Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Pontosabban 24-i. :-) 

Röviden a tények:

1. Az elmúlt három napot a Gyorskocsi utcai rendőrségi fogdában töltöttem.
2. Csoportosan, felfegyverkezve, hivatalos személy ellen elkövetett erőszakkal vádolnak.

Úgyhogy a mai blogbejegyzés amolyan letartóztatási sztori lesz.

Hogy mi is történt:

Hétfőn, október 23-án sajnos egész nap kénytelen voltam itthon maradni, és két ELTE-s beadandómat készíteni (mindkettőt ugyanabból a tárgyból, a beadási határidejük egyaránt 23-a éjfél volt). Kora reggel óta ezeken dolgoztam, így hiába záporoztak a hírek arról, milyen sok látnivaló van a városban, én az ünnep helyett csak egymást is keresztül-kasul hivogató rekurzív függvényekkel bajlódhattam. Nagynehezen 19:30 körül el tudtam küldeni az egyiket a tanároknak (előadónak és a gyakorlatvezetőnek), majd 23:50-kor, amikor teljesen kész lettem, akkor a másikat is.

Miután ezeken túl voltam, nézegettem az Index 24 óra rovatán, hogy az Erzsébet-hídnál valami érdekes mozgolódás van. Gondoltam, megnézem, hátha tudok valami exkluzív felvételt készíteni, amiből pénzt lehet kicsikarni az általam szerkesztett oldalak valamelyikének tulajdonosától. Éjfél után kb. 20 perccel indultam el itthonról. Kocogtam út közben egy kicsit, kiszellőztettem a fejemet. Ez a mozgás igen jól jött már, miután előtte 16 óránál is többet görnyedtem egyhuzamban a gépnél.

1:10 körül érkeztem meg a hídhoz (a pesti rakparton át), és láttam, hogy kicsit beljebb, a belváros fele igen sok ember álldogál, elindultam hát, hogy megnézzem, mit is csinálnak, hátha lehet valami érdekes eseményt rögzíteni ugye. Amikor megpillantottam az épített barrikádot, eléggé meglepődtem, ugyanis a nap közbeni feszült programozgatás közben erről a hírről valahogy lemaradtam. :)

Nosza, levideóztam a mobilommal a tüntetőket, majd megkerültem a barrikádot, és a másik oldalról is filmeztem. Ekkor vált igazán meglepővé számomra a látvány, hogy a barrikád, és a közelben felsorakozó rendőrsorfal közötti hatralmas utcarész tök üres. Senki sincs ott, csak én.

Jó, akkor gondoltam, itt kényelmesen elleszek. ;-)

Megörökítettem tehát ezt a két tábor közötti senkiföldjét is.

Ekkor a rendőrsorfalhoz is egészen közel mentem, majd benéztem oldalra a templom előtti térre. Amikor láttam, hogy még ott is rendőrök állnak, ez a tény akaratlanul is mosolyt vasázsolt az arcomra.

- Ne vigyorogjá'! - vetett oda valami hasonlót az egyik rendőr.
- Tessék? - fordultam felé teljesen nyugodtan.
- Itt vigyorog bazmeg. - mondta a kollégájának - Menjél innen!
- Jó, hagyd már! - csitította le az egyik társa.

Mivel ez már rendőri felszólítás volt, aminek engedelmeskedni illik, másrészt ezt az egészet egy unalmas állóháborúnak láttam, ami akár reggelig is eltarthat, el is indultam hazafele. Úgy saccoltam, fél három körül már otthon lehetek, és tanulhatok néhány órát a másnap déli algebra ZH-ra.

Az volt a tervem, hogy a változatosság kedvéért most a túloldalon, a Gellért hegy lábánál sétálok haza. El is indultam a hídon, de félúton azt vettem észre, hogy már ott is rendőrök jönnek szembe. Egészen konkrétan azt láttam, hogy egy bazi nagy hókotró nekihajt valaminek. Először azt hittem, ez is valami hasonló szitu, mint a tank a Deák térnél, de amikor felvillant mögötte a szíréna, és a fényénél rendőrsorfal, valamint a mellettem lévő 2-3 ember is elkezdett visszafele futni, már én is jobbnak láttam követni a példájukat. :-)

Ekkor már látni lehetett, hogy a barrikádnál könnygázfüst terjeng. A mellettem loholó fotóriporter srác el is bizonytalanodott.

