Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Remek videó arról, miként próbálják a cionista erők lejáratni Iránt.

By SoDI

Forrás: reklamszemet.blog.hu

Bár kivetítőn biztos nagyon hatásos ez a videó, otthon, egyedül, fülhallgatóval élvezve cseppet erőltetettnek tűnik benne a narráció. Van, akinek jól áll ez a stílus (mondjuk amikor Bács Ferenc Gandalfként szólal meg, vagy amikor Faragó András eredeti japán rajzfilmsorozatok magyarul elhangzó felvezetését olvassa be - japó szemszögből - egzotikus nyelvű démoni hangként), azonban Csabai Jánosnak már jóval kevésbé fekszik ugyanez.

Mindegy, ettől az apróságtól eltekintve egész jó lett. :)

By SoDI

Igen sokszor lehet hallani közéleti vitákban azt a demagóg érvet, miszerint csak annak van erkölcsi joga megszólalni a közösséget érintő kérdésekben, aki már úgymond „letett valamit az asztalra”. Amikor megkérdezzük ezektől az emberektől, hogy mégis mit értenek asztalra rakás alatt, kiderül, hogy a személyes példamutatást várják el, vagyis azt, hogy az illető szándékosan minél több adóforinttal járuljon hozzá az ország költségvetéséhez.

A személyes értékmérés során természetesen ugyanolyan demagógia erre helyezni a hangsúlyt, mint amikor valaki a ló túlsó oldalán arra hivatkozik, hogy felesleges adózni, mert „úgy is ellopják”. Azok számára, akik nem látják tisztán, hogy miért van ez így, röviden felvázolok néhány nagyon egyszerű közgazdasági összefüggést. Nem kell megijedni, már-már fájdalmasan didaktikus leszek.

Az őskor óta minden társadalom úgy működik, hogy a vezető réteg meghatározza azokat a stratégiai pontokat, melyek erősítésén az állampolgároknak iparkodniuk kellene. Mivel azonban amióta világ a világ, az ember elsősorban az egyéni és a családi haszonmaximalizálásra törekszik, az állam így ennek ismeretében nem is az egyes polgárok önfeláldozó szorgalmában, illetve a közös ügyek iránti elkötelezettségében bízik, hanem az úgynevezett ösztönzőkön keresztül igyekszik elérni a célját.

Ezek az ösztönzők társadalmi berendezkedéstől függően sokrétű formában jelenhetnek meg. Míg a múlt századi európai diktatúrák kivégzéseken, és deportálásokon keresztül motiválták a lakosságot, addig egy mai modern ösztönző az adójogszabályok, a képzési rendszer, vagy a szociális háló helyes kialakításán keresztül hat.

Egy jól megtervezett társadalmi rendben teljesen felesleges a kormánynak az emberek önkéntes önfeláldozására apellálnia, mert ha minden a helyén van, az egyéni haszon keresése egyben a társadalmi optimum felé is vezet.

Minden egyes aggregált függvénynek megvan az a remek tulajdonsága, hogy pont le van szarva: konkrétan Te mit csinálsz benne.

Makroszinten mindenki lófing.

Éppen ezért országos problémákért a döntéshozókon kívül egyénileg senki sem tehető felelőssé, elvégre mindenki csupán az ösztönzőket követi. Azért, mert ilyen az ember.

Ennyit tehát a „mit tettél le az asztalra” faszságról. :)

By SoDI

Megdöbbentő a suttogó propaganda ereje.

Éppen ma beszélgettem egy hölggyel, aki bár az EP választáson a Jobbik listájára adta a voksát, ám azóta elbizonytalanodott. Alább a vele folytatott beszélgetésnek nyújtom egy vázlatos összefoglalását. Az egyszerűség kedvéért nevezzük a hölgyet mondjuk Marcsinak.

Marcsi - Rájuk szavaztam, de azóta sok furcsa dolgot hallani róluk.

SoDI - Milyen dolgokat?

Marcsi - Hát például hogy a zsidók pártja.

SoDI - Nocsak. Miért lenne pont a zsidóké?

Marcsi - Mert egyre többen ezt mondják róluk.

Ezen a ponton már éreztem, hogy az optimálishoz képest igen erős lesz a beszélgetés szubjektív vonulata. Pontosan tudom, hogy az emberek többsége önálló véleményalkotási igény híján elsősorban mások álláspontjára hagyatkozik közéleti kérdésekben - ellentétben például velem, aki ugyanúgy megírom, amikor a Kuruc.info nagy ritkán marhaságot ír, mint amikor véletlenül Tomcat helyénvaló dolgot -, azonban ennek ellenére mindig alaposan meg tud lepni, hogy tájékozottság, és elemzőkészség tekintetében mennyire felette állok eme külső irányításra váró tömeg legnagyobb részénél.

SoDI - Az a jó. Minél többen, és minél hevesebben támadják őket, annál biztosabb lesz, hogy igazuk van.

Marcsi - De komoly emberek mondják.

SoDI - Ennek inkább örülni kell. Ahogy telik az idő, egyre komolyabb emberek fognak fröcsögni a Jobbikra, hiszen egyre többen érzik a vesztüket azok közül, akik korábban a zavarosban halásztak. Ha a rendetlenség haszonélvezői láthatóan félni kezdenek, az annak a biztos jele, hogy közeledik a rend.

Marcsi - De nem lehet a Jobbik az igazi megoldás. Túlságosan populisták.

SoDI - Nem hiszem, hogy populisták lennének. Inkább marketingzsenik. Pontosan tudják, hogy az üzeneteik nagy részét egyszerűen, és közérthetően kell megfogalmazniuk. Ezért is volt az EP kampány végén, hogy ha Morvai Krisztina lebetegedett volna, kis túlzással bárki helyettesíteni tudta volna a hallgatóság köréből, mert fejből ismertük, miről fog beszélni. De nincs is ezzel semmi probléma, hiszen látjuk, hogy bevált ez a remek kommunikációs stratégia. Önmagában az, hogy valaki ért az emberek nyelvén, még nem populizmus. Valójában minden profi kampánynak ilyennek kellene lennie. Kiállnak a politikusok, és összefoglalják közérthetően, hogy mit akarnak megvalósítani. Aki pedig a részleterkre is kíváncsi, az elolvashatja a párt bővebben kifejtett, szakemberek által összeállított programját, ami a Jobbik esetében 50 oldalnál is terjedelmesebb volt. Szerintem ez így van rendjén.

Marcsi - De ez nem ilyen egyszerű. Túl hamar lett túl erős ez a párt.

SoDI - Ez egészen konkrétan hülyeség. A szintén alulról szerveződött Fidesz 1991-ben, nem sokkal a megalakulása után sokkal gyorsabban jutott be a Parlamentbe, mint amennyi ideje a Jobbik működik.

Marcsi - De az más.

SoDI - Miért lenne más?

Marcsi - Mert úgy hírlik, hogy a Jobbik orosz pénzből növekedett.

SoDI - Még ha így is lenne, azzal sem lenne semmi gond. A mai Oroszország már egy egészséges nacionalista nemzetállam. Ha választani kell, hogy a cionisták országhódításához, vagy a velük szemben alternatívát jelentő nemzetállamokhoz húzunk, akkor én mindenképpen az utóbbit választanám. Egyébként hiába nem lenne semmi gond azzal, ha így lenne, egész egyszerűen marhaság ez az egész híresztelés. Ellenőrizetlen pletykák vannak csupán, szemben például a Fidesszel, akik mögött a Soros György-féle kezdeti befolyás és irányítás bizonyított tény. Ne feledjük Orbánék oxfordi ösztöndíjait ugye.

Marcsi -  De az EP választás előtt túlságosan sokat beszéltek balliberális oldalon a cigányság integrálásáról, és az idétlen deszegregációról. Ezzel szándékosan erősítették meg új kreatúrájukat, a Jobbikot, hiszen tudták, hogy az emberek a napi tapasztalataik alapján fognak dönteni.

SoDI - Nem, ennél ez sokkal egyszerűbb. A választás előtt visszajött a ballib oldal megerősítésére Ron Werber. Márpedig neki a fasiszta veszéllyel való riogatás a profilja. Miután ez már többször is bejött a szociknak - például Kövér László köteles beszédének, vagy Mikola szingli hordázásának idején -, arra számítottak, hogy a demagóg fasisztázás ezúttal is kihúzza őket a szarból, és szavazatokat hoz számukra. Azonban ez most már nem működött. Az embereket ma már nem lehet ostoba nácizással megfogni, mert jól tudják, hogy a Jobbik nem szélsőség. Ahogyan Vona Gábor mondja: az ország kétharmada Jobbikos, csak még nem tud róla.

Marcsi - Na jó, de ha ránézel erre a Vona Gáborra, ki tudsz olvasni őszinteséget a szeméből?

Bizony, egy ponton túl már arra terelődik a szó, hogy mi van Vona Gábor szemében. Üvegtest és szivárványhártya, bazmeg. :)

SoDI - Jó, az való igaz, hogy Vona Gábor nem egy olyan karizmatikus egyéniség, aki puszta megjelenésével meg tudná ragadni az embereket, de neki nem is ez a feladata. Ő azért van, hogy irányítson, és hogy erős legyen. A beszédre és a meggyőzésre ott vannak mások. Az EP választás idején például ott volt Morvai Krisztina.

Marcsi - Hát nem tudom. Mindenesetre nagyon gyanús ez az egész.

SoDI - Mégis mi a gyanús?

Marcsi - Nem tudom...

SoDI - Lehet, hogy azért nem tudod, mert semmi sem gyanús.

Marcsi - Lehet...

Tényleg lehet.

By SoDI

Sokak szerint le kellene tiltanom a blogról a politikai hirdetéseket, ugyanis fonák helyzetet teremt, ha az ellenoldal reklámjai jelennek meg nálam.

Ezzel szemben én úgy látom, hogy nem feltétlenül van ebben semmi kivetnivaló, ugyanis egyrészt a mi oldalunk is érdeklődhet a többiek kampánya iránt, másrészt pedig járnak ide baloldali olvasók is, akiket még inkább érdekelhet saját pártjuk programja.

A választási eredményen ez amúgy sem változtat túl sokat, elvégre a balos kampány-weboldal most elég gagyi. :)

Szerintetek mit kéne tennem?

By SoDI

Ez még a csütörtöki beszámoló, de azóta nem jutott időm rá, hogy megírjam. :)

Szóval jól indult a nap, de aztán megint kénytelen voltam konstatálni, hogy szánalmas birka a magyar nép, még a nyugatra szökő ártatlanokat halomra lövő gyilkosokkal dolgozó Kivágóné beiktatását sem voltak képesek megzavarni. Se egy árpádsáv, se egy ribancozás, se egy semmi.

Így egyedüli szórakozást a kiürült Fidesz padsor, és a néni idétlen beszédhibái jelentették.

