Miután az elmúlt hetekben még a legelvetemültebb bolsevik véglények sem vállalkoztak arra, hogy Zuschlag János védelmében beszéljenek, én magam kívánom betölteni ezt az űrt. Teszem ezt annak ellenére, hogy tőlem nyilván sokatok pont ennek a homlokegyenest ellenkezőjét várja. Azért éreztem szükségesnek, hogy megszülessen ezt a cikk, mert van a történetnek nem egy olyan szála, ami - ha áttételesen is - Zuschlag mellett szól.
Nos, amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy országszerte terjed a Zuschlag-model, akkor nyilvánvalóan téved. És nem azért téved, mert a szocik nem lopnak (dehogynem lopnak), hanem azért, mert a hasonló pénzvisszaosztási ügyletek sokkal körmönfontabb taktika mentén szoktak zajlani, mint amit most a kiskunhalasi alapítványok kapcsán láthatunk. Én gyakran szoktam mondogatni, hogy az nyomozó hatóságoknál sem látnokok ülnek, ők is csupán dokumentumokból, és egyéb bizonyítékokból tudnak dolgozni. Ebből pedig egyesen következik, hogy a Btk. minden egyes paragrafusához kialakítható olyan elkövetési magatartás, ami kockázatmentessé, kvázi biztonságossá teszi az alvilági körök mozgását. Az persze megint más kérdés, hogy ehhez körültekintő, nagyfokú dörzsöltség szükséges, ami miatt én például még akkor sem kísérelnék meg egy bankrablást, ha különben, a habitusom folytán hajlanék rá. Egyszerűen azért nem, mert tudom, hogy nem úszhatnám meg, és egy ilyen ötlet szinte teljes bizonyossággal juttatna hosszú évekre rács mögé. A fenti gondolatmenet alapján tehát megállapíthatjuk, hogy Zuschlag nem azért került most börtönbe, mert egy mocskos kis bűnöző (elvégre mind azok, így többek között a „Kistérségi Megbízott” szöveget a hivatalos kormányzati anyagokban nyugodtan behelyettesíthetjük a „pártkasszafeltöltő tolvaj” kifejezéssel), hanem azért, mert egy realitástól elrugaszkodott, mohó kis pöcs.
Hogy átlássuk, hol hibázott hatalmasat Zusi barátunk, érdemes megvizsgálni, hogy pontosan miken bukott be a hagyományos balos minta mentén folytatott egzisztenciaépítése.
- A törvényességi vizsgálat sajátosságai
Ha egy ember egy közpénzekből is gazdálkodó közérdekű szervezet kuratóriumi tagja, akkor pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy ezek könyvvitelét nem az APEH, hanem közvetlenül az ügyészség vizsgálja, méghozzá kitüntetett figyelemmel. Vagyis egy ilyen környezetben tevékenykedő alapítvány bevételeit kitalált költségekről firkantott számlákkal ellentételezni maga a jogi öngyilkosság. Ha valaki pályázati pénzeket költ, akkor joggal számíthat a vádhatóság törvényességi felülvizsgálatára. Ez nem úgy megy, hogy „jaj, a bevallásomban rossz helyre írtam valamit, na majd bemegyek a hivatalhoz, és javítom”. Itt kőkemény ellenőrzés, és retorzió van. Aki pedig ezt nem veszi figyelembe, az egyszerűen őrült. Esetlegesen szélsőségesen vakmerő. Alapvető pszichológiai hiba, ha egy elkövető „vérszemet kap”, és kialakul benne egyfajta sérthetetlenségi meggyőződés. Ez a hozzáállás ugyanis könnyelművé teszi az embert, és hazardírozóvá. Nem lehet arra alapozni, hogy „á, nincs elegendő kapacitásuk átnyálazni ennyi anyagot… egy-két fiktív tétel bőven elfér a többi között, úgy sem veszik észre”. DE, BAZMEG! Észreveszik, te idióta!
Zuschlag volt olyan őrült, hogy még a vagyonnyilatkozatában is kirívó, és teljesen indokolatlan vagyongyarapodást tüntessen fel. Mindemellett úgy váltogatta a kocsijait, mint más az alsónadrágját. Nem volt elég a Fiat, üljünk át az Audi A8-ba, majd a felső kategóriás Ford-ba ugye. Ez a másik pont, ahol a legtöbb bűnöző elhasal, holott megfelelő beosztással ügyesen lehet költekezni anélkül is, hogy ez bárkinek is feltűnne. Aranyszabály, hogy ha valaki csak a dupláját költi el annak, mint amennyi a legális keresete, akkor az nem fog feltűnni a kíváncsi szomszédoknak. De emellett is van bőven lehetőség a kényelmesebb élet biztosítására. Egy belső lakásfelújítás, nagyobb plazmatévé, illetve egyéb, hasonló "apróságok" is rengeteg pénzt tudnak felemészteni anélkül, hogy egy külső megfigyelőnek ez szemet szúrna. Ha viszont mindenképpen nagyobb összeget igénylő vágyai vannak egy sikkasztónak, és nem tud ellenállni a kísértésnek, akkor az ilyesmit mindenképpen törvényes módon megigényelt bankhitelből kell fedezni. Elvégre azt még mindig sokkal könnyebb megmagyarázni, hogy miből tudja a havi részleteket állni, mint azt, hogy honnan volt egyben kirívóan sok pénze. (Zuschlag használta ugyan ezt a módszert, elvégre 20 milliós kiadást mutatott ki a vagyonában, de mindezt 30 milliós takarékbetétkönyvvel állította szembe, ami hatalmas őrültség volt a részéről, elvégre a kétes úton folydogáló vagyont mindig körültekintőbb megoldás készpénzben tartani. - Már ha van könyveletlen piszkos pénz a háznál, ami normális ügymenetnél nem fordul elő - mint az az írásom további részéből világosan ki is fog derülni.)
