Vona Gábor is az!
Az áldást sodika küldte 2009. október 24., szombat - 21:30-korCímkék: marketing schlingloff sandor vona vona gabor
161 komment
Érdekes megtapasztalni, ahogyan az ismertség növekedésével párhuzamosan az emberrel szemben támasztott elvárások is bővülnek. Minél aktívabb közíró, vagy ha úgy tetszik: krónikás valaki, annál gyakrabban fogják szembesíteni őt azzal, ha néhány ponton nem felel meg a kiemelt figyelemmel együtt járó emberfelettien idilli képnek.
Így lesz botrány abból, ha esetleg hétvégén megiszom egy pohár bort, ha a jog betűje szerint értelmezem, hogy jogosult vagyok-e az egyetemi szociális ösztöndíjra, vagy ha kamaszkoromból olyan nekem tulajdonított fórumozások kerülnek elő, ahol valaki arról ábrándozik, hogy szép nők látványáért nézőtársakat is elviselne. Pedig akár tetszik, akár nem, én is emberből vagyok, így pedig nem várható el tőlem, hogy az átlagos polgár szokásos emberi tartása fölé emelkedjek. Nem szent vagyok, csak egy népéért aggódó ifjú hazafi.
Ugyanennyire érthetetlen az is, amikor egyesek azt az irreális elvárás támasztják felém, hogy forduljak el az egyetemen tanult szakterületeimtől, mondván: az nem kellően magyar elfoglaltság. Mintha bármi értelme is lenne az emberi szakmák aszerinti megkülönböztetésének, hogy mennyire magyar dolog bádogosnak, vagy éppen tanárnak lenni.
Az, hogy öt évnyi informatikai témájú ELTÉ-s, valamint három évnyi gazdasági témájú Corvinusos tanulmány után elsősorban azon jár az eszem, hogy az ez idő alatt összeszedett széleskörű szakmai tapasztalataimat miként tudom a legeredményesebben kamatoztatni, úgy vélem, a világ legtermészetesebb dolga. Elvégre ha valaki évekig joghallgató, akkor nála is magától értetődik, hogy elsősorban jogi pályán szeretne boldogulni.
A legtöbben persze nem közvetlenül emiatt, hanem az egyetemi tanulmányaim mellett befizetett tanfolyamaim miatt kritizálnak engem. Szánalmas frusztráltságukat kiválóan jelzi, hogy ennek keretében nem a CISCO minősítésemet támadják (azt legfeljebb lenézően bagatellizálják, mintha nem tudnának róla, hogy napjainkban valamely multi specifikus technikáinak mély ismerete nélkül igen nehezen nevezheti magát bárki is műszaki szakembernek), hanem a különféle általam kiválasztott kisvállalati marketingoktatásokon ugrálnak, melyekre az utóbbi időben valóban nem sajnáltam se az időt, se az energiát.
Pedig nagyon egyszerű magyarázata van annak, hogy miért vagyok több ilyen programnak is az előfizetője. Az egyetemi szakjaimon ülve rájöttem, hogy önmagában egyik sem segít egy vállalkozás elindításában. Valójában a legtöbb, a felsőoktatás berkein belül elém táruló tudás arra próbált felkészíteni engem, hogy miként tudok majd beintegrálódni egy már eleve kiépített, nagyobb szervezet életébe. Ha viszont az ember hozzám hasonlóan a nulláról szeretne építkezni, akkor vajmi keveset segít rajta az összes elsajátítható vállalatirányítási, munkaerő-gazdálkodási, és kontrolling ismeret, melyet ugyan kétség kívül igen magas szinten ismertem meg az utóbbi években, azonban amit ennek ellenére legfeljebb alkalmazottként lehetnék képes hasznosítani, kisvállalkozóként semmiképpen sem.
Valójában az az igazság, hogy a felsőoktatási palettáról tökéletesen hiányzik a vállalkozás oktatása, sőt - ahogyan Tóth András pénzügyi tanácsadó nagyon szemléletesen jegyezte meg a Vállalkozz Hatékonyan Klub egyik előadásán - valójában éppen hogy ott készítenek fel rá a legkevésbé, ahol azt elvárnád (a Vállalkozási Főiskola például teljesen alkalmatlan erre).
Persze valójában nem az a bajuk az engem támadóknak, hogy vállalkozni akarok, hanem hogy az eredményesség kulcsát elsősorban a marketingben látom. Merthogy szerintük a jó bornak köztudottan nem kell cégér, a termelés nélküli reklámtevékenység pedig tipikusan élősködő, zsidós tevékenység, amit ezért tisztességes ember semmiképpen sem űzhet foglalkozásként.
Érdekes módon Vona Gábor mégis ezt csinálja.
Ha valaki nem tudná: Vona Gábor, a Jobbik elnöke főállásban termékmenedzser egy biztonságtechnikai cégnél, melynek a weblapját ide kattintva tekinthetitek meg. Ha valaki nem lenne tisztában az alapfogalmakkal, annak elárulom, hogy a marketing nem titkárnői szintű reklámügyintézést jelent, hanem a teljes értékesítési folyamat stratégiai szintű koordinálását, vagyis termékmenedzseri munkakört.
Vona Gábor tehát marketinges.
Innentől pedig igen nehezen tudná nekem bárki is elmagyarázni, hogy aminek Magyarország egyetlen mérvadó nemzeti pártelnöke a részmunkaidős politikai elfoglaltsága mellett főállásban az életét szenteli, az nemzetietlen, és kereszténytelen tevékenység lenne.
Én most elhatároztam, hogy valahányszor a jövőben valaki nekem szegezi a kérdést, hogy miért foglalkozom a blogomon egyre többször marketing-stratégiákkal, akkor nagyon röviden azt fogom válaszolni neki: azért, mert az általam legszimpatikusabbnak talált politikai párt, a Jobbik elnöke szintén marketinges, valamint mert az általam ismert emberek közül a hitét legmélyebben átélő, legerősebben spirituális lelkületű keresztény ember, Schlingloff Sándor kiváló oktatóanyagokat kínál a Vona Gáborhoz való folyamatos szakmai közelítéshez.
Azzal, hogy biztos lehetek benne: nem holmi ismeretlen hátterű ateistának követem a szemléletét, valamint hogy olyan irányba haladok, melyet a magyar hazafiak ezrei által követett Jobbik elnöke is kiemelkedően hasznosnak tart, úgy érzem, semmiképpen sem tudok letérni a keresztény-konzervatív elvek által kikövezett igaz magyar útról.
Ha még a Jobbik elnökében is nyilvánvalóan annyira erős meggyőződéssé érett a felismerés, miszerint modern világunkban marketing nélkül minden más tevékenység hiábavaló, hogy ez alapján az eredeti szakmájától eltérve is ennek áldozza a legtöbb idejét, akkor azt hiszem, helyesen járok el, ha hozzá hasonlóan magam is eme igazság mentén szervezem meg az életemet.
By SoDI