Logopédiai tanulmány:
Kivágó e'társznő eszküszik ssssz

Ha nem indul, kattints ide!

Annál érdekesebb volt Kroko MSZP elleni pere. A szocik azt írták a weblapjukon, hogy Gondáék egy Duna parti, Gyurcsány elleni tüntetésükön Hitlert és Sztálint éltették, belekiabáltak a Himnuszba,  és hogy a csapatuk egy horda. Első fokon Kroko emiatt 250 ezret nyert meg.

 
Kroko figyel

A másodfokú bíróság a három kifogásból kettőt jogosnak talált, a „horda” megjelölést viszont a véleménynyilvánítás kategóriájába sorolta. Krokonak a 250 rongy mellé annak kamatait is megítélte.

 
Bíró néni ítéletet hirdet

Mindenesetre a maszop veresége így is jelentős, és most már jogerős.

Kroko örül a győzelmének

Kroko vágatlan videója alább:

By SoDI

Egyre több visszajelzést kapok azoktól, akik szerint én lenézem a kétkezi munkásokat. Ez természetesen hasonlóan durva félreértés, mint amikor egyesek rasszistának, vagy antiszemitának próbálnak meg beállítani engem.

Arról, hogy a kemény gürcölés miért nem jelent feltétlenül hatékony munkát, egyszer már írtam egy hosszabb bejegyzést, így most nem ismételném magam. A lényeg, hogy a munkának nem a belé fektetett energia, hanem a hozzáadott érték ad értelmet, és bármiféle  elfoglaltság hasznát elsősorban az határozza meg, hogy hányan lennének képesek elvégezni ugyanazt a feladatot. Ha csak kevesen, akkor indokolt a magasabb díjazás, ha viszont sokan, akkor kevésbé.

Ehelyett most egy másik megvilágításból mutatnám be, hogy hol értenek engem súlyosan félre a kötekedő balliberálisok.

Nos, azt tudni kell, hogy ezen a blogon nincs szilárd kommunikációs taktika, vagyis nem előre megtervezett üzeneteket közvetítek. Nincsenek pontosan kifundált marketingmorzsák, ahol az ember különös gondot fordít arra, hogy a megfelelő célközönség mérnöki pontossággal azt fogja fel, amit közvetíteni szeretnék. Ehelyett mindig mindent úgy, és abban a nyers formában írok le, ahogyan az megfogalmazódik bennem, és ezt nem rostálom át semmiféle olyan szűrőn, ami elejét tudná venni a félreértéseknek.

Nem magyarázkodom előre. Ehelyett, ha valami nem érthető, azt utólag fejtem ki bővebben.

Nos, ami a munkásemberekhez való hozzáállásomban a legfontosabb:

Nem lehetek képes lenézni a munkásosztályt, ugyanis még a létezésében sem hiszek.

Saját magam legnagyobb erényei között azt tartom számon, hogy hosszú évek alatt a gondolkodásomat tökéletes mértékben sikerült mentesíteni minden marxista paneltől, és kispolgári sallangtól.

Tény ugyanis, hogy nem léteznek társadalmi osztályok. Különféle szociológiai csoportokra valóban fel lehet bontani a társadalmat, ám az ezek közötti átmenet sokkal finomabb annál, mintsem hogy értelme legyen bármiféle éles művi megosztásnak. Az, hogy a történelem egymással alapvető érdekkonfliktusban lévő társadalmi osztályok harcából állna, a legordasabb bolsevik hazugság, amit ember valaha kitalált.

Csak és kizárólag arra jó, hogy egymásnak ugrassza a nemzet tagjait, akik a valóságban ahelyett, hogy egymás legyőzésén, és saját dominanciájuk érvényesítésén munkálkodnának, egyenértékűként, kölcsönös szimbiózisban dolgoznak a társadalmi funkciók működtetésén. Léteznek persze hazaárulók, bűnözők, tolvajok, és idegen érdekeket elvtelenül kiszolgáló hazaárulók is, ám ők sem társadalmi osztály szerint, hanem az általuk követett ideológiában, valamint egyedi személyiségjegyeikben (esetleg szociokulturális jellemzőikben, mint a zsidó -és cigánybűnözők) különböznek a tisztességes emberektől.

Ezt mégis kevesen fogják fel. Hogy mi itt az alapvető probléma, azt néhány éve Orbán Viktor nagyon jól megfogalmazta. Egy lakossági fórumon kifejtette, hogy amikor kezébe akadt a középiskolás lánya történelemkönyve, elborzadt, ugyanis máig ugyanazt az osztályharcos agyrémet látta visszaköszönni benne a nyelvezetben, és gondolkodásmódban, melyről azt hitte, hogy két évtizeddel a kommunizmus bukása után már rég magunk mögött hagytuk.

Pedig nem.

Éppen ez okozza azt, hogy a marxista sémák kérdése nem generációs probléma, hanem ehelyett a korombeli, vagy nálam fiatalabb emberek elméjét is mérgezi. Senki sem várhatja, hogy az új nemzedékek felülemelkedjenek a múlt tévedésein, amíg erőszakosan ennek a torz valóságát tömik beléjük.

Én viszont világosan felismertem a nagy erényemet abban, hogy mára mentesültem minden hasonló kognitív korlátozottságtól, éppen ezért ahogyan a múltban, úgy a jövőben sem kívánom a legminimálisabb erőfeszítést sem tenni annak érdekében, hogy ne sértsem meg káros tévképzetek és osztályelméletes maszlagok rabjaiként élő szerencsétlenek érzékenységét.

Éppen ez az, amiben az új nemzedék továbbfejlődésének megtestesülését látom a hozzám hasonló emberekben, elvégre az ügyvéd édesanyám, valamint a BME-n Magna Cum Laude minősítéssel villamosmérnökként diplomázott édesapám érvrendszerében szintén megtalálhatóak azok a ósdi közhelyek, melyeken én már sikeresen túlhaladtam. Ez a legkiválóbb jele annak, hogy az általam használt fogalmak szerinti eszmei megtisztulás nem feltétlenül előképzettség, sokkal inkább intuitív módon kialakított gondolati tudatosság kérdése. Ez tehát önmagában is üti azokat a rágalmakat, miszerint belőlem holmi értelmiség-jelölti gőg sugározna a kevésbé képzett csoportok felé. Minden efféle gondolat szemen szedett hazugság, vagy legalábbis alapos félreértése mindannak, amit képviselek.

Emellett szilárdan kitartok azon korábbi véleményem mellett is, miszerint a nívós nemzeti kezdeményezéseket meg kell menteni a mennyiségi szemlélet általi elsilányodástól, hiszen tudvalevő, hogy a nyilas mozgalomnak is elsősorban ezen irányelv alapozta meg a kezdeti sikereit, és hogy később ennek a kényszerű felpuhulása tette lehetővé, hogy egyes nyilasnak álcázott zsidó bűnözők kompromittálhassák a hungarizmus eredetileg szűzien tiszta céljait.

De menjünk tovább, mert olyan vád is elhangzott velem kapcsolatban, miszerint én nem csak társadalmi osztályként nézem le az alacsonyabban kvalifikált dolgozókat, hanem személyekként is.

Ehhez tudni kell, hogy valójában mindig tartózkodom attól, hogy csupán az értékteremtésben játszott szerepük alapján soroljam be az embereket. Teljesen mellékes körülmény az, hogy az illető a gazdaság melyik ágazatában dolgozik, amennyiben jó hazafi. Egy profi asztalos munkája ugyanannyira megbecsülendő, mint egy tanáré, és a szippantós vállalkozót sem kell lenézni, elvégre egy fontos szükségletet elégít ki a szolgáltatásával, ami nyilván a vállalkozása bevételein is meglátszik. Mint láthatjuk tehát, a legtöbb ember igenis beleillik az általam néhány nappal ezelőtt írt bejegyzésben lefektetett négy kategóriába, éppen ezért a legkevésbé sem érhető tetten ebben a legapróbb jele sem annak, hogy bárkit is lenéznék pusztán a foglalkozása okán. (És ettől teljesen független kérdés, hogy az alkalmazotti lét után vágyakozókra a biztonság illúzióját hajhászó bérrabszolgaként gondolok-e vagy sem, elvégre a milliókat kereső menedzsereket valahol szintúgy ugyanebbe a kategóriába sorolom annyi apró különbséggel, hogy őnekik a csalódás mellett hosszú távon az önkizsákmányolásból fakadó korai kiégés lehet nagyon könnyen a vesztük.)

Viszont az osztálygőg mellőzése visszafelé is elvárható. Teljesen értelmetlen azon merengeni, hogy kinek a munkája hasznosabb, és ki az, aki csupán alibi elfoglaltságot végez. Alibi munka ugyanis ma már nem létezik (a versenyszférában legalábbis biztosan nem); a kapun belüli munkanélküliség elsősorban a kommunista értelemben vett szocializmus sajátja volt. Ma, a XXI. században már az összes, akár csak a legminimálisabb közgazdasági műveltséggel felvértezett ember előtt is teljesen világos, hogy nem csak az értelmiségiek szorulnak rá a kétkezi munkásokra, hanem ez a függőség visszafelé is igaz, elvégre a képzett rétegek azok, akik olyan módon megszervezik a többi dolgozó számára a gazdaságot, hogy lehetséges legyen elfogadható szinten megélni egyszerűbb elfoglaltságokból is. Sőt, ugyanígy az értelmiségi foglalkozások között sincs semmiféle határvonal hasznos és haszontalan szereplők között. A gazdasági újratermelési folyamatban mindenkinek a munkájára ugyanúgy szükség van. Mára ugyanúgy nélkülözhetetlen az embereket gyógyító orvos munkája, mint azé a marketing-tanácsadóé, aki segít társítani a kínálathoz a keresletet, folyamatos mozgásban tartva így a gazdaságot (nem, ezt nem a kereskedő végzi, ő csupán - amellett, hogy rá úgyszintén szükség van - elsősorban kiélvezi ennek a gyümölcseit).

Az viszont, hogy egy jól kialakult kölcsönösség jegyében mindenkinek a munkájára ugyanannyira szükség van, még nem jelenti azt, hogy mindenki alkalmas lenne bármire.

Amikor egy magasztos jobbító gondolat köré mozgalmat építünk, akkor igenis kiemelkedően fontos ügyelni rá, hogy csak és kizárólag olyan emberek kerüljenek be a sorainkba, akiket az intellektusuk alkalmassá tesz annak a mély megértésére, hogy mik a céljaink, és hogy ez milyen hatásmechanizmuson keresztül válik a magyarság javára. Éppen ezért mondom, hogy az a kalocsai húsüzemben dolgozó henteslegény, aki a hírek szerint rettentő brutálisan végzett a barátnőjével, eleve alkalmatlan volt arra, hogy a Gárda szolgálatába lépjen.

