Hírös lettem
Az áldást sodika küldte 2009. december 23., szerda - 12:40-korKategóriák: Cikkek rólam
Címkék: blog cikk olvasnivalo sodi subba
70 komment
Bognár Tibi bácsi: Saját képek Gyurcsány Ferencről a Zuschlag-perben
Papi Gergely főhadnagy rágalmazás miatt feljelentette Hermán Pétert
Havrilla István: FRISS: A bíróságon megfegyelmezett ÁVÓS története
Szinte ingyen. Hány gyerek ebédelhetne belőle egy évig? (Rebisz adatközlés - október 23)
Hermán Péter: Az ÁVH nak ki kell adni a videófelvételeket július 4-ről
Gőbl Gyuri levele az ÁVH-nak okt. 23-ról
Hermán Péter: Kupleráj az ÁVH-nál - 8 hónap nem elég március 15 kivizsgálásához
Többen is megszóltak engem az elmúlt napokban, mondván: gyáva vagyok. Úgy néz ki, ezek az emberek alaposan félreértik a blog címében szereplő „pereket provokál maga ellen” kitételt, éppen ezért alább nagyon röviden megmagyaráznám, hogy pontosan mit is jelent ez.
Nos, miként az a Cég című Tom Cruise film egyik kulcsjelenetében is elhangzik: eszem ágában sincs törvényt sérteni, de elmegyek a törvényesség legvégső határáig.
Kicsit bővebben ez a gondolat azt takarja, hogy bátran megírom mindenkiről az igazságot, és rávilágítok a hazugságaira, de mindeközben kizárólag annyira teszem ezt durván, amennyire az illető nemzeti gondolat elleni szóban forgó támadása ezt okvetlenül megköveteli, és igazán erős jelzőket is kizárólag olyan emberekkel szemben alkalmazok, akik az aktuális írásom megszületésének pillanatában vagy nagyon alaposan rászolgáltak az arányosan teljes joggal élesebb megfogalmazásra (ehhez lásd Tomcat "...egy választásom maradt: hogy tényleg áruló legyek" mondatát), vagy a megemlítésükkor kellően nagy emberek ahhoz, hogy ne blamálják magukat egy ehhez hasonló, viszonylag mérsékelt (napi stabil 1100-1500 egyedi látogató) olvasottságú blog által (lásd ehhez a Szetey-montázs esetét).
Ugyanakkor nem fér bele a blogba az, hogy jogi öngyilkosságot kövessek el magam ellen. Éppen ezért, ha tudomásomra jut, hogy véletlenül egy tényszerűen pontatlan állítást fogalmaztam meg, és ezt az érintettek zokon veszik, akkor azonnal korrigálom magamat. Ugyanígy, az érintettek külön kérésére szintén kivétel nélkül törlök minden olyan súlyosan becsületsértő tartalmat, vagy olvasói kommentárt, melynek a felszólítás ellenére való érintetlenül hagyása nyilvánvalóan jogilag védhetetlen helyzetet teremtene. Én ugyanis nyerni szoktam.
Hogy mi számít ezzel szemben jogilag védhető helyzetnek? Például egy intézkedő rendőr arcának a közzététele. Ha ugyanis pusztán emiatt érne engem jogi inzultus, akkor pontosan tudom, hogy nem csak az NJA, de vélhetően a balliberális TASZ is hathatós védelmet nyújtana a számomra. (Ilyen esetben poénból éppen ezért nem is a Nemzeti Jogvédőkhöz, hanem a zsidójogászokhoz fordulnék pro bono védelemért, ugyanis ők azok, akik nemrég hivatalos állásfoglalást tettek közzé arról, hogy a rendőrség semmiképpen sem lehet egy arctalan tömeg, éppen ezért az egyéni arcképek nyilvános közzététele is abszolút törvényes eljárás). Ez tehát azt jelenti, hogy akármilyen felszólítást is kapnék valamely rendőr arcának az eltávolítására, pont magasról szarnám le. Még akkor is, ha ezzel pereket provokálnék ki magam ellen.
Remélem, így már minden tiszta és érthető.
By SoDI
Mint láthatjátok, az Indexesek a nyilvánosságra került jelszavamat felhasználva esztelen rombolást vittek véghez az amalono YouTube hozzáférésemen, és rengeteg videót kitöröltek onnan.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy legalább olyan szinten kommunikációs partnernek tekintsem őket, hogy érdemben válaszoljak nekik bármire is.
Miután azt a videót is kitörölték, amelyiken Gonda megnevezi a 2006. október 23-i szemkilövő rendőrt (és ez a videó az, amelyiket ezzel kapcsolatban egyaránt felhasználta jobbról /Kuruc/ és balról /Index/ mindenki), azt hiszem, ezzel a hazaárulással, a szemkilövők szemérmetlen takargatásával ezek az Indexesek végképp kiírták magukat a tisztességes emberként számba vehető lények közül.
Amennyire tudom, megpróbálom hárítani a kárt, ugyanakkor a mai rombolásukat soha nem fogom megbocsátani nekik. Mert igaz ugyan, hogy a legtöbb videót kis szerencsével vissza tudom tölteni a mai nap folyamán, de a beillesztési linkjük ettől még teljesen megváltozik.
