki szólt nekik, kiröhögték vagy megpofozták. Volt mentelmi joguk az egészre: egy hülye belügyminiszter és két hülye párt menlevele. Szomorú, savós szemű kis emberi jogi aktivisták nyivákoltak a bűn mellé felmentést, és a rózsadombi villák harcos baloldali politikusai onnét a magasból soha nem láttak mást, csak a sok szegény, nyomorgó cigányt. És azt mondták, a szegény cigányok a rendszerváltás vesztesei, és ők semmit sem kaptak az új világtól, hát ezért…

Aki pedig eleve alkalmatlan az emberi együttélésre, és még bátorítást is kap mellé, az hamar elpofátlanodik, végképp. És most itt állunk, és ennek isszuk keserű levét…

S talán ideje megkérdeznünk, nyíltan és határozottan: mit kapott a magyar paraszt a rendszerváltástól? Azt kapta, hogy a kommunisták elvette földjéért az új rend adott neki kárpótlási jegyet, azt meg becserélhette egy színes tévére. Hát ezt kapta. S mellé tönkretették, elvették piacát, feldolgozóiparát, az árokba öntheti a tejét, és korunk hőse, a tokás kereskedő a termelési ár felét kínálja portékájáért. Ezt kapta a magyar paraszt, és éppen most készülnek kilopni alóla a földjét is. No, liberálisok, mi lesz, ha a magyar paraszt is nekiindul megélhetési bűnözni? Erre kéne válaszolni valamit, hogy enne meg benneteket kivétel nélkül a fekete fene!

Aztán a baj tovább fokozódott, amikor a megélhetési bűnözők agyonvertek Zámolyon egy magyar fiút. Állati módon verték agyon, falkában, gyáván, botokkal. És akkor jöttek a liberálisok meg a szocialisták, és egészen Franciaországig menekítették őket, miközben köpködtek hátrafelé, hogy ez egy rasszista ország. Csak a vak, a hülye meg a Gusztos Péter nem látta, hogy innen már csak egy lépés, hogy bármit megengedjenek maguknak. És jött Olaszliszka, aztán most itt van Veszprém. És mi állunk, és nem értjük, csak azt érezzük, hogy ökölbe szorul a kezünk. S miközben kezünk ökölbe szorul, ezek még mindig arról akarnak vitatkozni, hogy mit minek nevezünk és nevezhetünk.

Van egy nagyszerű, csodálatos ötletem, barátaim! Mi soha többé nem vitatkozunk erről! Mi azt mondjuk eztán is, hogy cigány. Cigány a barátunk, akit szeretünk, s akire büszkék vagyunk, s őt megvédjük bármi áron, ahogyan Sárközi védte Eger várát. De cigány az is, aki javainkra s életünkre tör, s őróla is megmondjuk, hogy cigány. S ha állati módon viselkedik, akkor megmondjuk azt is. S eztán nem is várunk tovább, remélem. Ha az állam, a mi pénzünkből fenntartott állam nem véd meg bennünket, akkor itt az ideje, hogy megvédjük magunkat. De ma a Kossuth téren kimondjuk, jó hangosan: nem tűrünk tovább! Sem a meglopásunkat, sem gyermekeink, tanáraink megveretését, meggyilkolását, sem azt, ha saját életünkre törnek. Nem tűrjük tovább! Miképpen nem tűrjük azt sem, hogy Néró egymásnak ugrasszon bennünket csak azért, mert a tűz fényénél szeretné megőrizni hatalmát. Nem tűrjük, hogy Néró mondja meg, mit olvashatunk és mit gondolhatunk. Nem így lesz, őrült császár, máshogyan lesz! Kezdhetsz szűkölni és kucorogni!

Néró egyszer azt mondta: ha a zsidókat bántják, akkor ő zsidó, ha a cigányokat bántják, akkor ő cigány. Értjük. Kár, hogy azt még nem tudta kimondani: ha a magyarokat bántják, akkor ő magyar… De most már nem kell gyakorolnod, Néró! Erre a kis időre, ugyan minek?!