Az ilyen embert ugyanis nyilvánvalóan csak a legegyszerűbb, demagóg szólamokkal lehet megszólítani, ami azért nagyon veszélyes, mert akinek egysíkú panelekből épül fel a gondolkodása, az a lelke mélyén még annak a szükségszerűségét sem lehet képes belátni, hogy miért pozitív dolog bármilyen ideológiai vonal mentén szervezett célok melletti következetes és rendíthetetlen kitartás.

Ha két tőmondatban foglaljuk össze az igazságot, az csupán a zsidók malmára hajtja a vizet!

Ideig-óráig tűnhet úgy, mintha a kevésbé komplex módon megszólított szereplő magatartása az általunk elvártakhoz idomulna, azonban valóban mély megértés nélkül ez csupán illúzió marad. Ezért azokat, akik alkalmatlanok arra, hogy valódi szellemi azonosulás birtokában minden körülmények között folyamatosan és méltó módon a közösségünket reprezentálják, nem szabad a magasztosabb célok jegyében működő kezdeményezések és mozgalmak közelébe engedni.

Az ilyen gárdista-jelölteknek ehelyett a pártoló tagság ajánlható.

De gárdista csak átlagos, vagy azt meghaladó értelmi képességű egyén lehessen!

By SoDI

By SoDI

Nem én voltam, csak megláttam, és gondoltam, lefilmezem nektek. :)

Én természetesen elhatárolódom, és ha a plakátrongálók ellen esetleg pártok feletti akciócsoport szerveződne, minden támogatásomat élvezik.

Ha nem megy a videó, kattints ide!

By SoDI

Első kampányfilm. :)

Ha nem megy, kattints ide, ide, vagy ide!

By SoDI

Nos, ehhez érdemben maximum csak annyit lehet hozzászólni, mint amit Kuncze Gábor is mondott, amikor a gyógyszerészek tiltakoztak a patikaliberalizáció ellen.

• „Persze, hogy ők ellene vannak. Közvetlen anyagi érdekükben áll. Éppen ezért lesznek az ő szakmai érveik érdektelenek ebben a kérdésben.”

A Jobbik nekem sem a szívem csücske, lásd például itt (a Jobbik válaszát itt, és majd jön hozzá egy interjú a közeljövőben), így a tisztességes verseny sincs ellenemre.

Az egyetlen probléma, hogy jelenleg a nemzeti radikálisok által választható két fél közül egyikről sem lehet érdemben tudni semmit. Ki a franc az a Szegedi Csanád? (Úgy értem, miket csinált az utóbbi időben, amitől érdekes lenne?) Másik oldalon pedig mi a franc az a Zöld Párt?

Csupán erre a két kérdésre kellene választ kapnunk a közeljövőben. :)

Addig viszont korai véleményt mondanunk bármiről is.

Már kivéve persze erről:

Mi több, egy állítólagos megállapodást is állítólag felrúgva vélhetően másodszor ront neki a számára tömény ingyenreklámot biztosító kitudjamelyik.info-nak, anélkül, hogy az rossz szóval illette volna.

Kuruc.info

By SoDI

No, a Szélsőközép ez egyszer utánozhatatlant alakított.

Teljesen mindegy, hogy mi a politikai beállítottságod, hogy fajelmélethívő neonáci, nemzeti radikális, konzervatív, nemzeti liberális, neoliberális, szociáldemokrata, marxista-kommunista, maoista, vagy esetleg anarchista-antifasiszta punk vagy, ezen a videón ettől függetlenül remekül fogsz szórakozni. :)

Ebben ugyanis egyszerre van benne minden, amit „MI” rájuk mondunk, és minden, amit „ŐK” ránk mondanak, de olyan kifacsart logikával, hogy azt igen nehéz nevetés nélkül kibírni.

Én a 27-edik percet szünet nélkül végigröhögtem. És most egy velőtrázóan hangos, átható röhögő görcsöt kell elképzelni. :))

By SoDI

MSZP: 10%

SZDSZ: 1%

Normális emberek: 89%

By SoDI

Kapcsolódó:

• Index: Mélyponton az MSZP

Miután teljes terjedelmében végighallgattam Gyurcsány Ferenc tegnapi beszédét, és áttanulmányoztam néhány hozzá kapcsolódó publicisztikát, őszintén megdöbbentem azon a mérhetetlen gőgön, és a magyar embereket lenéző felsőbbrendűségi téveszmén, ami valósággal sugárzik a balliberális seggnyalók minden egyes mozzanatából.

Kiváló példa erre Dessewffy Tibor társszerzőként „Kifulladásig avagy az értelmiség árulása” címmel jegyzett dolgozata, mely a jelek szerint Gyurcsánynak is kedvenc olvasmánya, hiszen kivétel nélkül minden, benne kifejtett momentum visszaköszönt a szocialista küldöttgyűlésnek előadott szentbeszédében. Mondanivalóm érzékeltetésére jelen írásomban ebből a cikkből származó idézetekkel illusztrálom a józan nemzeti érzéstől mentes neoliberális szélsőség fertelmes hazugságait.

A nemzetellenes erők agyajárása végtelenül egyszerű: a magyar ember ostoba, nem képes felmérni a valós gazdasági összefüggéseket, míg együgyűségében a Kádár-rendszert sírja vissza.

Jó példa erre az a hatvanas bácsi például, aki Hatvan mellett fuvarozva minket arról panaszkodott, hogy „Kádár azt ígérte, hogy azért lesz az M3-as, hogy a vidéki ember is felmehessen Pestre. Ehhez képest mi van most: fizetőssé tették.” Az érvelés aligha vehető komolyan, de jelzésértékű arra vonatkozólag, hogy milyen közeget kell megnyerni a reformok ügyének.

Világos. Amikor tehát a magyar ember meg merészeli említeni, hogy a szocializmus évtizedei alatt az ő keze munkája nyomán létrehozott közösségi érték felett ma már ködös üzleti csoportok nyerészkednek, akkor a hosszú távú fejlődés kerékkötőjévé válik. Ahelyett, hogy befogná a pofáját, ezredszer is kifizetné mindazon közszolgáltatások árát, melyeket ő termelt meg, és felfogná, hogy ezek használatára egy végiggürcölt élet sem biztosít neki elegendő jogot.

Ráadásul, mintha nem lenne elég, hogy az általa megtermelt értékekhez való hozzáférést merészeli követelni a koszos magyarja, mindeközben ugyanennek a fasiszta népnek az értelmiségi rétege nem általlja kétségbe vonni a nemzetközi szabadkőműves ámokfutás kizárólagosságát, és világ csúfjára még attól sem riad vissza, hogy elfogultság nélkül, körültekintő tárgyilagossággal elemezze az ország helyzetét.

A magyarországi „deklinológia” vezető szakértője képes arra a bravúrra, hogy egyazon cikkben lamentáljon a „megengedő paternalizmus, összekacsintó normakerülés, többletteljesítmény nélkül kapott állami kompenzáció” felett, és vádolja reformdiktatúrával azt a kormányt, amely a fair play meghirdetésével kemény szabályozási és puha kommunikációs eszközökkel éppen ezen mentalitás ellen kíván fellépni.

Mert micsoda dolog több oldalról is megvizsgálni az ország gondjait, hogy aztán egy tágabb perspektívából lehessen gyógyírt nyújtani rájuk. Tűrhetetlen, kérem szépen, mert ezzel kétségbe vonja a cion bölcsei akaratának megkérdőjelezhetetlen elsőbbségét!

Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, a koszos magyarok baloldaliként gondolkodó része szemét, manipulatív, a fasizmussal kollaboráló módon képes a szociáldemokrata értékrendet a hagyományos emberség, és szociális érzékenység oldaláról megközelíteni, ostoba módon hűen szolgálva Kéthly Anna szellemiségét, miközben nem hajlandó felismerni, hogy a zsidó elnyomás nyugaton már rég kiirtott minden józan emberséget a szociáldemokrata mozgalmakból. Mert kérem, világ szégyene, hogy a magyar baloldaliak továbbra is a régi, ósdi, cionista benyomástól mentes, emberszerető álláspontot próbálják képviselni, nem hallgatva az Izrael felől érkező új szelekre!

Ezért itt hadd utaljunk Tamás Pálra, akitől az ó-baloldali nosztalgia ez idáig távol állt. Tamás szerint az MSZP-nek ideológiai fordulatra volna szüksége, mondván „ha ők maguk nem is baloldaliak, de a szavazóik igen”. A mondat mögött álló bonyolult gondolatcsomó szétfejtését kezdhetnénk azzal, hogy a kormány reformpolitikája a legtöbb - az SZDSZ által érdemben nem befolyásolt - területen tökéletesen belesimul a ma uralkodó harmadikutas szociáldemokrata mainstreambe. Legyen szó a munkanélküli segély álláskeresési támogatássá alakításáról, a fejlesztési részhozzájárulásról vagy a kórházi struktúra átszervezéséről, a kormány nem tett mást, mint hogy tettekre fordította az olyan modern szociáldemokrata gumicsontokat, mint a rugalmas biztonság, a humán tőkébe való befektetés és az esélyegyenlőség.

Ezzel egyébként maga Tamás Pál is egyetértett - legalábbis 2002-ben: az akkor hatalomra került Medgyessy-Gyurcsány-féle harmadikutas szárny véleménye szerint „inkább egy nyugat-európai típusú mai szociáldemokrácia ideológiáját, csomagját, viselkedésmódját próbálta megtestesíteni. Már az elmúlt néhány évben is. És a nyugat-európai szociáldemokrácia pedig valamilyen értelemben vett föl liberális elemeket.”

Tetszik érteni... 

Ma már az a szociáldemokrata, aki nem szociáldemokrata.

Mert mi, a zsidók, azt mondjuk, és akkor úgy van.

Értsd már meg, büdös paraszt!

No persze a magyarságot eltaposni igyekvő szélsőliberális véleményformálóknak elvileg van még egy nagy reményük: a fiatalság. Az értékmentesített környezetben, a pillanatnyi élvezetvágy elsőbbségére szocializált, gyökértelen, nemzete iránt közömbös diákság kinevelésére irtózatosan sok energiát fordított a társadalommegtartó értékekben megsemmisítendő fertelmet látó új világrend, azonban ők annak ellenére is, hogy a jordánista manipulátorok pénzt és időt nem kímélve próbálják egyengetni a pokolba vezető útjukat, csupán elképesztő hálátlanságukról képesek tanúbizonyságot tenni.

A hallgatói önkormányzat gyászos szerepvállalása már önmagában megkérdőjelezi, hogy egy elitváltással kinőhetnénk a politikai gyerekkorból, míg a rektorok a háziorvosokkal szemben legalább odáig eljutottak, hogy saját gazdasági érdeküket felismerjék.