Új tartalmat hozzáfűzni valamihez akár vicces is lehet. A törlés, a közkinssé lett netes tartalom rombolása viszont megbocsáthatatlan.
A mai nap volt az utolsó, hogy írtam az Indexeseknek bármit is a fórumukra.
Ilyen emberekkel én nem állok szóba.
By SoDI
Na, miután ma sincs kedvem blogolni, megint olyan régi dolgokat ástam elő nektek, melyeket én készítettem, de még soha nem szerepeltek itt a blogon. Mielőtt valaki megkérdezné: mindennek az a hatalmas előnye, hogy saját magam számára így központi helyen vannak kategorizálva ezek a cuccok, és nincsenek szanaszét. :)
By SoDI
By SoDI
El sem hiszem!
A régi iratok között böngészve ráakadtam egy kincsre, a legelső PC-m számlájára. Olyan régi, hogy akkor még anyámmal és apámmal hárman laktunk az Albert (korábban: Szabados Sándor) utcai lakásunkban.
Annyit érdemes tudni rólam, hogy egészen addig C64-gyel szórakoztam, melyhez képest ez nem kicsi előrelépés volt.
Emlékeim szerint ennek az évnek a végén egészült ki ez a konfig 128 Mb RAM-ra (40 ezer forint 10 évvel ezelőtti értéken), és modemre Internet-kapcsolattal. (Addig nyáron annyi hálózatos élményem volt, hogy a szomszédhoz átvezetett UTP-kábelen át nyomtunk néhány multiplayer autós játékot.) Az újabb ugrás pedig egy Riva TNT kártya (a legelső nVidia 3D gyorsító) volt a következő év tavaszán, hogy gyorsuljon egy kicsit az Unreal és a Quake II.
További kellemes szórakozásom volt ezen a nyáron, hogy a régi lemezeimet lelkesen írattam ki CD-re, miután villamosmérnök édesapám netről szedett kapcsolási rajz alapján összeforrasztott nekem egy olyan kábelt, melyen keresztül az egyik DOS-os C64 emulátor a párhuzamos porton keresztül kezelni tudta az 1541 drive-omat. :)
Ezen kívül ma este a kezem ügyébe került 2001-ből a legelső vállalkozási próbálkozásom dokumentációja is. De erről majd hétfőn mesélek.
By SoDI
Ma nincs kedvem blogolni.
Nagy ritkán ilyen is van.
By SoDI
Úgy néz ki, kezd nálam hagyománnyá válni, hogy így november közepe táján közzétegyem itt a blogon azokat a félbehagyott bejegyzéseket, melyeket az elmúlt év során kezdtem el írni, de aztán vagy feledékenységből, vagy mert nem tartottam helyesnek a közlést, félbehagytam.
Az előző hasonló összeállítást 2008. november 11-én tártam elétek.
Jöjjenek tehát a 2009-es piszkozatok:
Kérem szépen, ehun ni a választék, lehet olvasgatni.
By SoDI
Miután ma este be kell fejeznem egy holnapra ígért kódolást, most kivételesen nem blogolok. Akinek elvonási tünetei lennének, az nézzen fel a Tumblr oldalamra, ahol a tegnapi három mellé még ma este is került fel exkluzív anyag.
By SoDI
By SoDI
Na, kérem alássan...
Ha esetleg valaki nem vette volna észre: jobboldalt a Twitter doboz alaatt megjelent egy „tumblr exkluzív by SoDI” doboz.
Azokat a hozzám beérkezett, vagy általam készített friss dolgokat fogom ott linkelni, melyek itt nem érdemelnek külön blogbejegyzést, egy sima Twitteres csiripnél viszont többet érdemelnek.
Egyébként ezeket a kiemelt postokat leszámítva a Tumblr oldalam viszonylagos átfedést fog mutatni ezzel a bloggal. Ami itt exkluzív, az mindenképp meg fog jelenni ott is.
By SoDI
Kapcsolódó:
Egy időben roskadásig megpakoltam a polcomat időgazdálkodással foglalkozó könyvekkel. Főként akkor mutattam erős érdeklődést a téma iránt, amikor a párhuzamosan hallgatott egyetemi szakjaimon egyszerre szakadtak rám az egyenként is embert próbáló feladatok, és mindeközben a közírói munkásságomat sem szerettem volna elhanyagolni.
Most, hogy a diplomamunkám írása, és az abszolutóriumra való készülődés mellett ostoba döntésnek gondoltam volna az energiáim több szak közötti szétforgácsolását, azt hittem, hogy sokkal könnyebb dolgom lesz, azonban a gyakorlat sajnos egészen mást mutat.
Az, hogy folyamatosan a blogomon, valamint a rólam szóló Indexes topikban fejlesztem a vitakultúrámat, bár hosszabb távon kétséget kizáróan egyre értékesebb emberré tesz engem (az USA-ban nem hiába szerveznek rendszeresen vitaköröket a diákoknak), azonban ezzel együtt is aránytalanul sok időt tud lekötni. A mai napom gyakorlatilag ezzel telt el, ennyit pedig nem ér meg a személyes önfejlődés, vagyis az ellenem irányuló hazugságok frappáns kivédésének önfeledt gyakorlása.