Bayer Zsolt, főmunkatárs

By SoDI

Vona Gábor ma ráeszmélt a cigánykérdés legproblémásabb vonatkozására. Arra a tényezőre, ami fölött az elmúlt hetek eufóriájában a legtöbben egyszerűen átsiklottak, esetleg észre sem vették.

Vona kimondatlanul is jól érzi: most a hazafiság pozíciója a tét.

Bár a 2006-os események nagyon sokat nyomtak a latba, azzal mindenki pontosan tisztában van, hogy a nemzeti radikalizmus, illetve a hozzá kapcsolódó médiumok népszerűsége (pl. Kuruc.info) elsősorban annak volt köszönhető, hogy nyíltan és polkorrekt tabuk nélkül jóformán egyedüliként tárgyaltak ki olyan kérdéseket, melyek ebben az országban emberek ezreinek keserítik meg a mindennapjait.

Ha az ország egyes részein a vidéki lakosság nem szembesül a közbiztonság elkeserítő helyzetével, és ennek etnikai (liberálisok kedvéért: szociokulturális) hátterével, akkor nincs Gárda, és nincs a Parlamenti küszöböt erősen súroló Jobbik. Azzal egyidőben viszont, hogy a problémakör tárgyalása kitört a mi egyelőre szűk, szubkulturális körünkből, az egyenes beszédünk is exkluzivitását veszti.

Miután a parlamenti egypárt nem tudta elfojtani a magyarok igazságérzetét, és biztonság iránti sóvárgását (melyet csak a legidiótább liberálisok tévesztenek össze az elvakult rendpártisággal), most már ahelyett, hogy a hatalom megszüntetni igyekezne a tiszta beszédet (amire eddig a legjobb példa a Gárda-per volt), inkább az élére áll mindannak, amit nem is olyan rég még tűzzel vassal üldözött.

És alighanem sikeresen áll az élére. Így pedig fennáll az a veszély, hogy oda a Jobbik varázsa, oda a Gárda varázsa, oda a nemzeti radikalizmus varázsa.

Tévedés ne essék: abban tökéletesen igaza van Kroko tanár úrnak, hogy nem lehet elkövetni annál nagyobb hibát, mint amikor a cél érdekében bevethető eszköz vagy segítő helyett személyesen mi magunk válunk magává a céllá, és Tomcattel sem lehet különösebben vitatkozni, amikor örvendetesnek nevezi, hogy az, amit egyesek néhány éve még csak félve merhettek kimondani, magukra vonva a szélsőségesség vádját, ma már a legelemibb társadalmi és közéleti igazságnak számít, azonban közel sem mindegy, hogy miként időzítjük a gondok egyenes kimondását, és így az azok hathatós megoldása felé vezető lépéseinket.

Az már nagyon régen látszik, hogy a politikai korrektség '68-as agyréme egyre inkább kezd kimenni a divatból, és az sem véletlen, hogy ennek okán Gyurcsány Ferenc konzervatív visszarendeződéstől retteg. Retteghet is, ugyanis ma már a napnál is világosabb: a romboló szélsőliberalizmus hamarosan csak egy rossz emlékű rémálom lesz, egy a múlt elvetett eszméi közül. Azonban ezzel együtt azzal sem árt tisztában lennünk, hogy ha efelé nem a megfelelő tempóban haladunk, akkor nagyon hamar semmivé lehetnek az eddig elért eredményeink.

