Éléskamra ország?
Az áldást sodika küldte 2007. július 31., kedd - 15:11-korCímkék: globalizacio graf jozsef hungarizmus mezogazdasag
116 komment
Miután úgy látom, hogy rengeteg súlyos félreértés él a fejekben arról, hogyan is működik a globális kereskedelem, úgy érzem, érdemes tisztáznunk néhány dolgot.
Ebben az eszmefuttatásban helyenként kénytelen leszek a neoliberális megközelítés felöl szemlélni az eseményeket, szemben a jobboldali narratíva lokális jelentőségeket sokszor felülbecsülő álláspontjával, de ezt kizárólag azért teszem, hogy a valóságtól elrugaszkodott álproblémák ne vonhassák el a figyelmünket a valódi kérdésektől.
Kakukktojás a szemétdombon
Elsőként egy nagy tabut szeretnék ledönteni. Valamelyik este rádöbbentem arra, hogy még a Gyurcsány kormányban is akad olyan miniszter, aki jó helyen van a helyén. (Ettől függetlenül a többit továbbra is egyenként kéne a Dunába lőni, de ez most részletkérdés. :-)) Gráf József az egyetlen olyan kormánytag, akit hallgatva nem nyílik ki a bicska az ember zsebében, elvégre látszik rajta, hogy nem zárkózik el a szakmai szervezetekkel való széleskörű egyeztetésektől, nem veszi semmibe a gazdatársadalom különböző rétegeinek érdekeit, így pedig egy olyan kormányzati politikát testesít meg, mely egy népszolgálatot komolyan gondoló vezetőtől valóban elvárható.
Feltehető persze a kérdés, hogy ha ilyen kiváló agrárminiszterünk van, akkor őszre miért várható az élelmiszerárak egekbe emelkedése. Nos, amikor valaki (pl. Tomcat) azzal jön, hogy a tavaszi fagykár, és a múlt havi hőség csak egyik komponens a sok közül, és ez még önmagában nem indokol drasztikus drágulást, akkor tökéletesen igaza van. A probléma ott kezdődik, hogy aki ilyen véleményen van, általában itt pontot is tesz a mondat végére, és a többi szempont vizsgálatára már egyáltalán nem pazarol energiát.
Bioetanol - kukorica az autóba
Pedig az összes valamirevaló szakember megmondta, hogy elsődlegesen az amerikai bioetanol-gyártásnak köszönhető az áremelkedés. Egymás után nőnek ki odaát a földből a gyárak, melyek üzemanyagot állítanak elő a kukoricából, így megindult egy szükségszerű folyamat, aminek a hatására a kukorica ára nagyon lassan a kőolajéhoz kezdett igazodni. (Az, hogy valaha megközelíti, egyelőre csupán utópisztikus rémlátomásnak tűnik, de még ez sem teljesen kizárt.)
Hogy nekünk ehhez mi közünk, amikor egyrészt Amerika nagyon messze van, másrészt pedig - ahogy Mária Terézia is megmondta - évszázadokon keresztül mi voltunk Európa éléskamrája?
Nos, mindkét felvetésre ugyanaz a válasz. Annyi 'a közünk', hogy amikor még Amerika messze volt, és amikor még valóban mi voltunk 'az éléskamra', akkor nem volt olyan fejlett a logisztika, mint manapság. Megfelelő mennyiségen túl nem számított elenyésző kiadásnak egy terményt a világ másik részén értékesíteni. Mindenki, aki kizárólag a helyi adottságokról beszél, nagyvonalúan elfelejti, hogy a mai világgazdaság nagy részben az olcsó szállításra épül.
Hülye lesz a magyar gazda itthon fillérekért túladni a kukoricán, ha jobban megéri exportálni.
És a kenyér?
Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy 'ez csak a kukorica', de mi köze van mindennek a sertéshús árához. Nos, a disznó kukoricát eszik, tehát az árába beépül a kukorica ára. Ezt szerintem bármelyik 10 éves kisgyerek képes belátni. :)
A kenyér árában pedig ott jelenik meg mindez, hogy a piacnak kutya kötelessége kompenzálni a búzatermelőt amiatt a közvetett veszteség miatt, ami abból fakad, hogy annak ellenére is hajlandó búzát termelni, hogy különben hülyére keresné magát a kukoricán.