A másik problémát az RSS olvasóm jelenti. Néhány hete egy olyan asztali alkalmazás (konkrétan a SharpReader) beüzemelése mellett döntöttem, mely 10 percenként látványos értesítést dob, ha új bejegyzés születik valamelyik általam kedvelt, vagy érdekesnek tartott blogon. Azt hittem, ez mindössze napi 20-30 percet fog igénybe venni, cserébe viszont folyamatosan naprakésznek tudhatom magam.
Nos, egyszerre csaknem 50 marketing témájú szakmai blog követése valóban megadja a naprakészség kellemes érzését, ugyanakkor ez ismét csak értékes órákat vesz el az életemből.
Egyébként hogy pontosan milyen blogok frissüléseit követem figyelemmel, azt ide kattintva ti is megtekinthetitek.
A végeredmény pedig így az, hogy este fél 9 van, és a munkámmal, illetve a tanulmányaimmal semmit sem haladtam. Ez pedig így nyilvánvalóan tarthatatlan állapot.
Asszem holnaptól délután 4-nél korábban nem fogok foglalkozni a fórumozással, blogkommenteléssel, és blogolással, valamint a hírek átolvasását is befejezem legkésőbb este 8-kor.
Napi 4 óránál többet őrültség ilyesmivel foglalkozni.
By SoDI
Miután a történet, ami arról szól, hogy kilenc évvel ezelőtt, vagyis abban az időben, amikor én még csak egy gimnazista kamasz voltam, egy hozzám hasonló nicknevű ember a visszamaradt fórumozgatása alapján oly szívesen nézegetett volna élőben magukkal játszadozó nőket, hogy ennek kedvéért akár még nézőtársak jelenlétét is elviselte volna, annyira jelentéktelen téma, hogy feleslegesen foglalja a helyet a blogom főoldalán, kiraktam az ezzel foglalkozó írásomat egy külön HTML fájlba.
Ez a blog szóljon inkább komolyabb dolgokról.
By SoDI
Jogerősen. Az igazi poén, hogy míg a zsidók drága, profi ügyvédekkel mentek tárgyalni csütörtökön, addig én és az ügyvédem el sem mentünk, hanem egy szál fiatal bojtár kislányt küldtünk be magunk helyett a bíróságra learatni a babérokat. :)
A bíróság megállapította, hogy tanár úr akkor hivatkozhatott volna színlelt szerződésre, ha nem tett volna külön tartozáselismerő nyilatkozatot egy évvel az eredeti dátum után.
Röviden a lényeg: 2004-ben egy zsidó tanárom felhívott, hogy a közösen tervezett kulturális-informatikai projektünk (ami jó 10 évig biztosított volna nekem rendszeres munkát) elakadt, ezért sürgősen szüksége lenne közel 10 millió forintra. Elmondta, hogy csak három hónapig kellene neki a pénz, utána vissza tudja adni. Ekkor én kölcsön adtam neki 2,5 millió forintot, valamint vállaltam 8 millió forint jelzálogot a lakásomra egy - mint később kiderült - uzsorás bűnöző javára. Részéről az ügylet felém felajánlott fedezete egy épülő lakópark két lakására befizetett összeg volt. Erről később kiderült, hogy hazugság: a cég nevében bevallottan ő maga hamisította az erről szóló igazolást, és minden más részletben is hazudott. Idő közben folyamatosan hitegetett nemzetbiztonsági, és minisztériumi kapcsolatokkal, valamint folyton a titoktartási záradékunkra hivatkozott, és eközben a jelzálog tartósan a lakásomon maradt.
A lakásom végül tanár úr após urának (egészen pontosan: élettársa apjának) köszönhetően megmenekült (az uzsorás több millió forint bánatpénzt kért tőle a néhány hónapos késlekedésért), a pénzemből viszont tanár úr máig csak 100 ezer forintot törlesztett. A behajtási pert 2007. márciusában nyertem meg első fokon, most pedig jogerősen. (Most már tényleg, véglegesen.)
Mellékszál, hogy tanár úr később az eredeti informatikai munkánkról szóló szerződést is hamisan adta le a rendőrségen, amivel szépen be is égett a szembesítés alkalmával, amikor meglepetésszerűen előhúztam a megállapodásunk eredetijét. (Egyébként én nem jelentettem fel senkit. Azért van nyomozás, mert a zsidók összevesztek egymással, és feljelentgették egymást. Az eljárás többek között „élet vagy testi épség elleni vagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének megalapozott gyanúja” miatt folyik több zsidó ellen.)
A bíróság így egy az egyben az elsőfokú ítéletet hagyta helyben.
Vagyis após úr kezességvállalása is érvényes, hiába hivatkozott arra, hogy ő eredetileg csak a lakásomon lévő jelzálogra szeretett volna kezességet vállalni, de az ügyvédem átverte őt. A korábban tanúként meghallgatott ügyvéd nénim ugyanis elmesélte a bíró néninek, hogy após bácsi igenis pontos tájékoztatást kapott tőle.