Azt soha nem rejtettem véka alá, hogy véleményem szerint a cionisták által ránk erőltetett tabuk fokozatos döntögetésében újabb és újabb esélyeket kell látnunk a hungarista megoldások felé való közeledésre. (Ami alatt nem háborús tetteket értek, és nem is fajgyűlölő vagy soviniszta meggondolásokat - az ilyesmi ugyanis, ahogyan azt már világosan tisztáztuk itt a blogon, a valóságban a legkevésbé sem volt jellemző a mozgalomra -, hanem a gazdasági és a társadalmi élet modernizált, ám ezzel együtt is nemzetiszocialista hagyományokhoz visszanyúló újjászervezését. Kétségbevonhatatlan ugyanis, hogy a világtörténelem során jóformán egyedül az ilyen irányítás alatt álló gazdaság tudott békeidőben olyan módon a társadalom szociális igazságossága és ezzel együtt a csodaszámba menő jóléti gyarapodás felé mozdulni, hogy eközben nem iktatta ki az emberek életéből a valódi teljesítményekre sarkalló alapvető - de nem egészségtelenül túldimenzionált - versenyszellemet. És bár elvileg ugyanerre a modern szociális piacgazdaságok is képesek lehetnének, a cionista befolyás miatt ciklikusan megismétlődő válságok, és az emberellenes intézkedések szaporodása okán - ami alatt a fenntartható rendszerek kiépítésének csúfolt népirtást kell érteni - a gyakorlatban mégis teljességgel alkalmatlan erre a feladatra. ) Azonban hiába érünk el a társadalom formálásában újabb és újabb apróbb sikereket, ha eközben felőröljük saját erőinket.

Ha túl hamar és túlságosan széles körben válik általánosan elfogadottá a cigánybűnözés nyílt és őszinte taglalása, az a nemzeti radikálisokat, a valódi hazafias gondolatok érvényesülését gyengíti. Az EP választások előtt ez a lehető legrosszabb időzítés. Eddig bízhattunk a ballib média embereket ingerlő hallgatásában, és a liberálisok veszett szélsőségesezésében, ami joggal háborította fel a népet, és terelte őket felénk, így viszont, hogy már Gusztus-talan Péter cigányfajvédő tevékenysége is a múlté, oda a varázsunk.

Ez bizony súlyos kihívás.

Ahogy én látom, két megoldás van. Vagy tovább kell lépnünk újabb problémák megnevezése felé, vagy a korábbinál sokkal keményebbé kell tennünk a retorikánkat. Az előbbivel az a probléma, hogy a zsidókérdést (az anticionista harc szükségességét) az emberek többsége nem érzi közvetlenül a saját bőrén, ezért ezt igen nehéz úgy kommunikálni feléjük, hogy annak mozgósító ereje is legyen, az utóbbinak pedig megvan az a veszélye, hogy a túl kemény hang elriasztja tőlünk az új idők szeleihez csak lassacskán alkalmazkodni képes magyarokat.

Akárhogy is, magát a fenyegetést, a kihívást mindenképp fel kell ismernünk. Csak így tudjuk kezelni.

By SoDI

Én nagyon ritkán szólalok meg a cigánybűnözés kérdésében, ugyanis ahhoz, hogy valaki igazán élvezetes és tanulságos hangvételű írást tudjon összehozni ebben a témában, szüksége van olyan személyes tapasztalatokra, melyek indukálhatják benne az így kiírandó feszültséget. Nekem viszont nincsenek ilyen tapasztalataim.

Ugyanabban a cipőben járok, mint a liberális jogvédők többsége: személyesen még életemben nem találkoztam erőszakos cigánnyal, ilyet a saját szememmel soha nem láttam, kizárólag a tévéadások, és újságcikkek alapján értesülök a tevékenységükről. (Ellenben bűnöző zsidóval még ma is sikerült összefutnom, de erről majd később írok...) Így pedig, túl a negyed évszázados életkoron, ebből a személyes nézőpontból igen nehéz átéreznem azt, hogy valami olyasmi, mellyel még egyszer sem kerültem szembe, jellemző és nyomasztó problémája lenne az országnak.

Egy valami viszont élesen megkülönböztet az imént említett jogvédőktől: én készségesen beismerem saját ezirányú tapasztalatlanságomat, és éppen ezért a legtöbbször tartózkodni igyekszem mindenféle véleménynyilvánítástól. Kizárólag akkor térek rá a témára, amikor azt látom, hogy egyes elmebetegek annak ellenére próbálják tiltani az emberek ezrei által naponta megtapasztalt tényeket, hogy mára már nyilvánvaló: a polkorrektség 1968-as ideálja a XXI-ik századra végérvényesen befuccsolt.