Fúj! Koszos gój kölyök nem akar fizetni, amíg nem keres annyit, hogy legyen miből!

Nem képes belátni, hogy a kifosztása, az életre szóló eladósítása, és végzetes ellehetetlenítése valójában az ő érdekét szolgálja. Nem hiszi el, hiába mondjuk neki. Nem hiszi el, pedig mi vagyunk a zsidók, és olyan szépen mondjuk. Szégyen és gyalázat!

Mindeközben akadnak olyan aljas, már-már félfasiszta médiamunkások, akik szembe menve a Párt akaratával az istennek sem akarják érvényesíteni azt a Cion Bölcsei által oly nagy alapossággal lefektetett elvet, miszerint a médiának kizárólag a helyi nép tisztánlátásával szembemenő tényeket szabad sugároznia! Ezek a gój firkászok nem képesek felfogni, hogy mi, a nagy újító reformerek vagyunk az egyetlen szalonképes álláspont kizárólagos képviselői, ezért szűklátókörűségükben a függetlenség látszatában tetszelegve a zsidók tízezreit Dunába lövő nácik felé húznak!

Önáltatás ugyanakkor azt gondolni, hogy a hallgatás vagy az egyet ide, egyet oda középre beszélés nem egyenlő az oldalválasztással.

Világos. Az a baj, hogy ezek a sajtómunkások nem látják, hogy a zsidó érdekeket akárcsak nyomokban is mellőző hozzáállásuk milyen hosszú távú veszélyeket rejt magában azáltal, hogy hitelteleníti a plebs szemében az ő megtévesztésükre a plurális elrendezés illúziójával rángatott politikai bábúkat, mely nép így egyre nagyobb mértékben képes átlátni a sátáni háttérhatalom által elfedni szándékozott tényt, miszerint az ő vetekedésük csupán cirkusz a gojimnak.

A magyar kontextusban ez a politikai intézmények és szereplők iránt még meglévő bizalom gyors elpárolgása, az állampolgárokat orientáló, megbízható véleményeket kínáló értelmiség végzetes hitelességvesztése, mindennek nyomán pedig káosz, és az űrbe benyomuló szélsőséges populizmus.

Mindenki kurva itt, kérem szépen.

Rákosi Mátyás is megmondta: 10 millió fasisztával nem lehet normális országot építeni.

Mit is lehet erre mondani...

Ideje megerősíteni a lámpavasakat!

By SoDI

Kapcsolódó anyagok:

• Kifulladásig avagy az értelmiség árulása
• Gyurcsány Ferenc beszéde (teljes, videó)

HIHIHIHIHI :DDD

By SoDI

Pontosan tudom, hogy most megint olyan témához nyúlok, mellyel nem feltétlenül leszek népszerű, azonban fontosnak tartom, hogy világos érvekkel mutassam meg, miért nem jogos a Kuruc.info azon bírálata, amit Dósa Istvánnak, a Magyar Gárda főkapitányának címeztek.

Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak amolyan vitaanyag, személyes vélemény, nem rendíthetetlen kinyilatkoztatás, így, ha valaki vitába kíván szállni az itt leírtakkal, azt nem fogom sértésnek venni. :)

Milyen alapon magyarázkodik Dósa ellenségeinknek vagy bárkinek? Halottuk már Gyurcsótányt, Agyar Bálintot, Orosz Jozefinát, Bánót, Imre Kerteszt azt hebegni, hogy nem nem, ő nem keresztény vagy magyarellenes? Aki jobboldalon magyarázkodik, mentegetőzik, akaratlanul is az ellenség szabályai szerint játszik, és a sötét oldalnak pont ez az egyik célja.

kuruc.info 

Engem is értek hasonló bírálatok akkor, amikor a Szetey-montázs kapcsán kibocsátottam a sajtóközleményemet, és ugyanez a momentum volt az, amin nagy örömmel ugráltak a különböző balliberális férgek, mondván, hogy szerintük én „elhatárolódtam saját magamtól”. Még a Kuruc.info főszerkesztője is visszaírt nekem, figyelmeztetve arra, hogy ha én ”anti-ez, anti-amaz”, meg az „elhatárolódás” szavakkal dobálózom, akkor az ellenség térfelére tévedek, az ő játékszabályai szerint játszom, ami pedig azért mérhetetlenül káros, mert így esélyem sincs legyőzni őket.

Válaszomban megköszöntem neki az észrevételeit, ugyanakkor közöltem vele azt is, hogy én a magam részéről ebben nem értek vele egyet, ugyanis az is megszívlelendő hadi taktika, ha az összecsapás előtt alaposan kiismerjük azt, akivel nemsokára az élet-halál harcunkat fogjuk megvívni. Hiszem, hogy ha mélyen megismerjük őket, és sikerül felépítenünk egy olyan kampányt, amivel súlytalanná, és tartalmatlanná tudjuk tenni a kedvelt szavaikat (neonáci, kirekesztő, rasszista), anélkül, hogy különben korábbi cselekedeteinken, vagy értékítéletünkön akár csak egy szemernyit is változtatnánk, akkor ezzel elképesztően mély sebet ejthetünk a cionliberális krákogók propaganda-gépezetén.

Amikor tehát deklaráljuk, hogy nem vagyunk rasszisták, antiszemiták, vagy neonácik, akkor nem arról van szó, hogy veszítenénk a tartásunkból, és elvtelen módon magyarázkodnánk, hanem éppen ellenkezőleg; egy hatékony ellentámadást intézünk a minket minduntalan besározni igyekvő filoszemiták érvrendszere ellen. Képessé kell válnunk arra, hogy azokat a kifejezéseket, amiket ők előszeretettel alkalmaznak, olyan szűk jelentéstartalomba kényszerítsük a közvélemény minél nagyobb része előtt, ami az így felszínre kerülő meghatározásban szinte egyikünkre sem illik rá.

Mindezzel párhuzamosan kiemelkedően fontos azt is tudatosítanunk, hogy most nem egy alternatív jelentéstartalom megalkotása, egy újfajta értelmezés fiktív kialakítása folyik, hanem mindössze annyi történik, hogy a kifejezéseket a valódi, helyes értelmükben kezdjük el használni. Ezzel együtt rá kell mutatnunk arra is, hogy az olyan emberekkel, akik egymáshoz nem tartozó fogalmakat igyekeznek összemosni, nekünk nem hagyományos értelemben vett „vitánk" van, hanem egyszerűen mi vagyunk azok, akik velük szemben az egyetlen, valóban intelligens megközelítését nyújtják az adott témának.

Az intelligencia ugyanis azt jelenti, hogy az ember adott jellemzők alapján össze tud kötni, illetve szét tud válogatni egyes dolgokat. Vagyis, ha valaki értelmileg visszamaradott, azt onnan lehet a legegyszerűbben megállapítani, hogy nem képes különbséget tenni eltérő fogalmak, és tárgyak között, hanem egyneműnek tekinti őket, valamely rosszul felfogott, látszólagosan meglévő közös jellemzőik alapján. Az antiszemitizmussal kapcsolatban így könnyűszerrel ismerhetjük fel tehát az ostoba embereket, elég csak azon kapnunk őket, hogy nem tudnak különbséget tenni az anticionizmus, az antijudaizmus, és a hagyományos zsidógyűlölet, vagyis az antiszemitizmus között.

Igaz ugyan, hogy a politikai korrektség eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy a nemzeti érveléstechnikáinkat szűk keretek közé szorítsa, azonban látnunk kell azt is, hogy az évek során épp elég időnk volt arra, hogy kiismerjük ezt a taktikát, így most már kevés odafigyeléssel képesek lehetünk rá, hogy ellenségeink felé fordítsuk ezt a fegyvert. Ha következetesen, az apró jelentéskülönbségek jogos kihangsúlyozásával alkalmazzuk a polkorrekt beszédmódot, azzal éppen magát a polkorrektséget porlasztjuk semmivé.

Lehet ezt idegenkedve fogadni, lehet ezt meghunyászkodásnak, vagy a nemzeti retorika „bölcsész oldalról” történő megerőszakolásának tekinteni, azonban ha így teszünk, nagyon értékes fegyvertől fosztjuk meg magunkat. Olyan sokat játszottunk már a cionisták térfelén, hogy mára megszűnt számukra a hazai pálya minden előnye. Átgondolt, ügyes kommunikációval eszméinket és gondolatainkat népesebb befogadó tömeg felé is sugározhatjuk, ám ehhez az szükséges, hogy ne ütközzünk falakba már az első lépéseknél. Ha olyan szavakat használunk, ami a liberális média folyamatos agymosásának következtében kizárólag ellenérzést, és konzekvens elzárkózást idézhet elő az átlagpolgárban, akkor meg kell kerülnünk ezt az akadályt. Találnunk kell egy olyan csatornát, melyen keresztül azok is megszólíthatók, akik a belső köreinkben előszeretettel használt szófordulatainkkal egyáltalán nem érhetőek el. Őket igenis a politikai korrektség módszertanával lehet megérinteni, és ha már felkeltettük a figyelmüket, akkor is csak fokozatosan szabad elvezetni őket arra a szinte, ahol már a valódi problémákról, sőt, egy szinten túl már akár közvetlenül az erősen ideologikus töltetű gondolataink helyességéről is lehet érvelni nekik.

El kell döntenünk, hogy bezárkózunk egy szűk szubkultúrába, és belterjesen siránkozunk amiatt, hogy nem vagyunk képesek nagyobb néptömegeket magunk mellé állítani, vagy helyette inkább megkeressük annak a módját, hogy miként tudunk nyitni ebbe az irányba. Óriási tévedés ugyanis, hogy ehhez akár csak egy parányit is fel kellene adnunk, akár a legradikálisabb elveinkből, vagy elgondolásainkból. Nem a célokon, nem az ideológián, nem a gondolatokon változtatunk tehát, hanem csupán egy extra csatlakozási felületet építünk rá a liberálisok által közénk és a közvélemény közé húzott határoló-hártyára. Nem mondunk le semmiről, hanem csupán gyarapodunk, új eszközt asszimilálunk a már meglévőek mellé.

Vannak olyan gondolatok, amikkel nem lehet közvetlenül a nyilvánosság elé állni, mert mindenki hülyének, vagy küldött provokátornak néz minket. Bácsfi Diána esete jól mutatta, hogy 60 évvel ezelőtti retorikai eszköztárral lehetetlen célszerűen és hatékonyan ráépülni a közvéleményt formáló kommunikációs csatornákra, sőt, nem megfelelően kiválasztott megközelítéssel csupán azok bezáródását érhetjük el, magunkéval együtt a társadalmi felvilágosításon keresztül történő kapcsolatteremtésre valóban érdemes többi gondolatot is kirekesztődésre ítélve. (Sokak szerint ennek a reakciónak a kiváltása volt Bácsfi állítólagos megbízóinak célja).