Az alábbi elsőfokú jegyzőkönyv 2-4. oldalán após úr adja elő, hogy azt sem tudta, mit ír alá (tessék figyelni rá, hogy közvetlenül ezt megelőzően közgazdász végzettségű emberként mutatkozik be), a 3-7. oldalakon pedig a megtévesztéssel (és zsarolással, valamint fenyegetéssel) megvádolt ügyvédem mondja el, hogy az ostoba hadoválásával szemben mi az igazság.
Ha vettek egy pillantást a szóban forgó kezességvállalásra, akkor magatok is láthatjátok, hogy ezt igen nehéz úgy értelmezni, hogy csak a jelzálogra vonatkozik, de a nagyanyai örökségemre nem. :)
Ám ezzel együtt az a részlegesség is jogerőre emelkedett, mellyel az első fokú ítélet egy teljes évi kamatot vett el tőlem. Ezt ügyvédeim tanácsára egyáltalán meg sem fellebbeztük, ugyanis ha nem kukacoskodunk ilyen apróságok miatt, az állítólag szép gesztus a bírók felé. Én ennek ellenére reménykedtem benne, hogy a másodfokú bíróság esetleg kérés nélkül is felülbírálja az első fok ezen döntését, de sajnos nem így történt.
Így most az eredetileg remélt 3,37 millió forint helyett csak 3,2 millió forint jár nekem (vagyis 2,4 millió forint és ennek 2005. június 2. napjától járó kamatai).
Mindegy, elég lesz ez is. :)
Igen nehéz út volt, mire idáig eljutottunk. Az egész eljárást azzal kezdtem, hogy írtam após úrnak egy tértivevényes levelet arról, hogy legyen kedves nekem 15 napon belül fizetni legalább 2,7 millió forintot. Amilyen bunkó, nem hogy nem fizetett, de még válaszra sem méltatott. Ezután következett az ellene is kibocsátani kért fizetési meghagyás. Arra már érdekes módon megmozdult ő is. :)
Bár ezután jöttek az igazi nehézségek. Az első tárgyaláson tanár úr először kizáratta az akkori ügyvédemet a perből arra hivatkozva, hogy ő jegyezte ellen após úr kezességvállalását, majd a későbbi tárgyalásokon többször is eljátszotta az „új ügyvédem van, aki még nem ismeri az ügyet, ezért halasztást kérek” trükköt - méghozzá sikeresen. (Idén nyáron egyszer még másodfokon is sikerült neki ugyanez.)
Nem hiába játszottak a zsidók végig az ügy (számomra előre beígért) elhúzására, ugyanis igen gyenge lábakon állt az érvelésük. A leghatásosabbnak tűnő támadásuk az volt, amikor tanár bácsi aktuális ügyvéd nénije mosolyogva letámadott ugyanazzal a faszparasztkodással, mint amit az engem támadó zsidók is előszeretettel kommentelnek be ide a blogra, nevezetesen hogy ha én egy ennyire csóró egyetemista vagyok, hogy még ehhez a perhez is költségmentességet igényeltem a szociális helyzetemre való tekintettel, akkor mégis honnan voltak nekem otthon millióim?
Hát innen, raktam elé a papírt. Ezután már picit kevésbé volt magabiztos a vigyora.
Kár, hogy a jegyzőkönyv nem adja vissza az olyan aranyos pillanatokat, amikor elmesélem tanár bácsi ügyvéd nénijének, hogy én 6 éves korom óta folyamatosan nappali tagozaton tanulok, és amikor ő ezért nagyon szépen megdicsér engem, de talán az ilyen szándékos ökörködések nélkül is élvezetes lehet a kifaggatásomat megörökítő bírósági dokumentum. ;)
Ezek után már nem nagyon volt túl nagy mozgásterük. Idén nyáron még próbálkozott a tanár úr valami olyan ökörséggel, miszerint nem igazoltam hitelt érdemlően, hogy miként került hozzám a névleg apámat illető pénz, és mi alapján rendelkeztem pont én felette.
Az ügyvédem az ellenkérelmében szándékosan meg sem említette ezt a kukacoskodó faszságot, csupán egy „az elsőfokú bíróság mindent faszán csinált”-iratot csatolt a bíróságra. Ezt talán nem is kellett volna megtenni, mert végül pont eme válaszunk miatt született csak most, hónapokkal később jogerős ítélet.
De most végre megszületett. És diadalt arattam.
A továbblépés előtt azt kell megvárnom, hogy az ítéletet írásba foglalják, és postázzák. Ez Magyarországon akár 1-2 hónap is lehet.
By SoDI
Ui.: Ügyvéd úrral megbeszéltem, hogy a következő alperesünk a BRFK lesz, amiért 2006. október 24-re virradó éjjel el merészeltek hurcolni engem az álarcos banditái és három napig annak ellenére tartottak fogva, hogy később az ügyészségi szembesítés alkalmával már fel sem ismertek engem a tahók, ráadásul azt is nyíltan bevallották, hogy el sem olvasták (!) a saját (!!) vallomásaikat. (Az összes részlet itt.)
Na, ma ismét volt egy lakásmaffiás (pontosabban most már csak pénzbehajtós) tárgyalás. Annyit már elárultam Twitteren, hogy jogerősen lezárult az ügy. Na igen, de hogyan?
