Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni azoktól, akik már hétvégén tűkön ültek a beígért szombati meglepetésre, és a vasárnapi működőképes programra várva.
Nem történt semmi különös, csak annyi, hogy teljesen megfeledkeztem a kerületi lomtalanítás időpontjáról. Amikor rádöbbentem, hogy az épp most van, erőt vettem magamom, és megszabadultam a sok felesleges kacattól, amit az idők során "majd csak jó lesz valamire" alapon halmoztam fel. Így végezte a szemétben négy majdnem-jó nyomtató, mert rájöttem, hogy ha eddig nem bütyköltem meg őket, akkor már ezután se fogom.
Továbbá, ha egyszer már fizikai munkára szántam el magam, kihasználtam az alkalmat, és összekapcsoltam mindezt egy alapos nagytakarítással is. Így az a disznóól, amiben eddig laktam lassanként olyan irányba kezdett elmozdulni, ami bár magán viseli egy agglenyény-lakás minden jellegzetességét, de mégis erősen egy élhető környezet felé tendál. :-)
Mindebben motiváló erő volt egyrészt a saját elszántságom, másrészt édesanyám, aki a lomtalanítás hírére beállított, és szégyenszemre, huszonéves fejjel, a saját lakásomban levezényelte a műveletet. :-)
A másik dolog, ami miatt írok, hogy köszönetet mondjak az egyik kedves olvasómnak, aki a lakásmaffia ügyemmel kapcsolatban (részletek itt, fejlemények itt) felhívta a figyelmemet erre az oldalra. Az illető, aki szerkeszti, alighanem sorstársam abban a tekintetben, hogy bizalmát helyezte cionista úriemberekbe, akik ezzel a bizalommal csúf módon visszaéltek.
És ha mindez nem lenne elég: mindkettőnket ugyanúgy hamis dokumentumokkal tereltek be a hálójukba a ravasz bűnözők. Az én ügyem csak annyival szerencsésebb az övénél, hogy nekem sikerült bizonyítékot szereznem az iratok hamis volta felől (a lakóparkos cég válaszlevelét), és ezzel egyidejűleg arról is, hogy a hamisítás egyértelműen felróható a tanárom részére.
Ő viszont, ahogy nézem, sajnos nem volt ilyen szerencsés, mert az igazságszolgáltatás csak packázott vele. :-(
Lelkileg azért jó, hogy rábukkantam erre az oldalra, mert lassan már kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni amiatt, hogy a megtapasztalt körülmények okán előítéletes általánosítások felé mozdult el a gondolkodásom, és az érvrendszerem. Mert ugye felső szinten akármennyire is tűnik nyilvánvalónak a világpolitikát mozgató szálak érdekhálózata, ha az ember magánemberként akad össze velük, mégis hajlamos hitelt adni a szavaiknak, elvégre ilyen helyzetekben nem háttérből vezérelt összefonódásokról van szó, hanem szimplán úriemberek közötti egyezségről.
De mint ahogy az én történetem is bizonyítja, valójában nem aszerint kell két részre osztani ezt a kört, hogy a vezetők, és a tisztességes magánemberek csoportját kapjuk, hanem a következő képpen: Vezetők csoportja, és frusztráltságuk okán, őket irigylő, ezért hozzájuk hasonuló cionisták csoportja.
Ergo, ha az ember összeakad velük, nem szabad különbséget tenni.
Ugyanakkor, mert kaptam ilyen visszajelzést is, érdemes leszögezni, hogy ez az ajánlott óvatosság nem faji, vagy vallási alapú kirekesztést, nem antiszemitizmust jelent, legfeljebb anticionizmust, ugyanis nem hallottam még, hogy Magyarországon bárkinek gondja akadt volna az itt élő, ortodox, eredeti hitét megtartó, és népe tradicióit apoló zsidó emberekkel.
Nagy tehertől mentesíti tehát a szívemet, hogy közvetve egy sorstárs-féle sorait olvashatom, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy amikor a saját szerencsétlenségemet taglalva mindenki mást is óvatosságra intek, akkor ez nem egy kiragadott szélsőséges példa túlragozása, hanem egy általánosság jeleit mutató jelenség jószándékú ismertetése.
Még egyszer, köszönöm tehát.
Azzal kapcsolatban pedig, amit, gondolom, már mindenki vár:
Ezennel leteszem a nagyesküt, megígérem, és sziklaszilárdan kőbe vésem: a meglepi holnap (érdemes lesz várni rá!), azaz 21-én jön, a Projekt első kezdetleges minimálfunkciójú verziója pedig 22-én, szerdán.
Mivel én szeretek úriemberként gondolni magamra, ellentétben az előző pontban tárgyalt körrel, ezért ez az ígéret erősen köt engem, tehát muszáj lesz tartanom felétek. :)
By SoDI