Nem tudom, világos-e. Szét kell választanunk a belső tartalmat, és azt a felületet, amit elsőként kínálunk fel a külvilágnak. Lehetünk persze a maga módján remek gondolataink következetes kiszolgálói, de ez önmagában csak arra jó, hogy a saját egónkat tápláljuk önön rendíthetetlenségünk tudatával, így éppen ez a bezárkózó büszkeség az, ami végső soron eltávolít minket a végső céltól, melyhez – ha tetszik, ha nem – a közvélemény megnyerésén keresztül vezet az út.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a Fideszhez hasonlóan úton-útfélen le kell feküdnünk az ellenségeink előtt, és engedményeket kellene tennünk az irányukba, azt viszont igen, hogy igyekeznünk kell elfogadtatni magunkat azok szemében is, akik - a liberális agymosás hatására - a civilizáltság és a kulturáltság kizárólagos mércéjének a magyarság eltaposásán munkálkodó személyiségek leggyakoribb kamera előtti megnyilatkozási formáit tekintik. Az átlag tévénéző ugyanis kizárólag ebben a közegben tud gondolkodni, éppen ezért ennek kell lennie annak a környezetnek is, ahol először szembesül azzal, hogy amit a bértollnokok igazságként próbálnak meg elfogadtatni vele, az valójában a legordasabb, nemzetmocskoló gyalázkodás. Mert hiába van nálunk az igazság, hiába mondjuk ki a hazugságról, hogy hazugság, az igazságról pedig, hogy igazság, amíg ezt olyan módon tesszük, ami nem alkalmas még arra sem, hogy egyáltalán végighallgassanak minket, addig nem reménykedhetünk valódi népszerűségben, és átütő sikerben.

Ilyen módon a polkorrekt kommunikáció, és a valóban kirekesztő rasszistáktól való elhatárolódás „szalonképességi kényszere” az elnyomásunk eszközéből éppen a legnagyobb fegyverünkké válhat. Nem kell mást tennünk, mint ezekkel a fogalmakkal rámutatni, hogy amíg mi nem gyűlölünk senkit, pusztán születési tulajdonságai, vagy az általa követett spirituális hitvilág miatt, addig van egy kirekesztő és rasszista eszme, ami nagyon mélyen ezekre épül, ez pedig a cionizmus. Minekután pedig megvilágítjuk, hogy a cionisták józan emberi mércével mérve pont az ellenkezőjét valósítják meg annak, ami alapján akár csak egyetlen szavukat is oka lenne bármelyikünknek elhinni, végül mindenki számára felszínre hozhatjuk az igazságot, miszerint a cionizmus elleni harc nem szélsőség, nem antiszemitizmus, hanem a jó és nemes erők harca a fertő, a rombolás, és a gyűlöletkeltés apostolai ellen.

Ehhez viszont igenis ki kell mondani, hogy mi nem vagyunk rasszisták.

Nem mi vagyunk azok.

By SoDI

Kapcsolódó anyag:

• Kuruc.info kritika a Magyar Gárda főkapitányának

És mi ezt tűrjük...

By SoDI

Mint talán emlékeztek, nemrégiben bemutattam egy olyan politikai reklámfilmet, amit én készítettem. Egy kapáló embert láthattunk rajta, amint egy panelház tetején dolgozik. Az üzenet pedig: ne hagyjuk, hogy a magyar földből csak ennyi maradjon!

Nos, ennek a filmnek volt egy másik verziója is, amit rajzolt alak helyett élő szereplővel forgattam le. Végül ez a szemétkosárban kötött ki, mert rém szarul nézett ki a végeredmény. :D

Ettől függetlenül most megmutatom.

• Az eredeti, animált verzió különben ide kattintva tekinthető meg.

By SoDI

Amikor azt tapasztaljuk, hogy az uborkaszezon erős témaszegénységgel kínoz, akkor ez óhatatlanul is arra indítja az embert, hogy magát az uborkaszezont, mint jellegzetességet elemezze.

Az ugye egy közismert jelenség, hogy aktuális slágertémákra ráfeküdve nagyon könnyű célba juttatni az üzeneteket. Éppen ezért sokszor kereskedelmi vállalatok is a politikai slágertémákhoz igazítják a reklámjaikat. Az azonban érdekes kérdés, hogy milyen lehetőséget kínál nekünk az olyan légkör, ahol egyszerűen nincs mire ráfeküdni.

Vajon ügyes mozgással nem lehet-e még a széllel szemben evezve is messzebbre jutni a többieknél, akik a kedvezőbb széljárásra várva pihentetik csónakjuk lapátjait? Az élet sokszor azt igazolja, hogy az tud igazán sikeres lenni, aki szándékosan elmulasztja alkalmazni a konvencionális sémákat, és a saját külön útját járja. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mekkora erő van abban, ha nem várunk a slágertémákra, hanem saját magunk teremtjük meg azt.

Így nyáron mindenki abból indul ki, hogy az emberek szabadságon vannak, nyaralnak, és a hőség elveszi a kedvüket attól, hogy bármi mellett is kiálljanak. De vajon nem lehet, hogy ez a legkedvezőbb lehetőség arra, hogy kitűnjünk, és a média témaéhségére lecsapva sokkal eredményesebben érjük el a célközönségünket, mintha ezt akkor tennénk, amikor a napi húsz hasonszőrű közlemény között elveszik a sajátunk.

Ezek persze csak kérdések, de hogy mi rá a jó válasz, talán érdemes lehet egy próbával kideríteni.

By SoDI

Zuschlag Jani szorgalmas gyerek. Feltalálja magát. Pöszébb, mint a ház, de ez sem akadályozta meg abban, hogy még néhány éve is minden héten sajtótájékoztatón örvendeztessen meg minket szánalmas makogásával. Amikor kirúgták a Parlamentből, mint macskát szarni, akkor is jó előre megmondta, milyen jól elfoglalja majd magát. Sejteni lehetett, hogy nem egy sötét szobakonyhában tervezi reszelni a farkát. (Hogy ezután hogyan maradhatott a gyurcsánypárt Bács megyei elnöke, nem tudni, de lépjünk is túl ezen, mutyizó spanok közt már csak így mennek a dolgok.)

Az elhíresült holokauszt viccért nincs szívem haragudni Janikára. Szánom, amiért volt olyan hülye, és pont egy megemlékezésen hányta bele tíz centiről a HírTV kamerájába, de istenem, nem lehet mindenki olyan jó helyzetfelismerő mint John McClane. :) Príma kis poén az, hiszen egy szoci sem lehet mindig képes arra, hogy kiölje mozzanataiból az egészséges magyar önvédelmet, és a gyermekétkeztetésre szánt 50 milla lenyúlása sem olyan dolog, melyre egy mutyikra épülő közéletben bárki is felkapná a fejét.

Gusztustalan, mocskos görénység, igen. Egy normális országban ezért elevenen felfalatják az embert a disznókkal. Azonban ez itt Magyarország, ahol már nagyon régen nem csodálkozunk soha semmin.

Ami igazán megdöbbentő a történetben, az Zuschlag mérhetetlen ostobasága. Tudni kell ugyanis, hogy még a mélyen tisztelt magyar ügyészségben sem Szilvásy Petya látnok boszorkányai ülnek, ők is csak hivatalos dokumentumokból tudnak dolgozni. Vagyis ha legalább minimálisan ügyelnek arra a nagy lopkodás közben, hogy a hatóságok felé minden rendesen le legyen könyvelve, akkor a büdös életben nem buknak le.

De Jani még ehhez is hülye.

Úgy néz ki, olyan sok figyelmét kötötte le, hogy megmagyarázza magának az éhező vidéki kisgyermekek szájából kirabolt iskolatejet, hogy ilyen apróságra, mint a pályázati pénzekhez költségszámlák szembeállítása, már nem jutott ideje.

Szó se róla, ha akadt volna haver, aki ezer forintért szállítja az iskolatej literjét, vagy havi félmilláért adja a garázsát irodának, az szintén gyomorforgató lenne, de legalább nem lógna ki annyira a lóláb, mint most.

Zuschlag Jani szorgalmas gyerek. Serényen iparkodva lépked a sittre.

By SoDI

Amikor végignéztem ezt az Index-es videót, akkor elsőként az jutott az eszembe, hogy ezek a fiatalemberek, akik részegen dülöngélnek a kamera előtt, - Tóta W. szavaival élve - ideológiailag igencsak képzetlenek.

Magukkal az elhangzó állításaikkal, aki nyitott szemmel jár, zömében talán egyetérthet, de egyrészt nélkülöznek minden, a témához megkívánt politológiai mélységet, másrészt a használt retorikájuk túlságosan közvetlen ahhoz, hogy ezzel - akár csak áttételesen is - valódi nemzeti célokat legyenek képesek szolgálni.

A zsindex persze rögtön ráharapott az anyagra, és megjósolható, hogy egész nap főoldalon fog virítani náluk ez a szar. Ellentétben ugyanis a riportalanyokkal, ők pontosan átlátják, hogy ez az előadásmód a közvélemény elé tárva kiknek szolgálja az érdekeit.

Én, azt hiszem, a mai nappal új küldetést találtam. A jobboldal átlagánál határozottabban gondolkodó emberek számára kívánok marketingtanácsokkal szolgálni arra vonatkozóan, hogy miként célszerű még a lelküket perzselő sarkos véleményeket is olyan módon a világ elé tárniuk, hogy azzal egyrészt ne csorbuljon a tényszerű összefüggések éle, másrészt viszont mégis olyan keretet kapjanak a szavaik, melyben balliberális értelemben is konszolidált képet mutathatnak.

Ez egy nagyon fontos feladat, melyre - mint a mellékelt ábra is mutatja - égető szükség van. Ugyanis a mostani állapot csak önmagunk lejáratására jó, másra nem.

By SoDI

Ez végkifejletében egy optimista bejegyzés lesz, éppen ezért megnyugtató képekkel, aranyos állatkákkal illusztrálom. 

Toroczkai szerint a rendőröknek mostantól nem jár könyörület. Biztos velük is le fognak számolni. A partizáninfós rendőrökkel meg duplán. Hát, nem tudom, én szívem szerint azért néhányat életben hagynék. Milyen szerencse, hogy csak Hunnia politikai szárnyához csatlakoztam! ;)

Tóta szerint a rendőrség egy magyarokat terrorizáló kisebbséggé vált, így már rendőrkérdés van, amit illene megoldani az azonnali átszervezéssel.

A KDNP elnöksége szerint Gyurcsány szabadította ki a rendőrterror szellemét a palackból. Navrasics szerint a kormány a REBISZ képében egy olyan szörnyszülöttet hozott létre, melyet már maga sem képes kontrollálni.