A választ holnap este árulom el.
Az alábbi 6 lehetőség egyike igaz.
By SoDI
Az évek során egy seregnyi egyetemi beadandómat pakoltam fel ide a blogra - főként azért, hogy valamilyen formában rendszerezve legyenek. A dolgozat címke alatt megtekinthetitek őket.
Most az egyik vinyóm legmélyéről előkerült még néhány ősrégi darab, így ezeket is kirakom ide, hogy teljes legyen a kép.
Plusz, hogy azok is megkapják a magukét, akik szerint én sose dolgozom, és munkaundorom van, linkelek két régi fizetős munkát is. Ezek még a nemrégiben elétek tárt portfóliómban sem szerepelnek.
Lám, így jár az a blog, amelyiknek a gazdája sürgősen be kell hogy fejezzen egy programozási melót. Elhanyagolódik a tartalmas frissülésben.
Ezt a mai naptól korrigálom.
Elsőként aki még nem látta, tekintse meg FankaDeli legújabb klipjét, aztán majd kaptok friss bírósági anyagot is.
By SoDI
Minden rosszindulatú zsidó azzal baszogat, hogy nincs kedvem dolgozni.
Hát épp holnap reggel megyek munkatárgyalásra. Természetesen nem nyolcórás rabmeló lesz ez, hanem programozói távmunka egy vállalkozónak, de ha már erre a találkára sebtiben összedobtam egy teljesség igénye nélküli portfóliót, hát kilinkelem ide is, hogy lássátok (bár a nagyja már szerepelt itt a blogon):
Hogy senki ne írogathasson olyan hazugságokat, miszerint munkakerülő lennék.
By SoDI
Kapcsolódó:
Az utóbbi időben nem nagyon volt kedvem számítógépes játékokkal múlatni az időt, azonban ma a Need For Speed: Shift demójának kipróbálása után rögtön előkerestem a Microsoft Sidewinder Force Feedback erővisszacsatolásos kormányomat és pedálomat, melyhez az utóbbi 3-4 évben egyáltalán hozzá sem nyúltam.
Nem vagyok nagy autójátékos, de ma délután annyi ideig nyúztam a kormányt, mint talán korábban összesen, amióta csak megvan. Szerencsére még rendesen működik a cucc, és rángatja is a mancsom annak megfelelően, ahogyan az az alábbi videón is látható.
Nem véletlen, hogy eddig nem különösebben foglalt le a versenyszimuláció, ugyanis a szememben az utóbbi 5 év játékterméséből nem akadt semmi, ami okot adott volna erre: jóformán ugyanazokat a dögunalmas elemeket láthattam viszont az újabb és újabb autós próbálkozásokban. Egészen eddig.
A legújabb Need For Speed ugyanis egészen mást nyújt játékélmény tekintetében, mint amit az elődeitől láttunk. A rázkódó kaszni, az ütközések gyönyörű effektjei, a tereptárgyak elképesztően realisztikus fizikája mind-mind elvarázsolják az embert.
Egészen addig, amíg el nem indítottam a cuccot, azt hittem, mindaz, ami a teaserben látható, hangulatfokozó prerenderelt anyag csupán. Pedig nem, ez bizony játék közben ilyen.
Ráadásul ha mindehhez hozzáveszem, hogy az én végletesen elavult, ősrégi gépemen (egymagos Athlon 3800+~2670 Mhz, Asus 8600GTS Geforce~720/1110 Mhz) is meglepően játszhatóan teljesít, akkor végképp nincs okom a panaszkodásra.
Mindenesetre, bár eddig nem nagyon volt motivációm a pénzkeresésre, azon játékélmény alapján, amibe most belekóstolhattam, azt hiszem, beütemezek karácsonyra egy alapos gépfejlesztést. Mert ugye mégis csak más a kellemesen játszható folyamatosság, és megint más a látványosan pörgő játékmenet. :)
By SoDI
Na, ezen a képen pedig éppen a padlón ülve filmezem Budaházy Gyuri beszédét.
By SoDI
Na, lehet, hogy tönkrement a kazetta, amire dolgoztam, de talán mégsem volt teljesen értelmetlen kimennem tegnap az MTV ostrom harmadik évfordulójára, ugyanis ha otthon maradok, akkor nem készül el rólam ez a remek kép.
SoDI munkában:
Tegnap annyira ideges voltam a kárba vesző egész napos munkám miatt, hogy nem is volt kedvem bővebben írni az eseményekről, azonban mára sikerült túltennem magam a tragédián. :)
Pedig nagyon sokat mulasztott, aki nem hallotta Hegedűs Lóránt délutáni beszédét.
A Magyarok Nyilai üggyel kapcsolatban elmondta, hogy bár meglepő lehet ezt pont tőle hallani, de igazságszerető keresztény emberként azt mondja: folytassák csak le az ügyben az eljárást, de közben adjanak lehetőséget a nyilvánosságnak a tények pontos megismeréséhez. A bonyhádi robbantással alaposan beégett Draskovics irányítása alatt viszont a legkevésbé sem látni erre a garanciát.