A Weiszenbergert lebuktató felvétel ellenére a pályázat-visszaosztós megoldás igenis működőképes a népkizsákmányoló szoci körökben, és nem is lehet vele különösebben megbukni. Mint mindenhol, itt is a szisztémán, és a kivitelezés részletein van a hangsúly. Az utólagos visszaosztás ugyanis a legnagyobb baromság, amit el lehet képzelni. A vesztegetési pénzt (szocirabló zsargonban: az „olajat”, ami ugye csúszik) normális MSZP-s tolvaj előre kéri. Elsősorban pont a Weiszenbergeréhez hasonló ügyek kivédése érdekében. Elvégre, ha már megtörténik a pénzátvétel, azzal már mindkét fél bűncselekményt követ el, tehát a pályázati pénzekre éhes vállalkozónak sincs motivációja arra, hogy feljelentést tegyen, hiszen azzal saját magát is vádolná. (Mint tudjuk, a múlt héten elhíresült felvételt készítő hoteltulajdonos vállalkozó pont amiatt nem követett el semmilyen törvénytelenséget, elvégre esetében a pénzátadás, ami tényállásszerűvé tenné az ő közreműködését, elmaradt.) De ez még mindig piti megoldás, mert készpénzzel számol.
Az igazi profik figyelemmel vannak arra, hogy csak a filmekben, illetve szoci körökön belül is pancsernak számító lúzerek fejében zajlanak a hasonló ügyletek készpénzátadás formájában. A köteg húszezresekkel mászkáló vesztegetőnél nagyobb őrültséget el nem lehet képzelni, elvégre ennél a konstrukciónál elegendő, ha a felek egyike valamiért megharagszik a másikra, és szól a rendőrségnek. Ne feledjük, szinte minden héten van ilyen (néhol zsarolási) ügy, ahol a készpénz, vagy az annak átvételére a helyszínre érkező elkövető magatartása a bizonyíték. A túl sok ropogós bankó baromság, használatát meg kell hagyni a krimik, és ponyvák forgatókönyvíróinak. :)
Ehelyett a visszaosztás módjának sokkalta biztonságosabb módja a barterezés, ahol a felek érdekeltségi körébe tartozó céghálózatok bonyolult, helyenként 10-20%-kal túlszámlázott, ámde valós ügyleti tételei formájában történik meg az egymás felé meglévő követelések rendezése. Ez ráadásul számvitel szempontjából egy tisztán kezelhető, tehát bebukhatatlan dolog, elvégre a törvény senkinek nem tiltja, hogy hülye legyen, és így elmulassza felmérni a piaci árakat. Sőt, közvetve részben még a költségvetés is kárenyhül, elvégre magasabb értékű forgalom megnövekedett adóbevételt jelent. Ez arra is különösen alkalmas, hogy a tolvaj szoci rabló megnyugtassa a saját lelkiismeretét: lám, ő nem csinál semmi rosszat, a papírok rendben vannak, az adó be van fizetve. :) És tényleg. (Főként ez az oka annak, hogy az igazán nagy halak sose buknak le. Mert hiába mutatja be néha a Magyar Nemzet a belső céghálózatokon keresztül, a piaci ésszerűség közel teljes mellőzésével lefolytatott ügyleteket, ennek büntetőjogi következménye soha nem lehet, elvégre a csúszópénz ilyenformán bár át lett adva, és erről az újságcikk után már mindenki tud, de a jog szempontjából mégse lehet fogást találni a szereplőkön, hiszen minden a jogszabályi háttérnek megfelelően le van adminisztrálva).
Zuschlag, az ügy eddig napvilágot látott részletei, és a Weiszenberger-kazetta alapján tökéletesen figyelmen kívül hagyta a fent kifejtett az igazságokat. Az, hogy ő, és a haverjai lebuktak, csak és kizárólag annak köszönhető, hogy amikor Jani „jól képzett okos gyerekként” jellemezte magát egy korábbi interjúban, akkor igen erős túlzásba esett.
Egy valóban körmönfont, és talpraesett népellenség-szoci nem követ el ilyen szarvashibákat, melyeket ő sorra egymásra halmozott. Éppen ezért érzem úgy, hogy szólnom kell némileg a védelmében.
Mert nem átlag bolsi ő, csak egy szerencsétlen, felelőtlen, kapkodó, és kapzsi idióta. Egy kisiklott élet. Az ilyet pedig szánni kell, mint a már kisgyermekként boltból lopkodó cigányt, nem pedig kárörvendően vigyorogni azon, ha rács mögé kerül.
Ha valami nagy hal, valódi maffiózó, igazi cápa bukik le egy apróságon, azon igen! Azon érdemes kárörvendeni. (Például, éppen ezért, igencsak izgalmas volt szurkolni, hogy Gyurcsány a vádlottak padjára kerül-e a Nomantana-üggyel kapcsolatban.) Azonban egy túlságosan magabiztos hülyegyerek előre megjósolható kisiklását én csak szánakozással tudom szemlélni, az elégtétel érzése nélkül.
Sajnálni kell őt, mint egy gyengeelméjűt, mert valahol ő is az, egy ostoba barom. Nem pedig utálni.
By SoDI