Bayer Zsolt rávilágít, hogy utoljára 60 éve fordult elő ilyesmi, amikor a dicsőséges szovjet hadsereg véreres faszokkal szabadította fel a magyar asszonyokat a náci rabiga alól. Vajon a mai vörös katonák mi alól igyekszenek felszabadítani őket?

Közös pont, hogy mostantól érdemes meggondolni, ne a gázba tapossunk-e a fék helyett, ha rendőrt látunk. Esetleg nekikormányozva, nehogy utánunk tudjon jönni. :D

A magam részéről tegnap elhatároztam, hogy ha sima igazoltatáson kívül bármit akar tőlem egy REBISZ-es, akkor megtagadok tőle minden együttműködést, és vállalva minden esetleges jogi következményt követelni fogom, hogy hívjon a helyszínre egy valódi rendőrt. A REBISZ ugyanis mostantól nemhivatalosan terrorszervezetnek minősül.

A fokozatok kiteljesedtek. Eleinte csak azt mondtuk, hogy nyakig ér a szar, az MTV ostroma utána azt, hogy a szánk széléig, október 23 után pedig megállapíthattuk, hogy valaki még lötyögteti is. Mára viszont teljesen ellepett minket, az első kortyok a tüdőnket kínozzák.

Miután úgy tűnik, hogy a rendészet a közélettel együtt egy rothadó pöcegödör alakját felöltve tart a pokol mélyére, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon melyek azok a háttérben zajló folyamatok, melyeknek felszíni tüneteiben lassanként hajlamosak vagyunk meglátni az apokalipszist.

Amióta három éve olvastam Emmanuel Todd, francia történész és politológus amerikáról írt nagyszerű művét, mely "A Birodalom Után" címmel jelent meg, alapvetően határozza meg a gondolkodásmódomat. A Professzor Úrról annyit érdemes tudni, hogy társadalmi jelenségek kérdésében egy zseni. Amikor 1975-ben Magyarországon járt, az itteni tapasztalatai arra a indították, hogy elkészítse tanulmányát, melyben megállapította, hogy a szovjet rendszer társadalmi viszonyai alapján menthetetlenül hanyatlik, így szétesése, és a kommunizmus bukása csak idő kérdése. Mesterien elemezte ki a jelenségeket, és végül neki lett igaza.

A 2002-ben írt tanulmányában már az amerikai rendszer hanyatlását, és bukásának elkerülhetetlenségét állapítja meg. Hosszasan elemzi ennek okait, mely fejtegetés egyik központi eleme, hogy a demokrácia-export kiszélesedésével, ahogy folyamatosan fogynak a diktatorikus berendezkedésű országok, az Egyesült Államok egyre kevésbé tud okot találni arra, hogy világzsandár szerepe mögé bújva, más kontinensek folyamatos kifosztásával fent tudja tartani hatalmi státuszát.

Ennek a gondolatnak az a lényege, hogy a háborúk, minden borzalmukkal együtt csupán egy normalizációs folyamat részei, minden egyes elsütött fegyver, és kilőtt rakéta egy-egy újabb lépés a globális világbéke felé. Vagyis amiben sokan csak szenvedést látnak, az valójában a fejlődés, és az erőviszonyok rendeződésének a jele.

Minden békés, és idillikus állapotot meg kell hogy előzzön egy trauma. Ez így helyénvaló.

Kiválóan mondja tehát Hack Péter, hogy a rendőreink miatt nekünk sem kell kétségbe esnünk, elvégre ha megfigyeljük az USA rendőrségének 30-40 évvel ezelőtti  válságát, akkor hajszálpontosan ugyanazokat a dilemmákat találjuk, melyekkel most mi is kénytelenek vagyunk szembesülni.

Arról, hogy elértük-e már a rendeződéshez szükséges mélypontot, lehet vitatkozni, őszerinte ez még hátravan, én pedig nehezen tudom elképzelni, hogy hol lehetne még ennél is lejjebb bármi. (Bár tegnapelőtt is így gondoltam, azóta pedig bebizonyosodott, hogy súlyos hiba volt kételkednem a megerőszakolt lány történetében).

Nyugatra tartunk, nyugati típusú demokráciát akarunk magunk körül tudni. Ezzel a legtöbben egyetértünk. Az úttal viszont együtt jár, hogy különböző területeken érintenünk kell azokat a fejlődési állomásokat, melyeken a nyugati országok azokban az évtizedekben estek át, míg mi a Kádár-féle gulyáskommunizmus mocsarában tespedtünk.

Mint már írtam, az MTV ostrománál megjelenő autógyújtogatók látványa is egy ilyen sorsszerű állomás volt, elvégre hasonló jelenetek a fejlett nyugaton mindennaposnak számítanak. Ugyanígy, mint egy kínzó gyermekkori bárányhimlőt, a rendőrség totális elkurvulását, és elállatiasodását is át kell élnünk.

Egy békés, fejlett országot akarunk, nem?

Na, akkor nem kell kétségbe esni. Ez ezzel jár!

By SoDI

Mivel a napokban többek részéről is felmerült a kérdés, hogy miért "evickélek Tóta W. és a kuruc.info között", óriási nagy támadási felületet hagyva ezzel az ellenoldalnak, azt hiszem, eljött az idő arra, hogy egy helyen, a lehető legtömörebben összefoglalva leírjam, hogyan is látok sok közéleti és társadalmi kérdést.

Az első, amit tisztázni kell, hogy jelenleg nincs egyetlen olyan hazai párt sem, melynek a világlátása tökéletesen fedné az enyémet. Ezt már csak azért sem érzem problémának, mert - hogy csak két ismertebb példát említsek - ez Blogadminra, és Tomcatre ugyanígy igaz. Ha nem így lenne, beállnék valamelyik nagy táborba, és onnan csápolnék.

Azt hiszem, a legegyszerűbb az lesz, ha pontról pontra végigmegyek azokon a kérdéseken, melyek itthon a leghevesebb vitákat szokták kiváltani, és mindegyiknél leírom, hogy mi az én álláspontom velük kapcsolatban. Ezzel, remélem, mindenkinek segítséget tudok nyújtani, akinek eddig úgy tűnt, hogy következetlenül, és ide-oda csapongva írogatok, ami - mint látni fogjuk - a legkevésbé sem igaz.

Mivel ez elég kimerítő, és sűrű lesz, így mára ezt az egyetlen bejegyzést szánom ide, hogy jó alaposan meg lehessen emészteni.

• Drogok

Ami a kábítószereket illeti, sziklaszilárd meggyőződésem, hogy az a társadalmi kár, amit a több száz éves tradícióktól idegen egészségkárosítási formák terjedése jelent, egyértelműen beleillik a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben felvázolt stratégiába. A helyi kultúra által meghatározott szórakozási formákat, például a mértékkel fogyasztott bor szeretetét csak azok próbálják meg a saját hóbortjaikkal szemben káros, és betiltandó dolognak beállítani, akiknek közvetlen céljuk, hogy a borvidékekben oly gazdag magyarság még ezen a téren is veszítse el a gyökereit, és még inkább olvadjon be a globalista országhódítási masszájukba.

• Zsidók

Mint az előző pontból is kiderült, természetesen erősen anticionista vagyok, ami egyben határozott Izrael-ellenességet is jelent. Gyűlölöm a holokauszt-ipart, és azt, hogy még napjainkban is folyik ezalatt a mesterséges bűntudat-generálás, és kárpótlás címén olyan emberek kifosztása, akik már a háború után születtek. A legfelháborítóbb dolgok közé sorolom, hogy többek között Kanadában és Németországban lábbal tiporják a szólásszabadságot, és modernkori dogmák miatt ha többet mondasz 6 milliónál érzéketlennek és kegyeletsértőnek, ha kevesebbet, akkor pedig hazugnak bélyegeznek, és börtönbe zárnak. Hiszem, hogy ha egy álláspontot ennyire, foggal-körömmel védenek, akkor bármi lehet igaz, de pont az semmiképp. Mindemellett tisztában vagyok azzal is, hogy milyen hittételeket tartalmaz a gój népek ellen a Talmud, éppen ezért teológiai alapon ezen a ponton is megjelenik a bírálatom, mely legfőképpen azoknak a cionistáknak szól, akik politikai ambícióikat láthatóan ezen tételek alapján alakítják ki. Ott van persze még a "faji" oldal kérdése.

• Rasszizmus

Önmagában a genetikai alapú megkülönböztetéssel soha nem értettem egyet. Az, hogy helyenként az írásaim hangulatmegalapozó részeiben mégis erősebb jelzőket is használok egyes, többek között - mondjuk ki - faji szempontból is megkülönböztethető csoporttal szemben, kizárólag a túl magas ingerküszöb átütése céljából, a figyelemfelkeltés szükségessége miatt történik, melyet követően azonban rendszerint mélyebben is kibontom az ilyen gondolatokat.

Ezért nem szeretem a cigányellenes kirohanásokat sem. Felesleges időpocsékolás, elvégre az, akit első látásra meg lehet különböztetni, soha nem lehet olyan veszélyes, mint az olyan ellenfél, aki akár még közénk vegyülni is képes.

• Buzik

"Ne hálj férfival, ahogy nővel szokás, utálatosság az."
(3Mózes 18. 22).

Akárki akármit mond, a drogok kérdéséhez hasonlóan itt is csak egy deviáns életmód erőltetéséről van szó. Mert azzal nagyon fontos tisztában lennünk, hogy születési adottságok senkit nem tesznek rózsaszín tangabugyiban seggrázó hímringyóvá, mivel "rózsaszín bugyiban seggrázás" gén nem létezik. Az, hogy pszichiátriai ápolásra szoruló beteg embereket tol a média egyik fele reflektorfénybe, normálisként bemutatva a szodomita életvitelüket, a lehető legvisszataszítóbb ármány a társadalom ellen, amit el lehet képzelni.

Ha elmegyünk egy Czeizel Endrés vonalra, akkor nyilván előjön a sokat emlegetett "hajlam" kérdése. Ez a legnagyobb hazugság! Nos, létezik például a gyilkosságra való hajlam, megfelelő vészhelyzetben bármelyikünk megvédeni magát akár még emberölés árán is. A sorozatgyilkosokat mégis el szokták zárni, egyes helyeken ki is szokták végezni őket. Létezik hajlam az alkoholizmusra is, de aki nem italozik, így sem lesz iszákos. Nem vonom tehát kétségbe, hogy akadnak olyan emberek, akikben akaratlanul is megfogalmazódnak beteg gondolatok - vonat elé ugrani mint József Attila, szkatofágia "mert finom az", nőt erőszakolni mert "jó móka", saját neművel fajtalankodni, vagy kedvtelésből ártatlanokat mészárolni -, azonban ez még nem jelenti azt, hogy ezek közül ésszerű dolog bármelyiket is kiemelni, és bátorítani rá az embereket.