Ehelyett - főként Budaházy csütörtöki elítélése alapján - inkább azt látjuk, hogy a hatalomnak esze ágában sincs tisztességes eljárásokat lefolytatni, helyette egyetlen törekvése az, hogy kriminalizálja a nemzeti gondolatot, és így végül a lakájmédián keresztül mindenki fejébe azt verje bele: aki a kormányzat torz törekvései ellen van, az csak bűnöző, és rossz ember lehet.
Pedig a valódi bűnösök azok, akik a jövő évi költségvetést szeretnék elfogadtatni. Hegedűs szerint mindenképpen megígérhetjük nekik, hogy a büdzsét megszavazó képviselők egy nemzeti hatalomátvétel után az utolsó szálig börtönbe fognak kerülni az alkotmányos rend erőszakos megdöntéséért.
Úgy legyen.
By SoDI
(A képekért köszönet fotós Lacinak)
Ma kivételesen „mi történt velem”-féle picsablog születik, ugyanis most értem haza, és holtfáradt vagyok komolyabb tartalmakhoz.
Szóval napok óta tanulmányozom ezt az After Effects CS4 nevű utómunka-cuccot, mert megirigyeltem, mennyire szép például a Szentkorona Rádió videós intrója, és én is szeretnék valami hasonlót készíteni. Beszereztem hozzá ezt, ezt, valamint ezt a tutorialt, ami együtt 18 és fél órányi videóanyag, de legalább az abszolút alapoktól elvezeti az embert a teljesen profi szintig.
A mai napom is ennek a cuccnak a tanulásával telt.
Ezek után este elugrottam a Hungária TV stúdiójába, mert főnök úr még pénteken odarendelt. Lehetett jópofizni Gondával, Novák Előddel, meg Gőbl Gyurival, de főnök úr nem volt sehol. Elfelejtette, hogy behívott, bocsánatomat kéri. Tök jó.
Holnap reggel pedig a Budaházy-féle Alkotmánydöntő pert tárgyalják a Markó utca 27-ben. Ha valaki nem emlékezne az előzményekre: az történt, hogy a 2006-os cikkei miatt első fokon felmentették, de a másodfokú bíróság visszautalta a pert első fokra.
Az ügy legelső, 6-8 órás tárgyalásáról anno egész jó, közel félórás összefoglalót vágtam össze.
Sajnos apró technikai akadálya van annak, hogy az új szokásomhoz híven holnap is Twitterről közvetítsem az eseményeket, de majd utólag beszámolok róla, hogy mi volt.
By SoDI
Néhány napja felvetettem, hogy mostanában (mondjuk éppen ma) esetleg átköltözöm saját szerverre.
Mi erről a kedves közönség véleménye?
Tessék szavazni az esetleges új helyen!
By SoDI
Ez azért vicces.
De vannak még ilyen vicces dolgok.
Nevetséges.
Semmi sem jó.
By SoDI
Mindenki folyton azzal a kérdéssel zaklat, hogy mi van a tanulmányaimmal. Fogalmam sincs, hogy ezek az emberek miért nem olvasnak vissza a blogomban, ugyanis nemrég nagyon pontosan leírtam, hogy melyik az a három egyetemi kar, és négy szak, ahol hallgató vagyok (valamint nem mellesleg ugyanott felsoroltam azt a négy informatikai végzettséget is, melyeket a felsőoktatás előtt szereztem meg, és amik így kielégítő magyarázattal szolgálnak arra, hogy miért csak három évvel az érettségi után kezdtem bele az egyetemi tanulmányaimba).
Itt elolvasható minden érdemi információ (kattints):
Ezek az emberek persze egészen pontosan arra kíváncsiak, hogy konkrétan ebben a félévben mit csinálok. Nos, ha ekkora az érdeklődés, elárulhatom.
Az a nagy helyzet, hogy 2006-ban iratkoztam be a Corvinuson egy 7 féléves gazdaságinformatikus BSc képzésre, párhuzamosan az akkor már 3 éve az ELTÉ-n hallgatott matematika-informatikatanár szakommal. (Ezekhez jött később harmadikként a szakigazgatási agrármérnöki képzésem, ahol például olyan dolgokat tanulok, mint növényismeret, latin nevekkel.)
A gazdaságinformatikai szakomon most van a tematika szerinti ún. szakszemináriumi félév. Ez azt jelenti, hogy az ember a szakdolgozatához szükséges forrásmunkák után szaladgál, a konzulensével egyeztet, valamint esetleg az államvizsgához szükséges ismereteket is igyekszik rendbe tenni a fejében.
Én úgy gondolom, hogy emellett a világ legtermészetesebb dolga, ha valakinek nincs ideje nem hogy dolgozni, de még tanórákra szaladgálni se. (Ami mellesleg nem is probléma, miután kifogytam az államilag finanszírozott 12 egyetemi szemeszterből, így pedig egyszerre három helyen - illetve négy szakon - a válság, és az engem 2004-ben kifosztó zsidómaffia miatt most amúgy sem tudnám megfinanszírozni az összes tandíjat. --- Hogy miért fogytam ki? Mert ha egyszerre jársz két helyre, akkor kettesével fogynak.)
