Miután teljes terjedelmében végighallgattam Gyurcsány Ferenc tegnapi beszédét, és áttanulmányoztam néhány hozzá kapcsolódó publicisztikát, őszintén megdöbbentem azon a mérhetetlen gőgön, és a magyar embereket lenéző felsőbbrendűségi téveszmén, ami valósággal sugárzik a balliberális seggnyalók minden egyes mozzanatából.
Kiváló példa erre Dessewffy Tibor társszerzőként „Kifulladásig avagy az értelmiség árulása” címmel jegyzett dolgozata, mely a jelek szerint Gyurcsánynak is kedvenc olvasmánya, hiszen kivétel nélkül minden, benne kifejtett momentum visszaköszönt a szocialista küldöttgyűlésnek előadott szentbeszédében. Mondanivalóm érzékeltetésére jelen írásomban ebből a cikkből származó idézetekkel illusztrálom a józan nemzeti érzéstől mentes neoliberális szélsőség fertelmes hazugságait.
A nemzetellenes erők agyajárása végtelenül egyszerű: a magyar ember ostoba, nem képes felmérni a valós gazdasági összefüggéseket, míg együgyűségében a Kádár-rendszert sírja vissza.
Jó példa erre az a hatvanas bácsi például, aki Hatvan mellett fuvarozva minket arról panaszkodott, hogy „Kádár azt ígérte, hogy azért lesz az M3-as, hogy a vidéki ember is felmehessen Pestre. Ehhez képest mi van most: fizetőssé tették.” Az érvelés aligha vehető komolyan, de jelzésértékű arra vonatkozólag, hogy milyen közeget kell megnyerni a reformok ügyének.
Világos. Amikor tehát a magyar ember meg merészeli említeni, hogy a szocializmus évtizedei alatt az ő keze munkája nyomán létrehozott közösségi érték felett ma már ködös üzleti csoportok nyerészkednek, akkor a hosszú távú fejlődés kerékkötőjévé válik. Ahelyett, hogy befogná a pofáját, ezredszer is kifizetné mindazon közszolgáltatások árát, melyeket ő termelt meg, és felfogná, hogy ezek használatára egy végiggürcölt élet sem biztosít neki elegendő jogot.
Ráadásul, mintha nem lenne elég, hogy az általa megtermelt értékekhez való hozzáférést merészeli követelni a koszos magyarja, mindeközben ugyanennek a fasiszta népnek az értelmiségi rétege nem általlja kétségbe vonni a nemzetközi szabadkőműves ámokfutás kizárólagosságát, és világ csúfjára még attól sem riad vissza, hogy elfogultság nélkül, körültekintő tárgyilagossággal elemezze az ország helyzetét.
A magyarországi „deklinológia” vezető szakértője képes arra a bravúrra, hogy egyazon cikkben lamentáljon a „megengedő paternalizmus, összekacsintó normakerülés, többletteljesítmény nélkül kapott állami kompenzáció” felett, és vádolja reformdiktatúrával azt a kormányt, amely a fair play meghirdetésével kemény szabályozási és puha kommunikációs eszközökkel éppen ezen mentalitás ellen kíván fellépni.
Mert micsoda dolog több oldalról is megvizsgálni az ország gondjait, hogy aztán egy tágabb perspektívából lehessen gyógyírt nyújtani rájuk. Tűrhetetlen, kérem szépen, mert ezzel kétségbe vonja a cion bölcsei akaratának megkérdőjelezhetetlen elsőbbségét!
Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, a koszos magyarok baloldaliként gondolkodó része szemét, manipulatív, a fasizmussal kollaboráló módon képes a szociáldemokrata értékrendet a hagyományos emberség, és szociális érzékenység oldaláról megközelíteni, ostoba módon hűen szolgálva Kéthly Anna szellemiségét, miközben nem hajlandó felismerni, hogy a zsidó elnyomás nyugaton már rég kiirtott minden józan emberséget a szociáldemokrata mozgalmakból. Mert kérem, világ szégyene, hogy a magyar baloldaliak továbbra is a régi, ósdi, cionista benyomástól mentes, emberszerető álláspontot próbálják képviselni, nem hallgatva az Izrael felől érkező új szelekre!