A szodomitákkal a legnagyobb baj tehát a médiahátszél, az, hogy látszanak. (Ugyanis, hogy saját otthonában ki mennyi macskaszart rág meg, és nyel le betegségében, nem rám tartozik, de ugyan már ne újságolja el főműsoridőben, hogy büszke rá, mert a cicakaki igenis finom).

• Neoliberális gazdaságpolitika

Rólam tudni kell, hogy a történelem minden káros eseményéért a szociális demagógiát okolom. Ha nincs a szociális demagógia, nincs az évszázadokon át a társadalom megtartó erejét jelentő egyház és nemesség ellen kizárólag rosszindulatú rombolásra létrejött, klasszikus értelemben vett liberalizmus. Ha nincs szociális demagógia, a világ jobb sorsra érdemes fele megmenekült volna 50-80 év bolsevizmustól. Ha nincs a szociális demagógia, akkor nem gyengülönk meg annyira, hogy az ebből fakadó káros társadalmi folyamatok tetőzéseként végül Trianonnál kössünk ki.

Én jobboldali ember vagyok, éppen ezért utálom a baloldali gazdaságszemléletet. Az olyan baloldali szemléletet, amit most a Fidesz visz. Ha szegény embereket hamis szlogenekkel megtámogatunk, abból még soha nem sült ki semmi jó. Nem akarok parasztlázadást. Attól még, mert valaki gazdag és sikeres, nem feltétlenül rossz ember. És nem kell mindenkivel kapcsolatban, aki nem éhezik, egyből azt a kérdést feltenni, hogy "vajon miből él", mert ez csak az undorító lumpenállatok szokása.

A gazdasági racionalitás tehát nem ördögtől való dolog, az SZDSZ ezirányú mostani politikájával annyi a baj, hogy túlságosan a szélsőség felé viszi el, ami viszont szintén nagyon káros.

A herdálást valóban ideje felszámolni, de kizárólag szakemberek által összeállított hatástanulmányok alapján, melyek most egyáltalán nem léteznek! Az egyetlen tárgykör tehát, amiben inkább a több biztosítós rendszerhez is kellő óvatossággal közelítő Gyurcsány Ferenccel értek egyet, éppen ezért képezi a hamarosan induló pártom gazdaságpolitikájának alapjait. Piacbarát, szabadelvű, kötöttségektől mentes irányítás, párosítva természetesen a konzervatív társadalomszemlélettel. Ilyen párt ugyanis most még nincs, pedig kellene, hogy legyen.

• Orbán Viktor

Félreértés ne essék, a mai magyar politikai palettán kizárólag őt tartom igazán alkalmasnak a miniszterelnöki poszt betöltésére. Mégis ő az életképes jobboldal legnagyobb ellensége. Saját maga ellensége!

Nem képes belátni, hogy a nemzeti oldal sokkal színesebb annál, mintsem hogy egyetlen nagy táborba lehessen terelni. Ha pedig mégis megpróbáljuk, akkor rögtön elveszik a lehetősége annak, hogy az emberek több szervezetként tekintsenek ránk, ehelyett legyintenek, hogy "á, a vállalkozók pártját is megette a Fidesz", és kész. Végső soron tehát egyrészt ez a taktika drasztikusan lecsökkenti a megszólítható réteget, amit két vagy három közepes méretű párt sokkal jobban le tudna fedni, másrészt ha önmagát tekinti egy tömörülés egy személyben a jobboldalnak, akkor elvágja magát a valódi választási összefogás lehetőségétől. Emiatt nyer mindig a baloldal, mert nálunk Vityka rendíthetetlenül ül a trónján, ami repedezik, koszos, és mállott, de ő csak kapaszkodik, és próbálja összetartani azt a szövetséget, ami jobban dolgozik pont ellene, mint az MSZP bármikor is képes lenne rá.

Sok stratégiát lehet eltanulni az ellenségeinktől, de ezt az egyet nem. A baloldal egészen más tészta, ott könnyű mindenkit megmozdítani a klasszikus jobboldalról festett rémképekkel, hogy aztán ne a szocialistákra, hanem az általuk hazug módon lefestett "orbánista" politika ellen szavazzanak félelmükben ("20 évre hatalomban tartják Orbánt a kettős állampolgárok, aki ezután csak havonta egyszer fogja összehívni a Parlamentet", stb...). Mi ezt sajnos nem tudjuk eljátszani, mert a sokszínű jobboldalon kevés az ilyen konkrét, közös hiedelem, amire építeni lehetne.

• Tóta W, Árpád (Index-es stílus)

Utálatos, káros, idegesítő, és alattomos. De attól még hatásos, mert a nemzetellenes idegenszívűek is felismerték, hogy legjobban a saját anyanyelvének segítségével lehet megtámadni egy népet. Ez sikerül is nekik nap mint nap, mert például Tóta valóban mesterien fogalmaz, tökéletes mondatokat formáz, magyar nyelven, a magyar nyelvűek ellen.

Az Index tipikusan az a formáció, amire nincs megfelelő jobboldali válasz. Az ő stílusukba csomagolni tehát jobboldali üzenetet nem csak hogy nem zavaros, és támadható, hanem hogy éppen eredményes, és kívánatos, mert egy tátongó űrt tölt ki, hiányt pótol! Lehet szeretni, nem szeretni, de követni kell, mert különben lemaradunk mögöttük, és az övéikkel szemben a mi üzeneteink menthetetlenül ködbe vesznek.

• Nemzetiszocializmus, hungarizmus

Szögezzük le, hogy Bácsfi Diána szerintem is provokátor volt. Most mégis induljunk ki abból a feltevésből, mintha nem lett volna az, mert így lehet a legszemléletesebben megvilágítani ezt a kérdést.

Azt hiszem, a nagyrészt máig köztiszteletnek örvendő Prohászka Ottokár inspirálására megírt Út és cél legtöbb gondolatával ma sem akad olyan ember, aki, ha forrásmegjelölés nélkül foglaljuk össze neki a lényeget, ne értene egyet. Bácsfi ott hibázott nagyot (vagy NBH sugallatra, vagy nem), hogy ezen egyszerű igazságot figyelmen kívül hagyva nem a tartalomra, hanem éppen a forrásmegjelölésre helyezte a hangsúlyt. Ez nyilvánvalóan eleve hamvába holt ötlet volt, mivel az emberek többségének Szálasi Ferencről a (vagy megtörtént, vagy meg nem történt) túlkapások, valamint a háborús munkaerőhiány miatt a termelésre elhurcolt embereknek a távoli vidékeken megtapasztalt keserű életkörülményei jutnak eszébe, melyekbe a Szövetségesek által szétbombázott ellátási útvonalak miatti elégtelen ellátás okán sokan ártatlanul belehaltak.

Ha az ember sikerre akar vinni valamit, akkor nem lehet ajtóstul rontani a házba. Lehet a hungarizmus alaptételeiből dolgozni, mert rengeteg olyan eleme van, ami a mai politikai térbe is kvázi szalonképesen átültethető, de ezzel együtt indulásnál minél szűkebbre kell szabni azok táborát, akiknek az elsőre bevillanó kép alapján a fentiekben tárgyalt háborúvégi rossz szervezés, és néhány bűnöző törvénysértő ámokfutása juthat csak az eszébe.

Valaki pont itt a blogomon is írta egy kommentben, hogy "az emberek hungarizmust akarnak, de maguk sem tudják". Nos, ha gőgös öntudattól vezérelve helyből elriasztjuk őket, nem is fogják megtudni. Ezért nem szeretem, ha valaki túl erős szavakat alkalmaz ebben a témában, mert a nagyobb tömeg megszólításához ennél sokkal szofisztikáltabb retorikai eszköztár szükséges.

• Halálbüntetés, abortusz, eutanázia

Itt nincs mese, abból indulok ki, hogy egy embernek nincs joga egy másik ember élete felett dönteni. Soha!

1. Halálbüntetésnél jó a mostani szabályozás, mert a statisztikák szerint nulla a kivégzés lehetőségének visszatartó ereje (az eredményes felderítésnek sokkal nagyobb).
2. Az abortusz maga a népirtás. Másként nem lehet nevezni azt, amikor egészséges emberi lényeket pusztítunk el, értelmetlenül. Ebben a kérdésben a lengyel példát látom követendőnek, ahol kivételesen szigorú az erre vonatkozó szabályozás.
3. Eutanázia... A gyengék és az elesettek kivégzése visszataszító gondolat, ezért a leghatározotabban elutasítom.

Szóval ha valami a továbbiakban is zavarosnak, és csapongónak tűnik, akkor tessék csak visszanézni ide, és meg tetszik látni, hogy mindvégig következetesen a fentieket képviselem.

Ez a blog főként három dologról szól.

1. Személyes jogi ügyeimről
2. A fenti világkép szempontjából aktuálpolitikai összefüggések kitárgyalásáról
3. Arról, hogy - ha lustaságom miatt nyögvenyelősen is - de hogyan haladok afelé, hogy a balliberális nemzetrombolással szemben tevékenyen és hatásosan kivegyem a személyes részemet.

No meg negyedikként néhol a szórakozásról. :) 

Szerintem ez így elég kerek, de ha lenne még valami kérdés, szívesen fogadom.

By SoDI

Nem saját, de nagyon itt a helye. :)

By SoDI

Néhány régi cucc után kutatva a gépemen, előkerült még egy politikai témájú rajzfilmem. Az alábbi, igencsak gyengén sikerült alkotást még 2004-ben, az MVPP megbízásából készítettem.

A kérés szerint azt az üzenetet kellett volna átadni, hogy "védjük meg a magyar földet, mert eladják a gonoszok", és nekem erről ez bírt eszembe jutni.

update: Ha nem megy a fenti videó, kattints ide vagy ide!

Nosza hát, ne hagyjuk, hogy csak ennyi maradjon! :) 

By SoDI

Miután az adminisztráció dolgában nagyrészt sínen vagyok, a következő lépés az új párt jelképének a kiválasztása. Rengeteg különböző ötletem van arra, hogy mivel lehet a legtalálóbban kifejezni azt, hogy az ideológiámban a konzervatív alapokon nyugvó társadalomszemlélet egy dinamikus gazdasági haladással társul, de mivel egy végső soron nem nekem, hanem a nagyközönségnek lesz szánva a cucc, ezért most találomra kidobok ide egy koncepcióvázlatot, és kérem a véleményeket.

Természetesen normálisan, grafikus által kidolgozva kell elképzelni, ez csupán egy skicc-szerű vázlat a részemről. Ennek a kacskaringós nyilacskának az az előnye, hogy tök jól lehet forgatni 3D-ben, ami egy reklámfilmnél nagyon jól jöhet.