Szerintem mindez a legkevésbé sem jelent problémát, ugyanis a világ legtermészetesebb dolga. Legjobb tudomásom szerint annak idején édesapám is tökéletes otthoni nyugalomban írta meg a szakdolgozatát, anélkül, hogy bárhova is elrohangált volna - akár dolgozni, akár tanfolyamokra. (Pedig akkor már együtt élt az édesanyámmal.)
Az az utolsó féléves stratégia, ami neki a BME-n egy magna cum laude minősítésű villamosmérnöki diplomát eredményezett, valamint még 30 éves kora előtt egy átlagember jövedelmének többszörösét érő fejlesztőmérnöki állást a BHG-nál, nekem is jó lesz. :)
Na jó, a diplomaszerzéshez a nyelvvizsga még így is hiányozni fog, de azt majd utólag szerzem meg, arra ugyanis most tényleg nincs időm.
A szakdolgozatomat egyébként e-learning témában írom.
Remélem, ezzel mindenki kíváncsisága ki lett elégítve, és végre tudunk fontosabb dolgokról is beszélgetni. Például a zsidókról, akik többek között Blogin megbízható értesülései szerint tudnak repülni, és tojással szaporodnak. ;P
By SoDI
Az alábbi videó azon kívül, hogy 0.17-nél szerény személyem is feltűnik rajta, azért érdekes, mert pontosan megmutatja, hogy a saját videómon látottakon kívül miket szóltak még be szombaton Gyurcsánynak.
Egyben szeretném elmondani, mennyire utálom, hogy mindig olyan pillanatban készülnek rólam felvételek, amikor éppen azt vizslatom, mit érdemes rögzíteni a környezetemből. :)
By SoDI
Na jó, MOST lett elegem a trollkodó zsidókból.
Mostantól minden egyes hozzászólást törlök, ami az anyagi helyzetemmel foglalkozik.
Ez ugyanis magánügy.
Kivételt kizárólagosan az olyan jövőbeli bejegyzések képeznek, ahol közvetlenül ez a téma.
By SoDI
Rém vicces.
Sodi, meg Pál Marci mennek az utcán, amikor meglátnak egy kurvát. Néhány percig izgatottan tanakodnak, majd odamennek hozzá:
- Hölgyem, szeretnénk valamit kérdezni
- Tessék, fiúkák, mit szeretnétek? - mondja a nő
- Nem látta mostanában erre a Gonda Lászlót???)))))
ha ha ha
By SoDI
Elterjedt az utóbbi napokban az a hazugság, miszerint én el lennék adósodva. Alább ezt a rágalmat cáfolom meg.
Nos, amikor megvizsgáljuk valakinek az anyagi helyzetét, akkor általában felírjuk egy papírra az összes ezzel kapcsolatos tételt. Egyik oldalra a negatívumokat, például a tartozásokat, a másik oldalra pedig a pozitívumokat, például a kintlevőségeket.
Nézzük meg, miként néz ki ez nálam a gyakorlatban.
Kezdjük a kintlevőségeimmel...
Amennyiben hazánk Európai Unióhoz történt csatlakozását követően - vagyis 2004. május 1-je után - kötötték meg a szerződést, a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyezik meg, ha a tartozás egyébként kamatmentes.
Szóval van 2,4 millió forint tőkém, melyre jön 976 ezer forint törvényes kamat.
Ez összesen 3,37 millió forint kintlevőség.
Ezzel szemben pedig állnak olyan, kizárólagosan útszéli zsidócégek felől meglévő mű-követelések, melyek együttesen, minden járulékos költségükkel együtt sem érik el még az előbbi tétel kamatának mértékét sem.
És mivel a töredékét sem érik el, így természetesen nem is lehetnek képesek gyorsabban növekedni a kintlevőségeimnél.
Ha megfigyeljük tehát, láthatjuk, hogy a valóságban nem hogy nem növekednek az adósságaim, de valójában nincs is adósságom, sőt, folyamatosan egyre több pénzem van.
Lám, ma megint megdőlt egy hazugság.
By SoDI
Molnár F. Árpád összefoglalta véleményét erről a blogról.
Nagyon röviden azt írja, hogy a mocskolódó kommenteket magamnak köszönhetem, miután cikkeimben néha én magam sem törődök az alapvető kulturáltság követelményével. Ha az ember moslékot terít, arra disznók fognak érkezni. Amit azért bántó látni, mert nyilván sokkal több van bennem ennél.
Mindez persze társul némi kurucinfózással, és jobbikozással is, de ezeket a helyükön lehet kezelni.
Aki teljes terjedelmében is el akarja olvasni Árpád véleményét, az kattintson az alábbi sorra, utána pedig tessék alatta szavazni!