Viszont még így, a burokból kitekintve is van néhány dolog, amit totális értetlenséggel szemlélek. Nem értem Draskovics Tibort, miért utal közvetve arra, hogy szerinte a cigánybűnözés felemlegetése a polgárháború rémével fenyeget, amikor ennek homlokegyenest az ellenkezője az igazság: az embereket nem a problémák megnevezése háborítja fel, hanem éppen ezek elhallgatása. Nem értem a vele szemben ülő roma jogvédőt, miért beszél arról, hogy nem várhatjuk a cigányság társadalmi integrációját olyan környezetben, ami még a normális iskoláztatást sem biztosítja a számukra, amikor ennek szintén az ellenkezőjéről tanúskodnak a tények: a pedagógusképzésben 2004 óta kötelező tantárgy a hátrányos helyzetű fiatalok nevelésével foglalkozó kurzus, az iskolák többségére pedig olyan törvényi szabályozás érvényes, ami határozottan tiltja nekik a szegregált oktatást. És akkor az extra, felzárkóztató, célzottan a cigányságra szabott életpálya-támogatásokról már nem is beszéltünk, melyek mind-mind arra szolgálnak, hogy ezek az emberek képesek legyenek leküzdeni a szociális helyzetükből fakadó hátrányaikat. A pedagógiai rendszer szabályozása ma már minden elképzelhető támogatást megad nekik - hogyan lehet tehát ilyen körülmények között elnyomásról beszélni?

Nem értem azokat a cigány vezetőket sem, akik szomorú arccal mormolják bele a tévékamerákba: őbennük félelmet kelt a miskolci rendőrkapitány statisztikai adatokat közlő kijelentése, miközben tény, hogy a kisebbségek elleni kirohanásokat a mienknél sokkal erősebben büntető Nagy-Britanniában rendszeresen hoznak nyilvánosságra a hatóságok statisztikai adatokat a bűnelkövetők és a börtönlakók etnikai eloszlásáról.

Nem értem, hogyan sorolhatja hosszadalmasan a veszprémi rendőrkapitányság illetékese a hétvégi gyilkosság gyanúsítottainak terjedelmes bűnlajstromát, amikor ismét csak tény: az USA-ban akár csak negyed ennyire súlyos előélettel az elkövetők már réges-rég sokéves börtönbüntetésüket töltenék - távol a társadalom normális tagjaitól.

Én magam továbbra sem érzek félelmet még a legvadabb kinézetű cigányok közelében sem - már csak azért sem, mert ilyet rendszerint csak a bíróság folyosóján látok, amikor éppen tudósítani készülök valamelyik hazafi aktuális peréről, ott pedig általában mindegyikükre jut legalább egy - ha nem egy szakasznyi - rendőr.

Ám azt személyes tapasztalatok híján, a burok mélyén gubbasztva még én is jól érzem: itt valami nagyon nem stimmel. Ha azok a döntéshozók, akiknek nálam sokkalta felvilágosultabbnak illene lenniük a tények tekintetében, ilyen szemérmetlenül hazudnak, emögött kizárólag szándékosságot lehet vélelmezni.

Nincsenek kétségeim afelől: az én biztonságérzetem nem kis részben annak köszönhető, hogy egy olyan zöldövezeti zsákutcában lakom, ahol egymás hegyén-hátán állnak a közvetlen szomszédok tízmilliós autócsodái, vagyis olyan helyen, ahova többségében remek életesélyekkel megáldott embereknek szokás költözniük. A liberális jogvédők is pontosan tudják: őket szinte egyáltalán nem érintik az átlagos érdekérvényesítő képességgel megáldott magyarok problémái. Ezért merik szándékosan tetézni a bajt.

• Elvégre amikor egy, vagy két évtizeden belül a lakótelepek után az én zöldövezeti környékemet is ellepi a szar, a rózsadombi erődítményeikben ők még akkor is biztonságban lesznek.

Ilyen kontextusban viszont, ha az ő motivációikat próbálom feltérképezni, nehezen tudok másra gondolni, mint a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveire - és az így motivált, szándékos károkozásra.

By SoDI

Polkorrekt kommunikáció - első óra:

A bűntény utáni első demonstráción a rasszista bekiabálásokra reagálva Debreczenyi János polgármester felhívta a figyelmet: ha ki is derülne, hogy valamelyik kisebbséghez tartoznak, az elkövetők első sorban magyar állampolgárok.