Ha nem akarunk éhen dögleni, vagy kenyér híján belefulladni a kukoricába, akkor láthatjuk, hogy nem kerülhető meg ennek a haszonáldozati költségnek a fedezése. Szerintem ez is pofonegyszerű összefüggés, felesleges sokat magyarázni.
Hol ebben a piacgazdaság?
A másik felvetés (szintén többek között Tomcat-től), hogy ha valahol központi ármeghatározás van, akkor az nem valódi piacgazdaságra, hanem szocialista tervgazdaságra hajaz. Pedig a valóságban nincs központi ármeghatározás. Az égvilágon semmi se tiltja a parasztnak, hogy az uniós intervenció szabta szint alatt értékesítse a terményeit. Ha hülye akar lenni, lehet hülye is. :)
Ennek persze az a hátránya, hogy hiába vannak tele a magyar raktárak, a bennük tárolt termény nem a mi tulajdonunk, hanem az Unióé. Így fordulhat elő az a skandalum, hogy román gazdák vásárolnak be a magyarországi készletekből, mely végső soron ősszel nálunk fog árufelhajtó hiányt eredményezni. Azt azonban, hogy ez mennyire egyoldalú hátrány, mégsem lehet a pillanatnyi helyzet alapján megítélni, elvégre ha az ő intervenciós raktáraik lennének tele, akkor abból fordított helyzetben mi elégíthetnénk ki a saját igényeinket.
Ráadásul ez az "elrabolják a kajánkat a szőröstalpúak" demagógia már csak azért sem állja meg maradéktalanul a helyét, mert bár - mint már említettem - manapság viszonylag tényleg alacsonyak a szállítási költségek, ugyanakkor nekünk ezzel együtt is jobban megéri a saját készleteinkből bevásárolni, mint bárhol máshol. Ezt is képes bármelyik 10 éves gyermek belátni: mivel nem kell szállítani a cuccot, helyben olcsóbb. Itt jön be a képbe Gráf miniszter úr kompetenciája, így talán megelőlegezhetünk neki annyi bizalmat, hogy hajlandó lesz költségvetési keretből lekötni a hazai raktárak tartalmának nagy részét.
"Ezért volt szar belépni az EU-ba!"
Ez azért nem ennyire egyszerű. A világgazdaság vérkeringésének az EU nélkül is része lennénk, így a gazdáink akkor sem lennének hülyék a világpiaci ár töredékével beérni. Tetszik, nem tetszik, a valódi klasszikus piacvédelem ma már csak Észak-Koeához hasonló, a külvilágtól tökéletesen elzárt rendszerekben képzelhető el, minden más berendezkedés feltételezi a globális tendenciák hol nagyobbrészt, hol kevésbé előnyös hatásainak érvényesülését.
- És a nemzetiszocializmus? -
Itt persze, ha nem vagyunk teljesen belehülyülve a neolib terminológiákba, érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy mennyiben jelenthet megoldást a Hungarizmus gazdaságpolitikájának modern kori aktualizálása. Ezzel kapcsolatban a fő dilemma, hogy egy belső rendszer kialakításával a nemzetközi zsidóság irányítása alatt lévő külvilág rosszallása - az ipari együttműködés tudatos szabotálása útján - okoz-e nagyobb kárt, mint amennyi előnyt a lokális szocializmus bevezetése jelenthet.
Ez egy nagyon bonyolult kérdés, én bevallottan kevés vagyok a megválaszolásához, bár kétség kívül érdekfeszítő téma, így kiváló vitaindító lehet.
Mindenesetre, amíg erre nincsenek kikristályosodott válaszok (mely alatt nem a 60 évvel ezelőtti viszonyok önmagában való elemzését, hanem a jelenre vetítését értem), sajnos kényszerű meghatározottságnak tűnik, hogy ha Texas-ban bioetanol-gyár épül, akkor "Kecskeméten drágább lesz a vaj".
By SoDI