A fő kérdés ez: nem vezetheti a külső szemlélőt igen könnyen téves asszociációkra? ;)

By SoDI

Ha én balos lennék, most elkezdenék élcelődni azon, hogy az a jobboldal, amelyik olyan szívesen hivatkozott az októberi rendőrségi erőszak kapcsán a különböző jogvédő szervezetek állásfoglalásaira, most vajon szintén olyan nagy vehemenciával áll-e ki a szabadságjogok mellett, amikor a TASZ is támogatja a kormányoldalt gyermekpornó ügyben.

Ugyanakkor, mivel nincsenek illúzióim, és így biztos vagyok benne, hogy valami balliberális félember úgy is nagy arccal fog előhozakodni valami ilyesmivel az Index politikai fórumán, éppen ezért én most erőt veszek magamon, és nem ugrok el oda feltornászni a vérnyomásomat.

Különben figyelitek, milyen szép világot épít nekünk Petrétei elvtárs? Nem tüntethetsz, mert kilövik a szemed, de otthon kárpótolhatod magad gyermekpornóval. Ezt az egyet jól mondta Tóta (persze más megközelítésben): pénzt nem tudnak osztani, és az ellenvéleményt sem tűrik el, viszont kap tehát a nép deviáns jogokat, az legalább ingyen van. De ezt is érdemeljük; hitvány nép, ha hitványul szavaz, ne csodálkozzon.

By SoDI

Miután olyan sokszor halljuk a kormányoldal egynémely magyarellenes szervezkedéséről, hogy csupán belső munkaanyag, melyről még csak nem tárgyaltak, ezért én most a milliós kínai-betelepítés mintájára megírom a fikciós alternatívámat, mely a saját, különbejáratú munkaanyagom lesz, és így nem kívánom a továbbiakban még a tárgyalási szakaszba sem eljuttatni.

Ma tehát, gyerekek, Gyurcsány Ferenc elleni merénylet lehetséges módozatairól fogok mesélni. Kiemelten hangsúlyozva a terv munkaanyag jellegét, természetesen.

Ugyanúgy tehát, ahogyan a kormánynak esze ágában sincs kínaiak millióit Magyarországra telepíteni, magától értetődően senkinek sem ajánlható, hogy lerobbanjon egy elsötétített üvegű kisbusszal a Kossuth tér parlamenttel szemközti részén. Amennyire Semjén Zsolt baromságokat beszél a migrációs politikáról, ugyanígy hülyeség lenne megfigyelni, hogy Gyurcsány Ferenc milyen időben közlekedik azon a folyosón, melyről az így lerobbant furgonból légvonalban remek rálátás nyílik. Ahogyan pedig szemen szedett hazugság az, hogy az magyarság etnikai fellazítását előkészítő vaskos tanulmányt az Igazságügy Minisztérium készíttette, ugyanúgy hatalmas őrültség az így megnyíló szabad rálátást kihasználni, és a megfelelő pillanatban a vészvillogós furgonból halálos lövést leadni Magyarország miniszterelnökére.

Mivel tehát baromság, a munkaanyagot ezzel le is zárhatjuk.

Sajnos feleslegesen dolgoztunk. Bocs. 

By SoDI

Ez egy most induló rovatom, ahol különböző közéleti személyiségeket veszek sorba, és vesézek ki.

Mai vizsgálódásunk tárgya kapcsán sokan vagyunk, akik ezt a kivesézést a maga fizikai valójában is szívesen végrehajtanánk ;-), azonban most mégis egy cseppet szofisztikáltabb vélemény következik annál, hogy "ez egy hazug köcsög". Nem kell persze olyan mélyreható, és alapos benyalásra se számítani, amilyenekkel az áruló Debreczeni szokott megörvendeztetni bennünket, inkább próbálom megtalálni a kettő közötti arany középutat.

Azt ugye senki sem vonja kétségbe egy pillanatig se, hogy ez a nagyorrú és túlmozgásos ember nem igazán rendelkezik azokkal a személyiségjegyekkel, melyek egy morális alapon álló klasszikus miniszterelnöki ideának megfelelhetne. Ő maga ezt nem is érzi különösebb problémának, elvégre vérbeli üzletemberként pontosan tudja, hogy bizonyos szerepekben nem kell feltétlenül kimerítő alapossággal feltárni és megtárgyalni mindent az intézkedéseiben érintett körrel, hiszen, ahogy kedvenc munkatársa is fogalmazott: a nép analfabéta, és különben se szokták megkérdezni a zsidókat, ha táborba viszik őket. (Ő konkrétan békákkal példálózott, de így talán szemléletesebb, hogy mi a probléma ezzel a szemlélettel).

A '90-es évek vadkapitalista viszonyai között kétségtelenül mélyen beleivódott Gyurcsányba a közgazdasági realitások mentén való gondolkodás, valamint saját példáján keresztül annak a meggyőződése, hogy a szocialista gettó túlszabályozott keretei közül kiszabadulva az képes a legeredményesebb gyarapodásra, aki hajlandó túllépni a hétköznapok kőbe vésettnek tűnő szabályain. Ez helyenként köztörvényes bűncselekményekben mutatkozott meg (lásd: Nomentana-ügy), máshol pedig emberek szándékos egzisztenciális ellehetetlenítésében (lásd a budapesti textilipar pusztító felszámolásában vállalt szerepét), mindez ugyanakkor nem okozott neki különösebb lelki traumát, hiszen ekkorra már kialakul benne az az attitűd, mely szerint aki a mai viszonyok között áldozati szerepbe kényszerül, az nagy mértékben saját magát okolhatja ezért. (Kiváló példa erre a néhány hete egy romatelepen tett látogatása, ahol anélkül hajtogatta, hogy 'dolgozni kell', mert hogy"ő is dolgozik", hogy egy pillanatig is átgondolta volna, hogy mik az ottani realitások, a lepusztult infrastrukturális környezetben, ahol közel 20 éve áll minden termelés.

A miniszterelnökünk tehát erősen hisz benne, hogy a legtöbb magyar csak azért küszködik nehézségekkel, mert egy lusta pöcs, így nem hiába emelte maga mellé a hasonlóan kétes erkölcsiséggel, de elszánt szorgalommal érvényesülő üzletembert, Kóka Jánost.

Azon egy pillanatig sem kell meglepődnünk, hogy a kettejük által kidolgozott gazdasági tér a hagyományos értelemben véve jobboldali jeleket mutat, és éppen ezért hajlok én is inkább arra, hogy a Fidesz baloldali programjával szemben az libsik gazdasági politikáját támogassam. Nem vagyok ugyanis hajlandó jobboldali ember létemre egy baloldali lúzungok mögé felsorakozni. Orbán Viktornak a választások után egyik első mondata az volt, hogy "nem lehet egy baloldali kampány után jobboldali fordulatot venni". Én viszont azt mondom, hogy igenis lehet, és szintén osztom a kormány azon véleményét, hogy a fenntartható fejlődésnek ez lehet az egyik meghatározó biztosítéka. Mindez persze nem jelenti azt, hogy valaha is képes lennék rájuk szavazni, ugyanis az exkommunisták a konkrét programjuktól függetlenül nem politikai támogatást, hanem ha talán halált nem is, de mély megvetést, és kirekesztést érdemelnek.

Természetesen ebben a gazdaságpolitikában is látok problémákat szép számmal. Egyrészt hatalmas hibának tartom, hogy a GKM a Második Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatait a szigorúan vett versenyképesség jegyében szerkesztette meg, mely így ahelyett, hogy támogatná, inkább erősen visszafogja az ebből a szempontból kockázatosnak számító innovatív megoldásokat. Egy beteges haszonfetisisztának ezek felesleges pénzkidobások. Így viszont pont azokat a közvetlen prosperitást nem mutató kutatásokat kívánta Kóka a földdel egyenlővé tenni, melyek valójában az egyes régiók fejlődésének a legmegbízhatóbb hosszú távú letéteményesei. Lám, ez történik, ha valaki a szélsőség irányába viszi el a dinamikusnak csúfolt gazdasági menedzsmentet, és olyan mikrogazdasági eszközöket próbál makroszinten adoptálni, melyek így csupán romboló hatást lehetnek képesek kifejteni. (Ennek okairól bővebben ebben az ELTE-s beadandó esszémben lehet olvasni.)

A gazdasági szemléletükkel az erős judeoliberális behatásnak köszönhető túlkapásoktól eltekintve tehát lehet azonosulni, és a reformdiktatúra kapcsán tanúsított fölényes tárgyalási stílus is érthető, ha Gyurncsánynak versenyszférabeli törtetésre épülő múltját tekintjük, azonban itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor is társadalmi szempontból hatalmas veszélyeket kell látnunk az irányításában.

Az őszi eseményekről most ne beszéljünk, a tegnap írt helyzetértékelésem kiegészítéseként esetleg annyit érdemes itt még megjegyezni, hogy végső soron hálásak is lehetünk Fletónak, amiért az öszödi beszéddel segített az eddigi csorgó nyálú birka tömeget rávenni, hogy végre valahára élni kezdjen a nyugaton megszokott tiltakozási szokások gyönyörködtetően széles tárházával. (Itt jut eszeme, vajon Baló György új kocsija és olyan szépen tud égni? ;))

Szóval, ha arra keressük a választ, hogy mi az, ami végletekig káros Gyurcsányban, akkor egyértelműen csak arra juthatunk, hogy azon módszerei, melyek az általános morált rombolják. Hiszek ha mást lát fent, akkor az átlagembernek esze ágában sincs szabálykövető magatartást tanúsítani - elvégre, "ha ők sem így tesznek, hát én miért játsszak szabályosan".

Nem hiába vállaltam személyes szerepet az elmúlt hetekben a helyzet tevékeny felszámolásában azzal, hogy bíróságon készülök megtámadni a BRFK-t, hiszen ha a rendőrség törvénytisztelete sem lehet egy makulátlan referencia számunkra, akkor mégis mi lehetne az? Így a nemzetmorál szempontjából kiemelkedően fontos, ha hozzám hasonló demokraták határozottan a helyes útra kényszerítik a rendőrséget.

Elmondhatjuk tehát, hogy Gyurcsány Ferenc a legteljesebb mértékben alkalmatlan arra, hogy egy ezer éve keresztény országban megszilárdult általános erkölcsiségre törekvő polgári réteg számára követendő példaként jelenjen meg. (A békásmegyeri lumpenállatkák ugyanakkor láthatnak benne megváltót, és látják is, ezen ugyanakkor a legkevésbé sem kell csodálkoznunk).

A miniszterelnökünk tehát egy messzemenőkig kettős figura, egy végletekig ellentmndásos politikai szereplő, ugyanakkor a Kádár-nosztalgián lovagló Orbán se sokkal igéretesebb nála, így személy szerint engem ez a felismerés vezetett arra, hogy új pártot alapítsak, mely a konzervatív társadalomszemléletet ötvözi a jobboldali-liberákis gazdaságpolitikával.

De ez már egy másik bejegyzés témája lesz.

By SoDI