Ezért itt hadd utaljunk Tamás Pálra, akitől az ó-baloldali nosztalgia ez idáig távol állt. Tamás szerint az MSZP-nek ideológiai fordulatra volna szüksége, mondván „ha ők maguk nem is baloldaliak, de a szavazóik igen”. A mondat mögött álló bonyolult gondolatcsomó szétfejtését kezdhetnénk azzal, hogy a kormány reformpolitikája a legtöbb - az SZDSZ által érdemben nem befolyásolt - területen tökéletesen belesimul a ma uralkodó harmadikutas szociáldemokrata mainstreambe. Legyen szó a munkanélküli segély álláskeresési támogatássá alakításáról, a fejlesztési részhozzájárulásról vagy a kórházi struktúra átszervezéséről, a kormány nem tett mást, mint hogy tettekre fordította az olyan modern szociáldemokrata gumicsontokat, mint a rugalmas biztonság, a humán tőkébe való befektetés és az esélyegyenlőség.
Ezzel egyébként maga Tamás Pál is egyetértett - legalábbis 2002-ben: az akkor hatalomra került Medgyessy-Gyurcsány-féle harmadikutas szárny véleménye szerint „inkább egy nyugat-európai típusú mai szociáldemokrácia ideológiáját, csomagját, viselkedésmódját próbálta megtestesíteni. Már az elmúlt néhány évben is. És a nyugat-európai szociáldemokrácia pedig valamilyen értelemben vett föl liberális elemeket.”
Tetszik érteni...
Ma már az a szociáldemokrata, aki nem szociáldemokrata.
Mert mi, a zsidók, azt mondjuk, és akkor úgy van.
Értsd már meg, büdös paraszt!
No persze a magyarságot eltaposni igyekvő szélsőliberális véleményformálóknak elvileg van még egy nagy reményük: a fiatalság. Az értékmentesített környezetben, a pillanatnyi élvezetvágy elsőbbségére szocializált, gyökértelen, nemzete iránt közömbös diákság kinevelésére irtózatosan sok energiát fordított a társadalommegtartó értékekben megsemmisítendő fertelmet látó új világrend, azonban ők annak ellenére is, hogy a jordánista manipulátorok pénzt és időt nem kímélve próbálják egyengetni a pokolba vezető útjukat, csupán elképesztő hálátlanságukról képesek tanúbizonyságot tenni.
A hallgatói önkormányzat gyászos szerepvállalása már önmagában megkérdőjelezi, hogy egy elitváltással kinőhetnénk a politikai gyerekkorból, míg a rektorok a háziorvosokkal szemben legalább odáig eljutottak, hogy saját gazdasági érdeküket felismerjék.
Fúj! Koszos gój kölyök nem akar fizetni, amíg nem keres annyit, hogy legyen miből!
Nem képes belátni, hogy a kifosztása, az életre szóló eladósítása, és végzetes ellehetetlenítése valójában az ő érdekét szolgálja. Nem hiszi el, hiába mondjuk neki. Nem hiszi el, pedig mi vagyunk a zsidók, és olyan szépen mondjuk. Szégyen és gyalázat!
Mindeközben akadnak olyan aljas, már-már félfasiszta médiamunkások, akik szembe menve a Párt akaratával az istennek sem akarják érvényesíteni azt a Cion Bölcsei által oly nagy alapossággal lefektetett elvet, miszerint a médiának kizárólag a helyi nép tisztánlátásával szembemenő tényeket szabad sugároznia! Ezek a gój firkászok nem képesek felfogni, hogy mi, a nagy újító reformerek vagyunk az egyetlen szalonképes álláspont kizárólagos képviselői, ezért szűklátókörűségükben a függetlenség látszatában tetszelegve a zsidók tízezreit Dunába lövő nácik felé húznak!
Önáltatás ugyanakkor azt gondolni, hogy a hallgatás vagy az egyet ide, egyet oda középre beszélés nem egyenlő az oldalválasztással.
Világos. Az a baj, hogy ezek a sajtómunkások nem látják, hogy a zsidó érdekeket akárcsak nyomokban is mellőző hozzáállásuk milyen hosszú távú veszélyeket rejt magában azáltal, hogy hitelteleníti a plebs szemében az ő megtévesztésükre a plurális elrendezés illúziójával rángatott politikai bábúkat, mely nép így egyre nagyobb mértékben képes átlátni a sátáni háttérhatalom által elfedni szándékozott tényt, miszerint az ő vetekedésük csupán cirkusz a gojimnak.
A magyar kontextusban ez a politikai intézmények és szereplők iránt még meglévő bizalom gyors elpárolgása, az állampolgárokat orientáló, megbízható véleményeket kínáló értelmiség végzetes hitelességvesztése, mindennek nyomán pedig káosz, és az űrbe benyomuló szélsőséges populizmus.
Mindenki kurva itt, kérem szépen.
Rákosi Mátyás is megmondta: 10 millió fasisztával nem lehet normális országot építeni.
Mit is lehet erre mondani...
Ideje megerősíteni a lámpavasakat!
By SoDI
Kapcsolódó anyagok: