Legyőztem a zsidókat!
Az áldást sodika küldte 2009. október 3., szombat - 1:45-korKategóriák: Lakásmaffia-ügyem , Pereim
Címkék: birosag buncselekmeny itelet lakasmaffia penz per sodi zsido
104 komment
Jogerősen. Az igazi poén, hogy míg a zsidók drága, profi ügyvédekkel mentek tárgyalni csütörtökön, addig én és az ügyvédem el sem mentünk, hanem egy szál fiatal bojtár kislányt küldtünk be magunk helyett a bíróságra learatni a babérokat. :)
A bíróság megállapította, hogy tanár úr akkor hivatkozhatott volna színlelt szerződésre, ha nem tett volna külön tartozáselismerő nyilatkozatot egy évvel az eredeti dátum után.
Röviden a lényeg: 2004-ben egy zsidó tanárom felhívott, hogy a közösen tervezett kulturális-informatikai projektünk (ami jó 10 évig biztosított volna nekem rendszeres munkát) elakadt, ezért sürgősen szüksége lenne közel 10 millió forintra. Elmondta, hogy csak három hónapig kellene neki a pénz, utána vissza tudja adni. Ekkor én kölcsön adtam neki 2,5 millió forintot, valamint vállaltam 8 millió forint jelzálogot a lakásomra egy - mint később kiderült - uzsorás bűnöző javára. Részéről az ügylet felém felajánlott fedezete egy épülő lakópark két lakására befizetett összeg volt. Erről később kiderült, hogy hazugság: a cég nevében bevallottan ő maga hamisította az erről szóló igazolást, és minden más részletben is hazudott. Idő közben folyamatosan hitegetett nemzetbiztonsági, és minisztériumi kapcsolatokkal, valamint folyton a titoktartási záradékunkra hivatkozott, és eközben a jelzálog tartósan a lakásomon maradt.
A lakásom végül tanár úr após urának (egészen pontosan: élettársa apjának) köszönhetően megmenekült (az uzsorás több millió forint bánatpénzt kért tőle a néhány hónapos késlekedésért), a pénzemből viszont tanár úr máig csak 100 ezer forintot törlesztett. A behajtási pert 2007. márciusában nyertem meg első fokon, most pedig jogerősen. (Most már tényleg, véglegesen.)
Mellékszál, hogy tanár úr később az eredeti informatikai munkánkról szóló szerződést is hamisan adta le a rendőrségen, amivel szépen be is égett a szembesítés alkalmával, amikor meglepetésszerűen előhúztam a megállapodásunk eredetijét. (Egyébként én nem jelentettem fel senkit. Azért van nyomozás, mert a zsidók összevesztek egymással, és feljelentgették egymást. Az eljárás többek között „élet vagy testi épség elleni vagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének megalapozott gyanúja” miatt folyik több zsidó ellen.)
A bíróság így egy az egyben az elsőfokú ítéletet hagyta helyben.
Vagyis após úr kezességvállalása is érvényes, hiába hivatkozott arra, hogy ő eredetileg csak a lakásomon lévő jelzálogra szeretett volna kezességet vállalni, de az ügyvédem átverte őt. A korábban tanúként meghallgatott ügyvéd nénim ugyanis elmesélte a bíró néninek, hogy após bácsi igenis pontos tájékoztatást kapott tőle.
Az alábbi elsőfokú jegyzőkönyv 2-4. oldalán após úr adja elő, hogy azt sem tudta, mit ír alá (tessék figyelni rá, hogy közvetlenül ezt megelőzően közgazdász végzettségű emberként mutatkozik be), a 3-7. oldalakon pedig a megtévesztéssel (és zsarolással, valamint fenyegetéssel) megvádolt ügyvédem mondja el, hogy az ostoba hadoválásával szemben mi az igazság.
Ha vettek egy pillantást a szóban forgó kezességvállalásra, akkor magatok is láthatjátok, hogy ezt igen nehéz úgy értelmezni, hogy csak a jelzálogra vonatkozik, de a nagyanyai örökségemre nem. :)
Ám ezzel együtt az a részlegesség is jogerőre emelkedett, mellyel az első fokú ítélet egy teljes évi kamatot vett el tőlem. Ezt ügyvédeim tanácsára egyáltalán meg sem fellebbeztük, ugyanis ha nem kukacoskodunk ilyen apróságok miatt, az állítólag szép gesztus a bírók felé. Én ennek ellenére reménykedtem benne, hogy a másodfokú bíróság esetleg kérés nélkül is felülbírálja az első fok ezen döntését, de sajnos nem így történt.
Így most az eredetileg remélt 3,37 millió forint helyett csak 3,2 millió forint jár nekem (vagyis 2,4 millió forint és ennek 2005. június 2. napjától járó kamatai).
Mindegy, elég lesz ez is. :)
Igen nehéz út volt, mire idáig eljutottunk. Az egész eljárást azzal kezdtem, hogy írtam após úrnak egy tértivevényes levelet arról, hogy legyen kedves nekem 15 napon belül fizetni legalább 2,7 millió forintot. Amilyen bunkó, nem hogy nem fizetett, de még válaszra sem méltatott. Ezután következett az ellene is kibocsátani kért fizetési meghagyás. Arra már érdekes módon megmozdult ő is. :)
Bár ezután jöttek az igazi nehézségek. Az első tárgyaláson tanár úr először kizáratta az akkori ügyvédemet a perből arra hivatkozva, hogy ő jegyezte ellen após úr kezességvállalását, majd a későbbi tárgyalásokon többször is eljátszotta az „új ügyvédem van, aki még nem ismeri az ügyet, ezért halasztást kérek” trükköt - méghozzá sikeresen. (Idén nyáron egyszer még másodfokon is sikerült neki ugyanez.)
Nem hiába játszottak a zsidók végig az ügy (számomra előre beígért) elhúzására, ugyanis igen gyenge lábakon állt az érvelésük. A leghatásosabbnak tűnő támadásuk az volt, amikor tanár bácsi aktuális ügyvéd nénije mosolyogva letámadott ugyanazzal a faszparasztkodással, mint amit az engem támadó zsidók is előszeretettel kommentelnek be ide a blogra, nevezetesen hogy ha én egy ennyire csóró egyetemista vagyok, hogy még ehhez a perhez is költségmentességet igényeltem a szociális helyzetemre való tekintettel, akkor mégis honnan voltak nekem otthon millióim?
Hát innen, raktam elé a papírt. Ezután már picit kevésbé volt magabiztos a vigyora.
Kár, hogy a jegyzőkönyv nem adja vissza az olyan aranyos pillanatokat, amikor elmesélem tanár bácsi ügyvéd nénijének, hogy én 6 éves korom óta folyamatosan nappali tagozaton tanulok, és amikor ő ezért nagyon szépen megdicsér engem, de talán az ilyen szándékos ökörködések nélkül is élvezetes lehet a kifaggatásomat megörökítő bírósági dokumentum. ;)
Ezek után már nem nagyon volt túl nagy mozgásterük. Idén nyáron még próbálkozott a tanár úr valami olyan ökörséggel, miszerint nem igazoltam hitelt érdemlően, hogy miként került hozzám a névleg apámat illető pénz, és mi alapján rendelkeztem pont én felette.
Az ügyvédem az ellenkérelmében szándékosan meg sem említette ezt a kukacoskodó faszságot, csupán egy „az elsőfokú bíróság mindent faszán csinált”-iratot csatolt a bíróságra. Ezt talán nem is kellett volna megtenni, mert végül pont eme válaszunk miatt született csak most, hónapokkal később jogerős ítélet.
De most végre megszületett. És diadalt arattam.
A továbblépés előtt azt kell megvárnom, hogy az ítéletet írásba foglalják, és postázzák. Ez Magyarországon akár 1-2 hónap is lehet.
By SoDI
Ui.: Ügyvéd úrral megbeszéltem, hogy a következő alperesünk a BRFK lesz, amiért 2006. október 24-re virradó éjjel el merészeltek hurcolni engem az álarcos banditái és három napig annak ellenére tartottak fogva, hogy később az ügyészségi szembesítés alkalmával már fel sem ismertek engem a tahók, ráadásul azt is nyíltan bevallották, hogy el sem olvasták (!) a saját (!!) vallomásaikat. (Az összes részlet itt.)
>
Ma Budapesten emberek ezrei élnek méltatlan körülmények között, az utcán. Ezeknek a szerencsétleneknek nem csak hogy arra nincs lehetőségük, hogy este egy tiszta paplanra hajtsák le a fejüket, de sokszor arról szól az egész napjuk hogy mit egyenek.
Rengeteg kisgyermek él ma Magyarországon, akik nap mint nap szörnyű kínokat kénytelenek átélni, miközben a betegségük felemészti a testüket. Ezeknek a rákos csöppségeknek sokszor nem csak az életminőségük, hanem a túlélésük múlik a jószándékú emberek önzetlenségén.
Él Budapesten egy kopasz blogger, Polgár úr, akire egy kommunista néni csúnyán nézett a Szabadság téren, és megkérte, hogy csendesen emlékezzen.
Él Budapesten egy egyetemista, aki nagyon szeretne most a hétvégén kiutazni Londonba, mert kiváló lehetőséget lát arra, hogy egyeztessen az ottani antiglobalista szervezetek vezetőivel.
Az ő életének azon része, melyre közéleti rávilágítást enged, nem más tehát, mint egyetlen nagy 