Cui prodest?
Az áldást sodika küldte 2009. október 16., péntek - 2:58-korCímkék: hollan tomcat
89 komment
Miután látom, hogy egyesek mennyire csak a primitív vagdalkozás irányából tudják megközelíteni a kérdést, azt hiszem, jobb kicsit bővebben is kifejtenem, miért vannak ellenérzéseim amiatt, hogy sokan a gondolkodás nélküli elkeseredést és a dühöt tekintik az egyetlen legitim hozzáállásnak a Hollán emléktábla megrongálása kapcsán. Szó se róla, ezek teljesen érthető érzések, ugyanakkor ezzel együtt is van még néhány szempont, amit érdemes lehet megemlíteni. Megint csak arra kérek mindenkit, hogy gondolkodjon velem együtt, és a végén saját maga alakítsa ki az álláspontját.
Szeretném sziklaszilárd alapnak tekinteni ugyanis, hogy normális emberek szemében a címben szereplő kérdést mindig és minden körülmények között fel lehet tenni annak a veszélye nélkül, hogy ezek után bárki is sugalmazással, és sunyi utalásokkal rágalmazná meg az embert.
Csapjunk is a lovak közé...
Normális, nemzeti érzelmű hazafiként természetesen mindig is támogattam a bolsevik vérengzés áldozataira emlékező emlékhely visszaállítását a Lánchídon. Akkor is csak egyetértően tudtam bólogatni, amikor mindez a gőgös hatósági packázással dacolva, amolyan magyarosan, 'csakazértis' nekiveselkedéssel valósult meg. A tábla aljára odabiggyesztett egoista blogreklámot látva egy kicsit húztam ugyan a számat, de az ellenérzéseimet egészen mostanáig nem tettem szóvá, amikor is egy felháborító bűntett esélyt ad ezen hiba kijavítására. (Szerintem ugyanis nincs abban semmi kivetnivaló, ha az ember a rossz dolgokban is a változás esélyét látja meg - ez az a pozitív lelki beállítottság, melyről kedvenc íróm, Napoleon Hill olyan sokat ír a könyveiben).
Szóval semmi probléma sincs a tábla felállításának törvényi körülményeivel, vagy akár a felállítók személyével kapcsolatban (elvégre hogyan is venném én a bátorságot ahhoz, hogy kétségbe vonjam a Hollán család leszármazottainak értékítéletét). Még valahol a táblára csempészett egyéni weblapreklámmal is ki tudtam békülni. Nem itt van a hatalmas probléma. Hanem a kivitelezésnél.
Van egy remek vígjáték, melyet Bill Murray a '90-es évek elején forgatott. Az a címe, hogy Viszem a bankot. Az egyik jelenetben, miután a főszereplők kiraboltak egy new yorki pénzintézetet, szeretnének megszabadulni a kocsijuktól. A Murray alakította karakter egy lepukkant gettóba vezet, majd kiszáll, és elsétál az autótól. Társai értetlenül vonják kérdőre.
- Várjál! Mi lesz a kocsival?
- Nem tudom garantálni, hogy ezen a környéken nyitott ablakokkal, és bennhagyott slusszkulccsal 20 percen belül el fogják lopni, de nagyon remélem.
Nos, nekem két meggyőződésem van.
- Tomcat nem ostoba.
- Csak egy ostoba ember nem gondol arra, hogy egy nemzeti kezdeményezést a balliberális cionista férgek az első adandó alkalommal megrongálnak ebben a városban.
Az előbbi két pontból szerintem egyenesen következik, hogy ha Tomcat nem táplált eleve nagy reményeket ahhoz, hogy a tábla újabb és újabb megrongálása remek alkalmat teremt saját népszerűségének növekedéséhez, akkor gondoskodnia kellett volna a megfelelő védelemről.
Mindezt az egyik olvasóm fogalmazta meg a legtalálóbban:
Ez az egész Tc balfaszságának köszönhető!
A táblát egy UV álló fillérekért beszerezhető, víztiszta törhetetlen és karcolásálló polikarbonát lap mögé kellett volna felhelyezni és máris nem tudtak volna kárt tenni benne a komcsionista rohadékok.
Többen is ajánlottak ilyet Tcnek abban az időben.
Ja, csak hát akkor elmaradt volna a mostani bréking nyúz és a felhördülés, valamint az olvasottságemelkedés...
Szó se róla, én magam a legmesszebb menőkig egyetértek azzal, hogy a tábla visszaállításával párhuzamosan figyelőkamerát is üzembe kell helyezni mellette, és ezek után a jövőben minden egyes cionista tetűt meg kell keresni, aki hozzá mer érni az emlékműhöz, és a szilánkosra aprított orrából kiömlő vérrel kell az egyértelműség kedvéért a legközelebbi szabad falfelületre írnunk, miközben gyönyörködünk a nyomorult féreg saját vérétől való fuldoklásának hangjában, hogy mi nem vagyunk antiszemiták, de ez a kis köcsög akkor is megérdemelte, amit kapott.
Az, hogy a tetvek állandóan meg fogják rongálni az emléktáblát, várható volt. Ízléstelen, amit csináltak. Kegyetlen büntetést érdemelnek érte. Persze.
Ugyanakkor szerintem az is hasonlóképp elfogadhatatlan, amikor valaki tőle szokatlanul módon ostoba, vagy - ami a rosszabb eset - eleve úgy alakítja az eseményeket, hogy az üzembiztosan bekövetkező kegyeletsértések újra és újra megdobják a blogja olvasottságát.
By SoDI