Forrás

Bizony, kedves barátaim, öleljük keblünkre minden egyes polgártársunkat!

A retek nem retek, hanem dömdödöm.

Éljen a liberalizmus.

By SoDI

Lehet, hogy csak véletlen, de az utóbbi időben oly sokszor botlok bele különféle véleményekbe, melyeknél csőcseléknek, és erőszakos rasszista állatoknak nevezik azokat a hazafiakat, akik közterületen is az átlagnál erélyesebben fejezik ki elégedetlenségüket (lásd például a Turulos videómat), hogy mindezek után kész felüdülés volt látni az alábbi rövid klippet, ahol az ehhez hasonló, sokak által helytelenített hangsúly tökéletes kompozícióba kerül a hangulatos aláfestő zenével, relevánssá, érthetővé, és abszolút helyénvalóvá varázsolva még a végén elhangzó, - a magyarellenes liberálisok sznob elitizmusa szemszögéből talán borszagúnak bélyegezendő - hangos felkiáltást is.

Mert mint ahogy néhány napja ezt bővebben is kifejtettem, és azóta sem győzöm eléggé hangsúlyozni: ha mindenféle művi szempontok alapján eltaszítjuk magunktól azokat a társainkat, akik különben kiemelkedően hasznosat tudnának lenni a közös harcunk folyamán, akkor azzal megbocsáthatatlan bűnt követünk el nem kisebb ügy, mint a nemzetben gondolkodó hazafiak szent küzdelme ellen.

Másfelől pedig nem csak azért vétünk hatalmasat, ha megbélyegezzük ezeket a harcosokat, csak mert esetleg felborítanak néhány kukát, vagy parkoló autót, mert ezzel együgyű, demagóg, a hosszútávú taktikai mérlegelést még csak hírből sem ismerő szintre süllyedünk, hanem azért is, mert eközben figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt is, miszerint ezek az emberek nem erőszakosak, vagy valamely pusztító eszme áldozatai, hanem csupán elkeseredettek, és - a Gyurcsány kormány tevékenységét szemlélve: teljes joggal - frusztráltak.

Márpedig ha képesek vagyunk gondolkodásunkat megnyitni efelé az igazság felé, akkor kénytelenek leszünk belátni, hogy ez a gőzkieresztés igenis mindenki számára hasznos, és örvendetes, mert ha ezeket a megnyilvánulásokat elnyomnánk, akkor az így felgyülemlő feszültség későbbi robbanása elképzelhetetlen erejű, elsöprő, és kegyetlen lenne. Fontos tehát megértenünk ezeket az embereket, hogy képesek legyünk átérezni a motivációikat, legvégül pedig képesek legyünk belátni, hogy ők bizony a mi oldalunkon állnak, éppen ezért elfordulás helyett inkább nyílt szívvel kellene szemlélnünk az erőfeszítéseiket.

Semmi okunk sincs ugyanis arra, hogy elítéljük az elkeseredett, frusztrált társaink haragját. Ha valaki még mindig nem tette volna meg, (annak ellenére, hogy folyamatosan linkelgetem :)), az most hallgassa meg végre Morvai Krisztina ide vonatkozó szavait, és minden egy csapásra meg fog világosodni előtte.

Bizony, minden mélyen érthető, és erősen átérezhető, amit manapság az utcákon tapasztalunk. Éppen ezért óriási hiba pont akkor, amikor a hatalom amúgy is egyetlen homogén közegnek tekinti a különféle nemzetben gondolkodó hazafiakat, mindenféle ködös, elitista elvek mentén eltaszítani magunktól a nemzet legbátrabb harcosait.

Ők ugyanis ehelyett inkább tiszteletet érdemelnének, amiért képesek, s még hajlandóak visszafogni magukat, és így érdemben még mindig nem folyt vér ebben az országban, annak ellenére, hogy különben sokak szerint ez akár indokoltnak is lenne tekinthető.

By SoDI

Kommentár nélkül......

By SoDI