- Biztos, hogy jó irányba futunk?
- Hogyne. - mondtam - Egyszerűen más irányba nem is mehetünk.
- De le tudunk itt menni?
- Persze, lesz itt oldalt egy lépcső.

A lépcsőnél készítettem még egy rövid felvételt a mindkét irányból közeledő rendőrségi mozgolódásról, de mivel már közvetlenül mellettünk csapódott be egy-két gránát, jobbnak láttam a többi újságíró kolléga példáját követni.

Átlagos tempóban kocogva érdekes módon nagyon lehagytam mindenkit, a tömeg valószínűleg megállt itt-ott útközben, bevárni a rendőröket, legalábbis erre utalt, hogy tök nyugiban értem a Szabadság-híd pesti hídfőjéhez.

El is indultam haza fele (Budán, a XI-ik kerületben lakom), azonban a híd kb. felénél arra lettem figyelmes, hogy a pesti hídfőnél valami érdekes mozgolódás van. Nosza, ha egyszer újabb exkluzív felvételeket készíteni jöttem el otthonról, akkor legyen már valami a gépben. :-)  Elkövettem tehát az elkövethető legostobább hibát: visszafordultam.

Azonban, amikor visszaértem a pesti oldalra, csak azt láttam, hogy a vásárcsarnokkal szemben nagy számú rendőr gyülekezik, láthatóan minden különösebb ok nélkül. Tüntetőt, tiltakozót nem láttam, skandálást nem hallottam. Kiváncsian közeledtem tehát, hogy akkor mégis mi a francnak ide az a sok rendőr.

Hát kocsmaajtót rugdosni voltak ott. Álltak a McDonald's melletti egyik bár ajtajánál, és hangosan kiabáltak, néhány ember ki akartak ugyanis hozni onnan. Mivel a telefonom kamerájával nem lehet zoom-olni, ismét csak közelebb mentem, hogy jól hallható legyen a felvételek, ahogy ezek a vidékről felhozott szakközepet végzett tahók, állat módjára üvöltöznek. :)

Hogy ne zavarjam őket a munkájukban, egy autó mögül, de elég közel ahhoz, hogy kellően jó legyen a felvétel, kezdtem rögzíteni az eseményeket. Ez lett a vesztem, ugyanis (amire álmomban se gondoltam volna) itt személyre pontosan ugyanaz a rendőr dolgozott, mint aki egy háromnegyed órája már elzavart az Erzséhet-hídtól is.

- Várjál, ez az a köcsög, aki a hídnál előre jött vigyorogni! - mondta is társainak.

Először látszódott az illetőn egy csepp bizonytalanság, hogy mit is csináljon velem, mivel nem csak itt, hanem a hídnál is teljesen egyértelmű volt, mennyire békés vagyok, és hogy semmi közöm se lehet semmi féle tüntetéshez. De közel fél perces vacilálás után döntött.

Nosza elő is lettem állítva.

- Miért nem mentél le a hídról, mi? Miért nem mentél le a hídról?

Ezt így hirtelen nem is értettem, elvégre ő is pontosan tudta, hogy rögtön, amikor rámszólt, engedelmeskedtem neki, és rögvest hazaindultam.

Mindenesetre hátra bilincselték a kezem, utána gyomorszájon vágtak, és állat módjára üvöltöztötek a falkába verődött símaszkos tahók, hogy:

- Most kicsinálunk köcsög, véged! Szét fogunk szedni.

Kedvesek voltak, na. :-)

Mára ennyit, holnap folytatom azzal, hogy mi volt bent.

Ui.: Mivel 'nem szabadnak' lenni így három napra belekóstolva se egy leányállom, és nem akarom kihívni magam ellen a sorsot, ezért az "Államrend Megdöntése Projekt" bár nem áll le, de egy elvileg akár életszerű helyzetben is használatra alkalmas informatikai megoldás helyett csak egy fiktív, szórakoztató játékprogram lesz.