Kedves SoDI,
részletes levelet írtam, amiben kifejtettem, mi lenne, ha a blogod látogatóit nem a legutolsó kurucinfós disznók röfögéseivel traktálnád, mint alapirodalom és társadalmi alapnorma, mert akkor a látogatók minősége is ehhez igazodna, és diplomatikusan felvezettem, hogy aki minőséget akar termelni, nem a magyar történelem legutolsó szemetét, nem a kurucinfó ocsmány, mocskos, folyamatosan és egyfolytában hazug és rosszindulatú minőségét idézi, hanem a tudást és a szakértelmet, amit mind a kurucinfó, mind annak hívei nagy kínnal kerülnek és mesterkélt, hihetetlen buta vigyorral gyaláznak és gúnyolnak (ugyanis más fegyverük sem erkölccsel, sem igazsággal és gerinccel, sem művészettel, sem kultúrával, sem halált megvető bátorsággal (mely szintén a gúny tárgya) nincs).
Én azért nem olvasom a kurucinfót, mert egyetlen szavukat sem lehet elhinni, és nekem megvan az igényem arra, hogy egyetlen hazugságot se vegyek át, mert nem akarok olyasmit terjeszteni, amit Te viszont minden gátlás nélkül, de pont abban a stílusban továbbadsz, és csak azt és csak úgy adsz tovább! Diplomatikus, hosszas hónapokon, lassan éveken át tartó türelmem ellenére ellenünkben is a kurucinfót, minden magyar idők legmocskosabb szennylapját veszed alapirodalomnak, egyéb témákban is, és igénytelenül, még a leghibbantabb pártidióták számára is egyértelműen tudatosan bűnözőkként csoportosító információit teregeted tényekként: ellenünkben is. Termelve a mocskot, a hazugságot, a szemetet, a vigyorgó és mocskolódó hazaáruló és nyíltan embertelen és rosszindulatú ganéjt.
Na, látod, Téged ezért propagál a média, engem meg azért nem, mert amiket írok, azok ellen nincs védekezés, és aki állami ismerettséggel ellátott - ahogy a médiumok eminensei és híresebb színészek stb. -, mind tudják, hogy amit írok, és amiket teregetünk, azok igazak. Az igazságtól félnek, a szenny viszont elárasztja az Internetet, arra meg azért nem vevők.
Arról értesítenek, hogy azóta is olyan a blogod - mind a bevezető kommentjeid, mind az oda Melletted és a Jobbik nevében és védelmében gyűlők -, mint egy disznóól. Mondják, hogy aki ott a Jobbik mellett megszólal, nemcsak attól fordul fel a gyomra mindenkinek, aki oda téved, meg de éppen emiatt minden nem pártelkötelezettnek magától a párttól is, ugyanis Nálad másfajta személy meg sem nyilvánul politikai ügyekben.
Amit szépen, diplomatikusan írtam, de pokoli rossz földbe vetve a szent és igaz magot, most rövidebben és egyértelműbben írom, ahogyan a kurucinfó is megértené:
Aki ürüléket és moslékot hord a földjére, azt hazudozással öntözi, és azt nevezi nemzeti virágágyásnak, az magához fogja édesgetni a disznókat, akik otthonra lelve nem csak belehemperegnek, ahogyan blogodon teszik esztendők óta, de oda is eresztenek mindent, ami oda való. Ami viszont nem oda való, azt máshova viszik, aki pedig nem oda való, oda sem megy! Így alakul ki pl. egy klasszikus zenei portál odaillő közönsége, és így alakul ki a Hírháttér vonzáskörzete is, amely a világ minden részéből felkereső HAARP-projekteken dolgozott tudósoktól, a külföldön és itt élő intelligens emberjogvédőkön és áldozatokon át a legkeményebb és legnehézsúlyúbb különleges ügynökökig és titkos ügynökökig terjed. Mert amit vet az ember, azt is aratja, hogy a költők is innen merítenek ihletet, a filmrendezők is a Hírháttérről nyernek ötletet, témakört és írnak forgatókönyveket.
Az egyiket minden üldözés ellenére is a folyamatos emelkedés, a másikat a folyamatos hanyatlás jellemzi. Ha az ember kocsmába jár, nem tanul, hanem elbutul. Ha pedig nem kurucféregfajzatú korcs- és torzszülött, akkor a nem alsórendű moslék láttán sem kap vigyorgó görcsöt, vagy elektrosokkos, mocskos magyargyilkos trógerként, álnemzeti moslék hazaárulóként gyűlöletrohamot.
A butaság és az elektrosokkos barbár, hazaáruló és magyartömeggyilkos pártidiotizmus csak a legutolsó, leghitványabb és legmegvetnivalóbb pártokban és disznóneveldékben konform. Oda nem is való más, mert ne hints Hírháttér-gyöngyöket (sem tudományost, sem keresztyénit, sem zeneművészetit, sem kulturálist, sem oknyomozót és tényfeltárót, sem rendőrségi és titkosszolgálati szakirodalmat, sem halált megvető bátorságot, sem pártmentes erkölcsi elkötelezettséget, sem semmit) oda, ahol csak disznók találnak maguknak eledelt.
Molnár F. Árpád
--
Molnár F. Árpád, a világ Echelon-rendszereinek és az Emberiséggel ellenséges erőknek a leleplezésére létrehozott Hírháttér Multimédia főszerkesztője.
http://hirhatter.com/
Tel.: 30/919-6386 ; 76/320-450
Cím: 6000 Kecskemét, Reptéri út 15/b.
Utána pedig a szavazz:
By SoDI